Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-28 / 227. szám
Í963. szeptember 28, szombat 5. oldal Bemutatkoztok a Katona József Színház új művészei A múlt évad végén ismét eltávozott színházunk néhány művésze, s a helyettük Kecskemétre szerződöttek — mint ilyenkor szokásos — az új évad elején most is rövid előadással köszöntötték az első premier előtt a város közönségét. Tegnap este zsúfolásig megtelt nézőtér előtt léptek fel a társulat új tagjai. A széksorokban a város kulturális életének vezetői, és az üzemi, vállalati közönségszervezők foglaltak helyet. Meg-meg- újuló taps fogadta Káló Mária, Kenéz Ernő és Tóth László énekszámait, operaáriákat és operettdalokat adtak elő. Lengyel János, Szilágyi Lajos és Petényi László verseket szavalt. A csaknem kétórás műsorban felléptek az ösztöndíjasok is. Ez alkalommal adták át az 1962/63-as évadban kitűnt közönségszervezőknek az SZMT ajándékait. Nagy szeretettel fogadta a közönség a Katona József Színház néhány régi tagját is. Ba- racsi Ferenc szellemes konfe- ransza minduntalan zajos derültséget keltett. Borbíró Andrea, Várhegyi Teréz és Komlós József tréfás jelenetet adtak elő. A kecskeméti szüreti napok szombati programja Az ünnepségsorozat szombati műsorához kapcsolódik a fegyveres erők napja tiszteletére rendezett nagyszabású katonai bemutató. Délután három órakor a Nagykőrösi úti nyomáson a földi alakulatok és a légierők közös harci bemutatót tartanak. Utána a városi tűzoltóság gyakorlatát láthatja a közönség. Ugyanebben az időben hadipisztoly lövészversenyt rendeznek a fegyveres testületek tagjainak részvételével a lőtéren. Este hét órakor díszünnepség a fegyveres erők napja tiszteletére a Katona József Színházban, majd baráti találkozó a helyőrségi tiszti klubban. A KISZÖV Kodály-kórusának 75 éves jubileumára hírneves vidéki kórusok érkeznek Kecskemétre szombaton. A pécsi Bartók-kórus, a salgótarjáni Bányász-kórus, a siófoki Dalkör és a Dunakeszi Járműjavító kórusa. Lampionos felvonuláson vesznek részt a kecskeméti együttesekkel: a pedagógus énekkarral, a Kodály- és a Bar- tók-kórussal együtt este háromnegyed nyolckor. Nyolc órakor az Aranyhomok Szálló előtti téren az énekkarok tagjai — összesen mintegy háromszázan — szerenáddal köszöntik a város lakosságát. A pécsi Jelenkor írói Kalocsán Tegnap este nagy sikerű író— olvasó találkozó zajlott le Kalocsán, a könyvtár helyiségében. A találkozót az értelmiségi klub rendezte a Pécsen megjelenő irodalmi folyóirat, a Jelenkor íróival. Borsos József, Csorba Győző, Lemle Géza, Pákolitz István és Szöllősy Kálmán műveikből olvastak fel, majd baráti beszélgetést folytattak az olvasókkal. Különösen nagy érdeklődéssel fogadták a megjelentek Pákolitz Istvánt, aki valamikor Kalocsán járt iskolába, és ma is számos ismerőse van a városban. Részt vett a találkozón Raffai Sarolta uszódi tanítónő, tehetséges fiatal költő, akinek verseit a Kortárs és a Jelenkor már több ízben közölte. Filmvetítéses mezőgazdasági szakoktatás A Földművelésügyi Minisztérium a kiskőrösi járás több községében filmvetítéses mező- gazdasági tudományos oktató és szakmai ismeretterjesztő előadásokat tartott. Az előadók többségükben szakemberek voltak, de a szakfolyóiratok írói, munkatársai közül is számosán belekapcsolódtak ebbe a munkába, hogy mondanivalóikkal még érdekesebbé, még színesebbé tegyék az előadásokat. A legutóbb Csengődön, Solt- szentimrén, Akasztón. Császár- töltésen, Kecelen, Páhiban, Tab- din, Kaskantyún és Kiskőrösön voltak előadások. Mindenütt nagy érdeklődést váltottak ki ezek a rendezvények. Kívánatos lenne, ha a Földművelésügyi Minisztérium ezeket a téli hónapokban rendszeresítené. V. J. ben. ö is fonnyadozott, mint a paradicsom- és paprikabokrok a kertészetben. Éjjel gyakran felébredt, kiment a ház elé, leste a csillagos eget. A kanális a földje végén már teljesen kiszáradt, nyálkás pocsolya maradt csupán az alján, amibe a békák is óvatosan ugrottak bele, ha ember közelített a parton. Kútját már kétszer mélyítette, de abból tíz perc alatt kiszippantotta a motor a zavaros, szürke vizet. Hiába törte a fejét, most nem talált semmi mentőötletet. Kétségbeesetten, elkeseredve járkált a parcellák között, tehetetlenül nézte, hogy napról napra fonnyad mindene, mint a halállal küszködő beteg ember. A partos, déli oldalon, a mogyorónyi paradicsombogyók megsárgultak, a napszúrástól megrohadtak és férges gyümölcsként lepotyogtak a bokrokról. A paprika is koravén lett. Virágja lehullt, a meglevő termés pedig pirosodott. Nem kellett már napszámosokat fogadnia, magának se akadt munkája. Napokig nem moccant ki otthonról. Volt egy demizson kisüsti pálinkája, azt iszogatta bánatában. Nem szólt még feleségéhez sem, csak járt-kelt hallgatagon, magában átkozódott, szidta az egész világot. — Víz, víz kellene. Egy kiadós eső, hogy megteljen a csatorna — csikorgatta a fogát. De a felhők továbbra is elkerülték a vidéket. Az emberek is megfeledkeztek róla. Nem irigyelték és nem sajnálták. A szárazság mindenkinek a saját baját juttatta eszébe. Csupán a fiatal pár nyitotta rájuk néha az ajtót, de Veres Mihályt most még a gyerekek sem tudák megvigasztalni. Egyik napon a Krucsó ebédelni sietett haza, és amikor Veres Mihályt megpillantotta a ház előtt üldögélni, két nagy akácfa között, betért a földjére. Mint valami szöcske, úgy ugrált a fonnyadó paprikabokrok között, és már messziről kiabált, mint akinek fontos mondanivalója van. — Halljon csodát, szomszéd! Már nemcsak a kertészetben esik az eső. (Folytatjuk.) BERREGVE hasítja a vizet „Pletyka”, Füredi János barátunk, a Bajai Villamosipari — Milyen volt az idei nyár, kedvezett-e a halászoknak? — érdeklődünk. — Nem a legjobban — hangzik a válasz —, kevés volt a víz, szerény a kereset, de ... NEM MONDJÁK, de érezzük, kedélyes megjegyzéseikből, egészséges életörömet sugárzó arcukról, hogy azért nem válnának meg ettől a mesterségtől egykönnyen. A gazda most jött meg Bajáról, portékát vitt be motorcsónakján. Az asszonyka a hálókkal bíbelődik, a tanya környékét tartja rendben. S körülöttük ott bóklász Ripity kutya, a halászholmik őrizője. — Nem unatkoznak? — kérdem Pálnét. — Csodálkozva néz rám. Nyáron sok itt a kiránduló, munka is van bőven, s unaloműzőnek jó a tranzisztoros kis rádió... MEGYÜNK tovább, de csak szárazon, az erdőn keresztül. Fűrészek hangja vonz bennüntüntető kedvességgel. Azt hisa- szük, hogy a várostól, lakott területtől távol élő emberek szívélyessége ez, örülnek, hogy valakivel beszélgethetnek. Aztán • elszégyelljük magunkat naívsá- gunkért. Olyan idegenforgalom van erre szarvasbőgés, vadászatok idején, hogy a megyeszékhelyen sem különb. Egyébként is, ha megunják az „erdei életet”, beülnek a kis Trabant @«?P- kocsijukba és családostul, Pityu fiukkal együtt kirándulnak Szekszárdra, Bajára, vagy Pécsre. Hétköznap pedig itt a nagy munka: 1700 köbméter az évi fakitermelési terve a körzetüknek — körülbelül ezer hold terület ez —, s most folyik az utolsó negyedévi feladatok elvégzése. Két fűrész van munkában, de még kapmak kettőt. A szorgos favágók — Bélák János bácsi, Pelnagy Lajos brigádvezető, Horváth Mihály és a többiek — reggel hattól este be- sötétedésig — döntik az erdőt... A kereset? Ilyenkor könnyen r'— No, ebből jő vacsora lesz! — mondja Pál Ferenc halász. Gépgyár dolgozójának motorcsónakja. S a karcsú vízi jármű hangját túlkiabálva arról beszélgetünk, hogy itt Baján nem is „kétlábú” ember az, akinek nincs valamilyen vízi alkalmatossága. Több mint ötezer csónakot és háromezren felüli motorcsónakot tartanak nyilván. Szenvedélyes „pecázók” — ahogy itt mondják — a bajaiák, s munka után, ha tehetik, vízre szállnak, kirándulnak. Ezernyi szépséget rejt a Duna-part. S külön varázsa van az ősznek, a környező hatalmas erdőségnek, a Móricz- és Kádár-Duna romantikus öbleinek, a víz fölé hajló hatalmas füzeseknek. Kikötünk egy kis halásztanya mellett. Kora tavasztól a tél beálltáig él itt egy házaspár, Pál Ferenc halászmester, a bajai halászati szövetkezet tagja és felesége. A halász felesége befoltozza a hálót. két. Átlépdelünk egy sekély vizű medren, s már ott is vagyunk az erdészháznál, ahol Czirok István erdész és élete párja fogad bennünket szinte kiSutyi, az őzmama már hároméves, fia, Peti még csak egy Odaszoktak az erdészlakhoz és vigan lakomáznak az eléjük tett meghaladja a kétezer forintot. De meg is kell dolgozni érte becsülettel. JÁRTUK az erdőt, szarvasra is lestünk, de erről lekéstünk, korábban kell ahhoz felkelni, s hosszabban lesbe állni. Vigasztalásul lefényképeztük Sutyit és Petit, őzmamát és a fiát, akik „kéüaki” életet élnek, nyáron az erdőben barangolnak, ősszel azonban behúzódnak az erdészek udvarába, a biztonságos fedél alá. Sokat gyalogoltunk, elfáradtunk. Jól esett megpihenni ismét a durcásan duruzsoló „Pletyka” kényelmes ülőhelyein. Üj zsákmány után induló, halászszerszámaikkal áttelepülő halászok húztak el mellettünk motorosaikkal, egy vízre hajló ágról gém röppent fel. Mire a ' agy Dunáról bekanyarodtunk Sugovicára, már „éledt” a íz, a napi munka után csó- 'kjaik motorját berregtették bajai kirándulók, pvecázni in- 1 "J ók és a város figyelő szeme elől a természethez menekülő szc^mesek... csemegéből. F. Tóth Pál — Pásztor Zoltán
