Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-15 / 241. szám
1963. október 13, kedd 5. oldal fészélgetés a filmről Gyilkosság Szicíliában KI VOLT Salvatore Giulia- no- — akit 1950 júniusában holtan találtak a szicíliai Cas- telvetranóban. Gyilkos vagy áldozat-e a hírhedt bandita, aki hét éven át tartotta rettegésben a környéket és halálához az újkori történelem egyik legtitokzatosabb politikai bűnügye fűződik. Ezekre a kérdésekre keresett és adott is feleletet a valóság hitelességével és a művészet szenvedélyes erejével Francesco Rosi olasz filmrendező. Filmje tulajdonképpen dokumentum-rekonstrukciónak nevezhető, miután megtörtént eseményeket ábrázol eredeti színhelyükön és többnyire azokkal a szereplőkkel, akik átélték ezt a korszakot. Mindössze két színész játszik a filmben: a törvényszék elnöke és Frank Wolff, Giuliano alvezérének és gyilkosának szerepében. Talán ez az oka annak, hogy olyan kegyetlenül reálisak a film jelenetei. Tárgyilagos józansággal indul a cselekmény. A néző látszatra egy közönséges gyilkosság szemtanúja, ami Szicíliában igazán nem nagy szenzáció. De Rosi aprólékos gonddal rekonstruálja ennek a gyilkosságnak az előzményeit, szaggatott ritmusú visszapillantó képekkel vág a dolgok lényegébe. Míg élt, szinte nem is volt látható, — Giuliano csak a halála után került a figyelem kereszttüzébe. Halálát, csakúgy mint életét rejtély, sűrű titok fedi, de a háttérben ott gyűrűznek és lepleződnek le apránként a személyét mozgató maffia, a korszak sötét politikai erői. KEVÉS FILM tükrözi ennyire mélyrehatóan a szicíliai parasztság gondolatvilágát és világít rá bátran, új, merész nézőpontból a történelmi események hátterére. A hírhedt Portélig della Ginestra-i gyilkosságra, melynek igazi szervezői sohasem kerültek bíróság elé. Kilétüket homály—fedte a banditák kézrekerítését követő bírósági tárgyalásokon is, hiszen ahogy az ügyvéd mondta: ez a tiszteletreméltó társadalom leleplezéséhez vezetne. Ezért kellett meghalnia azoknak is, akik túl sok kényes adatot tudtak megbízóikról. Egyiküket a börtönben megmérgezték, s ezzel be is fejeződhetett volna a nagy vihart felkavart Giuliano-ügy. De Rosi messzebbre ment. Nem elégedett meg a múlt ábrázolásával, hanem a jelen veszélyeire is felhívta a figyelmet. A film végén ismét egy vérző holttest fekszik a napégette kövezeten. Csakhogy 1960-at írunk. Ismeretlen tettesek meggyilkolták a maffia ösz- szekötőjét, aki annak idején elárulta a banda fővezéreit. A TÉNYEK tárgyilagos közlésének, az intellektuális következtetésnek és a pusztító tüzű nyers indulatoknak különös keveréke ez a film. Rosi kivételes rendezői képessége főként a tömegek mozgatásában jut kifejezésre. A film forgatása nem ment könnyen. Először nem adták meg a forgatási engedélyt, végül a cenzúra kötött bele. De az 1962-es berlini fesztiválon Francesco Rosi filmje a legjobb rendezés díját nyerte el. Germi: Válás olasz módra, Visconti: Párduc című filmje mellett bátran, drámaian jeleníti meg az olasz társadalmi, politikai élet égető problémáit annak jeléül, hogy rövid megtorpanás után újból erőre, művészi rangra emelkedett a neorealizmus haladó hagyományaiból táplálkozó mai, olasz filmművészet. V. Zs. Noha nem ismerte jöttünk célját, Ács János, aki éppen az ebédhez készülődött, ekképpen fogadott bennünket: — Á, a Petőfi Népétől!... Huncut egy ember az a Szuli- mán János, mert tudom, hogy csakis ő küldhette magukat hozzám. Talán nincs is az országban még egy olyan postás, mint az. Egyszerűen nem lehet neki nemet mondani, így hát naponta három újsággal is ellát — mondja s azzal belép a szobába, ahannan bizonyságul néhány napilapot hoz elő. S ha már ilyen volt a fogadtatás, és Ács János az újság olvasásra terelte a szót, megragadtunk a témánál. — Mit olvas a megyei lapban a legszívesebben, Ács bácsi? — Azt, amit a tsz-ekről írnak, mert jó hallani, hogy másutt milyen jól mennek a dolgok. Nem úgy, mint nálunk. Sok itt a baj, nagy a mérleghiány. Engem különben is nagyon megsértettek a tsz-ben, mert csak 800 négyszögöl háztájit adtak. Pedig higgyék el, beteg ember létemre nagyon becsületesen dolgoztam a múlt évben is... Nem firtattuk Ács János jogosnak tűnő panaszát, hiszen az egész községnek szívügye a gé- derlaki tsz elmaradottságának mielőbbi megszüntetése, no meg — bizonyára megtalálják a módját ennek orvoslására is. Inkább a helyi postahivatalba látogattunk el. Szulimán János Igazán postáshoz méltóan ismeri a község lakosságát, s azt is tudja, ki, milyen újságot olvas. Sajnos, a napilapok olvasóit nem is olyan nehéz nyilvántartani. — Talán nem érdeklik a lakosságot az ország és a megye életéről szóló hírek, események? — Nem az a hiba kérem — sorolja Szulimán bácsi. — Inkább az, hogy a Petőfi Népét sem ismerik eléggé. Ha én szerzek egy-egv előfizetőt, az mindig követeli az újságot, mint legutóbb Kovács Gábomé, a nőtanács elnöke. De jó volna a terjesztéshez segítséget kapni... — Mint mindenütt, nálunk is szórakoznak a fiatalok — mondja Miholics Klári, a község könyvtárosa és egyben a KISZ- szervezet vezetőségi tagja. — Legjobban a táncot kedvelik. Van is egy jó népi tánccsoportunk. Legutóbb a kecskeméti szüreti napokon szerepelt. Időnként a pedagógusok segítségével megrendezzük a „Ki, mit tud?” szellemi vetélkedőt, s ezen kívül főleg a mozi érdekli a mi ifjúságunkat. Községünk könyvtára 1180 kötetes és 170 olvasót tartunk nyilván. Köteteink száalakult közös gazdaságban tevékenykedik, az asszonyka a háztartásban szorgoskodik, rendben tartja az özvegy após háza táját is — és szíve alatt hordja első gyermekét. És hét kilométerre kell járni a technikumba. És nagyon sok a tanulnivaló. Nem hagyják el magukat. Ha röpke időhöz jutnak, összebújnak, tanulnak, közös erővel törik fel a tudomány egyre több é- keményebb dióját. S az első év, decemberben (itt a naptárival azonos a tanév) sikerrel zárul. Pedig az asszonyka a két félév anyagából egyszerre vizsgázik, mivel májusban megszületett az azóta bűbájos lurkóvá cseperedett Janika. MÁSODIK ÉV. A legkeményebb. Aki ezen átmegy, túl van a nehezén. A huszonkilenc tanulóból öten maradnak mindössze. ök ketten, a szintén óbögi Andó Sándor, a tsz szőlészeti brigádjának vezetője (ismerem: emlékszem, amikor néhány éve nagyszerűen vizsgázott a dolgozók iskolája nyolcadik osztályának tananyagából), Vizsnyai Ferenc, a Tiszakécskei Permetezőgépgyár dolgozója és Dé- kány István, a lakiteleki tanács Vb-titkára. Öten a huszonkilencből. Egy-kettő átiratkozott a gimnáziumba. A többi nem bírta a tanulást. Sok a munka, egyéb elfoglaltság, — és kevés az akarat. Nem mint a megmaradt öt technikumi hallgatóban. Tavaly a második félévben már ők fizették a tanárokat, nehogy megszűnjön a kihelyezett osztály. Ennyi tanulónak azonban mégsem tarthatták fenn. Január óta, a harmadik osztályba, már Kecskemétre járnak. Hetenként kétszer, kedden és szombaton délután. — Nagyon nehéz — mondja Sikaláné. — Nemcsak a tanulás. A körülmények is nehezek. Vonattal járunk Kecskemétre és este fél hétkor érkezünk vissza a kécskei állomásra. Onnan még hét kilométer a lakásunkig. Néha küldenek a hármunkért kocsit. A múltkor sírtam. Hideg volt, esett az eső, fáztam. Férjem vigasztalt... Nem tagadom, többször kísértésbe estem, hogy abbahagyom. De nem tudnám megtenni. Amikor itt az iskolába menés ideje, nincs nyugtom. Egyébként ő a jobbik tanuló. — Janinak nincs ideje. Ugye, ő a párttitkár, van gondja temérdek. S közben letette a gépjárművezetői vizsgát is. De az első évben így is 3,4, a másodikban 3,6, a legutóbbi félévkor pedig 4,5 volt tanulmányi eredményének az átlaga. Az enyém 4,3, tavaly 4,5 volt, az idén pedig 4,8-as átlaggal már jeles tanuló vagyok. A matematikát szeretem a legjobban. Ha van ötpercriyi időm, keresek egy példát, s még főzés közben is azt csinálom. Nagyon érdekel, hogy milyen eredmény születik. MILYEN eredmény? Nagyszerű. Jövő decemberben érettségiznek. — Nagyot mulatunk a bán- kettőn. Az Aranyhomokban. — S gondolom, következik a jól megérdemelt pihenés — mondom. — Szó sincs róla. Mór megbeszéltük Janival, hogy utána beiratkozunk a felsőfokú technikumba. .. Jancsika és Juliska, azaz Si- kala János elvtárs és felesége a tudás végtelen birodalma megismerésének az útján nem tud megállni. Nem akarnak megállni! Mese? Szebb annál. Mert nem a képzelet, hanem a mi való világunk szülte. Tarján István GÉDERLAKI EMBEREK ma idén 150 darabbal gyarapodott, az olvasók számát pedig 210-re szeretnénk felemelni az év végéig. Biztosan elérjük. Hogy újságot olvasnak-e a fiatalok? Alig-alig. Ennek jelentősége eddig sajnos, elkerülte a figyelmünket. De szívesen bekapcsolódunk a sajtó terjesztésébe, ígérem, hogy foglalkozunk vele a KISZ-taggyűlésen. Bizonyára lesz haszna... A géderlakiak igényes, érdeklődő emberek. Ez sok mindenből lemérhető. Szépek, rendben tartottak a házaik, csinosak, tiszták a lakásaik, s nagy az építkezési kedv. A felszabadulás óta 128 házzal gyarapodott a község. Nagyos szívesen látogatják az ismeretterjesztő előadásokat. Tavaly az egy lakosra jutó 173 forint társadalmi munka értékkel megszerezték az országos elsőséget — hogy csak néhány példát említsünk. Előfordulhat, hogy ez az igény, érdeklődés nem terjedne ki éppen a napilapok olvasására, ami szinte hozzátartozik a mai ember életéhez? Alighanem másutt van a hiba. Mint ahogyan arra Miholics Klári rátapintott: a sajtó jelentősége bizonyára a helyi párt és a tömegszervezetek figyelmét is elkerülte. Pedig, ha ezt felismerik — nem túlzás — az egész község láthatja hasznát és még Szulimán János postásnak is könnyebb lesz a dolga. P. I. Színjátszó rendezői tanfolyam Vasárnap délelőtt nyílt meg Kecskeméten, a művészklub helyiségében a Népművelési Intézet által szervezett felsőfokú levelező színjátszó rendezőképző tanfolyam, első évfolyama. A hallgatók — Bács-Kiskun és Szolnok megye színjátszó csoport vezetői — az első évben havi egynapos konferencián vesznek részt Kecskeméten, majd a második, harmadik évben budapesti konzultációkon és negyedéves vizsgákkal készülnek fel a diploma megszerzésére. A kecskeméti konferenciákat Udvaros Béda, a Katona József színház rendezője vezeti. MHS rádiós kiállítás A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség megyei rádiós klubja szombaton Kecskeméten a Sörkertben kiállítást nyitott, ahol bemutatta a rádiós klub fejlődését. A kiállítást eddig több százan nézték meg. Az MHS naponta a kiállítást reggel 9 órától este 8 óráig tartja nyitva. Esténként 6 órai kezdettel MHS- fllmeket vetítenek. A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség rádiós kiállítását csütörtökig tekinthetik meg az érdeklődők. A tálalás Számos árubemutatóról írtunk már, s ilyenkor mindig hozzáfűztük azokat a számokat is, amelyek a forgalom emelkedését bizonyították ebben az időszakban. Tehát — beigazolódott — élénkítően hat a vásárlókedvre egy-egy ízlésesen megrendezett bemutató, még ha azon sokszor nem is található más árucikk, csak ami egyébként is a boltokban kapható. Vajon mi a varázsa ezeknek a kisebb kiállításoknak? Sokat törtem már rajta a fejem. Vasárnap csak úgy véletlenül botlottam be a kecskeméti Állami Áruház árubemutatójára, s azt hiszem sikerült — legalább is önmagámnak — megfejteni az eddigi talányt. Beálltam a sorba és követtem az embereket, az ácsorgó, majd nekilendülő tömeget. Mert sokan voltak. Talán a vidéki város eseménytelensége hat a közönségre? Vagy csak a kíváncsiság? Nem tudom. Tény, hogy szívesen elidőztek a „kézzelfogható” közelségbe kitett divatcikkek, készruhák, színpompás őszi holmik, s a működés közben bemutatott kis és nagy képernyős TV-készülékek előtt. — Ki hinné, milyen sok múlik a tálaláson! — kaptam el egy megjegyzést. S eszembe jutott néhány megunt kirakat a városban, s a szegényes „tálalás”, amiről már nemegyszer írt az újság is bírálóan. Való igaz! A polcokon összezsúfolt pulóverek, fehérneműk, halmozódó nyakkendők és nadrágok nem nagyon kelletik magukat a vásárlók előtt. S ki tudja, hogy mit rejt néha a tömött polc? Csak itt derült ki, nekem legalább is csak mo6t tűnt szemembe: sokat fejlődött iparunk, kötszövő és konfekció iparunk is az utóbbi időben. Ügy látszik egy- egy ilyen alkalom is kell hozzá, hogy mindez eljusson a vásárlók tudatáig. Kár, hogy oly ritkán élnek vele kereskedelmi szerveink. (T-l.) Magyar tudósok Dr. Ubell Károly és dr. Szesz- tay Károly, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársai, a kaliforniai Berkeleyben Magyar- országot képviselték a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió 13. közgyűlésének hidrológiai kongresszusán. A tanácskozáson jelentős nemzetközi elismerés érte a magyar küldöttséget. A kongresszus dr. Szesztay Károlyt választotta meg a felszíni vizek nemzetközi szakosztályának, dr. Ubell Károlyt pedig a hidrológia nemzetközi bibliográfiai szakosztályának elnökévé. A külföldi tudósok megbízására azonban dr. Ubell Károly még két fontos vízügyi tudományág nemzetközi irányításában is részt vesz. A tanácskozáson egyébként az az érdekes elhatározás eredményes útja született, hogy 1965-től kezdve tízéves nemzetközi hidrológiai dekádot tartanak, melyen a geofizikai évhez hasonlóan valamennyi földrész tudósai közös program alapján végeznek majd vízügyi kutatást. Magyar javaslatra kiterjesztették a kutatási programot a hidrológiai előrejelzések kérdéseinek közös vizsgálataira is. A kongresszus után a két magyar kutató külföldi tudósok meghívására előadó körútra és egyúttal tanulmányútra indult Kaliforniába, Arizonába, A laba.rr.aba és Illinoisba, majd pedig egy hetet Angliában töltöttek. Az egyetemek és a különböző vízgazdálkodási Intézetek kérésére összesen húsz előadáson számoltak be a magyar hidrológiai kutatás legújabb eredményéiről.
