Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-08 / 210. szám
1983. szeptember g, vasárnap 5. oldal „Énekszó nélkül nincs élet, mint ahogy napfény nélkül sincsen" Hús* éve szenvedett mártírhalált Julius Fueik Negyvenéves volt, amikor a hóhér kioltotta életét. Harcos élet volt, bátor, s tolinak és a tettnek szentelt évtizedek. Megalakulásától kezdve tagja volt a Csehszlovák Kommunista Párt1947-ben jelentek meg könyvben. 1941-ben a Gestapo lecsa pott a párt központi bizottságára, a következő év tavaszán pedig Fueik maga is a hírhedt Pankrac-börtönbe került. Az ell*k. Huszonkét éves korában már ismert publicista; a lap, amelynek alapító munkatársai közé számíthatjuk: ma is jelentős szerepet játszik a szocialista tábor sajtójában: a Ru- dé Pravo. 1930-ban a Szovjetunióba utazik, a harmincas évek közepén pedig két évet tölt ott. Cikkek, beszámolók hosszú sora őrzi ennek az időnek az emlékét és tapasztalatait. Nehéz esztendőkre tért haza. Kritikai műveivel a realizmusellenes irodalmi irányzatok ellen küzd, bátor cikkeivel a fasizmus elől meghátrálni kész politikát támadja. Az ország megszállása után tolla illegalitásba szorul. Ekkori írásai 24 ső kihallgatásokon úgy összeverték, hogy testi erejét haláláig sem tudta teljesen visszanyerni. „Csak arra emlékszem, hogy mezítláb ültem, és a kövezett padló kellemesen hűtötte ösz- szevert talpaimat” — írja utolsó, legismertebb művében, az „Üzenet az élőknek” című börtönnaplójában. Berlinben végezték ki, 1943. szeptember 6-án. Meghalt, mert szerette az embert és szerette a szabadságot. Emlékére ezen a napon ünnepeljük az újságírók nemzetközi szolidaritási napját. BAN ERVIN Megalkuvás vagy ledorongolás ? Ml az, amelyet vitáinkban oly sokszor és elkeseredetten mégis többnyire látszólag eredménytelenül, mert felszínesen ostorozunk? A közízlés gyarlóságának, a kispolgári szemlélet- mód elburjánzásának nagyon aktuális és sokat boncolgatott kérdése. Nincs olyan „mai” színmű, film, irodalmi alkotás, vagy újságírói dörgedelem, amelyben ne kapna helyet az, akinek modern otthonát giccses falvédők és képek, ásatag porcelánok díszítik, vagy aki Jókain kívül az istennek se olvasna mást. Tudott dolog, hogy dolgozóink, sőt, értelmiségünk nagy része is a filmektől szórakoztatást vár elsősorban és nem bonyolult műélvezetet, „kikapcsolódni” akar és nem „problé- mázni”, egyszóval beéri a kispolgári életfelfogást melengető bestsellerek romantikus, happy- endes közhelyeivel. Az ebből származó veszély kétségkívül óriási. De doronggal fellépni ellene, ez sem célravezető. Már pedig gyakran esünk abba a hibába, hogy vagy megalkuvóan agyonhallgatjuk, vagy doronggal támadjuk a tényeket. Ne „jófiús” elnézés, vagy hetvenkedő túlbuzgóság jellemezze az ízlésfejlesztés kérdésében tanúsított magatartásunkat, hanem a fokozatosság elvét betartó, szívós módszer. kutató-felvilágosító tudatnevelés. Mert, hol vernek leghamarabb gyökeret a kispolgári nézetek? Ott, ahol hiányos a műveltség és alacsony a tudományos ismeretek foka. Ez még nem jelenti azt, hogy kispolgár is az illető. Még nem jutott el odáig, hogy felfedezze a műalkotásokban azokat a szépségeket, melyekből a tiszta, őszinte művészi élmény születik. Semmi esetre sem elvetemült gazfickó az, aki még nem tud különbséget termi mondjuk Erdős Renée és Gorkij művei között, illetve az előbbit falja, az utóbibról pedig hallani sem akar. Meg kell tanítani, el kell vezetni — igen, vezetni és nem hajtani — addig, amíg megérti és önként, szívesen fogadja be a remekműveket. Azonban éppen a vezetés módja, mikéntje roppant bonyolult. Nem elég kézbe adni az értékeket, hanem azokat el kell fogadtatni, meg is kell szerettetni a közönséggel. Többnyire ott hibázzuk el az esztétikai nevelést, hogy általános tényeket ismertetünk és nem magyarázunk közvetlenül és részletesen, nem tudatosítjuk az összefüggéseket. Milyen gyakran előfordul például faluhelyen, hogy megérkezik az ismeretterjesztő előadó, ledarál egy lexikon ízű életrajzot, tegyük fel Ibsenről, a derék helybeliek pedig nagyon tisztelettudóan, de elnéző jóindulattal eregetik el a fülük mellett á számukra oly terméketlenül semmitmondó szavakat. Hát így aztán nem szabad művészeti és irodalmi ismereteket terjeszteni. És úgy sem, hogy egy jobb képességű műkedvelő együttes „bóvli-műsorral” lép fel a nagyérdemű közönség előtt, mondván: „úgyis csak erre jönnek be”. Az Ú • művelődési évad új, megnövekedett feladatokat ró minden művelődésügyi dolgozóra az esztétikai nevelést, a tudatformálást illetően. Jó, ízléses műsorokkal, komplett, elemző és mindig az adott közösség műveltségi szintjéből kiinduló előadásokkal, vitákkal lehet majd felmutatni eredményeket Jó pedagógusként lassan, fokozatosan kell eljutni odáig, hogy az emberek ne csak tudomásul vegyék, hanem önállóan ítéljék meg ponyva és műalkotás, giccs és művészet között a minőségi különbségeket. A Csárdáskirálynő zenéjétől a beethoveeni muzsikáig, Courths-Mahlertől Thomas Mannig, a hattyús naplementéktől Derkovitsig mindenesetre hosszú az út. De nem járhatatlan. Csak ki kell jelölni felfelé ívelő állomásait. V. Zt. Szeretettel várjuk Ont is... A DUNAVECSE1 járás 52 ezer lakosa között még mindig hatszáz analfabéta van. A járási pártbizottság javaslatára a helyi pártszervezetek vállalták, hogy a tanácsok, a termelőszövetkezetek és az iskolák vezetőinek összefogásával 1965-ig Tasson Hosszú Sándor iskola- igazgató kezében futnak össze a munka irányításának szálai. Tavaly ősszel a légótanfolya- mokra való összeírással együtt elvégezték a lakosság szakmai végzettségének felmérését is. A 3200-as lakosú községben még 1050-en nem végezték el a nyolc osztályt, háromszázan az általános iskola első négy osztályát sem. Az írástudatlanok száma ötven, de többségük — összesen 37-en — ötven éven felüli. A községi vezetők elgondolásairól Hosszú Sándor igazgató a következőket mondotta: — A „FRONTÁTTÖRÉS” tulajdonképpen már a múlt évben megkezdődött nálunk. Negyvennégyen vizsgáztak eredményesen az általános iskola ötnyolc osztályából. Azelőtt évente legfeljebb nyolc-tízen jártak a dolgozók esti iskolájába, mert az emberek — úgy láttam — félnek tőle, hogy kigúnyolják őket, ha meglett korban beülnek az iskolapadba. Elsőnek a Pestre bejáró üzemi munkások tették félre ezt a hamis szégyen24. Marika nem válogatott, mindenből jó étvággyal evett, de azért a két öreg egyre biztatta: — Vegyél még, aranyoskám! — Ne szégyenlősködjél, érezd magad itthon, hiszen már úgyis a mi lányunk leszel. Kedvesen hangzott a mama ajkáról a szó, Marikát mégis furcsán érintette. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy néhány hét múlva ennek a családnak a tagja lesz. A nyelve nehezen oldódott fel. Jóska annál bőbeszédűbb volt. Az apjával elég sűrűn ‘koc- clntgattak, s a bortól nekihe- vült, csillogott a szeme, arca kitüzesedett. — Igyál te is, Marikám! — biztatta és átölelte a derekát. Amikor pedig az öregek nem néztek arra, megcsókolta arcát és a hajába túrt. Marika nem ellenkezett, de a csókokat nem viszonozta. Vőlegénye ezért szemrehányást is tett: — Mi van veled? Nem érzed Jól magad nálunk? — Ugyan, butaságokat beszélsz. Legfeljebb arra kérlek, most már ne igyál. — Ezért húzódozol? — Nem azért. Tudod, hogy Erzsiké előtt sem szeretem, ha csókolgatsz. — De hát a menyasszonyom vagy. — Akkor se ... — Te kis szemérmes! Hát, anyámék mások. Előttük lehet — mondta halkan, mosolyogva és magához szorította. Ebéd után Veres Mihály a kamrában újra megtöltötte a csatos üveget, azután amikor visszatért, a fiához fordult — Hogy élsz a városban, Józsi? Mondjál már valamit. — A munkahely nem lenne rossz — mondta Jóska —, nem kell megszakadni a melóban. Csak elég keveset fizetnek. Ezerkétszázat. De egy év múlva kaphatok más beosztást is. Most a termelőszövetkezetek szerződéseit kezelem. Hetenként legalább kétszer kiszálláson vagyok, így hát nem savanyodok be az irodába. A lakás viszont nem első osztályú, kicsike, De külön bejáratú és ezért méregdrága. Háromszázat fizetek értek. — Hát éppen erről van szó, fiam. Mi, anyáddal azt szeretnénk, ha hazaköltöznétek a lakodalom után. Az egyik szoba a tietek — a nagyobbik —, a másik a miénk. Te busszal bejárhatsz Nyíregyházára, vagy ha már langyosodik az idő, motorral is mehetsz. Jóska nem felelt azonnal. Látszott az arcán, kellemetlenül érintette ez a javaslat. — Apám, hogy őszinte legyek, én nem akarok tanyán lakni. Elég volt húsz évig. — Miért? Mi bajod neked a tanyával? Mindened meglenne itthon, még televíziót is vehettek majd, jnert villany lesz. Motorral meg akkor mentek a városba, amikor akartok. — Nem érti 'ezt apám! Az anyja csendesen megszólalt: — Jól beszél apád! Megöregszünk mi hamar, és szeretnénk, ha vénségünkre itt lennétek mellettünk. — Én meg úgy gondoltam, hogy Marika is áthelyezteti magát Nyíregyházára az esküvő után. Pár évig várunk, azután anyámék eladják itthon a házat és a városban veszünk helyette. Egy kis kertet is, amiben apám eldolgozgatna. Marika csendesen szólt közbe: — Sajnos, ez nem megy köny- nyen. Mert amíg nem kapnak helyettem új pedagógust, addig nem hagyhatom itt az iskolát. És különben is, most látom már valami értelmét eddigi munkámnak. Néhány évig még szívesen laknék itt. Utána, ha sikerül, városba költözhetünk. — Igaza van Marikának — simogatta meg a lány karját Veres néni. — Itt már megszerették, mindenki ismeri, becsülik. Ugye, kedvesem, nem mégy el? Jó helyetek lesz minálunk, te is úgy gondolod? Marika sokáig gondolkozott a válaszon. Nem akarta megbántani a szülőket, azt azonban már eldöntötte: nem költözik ide. — Ne tessék haragudni, de én szívesebben maradnék a tanítói lakásban. Az két családnak készült, most is megvan mindkét bejárata. Itthon lennénk így is, hiszen tíz percnyire van ide az iskola. Kivételes pillanat következett. Veres néni emelte fel a poharat: — Erre igyunk egy kortyot, gyermekeim! Én már legszívesebben együtt látnálak benneteket, akár itthon, akár az iskolában. Hallgattak egy darabig. Jóska az apját kérdezte: (Folytatjuk.) kezést, s ma már becsülete van a tanulásnak. Most aztán az összeírás alapján mindenkinek kiküldtünk egy levelet a jelentkezési feltételekről. Az első napokban hatvanon jelentkeztek. Többségük még mindig üzemi munkás, de már tizenöt tszdolgozó is van közöttük. Október végére várhatóan a jelenleginek többszöröse lesz a létszám, mintegy háromszáz főre számítunk. Az analfabétákat külön is felkeresik. Velük — éppúgy mint tavaly az alsó tagozatosokkal — nem az iskolában foglalkoznak, hanem az egyikük-egyikük lakásán megtartott csoportos korrepetáláson. így kevésbé idegen számukra a környezet, közvetlenebb a kapcsolat a tanítványok és tanítóik között. AZ EMLÍTETT levél — Báno- vits Istvánnak, a községi tanács vb-elnökének az aláírása is ott áll az alján, az igazgatóé mellett — ezzel a felhívással végződik: szeretettel várjuk önt is a továbbtanulók között... Nem kétséges, lesz foganatja. —r —6 Szeptember közepén indul a tanév a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamokén Szombaton tanévnyitó értekezletet tartottak Bács-Kiskun megye hét mezőgazdasági szakmunkásképző iskolájának vezetői a Kecskemét-Kisfái központi iskolában. Az értekezleten megjelent az FM mezőgazdasági szakmunkásképző központi felügyelőség képviseletében Mikes József a megyei tanács mezőgazdasági osztálya részéről Magyar Ferenc oktatási felügyelő. Az értekezlet résztvevői megbeszélték a szeptember közepén induló tanév feladatait. A központi és a hat vidéki iskolában egymást követő háromhónapos bentlakásos tanfolyamokon összesen 700 első-, másod- és harmadéves fiatal mezőgazdasági szakmunkástanuló képzése folyik ebben az évben. Az első tanfolyamokra a másod- és harmadéveseket hívják be. A felnőttek részére indított szakmunkásképző tanfolyamokat november közepén kezdik. A termelőszövetkezeti dolgozók számára üzemi és körzeti tanfolyamokat szerveznek. Ebben az évben 95 első-, 45 másod- és 30 harmadéves tanfolyamon folyik a tanítás. A résztvevők összlétszáma 6000. Az állami gazdaságok dolgozói számára szervezett tanfolyamokon ezer- hatszázan vesznek részt.
