Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-16 / 242. szám
1963. október 16, szerda 3. oldal Utolsóból első A foktői Béke Termelőszövetkezet gazdái — a kalocsai járásban elsőként — október 2-án befejezték a gabonafélék vetését. Eredményük értékét emeli az is, hogy a tervezett 700 hold helyett 826 holdon vetettek búzát. Ez a rövid közlemény látott napvilágot egyik múlt heti számunkban. Hogy mennyi munka és akarás- szülte a kurta mondatokban közölt tényt, arról meggyőződhettünk, amikor felkeresve a termelőszövetkezetet elbeszélgettünk azokkal a dolgozókkal, akiknek oroszlánrésze volt a szép siker kivívásában. Háromezer forint céljutalom Bak Sándor elnök szavait még ma is átforrósítja a lelkesedés, amikor az augusztus végi gyűlésükről beszél, amelyen a szövetkezet tagsága elhatározta, hogy ha törik-szakad, az idén a kalocsai járásban elsőként fejezik be a vetést. Ki kellett küszöbölni a csorbát, hiszen a múlt őszön az utolsó helyen végeztek a vetési versenyben. Meghányták-vetették, hogyan szervezzék meg a munkát. Pontosan feltérképezték: melyik táblákon kell megkezdeni a betakarítást, hogy a talajelőkészítő gépek folyamatosan dolgozhassanak. Az aratás befejezése után vető- brigádot szerveztek és 3000 forintot szavaztak meg az őszi munkákban élen járók jutalmazására. Augusztus 29-én kezdték a takarmánykeverék vetését két géppel. Ezek közül az egyiket Illés István főagronó- mus szerkesztette. Három régi „lófogatost” kapcsolt össze, és így nyertek egy 44 soros vetőgépet. Az e'nölchelyettes traktoron — Igaz, hogy első és legfontosabb a jó munkaszervezés, de ez még önmagában nem elég. Szív, lelkesedés is kell ahhoz, hogy ilyen feladatot végrehajtson a tagság — így fogalmazta meg gondolatát beszélgetésünk során Tamás István, a vetőbrigád vezetője. Állítását néhány példával bizonyította: — Traktorosaink szívesen vállalták a kettős műszakot. Unyi András, Ludas Sándor, Okváto- vics Fülöp és Szalai István bizony a traktor nyergében töltötte az elmúlt hetekben a szombat délutánokat és a vasárnapokat is. Természetesen felváltva. Dicséret illeti a vetőgépek kezelőit: Boldizsár Pétert, Borsi Lajost, Illés Jánost, Kocsi Imrét és a talajelőkészítést végző összes traktorost. A vetési munkában a községi tanács és a termelőszövetkezet vezetősége is jó példával járt elöl. A vasárnapi műszakokban ők is ott dolgoztak a gépek mellett. Vastag Gábor elnök- helyettes egy alkalommal csávázott vetőmagot szállított a földre. A traktorosok éppen ebédeltek. Hogy addig se szüneteljen a munka, felült az egyik traktorra, és mire a dolgozók befejezték az étkezést, a brigádvezető segítségével jókora darabon elvetette a búzát. Részt vállaltak a munkából a falu KISZ-fiataljai is. lő ütemben ... — Természetesen nemcsak a vetőgépek mellett dolgozó, illetve a talajelőkészítést végző traktorosok jó munkájának eredménye az, hogy határidő előtt földbe került a gabona — hangsúlyozta beszélgetésünk során a tsz elnöke. Ez nyilvánvaló, hiszen a vetéssel egyidőben be kellett takarítani a termés jó részét is, elsősorban azért, hogy felszabaduljanak a kenyérgabona termesztésre szánt területek. Hetven hold burgonyát szedtek fel, helyére búza került. Sürgetett a fűszerpaprika szüretelése is; 200 holdon végezték el az első szedést. Folyamatosan szállították a konzervgyárnak a szerződött paprikát. Hozzáláttak a kukoricatöréshez és előreláthatólag 20-ára levágják a szárat is. A közös gazdaság dolgozói tehát szinte egyemberként szorgoskodnak az őszi csúcsmunka idején, örvendetes ez azért is, mert a foktői Béke éveken keresztül a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek közé tartozott. Ezen az őszön jókora lépést tettek előre a felemelkedéshez vezető úton, és ha az előttük álló feladatokat is ilyen szívós szorgalommal váltják valóra, akkor rövidesen nemcsak a vetési versenyben kerülnek az első közé. Békés Dezső Negyvenmillió forint értékű gyógyszer terven felül A gyógyszeripar termelési többlettel kezdte az utolsó negyedévet. Negyvenmillió forint értékű termékkel túlhaladták tervüket. Ez az évi tervnek pedig 74,7 százalékát jelenti, örvendetes háromnegyedévi eredmény, hogy túlteljesítették a szállítási szerződésekben vállalt exporttervet is. füzetre. Az fekszik a beszámoló alatt. Belelapoz, hamar megvan a termelési tanácskozás néhány oldala. „Dudás Mihály — láda és ketrec — minőség” — akad meg a szeme a részlegvezető felszólalását jelző szavakon. Azt vetette fel a munkás, hogy nagyon aktuális volna már a ketrecek felújítása. Szakadt drót * könnyen kihasítja a baromfit. Száz közül csak öt pusztuljon el hosszabb szállítás alatt, már romlik a minőségi kihozatal. Igaza volt. Ma ennek néz utána. Lassan tízévesek a ketrecek, és a javításukra többet költenek, mintha újakat szereznének be. Dudás Mihály — „D. M.” — olvas pár oldallal odébb ugyanannak a névnek megfelelő „monogramra”. De ez mégsem a ládakészítő nevét jelenti, mert utána ez áll: „Ezekre a tapasztalatokra építeni a szakmunkásképzést.” Alacsony, virgonc, szőke kislány derűs arca jelenik meg a szeme előtt. Dudás Máriáé, az ifjúsági brigádvezetőé. Ebben a hónapban kétesztendős a brigád, s most a szocialista címért küzd. Vállalásaik központi célkitűzése, hogy minden munkafolyamatot megtanulnak, ami a baromfifeldolgozással jár. Jó nagy üzem a Kiskunhalasi Baromfi- feldolgozó Vállalat, sok a műhely, a tojáslámpázáshoz még nem jutott el minden fiatal... Ma velük is beszélget egy sort. Míg gondolatban a fiatalok felé jár, más arcok, tekintetek is felötlenek. A szorgalmas és a munkafegyelembe beleszokott cigányokéi, akikre éppúgy lehet számítani, mint az üzem régebbi, hűséges munkásaira. Látja a kedélyes Kolompár Mátyás ültetőt, aki mindig elújságolja a látogatóknak — és nem kis büszkeséggel —, hogy férfi létére „női brigádba” osztották. Aztán más fiatalemberek képe merül fel. „Mit szól hozzá, Anti bácsi? Nősülök. Jól választok?” — cseng a fülébe egyikük kérdése. Akkor találkozott N.-nel is az egyik műhelyajtóban. Áradt róla a szesz, szaga. — Mennyit ivott? — Két fröccsöt. — Meg amennyit még elhallgat. — Álljon ide mellém. Nem vagyok én részeg — önérzetes- kedett a munkás. De mikor harmadnap arrajárt, N. elfordította a fejét. Látszott, restellke- dik. Ö azért its odament hozzá. Kezdődik az őszi fásítás Az erdészek október 1-től szeptember 30-ig számítják az évet. Előreláthatóan körülbelül november közepén — megkezdődik az ősz egyik évenként ismétlődő, nagyarányú munkája, a fásítás. Az őszi programban a múlt évi 3681 hektáros teljesítménnyel szemben az idén csaknem 5000 hektárnyi erdőn kívüli fásítást szándékoznak végrehajtani. Ez évtől kezdődően kiemelt feladatként s első lépésben a főútvonalakra koncentrálják a közúti fásítást. A munka megtervezésénél figyelemmel voltak arra a hatásra, amelyet az egyhangú vagy a változatos környezet gyakorol á mind nagyobb sebességgel haladó gépjárművek vezetőire. Eddigi gyakorlattól eltérően, nem ültetnek az utak mentére nyílegyenes, illetve az út vonalát pontosan párhuzamosan követő fasorokat, mert ez fárasztja a gépjárművezetőket. Az unalmas sablon elkerülésével az út egész hosszában megtervezett „szeszélyességgel” váltják majd egymást a különböző fafajokból és cserjékből kialakított rövid fasorok és facsoportok. ARANY, EZÜST... A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gép gyár KI3Z-szerve- zete mozgalmat indított a „szakma ifjú mestere” címért. Tizennégy fiatal nevezett be a mozgalomba, hogy selejtmentes termeléssel, jó munkaidő-kihasználással és szakmai tudásuk fejlesztésével kiérdemeljék a megtisztelő rangot. Hat hónapon át figyelték munkájukat az üzem vezetői, elméleti felkészültségből pedig mérnökök vizsgáztatták őket, s közülük kilencen feleltek meg a követelményeknek. A „szakma ifjú mestere” aranyiokozatát érdemelte ki Sinkó János lakatos, ezüst fokozatát Szikora István villanyhegesztő. — Bronzfokozatot ért el Kovács László, Nánási Imre, Kurucsai Mihály, RácU- Szabó László, Iván István lakatos, Husz- ka Vince és Nagy Mihály villanyhegesztő. A szakma ifjú mesterei jelvényt és oklevelet kaptak a cím viselésére. Képünkön jobbról Sinkó János arany, balról Szikora István ezüst fokozatos boldogan gratulálnak egymásnak a nagy sikerhez.' Válnnxol as ille.léhes A Leninváros gondf álról A napokban levelet kaptunk a megyei tanács tervosztályától, melyben a szeptember 18-árt megjelent „Miért az utolsó pillanatban” és a szeptember 29-én megjelent „Kecskemét buktatói” című cikkeinkre kaptunk választ. * A kecskeméti Leninváros lakótelep építkezésével kapcsolatban mind szóban, mind írásban többször -hangzott el panasá. Ezek általában jogosak, hiszen az ott lakók életkörülményeit nehezítik a meglevő problémák. Mégis szeretnénk a leninvárosi építkezésről egy kicsit .többet írni, mint amire az említett cikkek kitérnek. Eredetileg Kecskemét város a második ötéves terv idején csak tettetett szigorúsággal, — de abban inkább volt egy kis gunyo- ros emlékeztető — megverette a vállát: „Hogy is volt az a dolog, szaktárs?” Emberek, erényekkel, hibákkal, jó kedvvel, morcossággal. Egyik közlékeny, a másik magába zárkózott. Ez lassúbb, amaz fürgébb. Ahány ember, annyi természet. De1 ők teljesítik a tervet; az ő életüket — itt közvetlen a munkában telő napokat, éveket kell a kommunista párttitkárnak jó szóval, tapintattal olyan tartalmassá tenni, hogy a fáradozás után mindenkinek egyre több boldogság jusson ... Utoljára annak az öt lakásnak a tervrajzát veszi ki a fiókból, amelyet a Hazafias Népfronttal, a II. kerületi építőközösséggel karöltve az üzem épít. Huszonnyolc rászoruló közül a legjobban rászorulóknak. Egyikük fészerben lakott a családjával, a másik élete már tisztára azokból a perekből ál-1 lőtt, melyeket az összeférhetetlen háztulajdonossal vívott. ... Sok örömet, gondot rejteget a párttitkár notesza, s azokból egy sem marad elintézetlen. TÓTH ISTVÁN igen kevés új lakást építhetett volna. A Zománcipari Művekkel szemben — az előzetes tervek szerint — öt épületből álló lakáscsoportot helyeztek el. Ez a lakásmennyiség a járulékos — víz, villany, csatorna, út, járda, és a kapcsolódó — iskola, óvoda, bölcsőde, kereskedelem — beruházások tekintetében csak minimális igényt jelentett. A megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága intézkedésének nyomán a kevés lakásból közel 150Ö lakásos telep lett. Így új igények léptek fel. Az egész építéskomplexumot tehát menetközben kellett újjátervezni és kell tervezni ma is, hogy a lakótelep teljes felépülte után minden jogos igényt maradéktalanul kielégítsen. Kecskeméten és bárhol az országban egyaránt ismertek a lakásproblémák. Ezért arra törekedtünk, hogy az igényjogosultak minél előbb lakáshoz jussanak — még akkor is, ha a környezet nincs teljesen rendben. Ismert az a körülmény is, hogy Kecskemét rendkívül rosz- szul áll közművekkel. Ezek hiánya ideiglenes megoldásra kényszeríti a beruházót. Így van ez a Leninvárosban is. Az ideiglenes megoldások pénzbe kerülnek és felesleges, nem hasznosítható befektetést eredményeznek. Ha arra egy lehetőség van — el kell kerülni. Cikkeikben az út- és járdaépítést hiányolják. A kérdéses útszakasz alatt és mellett 1964. év elején több közművet kell lefektetni, (távfűtés, csapadékvíz-csatorna, elektromos kábel stb.). Az utat a közművesítés elkészülte előtt gazdasági okok miatt megépíteni nem lehet. Átmeneti megoldásként a jelenlegi útpályát van módunkban kijavítani. A járda is csak ideiglenes lehet, mert a végleges szakaszok megépítését szintén a közművesítés és a tereprendezés után lehet elvégezni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága által hozott határozat értelmében a KPM Közúti Igazgatóságát megbíztuk a Batthyány I utca leninvárosi szakaszának kijavításával. Az igazgatóság megbízásúnk alapján vállalta, hogy 1963. év végéig az útszakaszt teljes egészében kijavítja. A gyalogos közlekedés megoldására is történt intézkedés. Osztályom feladatkör szerinti illetékes dolgozója társadalmi munkában elkészítette az ideiglenes járda tervét és költségvetését. A dokumentáció előregyártott betonlapokból írta elő a járda kivitelezését, mert a munkálatokkal megbízott vállalat (ÉM Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat), előzetes megbeszélés alapján ennek betervezését kérte. A járdalapok megrendelésekor viszont kiderült, hogy, a gyártó vállalat túlterhelés miatt csak 1964. első negyedévében tudja szállítani a járdalapokat. Ekkor a kivitelező vállalattal megállapodtunk, hogy az ideiglenes járdákat betonból a helyszínen készítik el. Így lett arra lehetőség, hogy ez év november 30-ig elkészülhessen az ideiglenes járdaszakasz. A határidő betartására az ÉM Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat kötelezettséget vállalt. A tervosztály, mint a lakótelep beruházója, az építkezés zavartalan lebonyolítására, az ott lakók élete megkönnyítésére a lehetőségek határain belül mindent elkövet. A lakótelep építése 1965 decemberében fejeződik be. Ezért a leninvárosi lakóknak nagyobb türelemmel kell az ott folyó munkát fogadni, hiszen a legfontosabbat —, a lakást — mégis biztosítani tudták a vezetőszervek. DR. BRUNCSÄK ANDRÁS osztályvezető* * * • A Halasi út leninvárosi szakaszának átépítési munkáihoz már hozzákezdtek. Megkezdődött a járdalapok lefektetése is Ezúton köszönjük meg az intézkedést — a több ezer lenin- városi lakos nevében is.
