Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-15 / 216. szám
1963. szeptember 13, vasárnap 3. oldal Folytatódhat a játék, az élet.. . Pisti az első gyerek volt a családban, a gondoskodás, a szeretet, egyszóval mindennek a központja, és a legfőbb boldogság forrása egy fiatal házaspár életében. S egy nap, amikor fürdetés után apja játékos kedvvel hintálta, s erős karján a magasba lendítette, a kibom- ló kacagás riadt kis lihegésbe fúlt.. , Apu — akinek figyelmét semmi nem kerülte el — riadozó aggodalommal hallgatta meg a kicsi szivet. Az első „dobbanás” rendes volt, de a második szívhang nyugtalanító zörejjel ismétlődött ... Ezt az estét soha nem felejti el a helvéciai Bóta-család, hisz közel tizennégy évig tartó szörnyű lidércnyomás kezdetét jelentette. ' Amikor ugyanis másnap elvitték a körzeti orvoshoz — szervi szívbajt állapított meg, s az egyik kecskeméti gyermekszakorvoshoz küldte a szülőket, aki viszont alapos vizsgálat után a budapesti II. számú gyermekklinikára utalta Pistit. A műtét SZÓ öt év múlva merült fel először. Akkor már bizonyos volt, hogy a makacs, rendellenes zörejek a növekedéssel együtt erősödnek... S most már az ok és a várható következmény is tisztázódott Amit a szülők ebből fel tudtak fogni, az annyi volt: hogy a jobb és a bal szívkamra közti válaszfalon csaknem ujjhegynyi lyuk tátong, s ha műtétre nem kerül a sor, Pityu legfeljebb tizennyolc éves koráig élhet... Egyetlen lehetőség volt: ki várni a legalkalmasabb időpon tot a műtéthez. Idegőrlő hónapok, évek sora következett. Felépülésének hosszan tartó de már otthoni időszakára esett ez év februárjában a már tizennégy éves Pisti megoperálása. Szerdai nap volt, s Bóta István azzal búcsúzott otthon, hogy csak az esti órákban tér haza, mert vállalata központjában Kecskeméten valami kiadós érKiss néni ntájübái Színpompás, üde a kép, ami elénk tárul itt, a kiskunfélegyházi határ Alpár felé eső zugában: a legelő smaragd füvén hófehér libacsapat. Májliba-„je- löltek”. Kiss Szabó Istvánnét, az egyik legeredményesebb májlibate- nyésztőt jöttünk el meglátogatni. Első kérdésünkre, hogy mióta foglalkozik májlibával, elneveti magát: _ Mióta a saját magam gazdája vagyok. Tizenkilenc éves korom óta. Azóta pedig már három évtizednél is több idő telt el! Ennyi év alatt onasi gyakorlatra, rengeteg tapasztalatra tett’ Szert a nevelésben, a hizlalásban. A félegyházi májliba „titka” felől faggatnánk: mi az oka annak, hogy az itteni libatenyésztés országszerte előkelő rangot vívott ki magának? — Nincs ennek semmi különösebb titka. Ami például engem illet, szeretem a jószágot, gyönyörűségem telik a neveié^ sében. A termelésnek talán egyik ágában sem érezném olyan jól magam, mint a baromfival való foglalatoskodásban. Elmondja, hogy maglúdjai vannak. A márciusi kelés után folyamatosan végzi az ültetést. Mikor már kopognak a kislibák a tojásban, azt rövid időre langyos vízbe rakja. Ezáltal puhul a tojáshéj, a kis jószág köny- nyebben fel tudja vágni. A kelés után nyolc-tíz libát rak egy kosárba, s közepes hőmérsékleten tartja őket. — Három hetes korukig igen nagy gondot kell rájuk fordítani. Tavaly például az egyik „turnus” megázott, lehimlősö- dött, s a százból tíz sem maradt! A libákat hathetes korukban tépi először, majd az újabb hat hét múlva megejtett második tépés után „fogja” hizlalásra őket. Mintegy négy héten át, napjában kétszer tömi a májlibákat, amelyeknél elsősorban nem a súly a fontos, hanem a minőség. A kellő Vastagságú zsírréteg a biztosíték arra, hogy a máj is megfelelő nagyságú lesz. Egyébként a libák a harmadik tépés után érik el a legmegfelelőbb fejlettségi fokot. — A helyi földművesszövet- kezettel 175 liba hizlalására szerződtem — mondja Kiss né- ni^ — Libánként 40 forint előleget és hivatalos áron 20 kilogramm kukoricát kap'am. Két hét múlva 35-öt. egy hétre rá pedig újabb negyven darabot adok át. A nevelés első hat hetében a libák egyenként 5 kilogramm kukoricát fogyasztanak el. Ezután viszont már „jól állják a -sarat”. A lekopasztott toll ellenértéke fedezi a libák eleségének árát, sőt, haszon is van belőle. Az egy hete megtépett 90 liba tolláért például 1924 forintot kaptam. A gyakorlatban is meggyőződtünk arról, hogy — miként Gulyás Lajos, a földművesszövetkezet felvásárlója korábban mondotta — Félegyházán senkinek sincsenek különb májlibái, mint Kiss néninek. A kamrában levő mázsán, szúrópróbaként „üresen”, vagyis tömés előtt mérést végzünk. A két hét múlva leadandó libák párja 15 kilogrammot nyom, s a „háromhetesek” is 12 kilogrammosak. Közben elérkezik a második tömés ideje. — Jöjjenek — invitál kedélyesen —, segítsenek tömni. Több kéz hamarabb végez. Az ég alján azonban már az este árnyai húzódnak, s a távolban feltűnik az értünk jövő gépkocsi. Meg aztán, mit szépítsük a dolgot, nem éppen a legszakképzettebb tömők hírében állunk ... Bízzuk ezt Kiss néni, meg az őt kisegítő két kislány gyakorlott, ügyes kezére' Jóba Tibor tekezletet tartanak. De délelőtt 9 órakor már Pesten volt. A súlyos és nagy előkészületet igénylő műtét, Littmann Imre Kossuth-díjas sívszebész, az orvostudományok doktora vezetésével, már egy órával korábban megkezdődött. S miközben Pisti szívét hosszú-hosszú perceken át kis motor helyettesítette — hogy a szívkamrák közti „válaszfalat összefoldoz- hassák” —, s huszonöt önkéntes véradó állt készenlétben, hogy a kis motor minden körül mények között teljesíthesse hivatását. Az első boldog reménysugár délután fél kettőkor — háromnegyed órával a műtét után — villant fel az apai szívben, amikor a műszerektől még körülbástyázott Pisti kissé álmodozó, réveteg hangon faggatta föléje hajló apját: — Mikor jöttél... ? Itt voltál. .. ? És anyu? Bóta István Helvéciára érve aznap este nem mert egyenesen hazamenni, 'hiszen otthon a feleség semmit nem láthatott meg a kínzó nap emlékeiből. Másnap, harmadnap mindig ugyanabban az időben jelentkezett a budapesti gyermek- klinika a helvéciai pincegazdaság telefonján, s egyre kedvezőbb, biztatóbb hírekkel. Pénteken a fotelban magába ros- kadtan ülő asszonyát Bóta István kedves, nyugodt hangon szólítgatta: — Mindig téged emleget az a fiú. Vasárnap feljöhetnél velem meglátogatni, mert még azt hiszi, hogy nagyon beteg vagy... Az asszony némán megrázta a fejét. A férj jóval később, másodszor és harmadszor is felemlítette a látogatást, s akkor az asszony sikollyá jajdult sejtelme verte fel a csendet: — Jaj, talán éppen ma ... És senki sincs mellette! — Már rég túl van mindenen — mondta nyugodtan és boldogan Bóta István, s az asszony szeme megállt, kerekre nyilt a hírre. Most már a váratlan öröm vette le lábáról, de egy hét múlva már együtt ültek a gyorsan lábadozó Pisti ágyánál ... Fél év múlt el azóta. Fél év, amelyből az első hónap alatt Pisti öt centit nőtt és öt kilót hízott, s ma már éppoly gondtalan, virgonc nyolcadikos diák, mint többi társa a kecskeméti Béke téri iskolában, ahová busszal jár be a kis helvéciai tanyáról... Persze, még vigyázni kell reá, de a lidérc már nem kísért többé. Folytatódhat a játék, s gondtalan, vidám boldogsággal az élet. ESZIK ÉVA Izsáki panoráma „Munkacsúcs” van Izsák határában. A szó valódi és grafikon szerinti érteimében is. A község szorgalmas lakói máskor sem kerülik a munkát, de ezekben a napokban szinte mindenki a szőlőkben található. Még az iparban dolgozó családtagoK is most vették ki évi szabadságukat, hogy segítsenek az otthoniaknak. Izsák öt termelőszövetkezete mintegy tízezer holdon gazdálkodik. Ebből 3500 hold a szőlő. A lakosság jövedelmének 85—90 százaléka ebből származik. A tét tehát nem kiesi, s ehhez méretezett a szorgalom is. DD majdnem a kétharmadát szedik exportra. Vagyis annyit, ameny- nyi erejük végső megfeszítéséből telik. Hiába, így jobb árat kapnak érte, mintha a termést borszőlőként értékesítenék. A gazdák százalékos részesedése is nagyobb így. Ötven százalékát kapják az átadott mennyiség értékének. A borszőlőnél csak 40 százalék a részesedésük. □D — Az utóbbi időben nem volt ilyen termés a szőlőből — újságolja Illés István, a tanács vb- elnöke. — Harmincöt mázsa a holdankénti átlag. Igaz, a legutóbbi esőzés kétségbeejtő volt. Majdnem sírva fakadtunk. De szerencsére, nagyobb baj nem történt. A községi termelőszövetkezeti tanács legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy először a háztájiban szedjék az exportszőlőt, aztán a közösben. Ha ez megvan — és ha a tőkén maradt fürtök is elérték a kellő cukorfokot — kezdődhet az általános szüret. A sorrend ugyanaz, mint az étkezési sárfehér szedésénél. Hogy így határoztak, azt a munka szervezése indokolta elsősorban, meg az, hogy a háztáji gazdaságok is elegendő fogatokat kapjanak. Mert az értékesítés mindenképp közösen történik. összesen 135 ezer mázsa szőlőre van kilátás a közös gazdaságokból. E termésmennyiségnek Kereskedelmi napok vidékén Az idén is több száz nagyobb községben rendeznek a földművesszövetkezetek kereskedelmi napokat. Több napos kiállításon mutatják be a közönségnek az árukészletet. Megismertetik a falusi háziasszonyokkal a mosógép és egyéb elektromos háztartási gépek kezelését, lakberendezési kiállításokat rendeznek, kozmetikai bemutatókat és szaktanácsadást szerveznek. A kereskedelem arra törekszik, hogy a vásárlóknak oly sok bosszúságot okozó decemberi csúcsforgalmi időszakot megszüntesse. A raktárakat úgy töltötték fel, hogy mindenki időben felkészülhessen a télre, s már október, november hónapban hozzájuthasson a szükséges cikkekhez. (MTI) A MÉK is felkészült a nagy felhozatalra. A határ 11 különböző pontján létesített átvevőhelyet. Onnan viszik tovább a vagonokba, s indítják útnak a sárfehért, szerte Európába. Elegendő göngyöleget is kaptak a tsz-ek, több mint egymillió lapos tálcát. Elképesztő szám! Egy-egy ilyen tálca hossza fél méter, s ha sorba raknók az Izsákra küldötteket, körülbelül a Hegyeshalom—Záhony távolságot kapnánk. Jó ötszáz kilométert kell tehát szőlővel megpakolniok, 37 centi szélességben. Nem panaszkodhat az Alföldi Állami Pincegazdaság helybeli feldolgozó telepe sem. Csupán Izsákról 4 5—50 ezer mázsa szőlőt vesznek át préselésre. Nemrégiben korszerű préseket kaptak, s így napi 3000 mázsa szőlőből sajtolhatják ki a levet. m És közben a téli almát is kell szedni. Ebből is termett vagy 10 ezer mázsa a község tsz-einek gyümölcsöseiben. Az őszi vetés 750 holdon elvégzendő munkát igényel. Ebből 300 holdon már földbe került a rozs és az őszi árpa magja. Lassan a kukorica is törésre érik, betakarítására előreláthatólag a borszőlő szüretelése előtt sor kerül. Október első felében a búzát is elvetik. — Mi már felszedtük a burgonyát — mondja Kiss Imre, a Sárfehér Tsz főagronómusa. — A silózást is nemsokára befejezzük, 600 köbméternyi takarmányt már tartósítottunk. Három traktorunk nappal silóz, éjszaka pedig szánt. A három gépállomási traktor is két műszakban üzemel. A mélyszántást 220 holdon, az ősziek vetését több mint száz holdon végeztük el eddig. A Petőfi Tsz gazdái az idén még ötven holdon szőlőt is telepítenek. A terület forgatása nagyrészt már megtörtént. Egyszóval Izsákon — mint mondani szokás — „van mit a tejbe aprítani”. És lesz is>! ff. D. A nemes cél — Milyen ügyben tetszett jönni? — Ellenőrizni szeretném, hogy a szövetkezet eleget tett-e az eperfaültetési kötelezettségének — válaszoltam szerényen egy alacsony, hajlott, kopasz, szemüveges bácsikának, aki az Erős Tsz irodájában fogadott. A kisöreg bólintott, ezzel is jelezve, hogy érti a látogatásom célját. Aztán áttessékelt egy külön szobába, ahol száz pontból álló kérdőívet nyomott a kezembe. — Minden hozzánk érkezőnek egy ilyen kérdőívet kell kitölteni, ez az új rend — mondta és a sorsomra hagyott. Hü- ledezve néztem a kérdőíve pontjait. Ki vagyok, honnan jöttem, milyen ügybep, majd a pártállásom, a katonai rendfokozatom érdekelte a tsz-t. A többi pontokban aziránt érdeklődtek, hogy voltam-e büntetve, ha igen, akkor miért. Sikkasztottam, loptam, betörtem. .. stb. Milyen nyelveket beszélek, mikor és hol jártam külföldön, van-e családom... Ijedten kerestem meg a kisöreget: — Kérem, én ezt éjfélig se töltöm ki! — Dehogynem — mondotta elnéző mosollyal. — Maguk is kilószám küldik a kérdőíveket, mi ki tudjuk tölteni? Maguk egy vacak, száz pontból álló kérdőívre nem tudnak felelni? Visszakullogtam a szobába, s pár perc múlva mellettem ült egy mé- kes ember, egy képügynök, s egy patkányirtó, aki a görényeit jött felajánlani. Szó szélkül körmölték a kérdőívet. Aztán újabb sereg ember jött. alig fértünk a szobában. Én lettem legelőbb kész. Amikor a kisöreg . átvette tőlem a kérdőívet, mohón kérdeztem: — Akkor hol is találom az elnököt? — Lassan a testtel, fiatalember — nyugtatott. — Az elnök dolgozik a határban. Magának még néhány próbán is át kell esni. Bevitt egy másik szobába, ahol két teljes órát ültem egy széken mozdulatlanul, csak néha jutott eszembe, hogy azért mégis csinálni illenék valamit, esetleg legyeket kellene fogni. — Na látja, fiatalember — mondta az öreg. — Egész jól megy már. Ezzel bekötötte a szememet, s kivitt a kertbe. Ott levette rólam a kötést és felmutatott egy fára. — Tessék megmondani, hogy milyen fa ez? — Eperfa — nyögtem, de akkor már késő este volt és még semmit se csináltam. Csak papírmunkával foglalkoztam Iszonyú méreg fogott el: végtére is a szövetkezetben nem lehet bürokrácia! Ezt mi a hivatalban sokkal jobban csináljuk! Meg aztán mit csinált az elnök, amíg mi a kérdőívekkel vesződtünk? Dolgozott? Mutyiban dolgozik, amikor mi az ellenőrzéssel fel akartuk tartani? Na, ez szép dolog. — Ide figyeljen — mondtam ennek a makacs kisöregnek. — Maguk piti kezdők a bürokráciában ! Ajánlok néhány apróságot: 1. Minden kiküldött négy nappal az érkezése előtt jelentse be írásban a szövetkezetnek, hogy ekkor és ekkor érkezni szándékozik. 2. Megérkezésekor a kérdőívhez csatoljon egy frissen írt önéletrajzot. 3. Az önéletrajzhoz csatolni kell: a) a születési anyakönyvi kivonatot, b) a házassági anyakönyvi kivonatot, c) a himlőújra- oltási bizonyítványt, d) a vízi jártassági engedélyt, e) a felettes hatóság 10 forintos okmánybélyeggel ellátott engedélyét a szövetkezeti látogatáshoz stb. Érti, ember! A kisöreg nem hökkent meg. Először lehunyt szemmel, látható élvezettel hallgatta a kioktatást. Majd hirtelen papírt, ceruzát ragadva feljegyezte a szavaimat. Erre megdöbbentem. — Jó ember! Térjen észhez! — ragadtam meg a vállait. — Hátha ilyen bürokrácia-tengerbe fürdetik meg a tsz-be érkező szegény kiküldötteket, a kutya se jön többé magukhoz ellenőrizni, kérdezősködni, okoskodni! Az öreg átölelt, megcsókolt, s azt mondta: — Na látja, éppen ezt szeretnénk elérni.. GRIFF SÁNDOR
