Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-17 / 243. szám

1963. október 17, csütörtök 3. oldal Kosarasék kukoricásában Újszerűén Október mélykéken lehulló alkonyai már hűvösek. A leve­gőben meglátszik a lehelet, s a láthatár szélén húzódó erdő őszi pompába öltözött fái közül tej­felsűrű köd gomolyog. A határ csendjében komor merevséggel álldogál a még le- takarítatlan kukoricaszárak re­gimentje. Első pillantásra nép- telennek látszik a táj. Hogy mégsem az, erről az innen is, onnan is felhangzó rövid, sza­pora csettegések árulkodnak. Dolgoznak a szárvágók. Egry hónap ja szállítanak S aztán, beljebb haladva a táblán, meglátjuk a sárgán dom­borodó kukoricacső-halmokat. amelyek mellett kis csoport szorgoskodik. Majd, hogy teljes­sé váljék a kép, a színre gördül egy Szuper Zetor is. Pótkocsit húz maga után. Rajta fémtábla: „Üj Élet Tsz, Dunapataj”. A gép vezetője, Filus Sándor, kereken egy hónapja csak a ter­ményeket szállítja. Most a Ko­saras Istvánék által megművelt egy hold kukoricakupacba ra­kott termése mellett állítja meg az erőgépet. Kosaras bácsi a feleségével, lányával és vejével reggel hat Lesz helye a kukoricának Saját erőből és saját anyag­ból hozzák létre a jakabszál- lási Őszibarackos Tszcs gaz­dái a közös kukoricagór ét. A három hete épülő tárolóhely ácsmunkáit felvételünk nap­ján — október 2-án — fejez­ték be, s már csak a tetőcse­repek felrakása volt hátra. Képünkön Tóth Antal és Bó­dog János az utolsó léceket illesztik be a góréba. (Jóba—Pásztor) óra óta dolgozik künn. A csa­ládfőt azonban már ezt az idő­pontot megelőzően a kora haj­nal talpon találta. Ö ugyanis ló­ápoló a közösben. Csak miután ellátta a gondjaira bízott álla­tokat, jött ki a kukoricaföldre. — Részre, harmadába művel­tük a kukoricát — mondja, a földtől szürke kezében néhány jókora csővel. — A termelőszö­vetkezet vetette és ekézte, a mi feladatunk pedig a háromszori kapálás, a termés leszedése, va­lamint a szárvágás és kévébe kötés volt. Hatvan centis mélyszántásba... — Hogyan fizet a kukorica? — Ezeket a földeket tavaly nyáron hatvan centi mélyen szántották. Holdanként három és fél mázsa műtrágyát kaptak. Egy-egy holdról igencsak meg­lesz a 40—45 mázsa csöves ter­més. A hirtelenében végzett fej szá­mítás azt mutatja, hogy Kosa­ras bácsiék haszna a részes mű­velésért kapott 15 mázsa kuko­rica után mintegy 2000 forint. A termésen kívül a szár egy- harmada is az övék. Egyébként két disznót hizlalnak a kuko­ricával. A pótkocsi gyorsan telik. — Tervszerűen, „olajozottan” ha­lad a tsz-ben a szállítás. De szükséges is ez, annak érdeké­ben, hogy a betakarított termé­nyek helyére mielőbb gabona kerülhessen. — Még mintegy 80 hold ku­korica vár ezen a határrészen betakarításra — közli Filus Sán­dor. — Pár nap alatt ezzel is végzünk. Október 20-ra kész a vetés A talajmunkákat és a vetést illetően is jó az ütem. Készen áll a tavasziak magágya: a ka­pások alá 622 hold részesült mélyszántásban. Az 1050 hold kenyérgabona vetésterületének a négyötödré­szén földbe került a túlnyomó- részt intenzív fajtájú búza — a rozsot már magágyába helyez­ték —, s október 20-ra befeje­zik a vetést. Biztosíték erre a földeken dolgozó 14 erőgép, amelynek fele a saját géppark­jukból került ki, a másik felét pedig a Kalocsai és a Borotai Gépállomás bocsátotta a közös gazdaság rendelkezésére. .. .Fogyóban a csövek halma­za, amelyből az imént — a fér­fiak derültségére és az asszo­nyok ijedelmére — fürge mezei egér szaladt ki, s tűnt el a rö­gök közt. A kupac eltűnik a földről, a pótkocsi tetején pedig egyre magasabbra púpozódnak a kukoricacsövek. Kosaras bácsi elégedetten tekint szét a táblán, amely bőségesen jutalmazta jó munkájukat. Filus Sándor már elfoglalta helyét a vezetőülésen. Indít. A már-már estébe öltözött tá­jon végigszáll a motor duruzso­ló muzsikája, elnyomva az odébb dolgozó szárvágó kajlák csette- gését. A dűlőút mentén kerék­párok hevernek. Az egyiknek kormányán meleg női kardigán. Élénk színe már egybefolyik az eláradó sötéttel. Októberben el­kel a meleg gúnya. JÓBA TIBOR Ülést tartott , a pályaválasztási tanács Tegnap délelőtt Kecskeméten, a megyei tanács épületében ülést tartott a megyei pályaválasz­tási tanács, melyen részt vett és felszólalt Jenovay Jenő, az Or­szágos Pályaválasztási Tanács titkára is. Az ülésen az 1963—64-es tan­év során megvalósítandó fel­adatokról tárgyalták és a ta­nácskozás nyomán széles, át­fogó munkaterv készült, amely konkrétan tárja fel a tanácsban érdekelt hivatali és társadalmi szervek feladatát. A tanácskozás határozata nyomán az idén a tavalyinál jóval korábban mé­rik fel a továbbtanulási és elhe­lyezkedési lehetőségeket, hogy időben tájékoztatni tudják ezekről a pályaválasztásban se­gítséget adó pedagógusokat és társadalmi szerveket. A munkaterv szerint érdekes kiállítás megszervezésére is sor kerül. November 7-én pályavá­lasztási tanácsadó jelleggel a kecskeméti Üjkollégium díszter­mében nyílik meg a már pályát választott fiatalok munkáit és képzését bemutató kiállítás. A pályaválasztási tanács teg­napi ülésén javaslat született arra is, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzés biztosítására legkiválóbb termelőszövetkeze­teink és állami gazdaságaink olyan szakembereket alkalmaz­hassanak, akik e képzést irá­nyítják. M indig felvillanyozza a résztvevőket, amikor — főleg a megyei szintű értekezle­teken — a felszólalók munká­juk új módszereiről adnak szá­mot. Az új hallatán ki-ki a ma­ga területére — járására, váro­sára — gondol, s próbálja a kezdeményezésből kihámozni a számára is hasznosíthatót. Itt van például a lassan álta­lánossá váló módszer, amikor a járási tanács végrehajtó bizott­sága a napirenden szereplő köz­ségben tartja ülését, s amelyet új fogalomként így emlegetünk: „Kihelyezett tanács vb-ülés.” Ma már nehéz lenne kideríteni, hogy egy járási tanács vb volt-e ebben kezdeményező, vagy ép­pen valamelyik község hasonló testületé. Hiszen sok példát tu­dunk arra is, hogy a községi ta­nács vb — a gazdaságot érintő kérdések megtárgyalására — egy-egy termelőszövetkezetbe szállt ki. Nem is az a fontos, hogy ki, kinek az ötletét vette át, a lényeg az, hogy a kezde­ményezés hasznos. A helyszínen ott vannak az összes érdekeltek, közelebbről alaposabban lehet vizsgálódni, érdemlegesebben megvitatni a felmerülő kérdé­seket, s nem utolsósorban ha­tékonyabb határozatok is szü­letnek. A Kiskőrösi Járási Tanács nemrégiben ülésének napirend­jére a szőlő- és gyümölcstelepí­tés helyzetének vizsgálatát, megvitatását tűzte, s azt egy tszcs-ben és egy szakszövetke­zetben tett látogatással kötötte egybe. Éppen a kiskőrösi járás példája jól szemlélteti, hogyan lehet egy kezdeményezést to­vább fejleszteni, új színekkel, árnyalatokkal gazdagítani. Egy-egy járási tanács tagjai különböző községekben élnek. Bizonyára jól ismerik szűkebb pátriájuk minden gondját-baját, s így hasznosan képviselhetik lakóhelyük érdekeit. Csakhogy a járási tanács az egész járás államigazgatási szerve, s feltét­lenül hasznos, ha a választott képviselői is ilyen „pozícióból” szemlélődnek, tevékenykednek. Nem is szólva arról, hogy a ta­nácsok összetétele meglehetősen sokrétű, hiszen különböző fog­lalkozású, érdeklődési körű em­berekből tevődnek össze. S hasz­nos, ha a nem mezőgazdasági foglalkozású tanácstagok is min­den főbb mozzanatában, vonat­kozásában ismerik a járás föld­művelésének helyzetét, gond­jait és viszont: a mezőgazdaság­hoz értők az ipar, kultúra, ke­reskedelem, egészségügy prob­lémáit. I lyen szempontból is igen * hasznosnak bizonyult a tapasztalatcserével összekötött tanácsülés. Gulyás György Táz- láron lakó járási tanácstag nem véletlenül jegyezte meg az im- rehegyi Tüskös Tszcs új szőlő­telepe láttán a járási tanács vb- titkárának: „Hát, Király elv­társ, gyönyörűség, amit itt lá­tunk, köszönöm, hogy megszer­vezték! Ezt kell csinálni, hadd lássanak az emberek. Legalább lesz miről beszélni Tázláron.” Erről vitatkozni Gulyás György községében bizonyára gyümöl­Ütszéli dolgok Mostanában nagyon sokat utaztam, száz és száz kilométereken bá­mulhattam az utat és a tájat az autó üvege mö­gül. S amerre jártam, mindenütt tapasztaltam, hogy vége az egyhangú, unalmas országúti jövés­menésnek, ezer és ezer olvasnivalót kínálnak az Utak szürke szalagjai. Táblák, reklámok, nagy és színes tablók, melyek erre vagy arra figyel­meztetnek, ezt vagy azt ajánlanak, ezzel vagy azzfi.l hivalkodnak. Azt mondja az egyik, hogy „Jó úton jár, ha biztosít!” — az út azon­ban pocsék, tele lyuk­kal. No, igen, így kell annak, aki még nem biztosított. A másikon meg Lottó Ottó huncut képe díszük, azzal a ked­ves vigyorral, ami a lottózás örömeit hiva­tott kifejezni. Nagy gyá­rak kínálják portékáju­kat a harmadikon meg a negyediken, s olyan is akad, amely nem mond semmit, éppen csak pár szavas olvasni­való az úti vándornak, nehogy elunja magát, vagy elbóbiskoljon. Nagy figyelemmel ol­vasgattam, szemlélget- tem az utak „képes­könyvét”, s végül úgy találtam, hogy tovább kellene fejleszteni ezt az ötletet. Nem kellene megelégedni azzal, hogy imitt-amott, meglehető­sen rendszertelenül he­lyeznek el nagy festett táblákat az útak men­tén, ezt a lehetőséget fel kellene használni is­meretterjesztésre, a mű­veltség emelésére. Pél­dául olyasformán, hogy az egyiken a Pitagorasz- tétel, a másikon az első­fokú egyenlet alaptípu­sa, a harmadikon a boly­górendszer vázlata stb. lenne szemlélhető. Egy­kettőre megemelnénk ezzel a matematikai mű­veltséget. Azután válta­ni lehetne. Következhet­ne a biológia, a fizika, a történelem, az iroda­lom. Mert például Sze­gedtől Budapestig sze­rintem Shakespeare ösz- szes szonettjeit ki le­hetne pingálni, ha csak százméterenként helyez­nénk el egy-egy táblát egy-egy verssorral. Még hosszabb utakra ajánla­nám valamely neves szerzőnk kisregényét, esetleg egy-egy képre­gényt. Az útszéli táblák így válhatnának egysze­riben a kulturális forra­dalom hű szolgálóleá­nyaivá. Éppen ezeken a dolgo­kon töprengtem, amikor fékcsikorgás, vad csö­römpölés és sajgó fáj­dalom zökkentett vissza az utazás realitásába. Gépkocsivezetőnk sza­bálytalanul előzött és belefutott egy vontató­ba. Ott álltunk véres fejjel, összetört motor­házzal, s egy óra múlva bevontattak bennünket a legközelebbi városba. A megyehatáron ke­resztül vezetett az út. A határ előtt ezt az idő­szerű útszéü szöveget olvashattuk: „Köszön­jük, hogy betartotta a közlekedési szabályo­kat!” Szívesen, máskor is ... S*. S. J. csöző is lesz, mert Tázláro; joggal vár követésre az imre hegyi példa. Egy másik, ipari foglalkozású tanácstag az előkészített, de gyökeres vessző híján be nem telepített nagyobbacska táblán kiáltott fel lelkesedéssel, amikor az egyik burgonyabokor alól fél kilónyi gumót szedett elő: „Ezt nézzétek, ez aztán termés!” S miközben társai köréje gyűl­tek, a tszcs elnöke magyarázta: A 300-ból 100 holdra nem jutott tavaly vesszőnk, ezért szabolcsi burgonyával vetettük be. Körül­belül 80 vagon termésre számí­tunk, s ez a dózerolás költsé­gének jó részét fedezi... M em volt véletlen az újsze- rű tanácsülésen a testü­let tagjainak csaknem teljes számban való részvétele sem. S ez ugyancsak a korábbi gyakor­lat némi módosításának köszön­hető. Mint általában szokásos, azelőtt a kiskőrösi járásban is mindössze egy szűkszavú meg­hívólevéllel értesítették a tanács tagjait, az ülés időpontjáról és a napirendről. Legutóbb azon­ban egyoldalas volt ez a meg­hívó, melyben a végrehajtó bi­zottság summázta a napirendre tűzött feladatok jelentőségét is. S ez az elvtársi, közvetlen han­gú levél hatott. Ugyancsak módosítása a ko­rábbi gyakorlatnak, hogy ezúttal — jóval a tanácsülés előtt — nemcsak a napirend vázlatát kapták kézhez a testület tagjai, hanem a teljes elemző beszá­molókat. Több papírra van eh­hez szükség? Ez igaz. De ha a jelentőségét nézzük, megéri. A részletekre menő, okos és igen aktív vitából volt ez lemérhető. Jelentéktelennek tűnő változ­tatás, új módszer, s a gyakorlat a legtöbbször igazolja a helyes­ségét. Ehhez hasonlót számtalant lehetne említeni. Hogy csali még egyet vegyünk: a kecskeméti já­rásban a november 20-a és de­cember 20-a közötti tanácstagi beszámolókat úsrv készítik elő, hogy minden tanácstag mellé egy-egy népfrontaktivistát és pe­dagógust ' állítanak segítségül. Miért hasznos ez a kezdemé­nyezés? Mert például a pedagó­gusok nagyon is érdekeltek a kulturális proeram megvalósítá­sában, és csak kamatozhat — °gyszerre több irányúan is —, ha a tanácstaggal egvüt.t mmé! több emberhez eljutnak és velük szót értenek. E~t a kezdeménvezést is bizonyára sok helven át­vessük, esetleg tovább feilesztik. Hiszen igen gyakran a valahol elindított új módszer egészen más vidéken bontakozik ki erő­teljesen, a helyi politika adott- jóvoltából. P. I. Távlati tervet dolgoztak ki öt vidéki város höellátására A városok terjeszkedése, új lakónegyedek kialakulása, a városi lakosság számának nö- vékedése halaszthatatlanná te­szi, hogy kidolgozzák az ország nagyobb centrumainak távlati hőellátási tervét, a szűkében le­vő energiahordozók gazdaságos, arányos elosztása céljából. Az Országos Tervhivatal és az országos energiagazdálkodási hatóság megbízta a hőenergia­gazdasági és tervező vállalatot, agy dolgozzah ki egyelőre öt nagy vidéki város, Miskolc, Sze­ged, Debrecen, Győr és Pécs távlati hőellátási komplex-tervét is. A hőiterv ebben az évben hozzáfog a munkához. Az el­gondolás szerint Miskolc és Debrecen hőellátásában főként a hajdúszoboszlói földgáz, Sze­ged fűtésében a délalföldi föld­gáz, meg a város környéki geo­termikus energia, a forró víz. Győr és Pécs ellátásában pedi? az erőművi távfűtés, valamint a dunántúli földgáz kap majd eisősotfeaa szerepet. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom