Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-27 / 226. szám

«AM M _i-J-fc. II^ PpidllöW^ #lj PCDRUII «. Több mint kétezer... Az utcákon néha még le­het látni céltalanul csavargó gyerekeket. Ha az ember estén­ként bemegy a szórakozóhely ek- re, nem egy alkalommal talál­kozhat alig fel cseperedett lá­nyokkal, magukat felnőttnek képzelő, cigarettázó gyerekekkel. Főleg azokról van szó, aikik el­végzik az általános iskola nyolc osztályát, s utána nem tanul­nak tovább, viszont különböző okok miatt munkáit sem vállal­nak. Akadnak közöttük olya­nok is, akik még nem töltötték be 14. életévüket, s amíg a szü­lő dolgozik, ahelyett, hogy ta­nulnának, felelőtlenül csavarog­nak, és hamarosan magával ra­gadja őket a „könnyű életmód”. Ez a felelőtlen, kötetlen élet az­tán előbb-utóbb felszínre hozza a serdülő kor többé-kevésbé jel­legzetes vonásait: a szófogadat- lanságot, a hazudozást stb. Ek­kor a szülők már nem bírnak a gyerekekkel, és fordulnák fű- höz-fához, hogy segítségre, tá­mogatásra leljenek. A 14. élet­évüket még be nem töltött gye­rekek ügye a gyámhatósághoz kerül, s bizony Kecskeméten szép számmal vannak ilyen ese­tek. A gyámügyi előadó szek­rényében szorosan egymás mel­lett sorakoznak a vaskos irat- kötegek, amelyekbe, ha belepil­lant valaki, kibontakozik előtte egy alig elindult emberi élet félresiklása, és annak okai. Ke- lecsényi Mihály 13 éves kisfiú például zárt intézetbe került, mert bicskázott, feltörte a szom­szédok lakásait, kazlakat gyúj­tott fel. Nyilvánvaló, hogy más­képpen viselkedne, ha megfe­lelő nevelést kapott volna szü­leitől. De az apa, aki iszik és veri a családját, nem sokat tö­rődött az apróságokkal. Miska öccsét, a 10 éves kisfiút állami gondozásba kellett adni. A gyámhatóság feljelentette az apát ifjúság elleni bűncselek­mény miatt és Kelecsényi Ist­vánt négyhónapi szabadságvesz­tésre ítélte a bíróság. I^yen és ehhez hasonló eset 1963 első felében 2215 fordult elő és érkezett a Kecskeméti Városi Tanács gyámügyi előadó­jához. Ez kétségtelenül sok. öt­százzal több, mint a múlt év első felében. Az Idei statiszti­kát azonban jelentősen befolyá­solta, hogy január 1-től min­den 14. évét be nem tölött fia­talkorúval a gyámhatóság fog­lalkozik — ha arra szükség van- Az emelkedés — ami a bíróság munkájában nyilván csökkenést jelentett — tehát ezzel is ma­gyarázható. Magasnak tűnik ez a szám. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: azt ugyanis, hogy azért tudunk ezekről a gyerekekről, mert foglalkozunk velük és nem engedjük szabad­jára őket, nem bízzuk a sorsra, hogy milyen ember válik belő­lük. Ki tudta volna megmon­dani, hogy hány fiatal fiú és lány csavargóit, bűnözött an­nak idején a felszabadulás előt­ti Magyarországon? Senki, hi­szen ki törődött abban az idő- ban „az utca és a fold” fiaival. Igaz. hogy voltak menhelyek és árvaházak, de nagyon sokan tudnának tanúskodni arról, hogy mit jelentett az ottani „neve­lés”. A mai gyámügy, a mostani, a szülők által elhanyagolt vagy árván maradt gyerekekkel való törődés tartalmilag újat, maga­sabb rendűt jelent. Évenként például csak Kecskeméten 20 ezer forintot fordítanak az ilyen kiskorúak támogatására. De a társadalom „légköre” is olyan, amelyben a szülők jobban tö­rődhetnek gyermekeikkel, na­gyobb leheltőségei vannak a rendes, munkáséletre való ne­velésnek. A fejlődés iránya az, — s ennek a jelei már kitapint­hatok —, hogy ne csak azok, gondoskodjanak a megtévedt fiatalokról, akiknek ez hivatal­ból is kötelességük. Komoly fel­adatok várnak itt a KISZ-re, a nőtanácsra, és a tanácstagokra is. Egy ember képtelen elvégez­ni a munkát, hiszen csak bent az irodában elég tennivaló akad, ezenkívül van a családlá­togatás, környezettanulmányok elkészítése stb. Mindannyiunkat felelőíség terhel azért, ha egy- egy kiskorú az erkölcsi eltéve­lyedés útjára lép, s az egész társadalom feladata ennek a megakadályozása. Gál Sándor Sorban állá» helyett levelezőlap Bevezették az előrendelést a TLJZÉP-nél Még van ereje a napnak, de a naptár arra figyelmeztet, hogy itt az ősz, s nyomában a tél. A háztartások pincéinek nagy ré­szében már ott van a tüzelő. Az idén a TŰZ ÉP-telepeknek nem voltak tárolási nehézségeik, ahogy jöttek a fa- és szénszállít­mányok, már vitték is a vásár­lók a tüzelőt, ki utalványra, ki készpénzért. Ám a szerkesztősé­günkbe nap mint nap érkező le­velek és saját tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy megyénk városaiban a háztartásoknak még mintegy 20 százaléka egyál­talán nem rendelkezik a mini­mális téli tüzelővel sem. A megyei TÜZÉP Vállalat ve­zetőihez fordultunk kérdéssel, mát kívánnak tenni a szénért való sorban állás megszünteté­sére és az igények kielégítésé­re? — Az idei év első kilenc hó­napjában — mondotta Szép Ká­roly igazgató — a megye terü­letén húsz, Kecskemét városá­ban közel ötven százalékkal több — hozzá kell tenni, maga­sabb kalóriájú — szenet adtak el a lakosság részére, mint a ta­valyi év hasonló időszakában. A háztartások jó része tehát az elmúlt kemény telet vette szá­mításba, s több tüzelőt vásárolt, mint az előző években. Főleg ez az oka, hogy a la­kosság egy része — közöttük igen sok utalvánnyal rendelke­ző nem tudott még tüzelőhöz jutni. Eddig is tettünk intézkedéseket a sorban állás megszüntetéséért, s annak érdekében, hogy min­denki idejében juthasson tüzelő­höz. Az utalványosokat munka­helyükön szervezetten szolgál­juk ki, s a kecskeméti üzemek­ben bevezetjük, hogy a dolgozók készpénzfizetéses megrendeléseit is kielégítjük. Közeleg azonban a fűtési BUTA LIBA idény, ami azt a feladatot rója ránk, hogy a tüzelőutalvánnyal rendelkező rokkantakat, nyug­díjasokat vagy akik nem dol­goznak vállalatnál, intézmény­nél és készpénzért akarnak tü­zelőt vásárolni — ellássuk fá­val, szénnel. Ezért elhatároztuk, hogy igényeik kielégítését szer­vezetté tesszük. A Belkereske­delmi Minisztériummal egyet­értésben bevezetjük az előren­delést, amely levelezőlapon tör­ténik. Természetesen az igazságos­ságra és a tüzelővel még egyál­talán nem rendelkezők ellátá­sára törekedve, telepeinknek a megye öt városában adminiszt­rációs többletmunkát kelt vállal niok. Ugyanakkor számítunk a lakos­ság fegyelmezettségére, vagyis arra, hogy aki már rendelkezik bizonyos tüzelőanyag-készlettel, nem az elsők között jelentke­zik most újra igényeivel. A le­velezőlapon történő tüzelőren­delést, amelyet folyamatosan elégítünk majd ki, a következők szerint bonyolítjuk le: Október 5-ig adjanak be ren­delést a tüzelőutalványosok és azok a készpénzért vásárlók, akik egyáltalán nem rendelkez­nek tűzi anyaggal. Az utalvá­nyokat beváltjuk, s a készpén­zért vásárlók is egyelőre egy utalványra járó tüzelőmennyisé­get kapnak. November 5-ig azok adják be igénylésüket, akiknek csak egy­két hónapra elegendő fájuk, szenük van. . December 5-ig küldjék be megrendelésüket, akiknek új évig elég a tüzelőjük és 1964. január 5-ig azok, akik csak a fűtési idény első felére vannak ellátva. Akik az üzemekben már je­lentkeztek tüzelőért, ne adjanak be megrendelést levelezőlapon, mert már figyelembe van veve igényük. Vásárlóink figyelmét még ar­ra hívom fel. hogy a levelező­lapra ne a TÜZÉP, hanem a sa ját címüket irják, s ne a postára adják fel, hanem a telepeken és a megrendelő irodák előtt felállított ládákba dobják. A levelezőlapon azt is tüntessék fel, hogy utalványra csak a helye van még kijelöl­ve, ugyanígy a 170 méteres haj­tatóháznak is, de a villanyt már oda vezették, s a vízvezetékhez szükséges árkokat is megásták. Ott tartózkodásunkkor 270 méter mély fúrott kutat adtak át ren­deltetésének. Utunk során megtekintettük a példásan gondozott szőlőiskolát is, amelyben első osztályú gyö­keresvesszőt nevelnek a telepí­téshez. Jövőre legalább 40 hol­don szándékoznak szaporítótele­pet létesíteni, amelyet majd ön­töznek is. Nem sírják vissza... Beszélgettünk egy „nagy han­gú” munkacsapattal, miközben a tagjai éppen a karhosszúságú dohányleveleket gyűjtötték az embermagasságnyi szárakról. A csapatnak hat asszony és négy idősebb férfi tagja van. Papri­ka-, paradicsom- és dohányter­mesztéssel foglalkoznak nagy szorgalommal. Ottlétünkkor is csak úgy égett a munka a kezük alatt. A dohány minden holdjá­ról több mint tízezer forint ér­téket takarítanak be. Megszólítottam egy csinos, 45 év körüli asszonyt, aki a do­hánytól zsíros nadrágban, fel­gyűrt ujjú kabátban, bekötött fejjel dolgozott. — Mikor lépett a tsz-be? — A megalakuláskor. — Hányadmagával jött a kö­zösbe? — Két gyermekemmel, mert • férjem meghalt. — Mit hozott be? — Tíz hold földet! — Mikor volt több a tiszta jövedelem? Egyéni korában, vagy most? — A tsz-ben legalább három­ezer forinttal több. — Mire fordítja a pénzt? — Két gyermekem taníttatá­sára. Egyik a műszaki egyete­men, másik a gépipari techni­kumban tanul. Jut az élelemre, a ruhára és a szórakozásra is. Esteledett már, amikor Mé­száros Béla elnök a vezetőségi ülésre invitált, amelyre meg­hívták a brigádvezetőket is. Vagy harmincán jöttek össze, s így, a tsz-demokrácia teljes ér­vényesítésével vitatták meg a közösség gondjait, tennivalóit. A szakembereket felszólította a vezetőség, hogy gyorsabban készítsék el a jövő évi termelési tervet, s hasonlóképpen a 600 holdra elegendő öntözőtelep építését is. Szakember-utánpótlás A Tiszagyöngye határában sok ember megismerte már a filmet, ami korábban elérhetetlen volt számukra. A tsz gondozásában kultúrotthon és a Búzakalász üzemegységében kultúrterem áll a szövetkezeti gazdák szolgála­tára. Ezekben az idén már csak­nem 150 filmelőadást tartot­tak mintegy 10 ezer néző rész­vételével. A KISZ-«zervezetek- kel összefogva csaknem 25 főt magában foglaló kultúrcsoport íiHütedik a téti hóoaool&as. amely általában három estét be­töltő műsoros előadást szokott évente rendezni. A dolgozók iskoláját is elvé­gezték már mintegy ötvenen. Nem lehet viszont elhallgatni, hogy a tsz vezetőségének tagjai közül tizenketten, a brigádveze­tők soraiból pedig kilencen nem rendelkeznek az általános isko­lai végzettséggel. Ebben a tanévben tizennyol­cán iratkoztak az általános is­kolába, a kertészeti technikum­ba pedig négyen, köztük a párt­titkár és a felesége is, akik az idén már az érettségire készül­nek. A szakemberhiány pótlására az elmúlt év óta havi 500 forint ösztöndíj adásával Antal Jánost a kalocsai felsőfokú technikum állattenyésztési szakán, Bállá Ilonát pedig a bajai vízügyi technikumban taníttatja a kö­zös gazdaság. Két kislány sze­mélyében kertész tanulója is van a tsz-nek, s a szakmunkás- tanulók számát növelni akarja a vezetőség. Hosszú viták eredményeként nagyrészt „saját erőből” meg­oldották a szövetkezeti gazdák között a szőlőhöz, gyümölcsös­höz értő szakmunkások képzé­sét is. Az idén már 68-an ta­nulnak a második, s hátvanan az első évfolyamon. Akik el­végzik a szakmunkásképzőt, s eredményes vizsgát tesznek, azok 10 százalékkal magasabb jövedelemben részesülnek. A szép eredmények mellett sajnos, tény az is, hogy a párt és a tsz vezetősége egyetlen ülésen sem foglalkozott a kultu­rális nevelőmunka helyzetével, és nem határozták meg a tenni­valókat, pedig a további fejlő­désük jelentős mértékben ezek­től függ. Kétéves program Megnéztem a szövetkezet szo­ciális-kulturális alapjának fel használását, amelyről három asszonyból álló bizottság „gon­doskodik”. Közülük egy sem is­meri a kulturális munka fel­adatait, és nem is csoda, hogy nem foglalkoznak azokkal. A szociális-kulturális alap 342 ezer forintos összegének döntő több­ségét szociális célokra használ­ják fel, s abból adtak 32 ezer forintot annak a 15 szövetke­zeti gazdának is, akik a nyáron tanulmányúton voltak a Szov­jetunióban. Jutalmazásokra ugyanebből a pénzből fizettek ki 54 ezer forintot, a kultúrhelyi- ség gondozására pedig 12 ezer forintot terveztek. A szövetkezet pártvezetősége már felismerte, hogy komoly mulasztás történt az előbbiekkel kapcsolatban. Kétéves programot dolgozott ki azzal a törekvés­sel, hogy magasabb legyen a kulturális élet színvonala is. Két nap színei kavarognak eb­ben a mozaikban, sokrétű bi­zonyságául annak, hogy mikép­pen izmosodik a Tiszagyöngyé- ben a négy éve sarjadt szocia­lista élet, HORVÁTH IGNÁC vagy készpénzre akarnak vásá­rolni. Megnyugtatásul még amy- nyit, hogy a tüzelőutalványok nem járnak le a rajtuk feltün­tetett dátummal. A nehézségek miatt — mondta végül Szép elvtárs — szénben — (bár mind­egyik fajta magas kalóriájú) nem tudunk különböző választé­kot biztosítani, ezért a megren­delő levelezőlapon csak azt tün­tessék fel, hogy szenet, briket­tet, vagy kokszot akarnak vá­sárolni. Nagy Ottó Kívánság szerint Mind több örvendetes jelét tapasztalhatjuk an­nak, hogy a kisipari ter­melőszövetkezetek új öt­letekkel, kezdeményezés­sel igyekeznek még jobbá tenni javító-szolgáltató te­vékenységüket. Erre való őszinte törekvését fejezi ki például a Kiskőrösi Vegyes Ktsz, amely nem­csak a helyiiparpolitikai kérdésekkel foglalkozó vb ülések határozataiból, a társadalmi szervek jelzé­seiből igyekszik tájéko­zódni a lakosság kívánsá­gairól, hanem értesüléseit eredeti módszerrel is bő­víti. A felvevőhelyeken levelezőlapokat osztanak a megrendelőknek, érdek­lődőknek, s ezeken kérik észrevételeiket a szövetke­zet munkájával kapcso­latban. Volt-e kifogásuk a rádió, televízió javítás ellen, betartották-e az ígért határidőt, mit java­solnának, hogy még jobb legyen a szolgáltatás? — Milyen részlegek felállítá­sát helyeselnék még; eset­leg hol kívánatos módo­sítani a meglevő egységek tevékenységét? — Ilyen kérdésekre tehát közvet­lenül a szolgáltatásokat igénybe vevő dolgozóktól kaptak sok irányú vála­szokat. Nem is kell mon­dani, hogy ennek a ktsz- nek közvetlen, jó kapcso­lata van a lakossággal. A Bajai Vas- és Fém­ipari Ktsz hasonlóan ki­használ minden módot, hogy a szolgáltatási igé­nyekről tudomást szerez­zen. Egyik üzletük kira­katában olvasható a köz­lemény, hogy próbaidőre bevezették a kerékpár és motorkerékpár gyorsjavító szolgálatot. Ez már olyan értesülésük következmé­nye, hogy a lakosságtól kaptak figyelmeztetéseket: délután két órától is tart­sanak inspekciót gyorsja­vításokra. mert ebben az időszakban is történnek bajok a járművekkel. A szezon elejétől már kettőtől délután 5 óráig lehet gyorsjavítást végez­tetni a Katona József ut­cai műhelyben. Emellett a rendes műszak alatt is egy munkás mindennap a gyorsjavításokra van be­állítva. Tegyünk még ide egy ötletet, amelyet viszont a KISZÖV megyei elnöksé­gén Fodor Mária tervosz­tályvezetőtől kaptunk. — Hallott már erről vélemé­nyeket, s helyeselné, ha olyan új lakónegyedek építésekor, mint a lenin- városi is, olcsó kivitelű, a városképbe illő pavilo­nokat is beterveznének — a javító-szolgáltató rész­legek, ruházat, cipészet, fodrászat gyors létesíté­sére. Ezek a benti egysé­gek időnkénti túlzsúfolt­ságát is csökkentenék, de sok fáradságtól kímélné meg a lakosokat is. (t)

Next

/
Oldalképek
Tartalom