Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-27 / 226. szám

S. oldat Í#S3. szeptember £7, péntek JOVO RE VÉG VEK ROMOLVÁN... Munka és tanulás Június második felében in­tézkedést adott ki a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya, amelyben kötelezte a népműve­lés dolgozóit, hogy járják sorra a termelőszövetkezeteket, és a helyi kultúrfelelőssel közösen készítsék el az 1963—64-es évad művelődési tervét, egy időben a szövetkezetek gazdasági előter- vével. A határidőt meglehető­sen rövidre szabták, július 15- re, mert egy másik rendelet a termelőszövetkezetek gazdasági előtervének elkészítését is erre az időre határozta meg. Kísérletnek és a helyzet első alapos felmérésének szánta a megyei tanács művelődésügyi osztálya ezt az intézkedést. Neun akarta elrabolni a tsz- vezetők idejét a nyári „hajrá­ban”, s csupán azt kérte, hogy bocsátsák a népművelők rendel­kezésére a szükséges adatokat. A fő feladat az volt, hogy a terv- készítés során állapítsák meg az iskolai végzettség és szak- képzettség helyzetét. Hogyan áll a szövetkezet tagsága ebben a tekintetben, ennek alapján pedig milyen tanfolyamot, okta­tást kellene és lehetne indítani a téli időszakban? Fontos mun­ka ez akkor, amikor a mező- gazdaságban dolgozók általános műveltségének, de főképp szak­tudásának emeléséért mindent — és sürgősen — meg kell ten­nünk, másképp aligha teljesít­hetjük a mezőgazdaság távlati terveiben megszabott feladato­kat. Országos érdek, és minden termelőszövetkezet jól felfogott érdeke elvégezni ezt a felmérést, a pontos adatok birtokában pe­dig megtervezni az oktatást. Tehát fontos, ha nem is egye­düli eszköze a mezőgazdaság fejlesztésének. A tapasztalatok azon­ban megyeszerte azt mutatják, hogy az intézkedés kevés meg­értésre talált. A művelődésügy, mint láttuk, megmozdult időben és jól. De nem kapott semmi­féle eligazítást a másik oldal, a gazdasági vezetés a megyei tanács mezőgazdasági osztályá­tól. A művelődésügyi osztály in­tézkedésében az áll, hogy egyút­tal a termelőszövetkezetek ve­zetőit is felszólítja a mezőgaz­dasági osztály a tervek elkészí­tésére, illetve a népművelőkkel való együttműködésre. A hely­színen azonban még többnyire arról sem tudtak a vezetők, hogy az 1964. évi gazdasági elő- terveket el kell készíteni július 15-ig. A szövetkezetek egy része nem is készítette el, csak szep­temberre. így történhetett meg, hogy sok szövetkezet vezetői — néhol udvariasan, másutt még go­rombán is — igyekeztek kitérni a nyári munkák idején a kul­turális terv készítésének „mel­lékes” feladata elől. Még a legjobban a bajai és a kiskunhalasi járásban hajtották végre a népművelők a művelő­désügyi osztály intézkedését. De ott sem az eredeti elgondolás szerinti részletességgel és ha­táridőre. Legutóbb a kiskunhalasi járásban Gyömred Vince járási, és Rácz János városi népmű­velési felügyelő, valamint H. Béres Erzsébet művelődésiott- hon-igazgató számolt be az el­végzett munkáról. A járás 15 községében 46 termelőszövetke­zet működik. A járási tanács népművelési dolgozói kevesen vannak ahhoz, hogy az intézke­dés végrehajtását személyesen készítsék elő és segítsék vala­mennyi termelőszövetkezetben. Tájékoztatót adtak ki tehát a munka elvégzésének módjáról, megküldték minden népművelé­si ügyvezetőnek, iskolaigazgató­nak, a községi pártbizottságok­nak, tanácsoknak, valamint a tömegszervezetek vezetőinek. Ezenkívül személyesen is állan­dóan járták a járás községeit. Ilyen előkészítéssel indították el a tervek összeállítását. De csupán Dusnoki Dezső népmű­velési ügyvezető készített külön tervet is a zsanai Kossuth Ter­melőszövetkezet kulturális mun­kájáról. Másutt a felmérés ered­ményét és a tervbe vett tanfo­lyamokat bedolgozták a község kulturális tervébe. Az együttműködés persze a kiskunhalasi járásban sem volt zavartalan a népművelők és a gazdasági vezetők között. Több helyen csak újabb látogatással, meggyőzéssel, a községi párt­titkárok közreműködésével si­került elérni, hogy a szövetke­zetek vezetői segítséget adja­nak az adatok megszerzéséhez. Ez mindenképpen késleltette a munka határidőre való elvég­zését. A felmérés eredményei a következők: a járás lakosságá­nak csupán egynegyede végezte el a nyolc általánost. Ez rosz- szabb, mint az országos átlag. A 92 brigádvezető közül csupán tizenkettőnek van meg a szük­séges szakképzettsége. Még leg­jobb a helyzet az agronómusok körében, köztük képesítés nél­küli csak egy. A fentiek alapján a következő évadban a szakmunkásképzés első évfolyamán tíz tanfolyam, a másodikon hét, a harmadikon öt indul. Termelőszövetkezeti akadémiát hetet, munkásakadé­miát hatot tartanak. Kilenc if­júsági akadémia, nyolc nők akadémiája szerepel még a ter­vekben, ezenkívül mind a 16 községben a szövetkezeti téli esték előadássorozatai, valamint 132 különféle ismeretterjesztő előadás. A dolgozók általános iskolájába a tavalyi 720 helyett az idén mintegy ezer felnőttet várnak. A mezőgazdasági tech­nikum kihelyezett osztályai az idén Kisszálláson, Tompán és Kelebián működnek. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának intézkedése tehát nem volt hiábavaló. Ha nem is sikerült végrehajtani azt az elgondolást, hogy minden termelőszövetkezet már az idén készítsen külön kulturális ter­vet, a legfontosabb célkitűzést mégis elértük — a kiskunhalasi és bajai járásban mindenütt, a többi járás községeinek nagy ré­szében —, hogy elkészült a pa­rasztság szakképzettségének és iskolai végzettségének felméré­se. Pontos adataink vannak a helyzetről és a szükségletekről, amire építhetjük a jövőben a továbbképzés programját. A másik fontos eredmény az volt, hogy nem egy-két ember állí­totta össze a községek kultu­rális tervét, hanem széles kö­rű népművelő aktívacsoport, amelyben legtöbb helyen részt vettek a termelőszövetkezetek vezetői vagy képviselői. De leg­alább is a velük való személyes megbeszélés alapján folyt a ter­vezés. Ez mindenképpen nagy haladás, hiszen a tervek most már reális alapokon, a helyzet gondos mérlegelésével készül­tek. Mint azonban az idei pél-1 dák mutatják, a jövőben az ed­diginél is szorosabb együttmű­ködésre lesz szükség a kultúra munkásai és a gazdasági élet vezetői között. Komolyabban kell venni a művelődési szak­emberek és dolgozók javaslatait, hiszen azok a mai felfogásban a termelés közvetlen segítésé­nek szolgálatában állnak. M. L. így nem mondhatják odakint, hogy azért szöktek meg. Jóská­nak persze mindegy lenne, mit szólnak, de neki nem! Ne plety­káljanak holnap, hogy az asz- szonyka tüzesvérű ám, megszö­kött még az asztaltól is. Az udvaron borízű kiáltások fogadták: — Éljen az új asszony! Éljen sz új pár! • Az elsőt férjével táncolta, az­után a tanú, Hegedűs Imre kö­vetkezett. — Ejh, de irigylem a barátomat, micsoda szerencsé­je van — ízetlankedett, miköz­ben vastag tenyerét a melle alá csúsztatta és ujjaival babrálni kezdett... — Ilyen takaros kis asszonyért én is hajlandó lennék megnősülni. Mindenkivel táncolnia kel­lett, mert nem sérthette meg a rokonokat, jó ismerősöket. Tűr­te a célozgatásokat, a sunyi fél­mondatokat, ami mind arra vo­natkozott, hogy milyen jó lesz nekik nemsokára. Közben fér­jét kereste a szemével, könyör- gőn hívta, szabadítsa ki a válta­kozó karok közül. Csárdást tan­gó követett, majd keringő, meg újra csárdás, és újabb arcok, borgőzös leheletek. Homlokát kiverte a veríték, undor fogta el, és úgy érezte, azonnal rosz- szul lesz. Végre a férje elkapta segély­kérő pillantását. Valósággal ki­emelte táncosa karmai közül és sápadságától megriadva rebeg- te: — Gyere, ülj le, kisboga- ram, pihenjél... egész hamu­színű az arcod. Valóban ijesztő lehetett az ar­ca, mert édesanyjáók azonnal jajveszékelni kezdtek. Nagy erő­feszítésébe került, de még neki kellett őket vigasztalni. — Mindjárt elmúlik, semmi­ség az egész. — A nagy izgalomtól van — mondogatták mellette, anyósa pedig szódavizet eresztett egy pohárba, s azt erőltette a szájá­hoz. A zenészek abbahagyták a já­tékot, elszállt a vendégsereg jó­kedve. Még a férfiak is lehal­kították a hangjukat, csendesen beszélgettek, meg koccintgattak. Kínos volt érezni, hogy miatta szakadt meg a mulatság és min­denki őt bámulja. Az asztalon poharak lestek tátott szájjal a borra teli kancsókra, az embe­rek pedig mulatni akartak, ösz- sze kellett szednie magát, hogy vége szakadjon ennek a nyo­mott hangulatnak. — Szólj a zenészeknek, foly­tassák — szólt oda Jóskának, aki hálás mosollyal nyugtázta erőfeszítését. Biztosan a bor hatásától volt, hogy néhány perc múlva újra magasba csapott a jókedv. Már annyi ereje volt, hogy ő is dú- dolgatott. A szemek rávillantak a közelből, megelégedetten mon­dogatták: „Már dalol a kedves”, „Nagyon megforgatták, megár­tott neki a meleg”, ö meg arra gondolt, amikor a vastag bari­tonok elnyújtották a nóta vé­gét, hogy elhallatszik-e a lako­dalom zaja az iskoláig, sőt, to­vább, az irodáig, és Bujdosó hallja-e? Szinte maga előtt lát­ta, amikor az agronómus meg­áll a tanyaudvaron, kesernyés mosolyra húzódik a szája, aztán lassan tovább sétál. Mit gon­dol vajon? Egy kicsit sajog a szíve biztosan, csak nem mu­tatja, mert a büszkesége nem engedi. Megérkezett az iskolaigazgató, Tibi bácsi, a feleségével. — Marika, mit lehet ilyenkor mondani? — mosolygott rejté­• lyesen. — Először is: legyenek boldogok. Másodszor: Minél előbb lepjék meg az öregeket unokával. Veres Mihály az igazgatóék megjelenését igen nagy tisztes­ségnek tartotta. Maga mellett A vakációról már csak ritkán esik szó az órák szünetében. A kiskunmajsai Dózsa György gimnáziumban főtéma: a mun­ka és a tanulás. A negyedik osztály kivételével ugyanis min­denütt bevezették az 5+1-es gyakorlati oktatást. A tanulók a csólyospálosi Egyetértés Tsz- ben és a Jonatán Szakszövetke­zetben gyarapítják mezőgazda­sági ismereteiket. tek szemléltető eszközöket, ügyességüket dicséri a négy tel­jesítményű hangerősítő készü­lék és egy saját, házi telefon­központ. Furcsa szerkezetre mutat: — „huliámgép lesz belőle, ezen vé­gezzük majd a hüfámtani kí­sérleteket”. A műnely lassan­ként megtelik sötétkék munka­köpenyes, szorgoskodó diákok­kal. Előkerülnek az avatatlanok Dobis Janka és Lány András IV. osztályos tanulók az esztergapad mellett. De nemcsak ott, hanem az iskolában is bőséges lehetőség nyílik a gyakorlati érzéket fej­lesztő. felfrissítő hatású mun­kára. A gimnázium műhelyében különösen azok a tanulók tö­kéletesítik szívesen kézügyessé­güket, akik a műszaki pályát választották élethivatásul. Meg­barátkoznak a szerszámokkal, elsajátítják az egyszerű gépek kezelését és ráadásul az iskola hasznosítani is tudja munká­jukat. — Hat év alatt — mondja nem csekély büszkeséggel Husz- ka István igazgató — mintegy 30 000 forint értékben készítet­szorított helyet s személyesen ment a konyhába rendelkezni. Az új vendégek érkezésekor támadt kiváncsiság, meg feszé- lyezettség csakhamar eltűnt. A tánc újra kezdődött, forogtak a párok fáradhatatlanul. Tibi bá­csiék egy-kettőre megvacsoráz­tak. Későn érkeztek, és talán zavarta őket, hogy csak ők esz­nek, ezért gyorsan befejezték. Az asszonyok, akiknek a másik iskolába járt gyerekük, körül­vették az igazgatót és kérde­zősködtek. Erzsiké ült le Marikához. Ma­gához vonta: — Mi jutott eszedbe, ifjasz- szony? — kérdezte csendesen. — Csak az, hogy hallják-e odabent a majorban is ezt a lármát — felelte sokára. Erzsiké megértette, mire cél­zott. -— Az egész vezetőséget be­rendelték a járáshoz — tájékoz­tatta óvatosan. — Jenő bácsi, meg Bújdosó motorral ment, láttam őket korán reggel. — Hallgattak egy ideig, aztán Er­zsiké egész a füléhez hajolt, úgy kérdezte: — Félsz? ... A fejét rázta, de nem felelt. Mitől félt volna? Asszony lesz, úgy mint más ... Erzsiké után édesanyja jött hozzá. Látta, mondani akar va­lami fontosat, csak nehezen ta­lálja a szavakat. Már sejtette, mi következik, és magában bosszankodott. [FolytatjukJ számára teljesen ismeretlen rendeltetésű műszerek, felber­regnek a gépek — ebben a gim­náziumban nagy népszerűség­nek örvend a gyakorlati okta­tás. A munka nem megy a tanu­lás rovására, sőt hasznosan egé­szíti ki az elméleti ismerete­ket. A gimnáziumban 159 lány és fiú tanul sok a vidéki — még Tázlárról is jönnek. Hogy az itt eltöltött négy esztendő mennyire eredményes számuk­ra, arra bizonyíték: a Kiskun- majsán végzetteket szívesen lát­ják a főiskolák, egyetemek. Ta­valy 33 negyedikesből 8-at vet­tek fel egyetemre és a régebbi növendékek közül nem egy a községben mint agrármérnöki vagy gépészmérnök dolgozik. Nincs ellentét munka és ta­nulás között. A kettő együtt egészséges, sokoldalú, a gya­korlati életben is jártas ifjú­ságot nevel. Jó példa erre a kiskunmajsai gimnázium. V. Zs. Szüreti ajándéktárgyak A nagy eseményre — a Bács- Kiskun megyei szüreti napokra — jól felkészült Kecskeméten a Népművészeti és Háziipari Bolt. A vasárnap is nyitva tartó üzletben népművészeti ajándék- tárgyakból bőséges választék várja a külföldi és a hazai ven­dégeket. ízléses és szép a Kecs­kemét város címerével ellátott faragott boroshordók, kulacsok, bográcsok és boroskészletek, az alpári fonott üvegek, a színpom­pás kalocsai hímzések és halasi csipkék gazdag választéka. Az értékes népművészeti aján­déktárgyakon kívül mindenki kedvére válogathat az érdekes színösszeállítású, és ruha, kosz­tümök készítésére kiválóan al­kalmas baranyai háziszőttesek közül. Újdonság: a színes ala­pon mintázott szádafüggöny sokféle változata, amely hangu­latosan díszíti a modem búto­rokkal berendezett lakásokat. A Népművészeti Bolt sokfajta áruval várja a tarka szőttesek, hímzések, fafaragások kedvelőit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom