Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

1963. szeptember 29, vasárnap Export-szüret akadályokkal... Nem tiszta játék... Perényi Istvánnal, a MÉK igazgatójával és Csarida László­val, a vállalat izsáki felvásárló­telepének vezetőjével járjuk a sárfehér szőlő hazájának széles határát. Több izsáki gazda sze­rint 20 éve nem volt ilyen dús a szőlőtermés. Erre — a tőkék „ígérete” alap­ján — már a nyár elején számí­tottak is, és a község öt terme­lőszövetkezete összesen 658, eb­ből a Sárfehér Tsz 300, a Kos­suth 184 vagon sárfehér export­minőségben történő átadását vállalta. Kérdés: hogyán állnak a tsz-ek megállapodásuk teljesíté­sével? Dömping a háztájiból — Ha azt vesszük, hogy a megyében péntek reggelig 620 vagon szőlőt vásárolt fel, s eb­ből 480 vagonnal továbbított exportra a MÉK, e mennyiség­ben pedig az izsáki telep 350 vagon, kizárólag a külföldi pia­cokra küldött sárfehérrel szere­pel, akkor nem mondható rossz­nak az eredmény — nyilatkozza Perényi elvtárs. A további tájékozódásból azonban kiderül, hogy az ered­mény sokkal jobb is lehetne. Kezdjük azzal, hogy a szüret zavartalan lebonyolítása végett az izsáki tsz-ekben úgy döntöt­tek: a szövetkezeti gazdák elő­ször és hat nap alatt a háztáji szőlőkben szedjék le az export­ra szánt termést, s utána fogja­nak hozzá a közös szürethez. A gazdák igen nagy szorga­lommal szedték a háztájiban termett sárfehért. Mozgósították családjaik tagjait is. ösztönözte Őket, hogy a MÉK igen jó árat, kilónként 5,96 forintot fizet az export-sárfehérért. Zökkenő azonban már a „ház­táji napok” elején is támadt. „Anstand” A dömpingszerű felhozatalra nem számított a MÉK helyi te­lepe. Munkaerő híján képtelen volt ellenőrizni az áru minő­ségét, s elegendő szállítóeszköz sem állt rendelkezésére. Ami az utóbbit illeti, egy nap alatt megoldották a problémát. Az izsáki vasútállomás dolgozói, élükön Petrányi Ferenc főnök­kel, az igény bejelentése óta a szükséglethez mérten és idejé­ben biztosítanak mindig vasúti kocsikat a szállítás lebonyolítá­sára. Hasonlóképpen helytáll­nak az AKÖV helyi szállítás­ban részt vevő 23 és az izsáki Kossuth, Petőfi Tsz egy-egy te­hergépkocsijának a vezetői is. A baj ott volt, hogy a kez­deti hiányos ellenőrzés követ­keztében „vérszemet kapott” jó néhány szövetkezeti gazda, s mind nagyobb mennyiségben ad­ta át kellő válogatás nélkül az árut. Csakhogy a külföldi átvevők „anstandolták”, leminősítették a sárfehér bizonyos mennyiségét — mire a MÉK felvásárlótelepe kénytelen volt megszigorítani az ellenőrzést, helyesebben: sza­bályszerűen járt el az átvétel­nél. Nem egy szövetkezeti gazda erre „megorrolt”, de rövid idő alatt belátták: nem nekik volt igazuk. Mélyponton A háztájit követő közös szü­reten már korántsem nyilvánult meg az előző lendület. Az át­adott áru napi mennyisége a háztájiból szállítottnak a har­madára csökkent. A 184 vagon sárfehér átadásá­ra szerződött Kossuth Tsz ház­táji gazdaságaiból például 36 vagon mennyiséget adtak át, a közös szőlők terméséből és né­hány nappal több idő alatt vi­szont csak 24,5 vagonnal. Még kirívóbb a különbség a 300 vagonra szerződött Sárfehér Tsz-ben. Itt a háztáji gazdasá­gok napi 10 vagonos felhozata­lával szemben a közös szüret az első nap csak 1,8, s a legfor­galmasabb napon is 7,3 vagon szőlő átadását eredményezte. Mi a lanyhulás oka? Háztáji szőlőik leszedése után a szövetkezeti gazdák zöme nem a közös szürethez, hanem a ház­táji kukorica töréséhez és az alma betakarításához fogott. Dt ok egy hibás szemlélet is. Van-e kiút? A szerződésben vállalt meny- nyiségből a Kossuth Tsz-nek még 120, a Sárfehérnek csak­nem 200 vagon szőlőt kell át­adnia. — Meglesz, sőt, talán több is lesz a mennyiség — mondja Kovács István, a Kossuth el­nöke. A Sárfehér Tsz-ben már bi­zonytalanabb a válasz. Érződik, hogy nem egy szövetkezeti gaz­da inkább borfeldolgozásra szánja a szőlőt. így azonban jó­val kevesebb lesz a bevételük. Ügy számolnak viszont, hogy igaz, többet kapnak az export­szőlőért, de annál igényesebb a szedés munkája, nagyjából te­Az úthálózat fejlesztésit, a közle- ectéssel kapcsolatos problémák meg­oldását segíti az idei forgalomtel- mérés, amelynek egyik fontos szám­lálási formája a gépkocsivezetők adatszolgáltatása. Erre első ízben jú_ lius l<S-án, másodízben augusztus 11-én került sor. Az előzőleg kikéz­besített űrlapokon a hivatásos és a magán-gépkocsivezetők közölték, hogy az adott napon, milyen útvo­nalakat tettek meg, milyen csomó­pontokon, hidakon haladták át. A hát egálban vannak a jövede­lemmel, ha borszőlőként érté­kesítik a sárfehért. Ez a hibás és szűk látókörű, önzést takaró szemlélet nem tekinti a következőket. Az idei rekord-szőlőtermés sajtolása, tárolása nem kis problémát je­lent borfeldolgozó iparunknak. Mentesíthetik tehát az izsákisk, ha a külföldön nagyon keresett sárfehért csemegeszőlőként ad­ják át. Ha jól utánaszámolnak, rájönnek, hogy kilónként 10— 20, vagy ennél is több fillérrel nagyobb lesz a jövedelmük, mini a borszőlő után. Nem utolsósorban az export növeli népgazdaságunk valuta­készletét, aminek eredménye a különböző közszolgáltatások ré­vén — ezt nagyon jól láthatják községük fejlődésén, az áruellá­tásban — az izsákiak életszín­vonalának emelkedését is szol­gálja. Reméljük, mindezt megfontol­ják a közös export-szürettől ma még tartózkodó szövetkezeti gazdák. Egyikük kijelentette e sorok írójának: „Látva a bő termést, azt mondtuk magunk között: megfogtuk az isten lábát.” Hát ne engedjék el! TARJÁN ISTVÁN Ez alkalommal nem a bürok­ratikus ügyintézés útvesztőiről, az egyes emberek felelőtlensé­géről írunk — bár buktatók ezek is. Csupán a Kecskeméten kanyargó úttest hepehupáit de­rítjük fel. A rendelkezésre álló felszerelés: egy megfelelő rugó­zásé Warszawa kocsi, egy jegy­zetfüzet, s egy ceruza. A túra résztvevői: a gépkocsivezető — erős idegzettel, s az újságíró — az út után néhány tiplivel lá­bán és fején. Ki tömi be a gödröket? Nagyot nyekken a kocsi. Egy. Űjabb zökkenő. Kettő-három... A Szabadság téren járunk. A szüreti napok és a lovasverse­nyek eseményeit hirdető hang­szóróból szűrődő zene elhall­kiküldött srómlálólapoknak azonban csak 40—15 százalékát juttatták visz- sza a gépkocsivezetők, úgyhogy ed­dig gyengén „vizsgáztak” a forga­lomszámlálás vsegítésében. Az eddigi módszer* szerint a har­madik útvonalfelmérésre október 16-án kerül sor, a számlálólapokat már postára adták. Az útügyi szak_ emberek kérik a gépkocsivezetőket, hogy a különböző rubrikákat ponto­san töltsék lri, s lehetőleg minden lapot küldjenek vissza. Egyik kecskeméti vállalat kerítésfelújítást végeztet. A megyei tanács ipari osztálya már tavaly kijelölte a kivi­telező vállalatot, tehát ennek kapacitása, mint szaknyelven kifejezik, erre le volt kötve. Ez évben kötötték meg a szerződést, melyben a kezdé­si időt — elég „eszmeien” — így határozták meg: „... az építésvezetőség közlése sze­rint.” A beruházó jelentette a szerződést a bankhoz, s mi­vel a pénzintézet nem elé­gedhet meg általános idő­meghatározással, jó távoli­nak, július 10-ét jelölte meg kezdési időnek. A munka be­fejezési dátuma a szerződés szerinti október 15. Hiába várta azonban a be­ruházó vállalat az építőket, nem jöttek, nem kezdtek jú­lius 10-én. Szeptember 15-ig két ízben személyesen és te­lefonon többször is sürgették az építkezés megindítását. „Nincs anyag” — indokolta a késést a kivitelező. A be­ruházó adott anyagot is, de csak nem kezdődött a kerí­tés felújítása. Szeptember 14-én levélben közölte az építtető, hogy a késés miatt él kötbérigényé­gat. A bemondó hangja hallat­szik: „Erő, bátorság, szépség...” összenézünk útitársammal. Majd békés beletörődéssel megsimo­gatjuk a fejünket a negyedik „sírgödör” — autórugózás és tengelyek ádáz ellensége és te­metője — után. Batthyány utca. Az utat hosz- szabb szakaszon kijavították. Egy-két héttel ezelőtt még tele volt gödrökkel. Jelenleg már a Leninvárosig járható. Előttünk egy kerékpáros lép közvetlen kapcsolatba az anyafölddel. Ez már az új lakótelep után — a Halasi úton van. Feltehető, hogy a megyei tanács tervosztálya és a KPM Közúti Igazgatósága még nem döntötték el egymás között, hogy melyikük csináltas­sa meg ezt a szakaszt. Ha le­hetne javasolnunk — nekünk tel­jesen mindegy, csak végre kezd­jen már valaki hozzá. Púpok — rugótörés Az Erzsébet körút és a Baj- csy-Zsilinszky út sarkán sze­mélykocsi vesztegel. Szürke szí­nű, magánrendszámtáblájú Sko­da. Vezetője érces hangon kür­töli világba a véleményét az útszakaszról — miközben lendü­vel. Erre szeptember 16-án megérkezett a kivitelező meg­bízottja, s kérte, hogy adják át a munkaterületet. Tessék, lehet dolgozni — közölték vele. Most .jön azonban a „fir- nájsz”. Szeptember 18-án le­vél fut be az építtető válla­lathoz, s ebben közli a kivi­telező, hogy elienkötbérigény- nyel lép fel, mivel 68 napos késéssel adták át a munka- területet. Egy-két tényező miatt nem egyenes ez az eljárás. 1. Visszajelentéskor érte­sült a kivitelező a kezdési határidőről, s az ellen semmi kifogást nem emelt. 2. A sze­mélyesen és telefonon lezajlott sürgetésekkor jó néhányszor szó esett a kezdési időpont­ról. 3. Ártatlan képpel átve­szik a munkaterületet, de alig száll el a megkönnyeb­bülés sóhaja, hogy — végre kerítést kap a fontos népgaz­dasági vagyont kezelő válla­lat! — mint a préri-regények- ben szokás, elsül a Colt, és ellenkötbért lő vissza. Unfair play — mondaná az angol. Szerintünk sem tiszta játék. letesen tekeri az emelőszerkezet kurbliját. Rugótörés? Defekt? Az úttesten keresztben hét­nyolc centiméter magasságú púposodás. A kis dombocska harmonikusan olvad bele az út színébe. Nagyobb sebességnél a vezető csak az áthaladás után veszi észre, hogy néhány rugója eltörött — jobb esetben meg­repedt. Nem olcsó buktató! Hullámvasút a körúton Egyik utcából ki, a másikba be. A sebességmérő mutatója 20—60 kilométer között mozog. Fék. Aztán ismét változnak a sebességek. Szalvai Mihály körút. Az 5-ös számú nemzetközi útvonal egy szakasza. Ügy érezzük magunkat az ülésen, mint az egyszeri vi­déki paraszt bácsika Pesten, a hullámvasúton. Örvendetes je­lenség, hogy sok helyen javít­ják az útburkolatot. De talán a legfontosabb lenne ennek a szakasznak a felújítása. Naponta több ezer személy- és teherkocsi halad át itt. Az erő­sen megrepedezett aszfalt még tovább romlik, s a javítás költ­sége is tovább emelkedik. Október 16-án újból „felelnek“ a gépkocsivezetők (t> KECSKEMÉT BUKTATÓI esi pedig a nagy bundában a nyomába. Hajnali négy óra volt. mire nagy kör után az imént em­lített tanyában utolérte. Az utas Szabó Ferencnek adta ki magát és méltatlankodást színlelve ta­gadta. hogy 5 ült a taxiban. De a háziak álmából felriasztott négy-ötéves forma kisfia gyer­meki ártatlansággal közbeszólt: „Nem is igaz, nem Szabó, ha­nem Gajdácsi bácsinak hív­ják .. .” Szó, ami sző, Kuülai Antal kezében hiába volt a szőlőka­ró. amellyel esetleges támadása ellen szerelte fel magát az em­bertelen utas üldözése közben. Biztonságosabbnak látta felje­gyezni a nevét, a tanyaszámot és kimerültén visszatért a vá­rosba, egyenesen a rendőrségre. Aztán rendőr kíséretében még egyszer megtette a keserves utat, de a fiatalember ekkor sem mutatott, halandóságot a viteldij kifizetésére. Bírósági ügy lett belőle. — így bizony — elmélkedik Tóni bácsi .— Van azért igaz­ság! Mert a semmlrekelőt a dupla viteldíj és az üldözésével eltöltött időm. összesen 470 fo­rint megfizetésére kötelezte, és a bérének 15 százalékos csök­kentése mellett hathónapi javí­tó-nevelő munkára ítélte a bíró­ság ... Ez az én legemlékezete­sebb kalandom, hogy az ördög vitte volna el! Nyolc napig nyomtam utána az ágyat, úgy agyonfagytam azon az éjsza­kán ... Virágcsokor a feleségnek Pár pillanatra csend honol a kocsiban, ki-ki magában gon- dolgozik a történeten. Aztán Korb Géza, az egyébként is de­rűs, beszédes kedvű vezető töri meg a hallgatást. — Hát Tóni bátyám, nagy gaz­ember volt a te delikvensed. De azért legyünk csak tárgyilago­sak: a jó élményből több fűző­dik a mi foglalkozásunkhoz. Mi­lyen jól esik, nekem például, amikor a kisgyermeküket sé­táltató szülök megállítanak az utcán és azt mondják: Nézd csak kisfiam, vagy kislányom, ez a bácsi hozott haza a kór­házból, amikor születtél... Még az a részeg ember is kedves emlékem, aki tömött bukszát érzett a zsebében és engem is mindenáron „csak egy fröccsre” invitált. Persze barátságosan le­beszéltem erről, és rávettem, ve­gyen inkább virágcsokrot a fe­leségének, hogy örül majd ne­ki... Ha találkozom vele, azóta is mindig megjegyzi: „Rendes ember maga szakikám!” A szembejövő gépkocsiforga­lom fokozott figyelemre, óva­tosságra inti a taxisofőrt. Korb Géza élménybeszámolója pilla­natokra többször is megszakad, s aztán újra folytatódik. Drága a becsület — ... Legutóbb meg, körül­belül két hete történt, hogy hét­főre virradó éjszaka voltam szolgálatban. Hajnalban, négy óra után csörrent a telefon. Férfi hang jelentkezett Városföldről. Kecskeméten kellett volna le­szállnia, de elaludt a vonaton. Ezért rendelte a taxit. Behoz­tam. Valamivel később, fél hat körül egy szép, csinos, húsz év körüli lány állt meg a kocsim­nál: „Nagyon kérem, vigyen azonnal Miskére. A véradó ál­lomás autóbusza ötkor indult ki, de sajnos elaludtam, lekés­tem. Pedig ma ott dolgozunk... Mire ezt mondta, mór sírásra görbült a szája. Én meg mond­tam neki: — Nagyon drága út ez, bele kerül vagy hatszáz fo­rintba. Pedig gondolom, nem kereshet sokkal többet. Sze­gényke még jobban elkesere­dett. Törülgette a könnyeit és sürgetett, hogy induljunk, mert az ő becsülete többet ér hatszáz forintnál... Hát nem megható? Ilyen em­berek is vannak! Egész úton törtem a fejem, hogyan olcsób- bíthatnám meg mégis a Miské­re jutását. Kecel határában az­tán mellém szegődött a szeren­cse. Az egyik paprikatábla szé­lén a megyei honvéd kórház autója állt, s utasai vállalták, hogy tovább viszik az ón lelki­ismeretes páciensemet. Így csak Kecelig számoltam fel neki a költséget, amelyet különben én előlegeztem, mert nem volt a kislánynál pénz. Így jutott el mégis időben a célhoz ... Mon­danom sem kell, másnap meg­hozta az előlegezett pár száz forintot... — Szóval, ilyen, kellemet­lenben és jóban bővelkedő, re­gényes, mégis szép a taxisofőr élete!... rom iw» Ég és föld között Egyszerű felsorolás követke­zik. Minden kommentár nélkül. Mert az itt észlelt lyukak, buc­kák, szakadozott, hiányos út­burkolatok „önmagukért buktat­nak”, s az ember egy-egy nyek- kenés közben ég és föld között érzi magát. Kuruc körút, MÉK előtti ideiglenes távolsági autóbuszál­lomás, Kaszap utca, óvónőképző intézet előtt, Komszomol tér, SZTK-val szemben, Csányi ut­ca eleje, László Károly utca 3. szám előtt, Katona József utca és Csongrádi utca sarka. És még számtalan fő- és mel­lékutca, melyeket bejárni — az utazás közben keletkezett fáj­dalmas „behatások” miatt — nem tudtunk. De reméljük, az illetékesek hamarosan kijavít­tatják a meglevő buktatókat, s így elérhető lesz, hogy a gépko­csik és más járművek utasai minden előzetes edzés nélkül — zúzódások, kékfoltok hiányában ' koosikazzanak Kecskeméten.- *■ KOVÁCSI MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom