Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-25 / 224. szám

1963. szeptember 25, szerda 5. oldal Felelősek vagyunk egymásért... Beszélgetés Szabó György irodalomtörténésszel Érezzük, látjuk, tapasztaljuk: a szocializmus új korszakot nyi­tott a művészetek fejlődésében. A polgári társadalom hamis, édeskés irányzatait belepte a por, ledőltek azok a szellemi és anyagi korlátok, amelyeket eb­ben az időben a harcos monda- nivalójú, igaz művészek elé állí­tottak. A megváltozott körülmé­nyek. kedvezően hatottak a ma­gyar művészeti élet alakulására is. De mivel az új művek több­sége más, összetettebb a meg­szokottnál, nem egy magán vi­seli a lázas kutatás, kísérletezés nyomait is — megjelenésük nyo­mán kirobbant a vita, hevesen csaptak össze a különféle néze­tek. A kérdőjelek sűrűjében ne­hezen igazodnak el a kívülállók és nemegyszer hibás, vagy helytelen ítéletet alkotnak a műalkotásokról. Vasárnap, a kecskeméti művésztelepen tar­tott nagy sikerű előadás után megkértük Szabó Györgyöt, a neves irodalomtörténészt, hogy vállalja az „iránytű” szerepét, beszéljen a szocialista, tehát korszerű művészet ismertető je­gyeiről, nyújtson támpontot a művek megítélését illetően. — A tévedések forrása — vá­laszolt — majdnem mindig az, hogy a realizmus alatt a dol­gok fényképszerű visszaadását értik az emberek. Tehát ami sze­rintük ilyen „realizmus” az jó, ami pedig ennek az ellentéte, az dekadens, a sötétség és a romlás terméke. Mindent a múlt szá­zadi polgári realista stílushoz mérni, két kategóriába osztani — realista vagy antirealista — a művészetet, helytelen és aka­dályozza a szocialista realizmus előrehaladását. Ugyanúgy, mint a másik véglet, mely szerint: ha ez a realizmus rossz, ekkor minden jó, ami ennek az ellen­téte, tehát a tőlünk, a mi élet- felfogásunktól idegen irányza­tok is. Hol van tehát a választóvo­nal polgári és haladó, szocia­lista művészet között? — Mi a művészeti módszerek gazdagságát, változatosságát hir­detjük. Nem a forma, hanem a tartalmi különbség dönti el az alkotó és műve hovatartozását. Az emberiség a szocializmus fe­lé halad. Ezt a kort a maga bo­nyolultságában kifejezni, nagy kérdéseire érzelmi, emberi, lo­gikai hitellel választ adni — melyet majd a történelem is igazol — a mi művés~eínk fel­adata. Lényeg: mit mondanak és hogyan a világról, tükrözik-e a társadalmi valóságot a művészet sajátos eszközeivel? A velencei Bienálén például láttam né­hány dél-amerikai festő alkoiá­A nézősereg még mindig nem akart fogyatkozni. Itt-ott bele­botlottak a paradicsombokrok­ba, a csövek lerakásakor is le­törtek néhány hosszúra nőtt szárat, ezért Vékony Béla már nem nézte jó szemmel a lábat­lankodást. — Az útról is lehet bámulni! — förmedt rá néhány gyerekre, de úgy, hogy a felnőttek is ért­senek belőle. Sütős kinevette: — Ne morogj, te vadember! Üjság ez most. Két nap múlva már senkit nem érdekel. Külön­ben ezen a táblán mindjárt vég­zünk és kezdődik a hurcolkodás. Az nem lesz érdekes. Pontosan úgy lett, ahogy megjósolta. Amint leállította a motort, elnököstől, mindenestől elszivárogtak a tagok. A telepí­tésnél már csak néhány kertész segédkezett. Amikor Sütős újra megnyom­ta az önindító gombját, az ag- ronómus hangja rájuk csattant: — Gazemberek, nekem nem üzentetek, kihagytatok az első örömből! Ezért még számolunk, ezt nem ússzátok meg szárazon! — Sokat beszélj, aládugunk az esőnek — kapta el a karját Sütős. Őszintén hitte, amit mon­dott. De Bujdosó kesernyésen sát. Nyersen egyszerű képek voltak ezek, erős, élénk színek­kel, a képsíkra ragasztott kü­lönféle anyagokkal, melyek csak még jobban aláhúzták, kiemel­ték a tartalmat — o dél-ameri­kai nép keserves, meggyötört életét. Ugyanakkor más nyugati festők ragyogó formaérzékkel megkomponált művei félreért­hetetlenül kifejezték a társadal­mi igazságoktól való menekü­lést, félrefordulást. Egy kép megítélésénél nem csupán a művész stílusa az egyedüli értékmérő. Gyakran mégis ebből indulunk ki és talán ez lenne a téveszmék oka? — Többek között. Jobban, alaposabban kellene mindenki­nek ismerni azokat a jó vagy elítélendő nyugati művészi tö­rekvéseket ahhoz, hogy összeha­sonlítva véleményt, ítéletet tud­jon alkotni. A kiindulópont mindig a konkrét tartalmi elem­zés legyen. Viszont nálunk még sok baj van a közönség eszlé'i- kai reflexeivel. A közízléssel. Az ízlés, a közérthetőség történel­mi kategória. Állandó mozgásban van és nekünk ezt a fejlődést meg kell gyorsítani. Az alapo­kat már leraktuk, a statisztika fényesen bizonyítja, hogy óriá­sira nőtt az olvasók, színházba, moziba járók, a képzőművésze­tek iránt érdeklődök száma. De még nem lehetünk elégedettek, az eredményeket most már mi­nőségileg kell további okozni, felelősséget ébreszteni az embe­rekben az új, korszerű szocia­lista művészetért. — Fersze, ez a felelősség köl­csönös — folytatta. — Felelősek vagyunk egymásért. A közönség a művészetért, az alkotó az em­berekért. Akkor nem kanyaro­dik félre és nem tesz megal­kuvó engedményt — mint elég sokan a képzőművészek közül — az „Alap javára”, de saját művészi értékének és a társada­lomnak a rovására. Ma már nem elég az igazságot elmondani, de meg kell győzni mindenkit, be kell bizonyítani, hogy a szocia­lista művészet érdekesebb, mé­lyebb, emberibb a többinél. Friss, erőteljes — tehát mo­dern, És sikeréért, létjogosult­ságáért mindannyian — művé­szek és a közönség egyaránt — felelősek vagyunk. A világ kitárult, elmélyült, megváltozott körülöttünk. A művészet kötelessége megfigyel­ni és új, magasabb szinten áb­rázolni jelenségeit. Nekünk pe­dig a régi, elavult felfogásokat Levetkőzve, az esztétika eszkö­zeivel felmérni, és ha jók, őszin­ték — megérteni, befogadni mű­vészeink alkotásait. VADAS ZSUZSA mosolygott nekibuzdulásán. — Tudod, hány hold várja a csa­padékot? — tette a vállára ke­zét ... — Nyolcszáz hold csu­pán a kapás, aminek nem ad­hatunk esőt, csak várjuk a mennyektől. A kertészetet eset­leg ellátjuk vízzel, de mi lesz a terméssel a többi földön, ha nem jön meg az égi áldás? Én megmondom neked. Még a ve­tőmagot sem adja vissza a föld. — És ha öntöznénk? — Mivel? A csatorában már alig van víz. — Fúrunk kutakat. Mondd meg, hogy hol kell, mi akár a földet is keresztülfúrjuk. — Ugyan, ne gyerekeskedj — legyintett Bujdosó. — A három­ezer 'holdat nem rakhatjuk téli kúttal. — Arról nem is álmodozom — szakította félbe Sütős idege­sen. — De a legfontosabb pon­tokon magunk erejéből fúrha­tunk kutat, ezt nekem elhihe­ted. Ha én a fiúkkal nekikez­dek. .. — Bujdosó elvtárs — szólt közbe Vazul — megfigyeltük mi, hogyan kell fúrni. — És a hordással, meg a csép- léssel mi lesz? A könyvtár és as iskola kapcsolata Az önművelés igényének kialakítása nevelési feladataink között fontos helyet foglal el. Már ma sem, de a jövőben egyáltalán nem képzelhető el olyan ember, aki ne fordítana gondot önművelésére. Ezt a feladatot az iskola egyedül nem tudja elvégezni, eh­hez legtöbb segítséget a könyv­tár adhat. Már az iskolában meg kell kezdenünk az önmű­velés igényének fejlesztéséi. Az egyes tantárgyakkal, anyagré­szekkel kapcsolatban hívjuk fel a tanulók figyelmét, hogy mi­lyen könyvek elolvasását ajánl­juk! Ezt a körülményekhez ké­pest minden szaktanár meg is teszi. Ehhez a feladathoz kíván se­gítséget nyújtani mind az ál­talános iskolának, mind a kö­zépiskolának községünk könyv­tára. Fekete Dezső, a kö iyvtár vezetője, képes bibiográfiát ál­lított össze. A bibliográfia tan­tárgyanként rendszerezve tar­talmazza azoknak a könyveknek a címleírását, amelyek egy-egy tantárgy tanulásához kapcsolód­nak. Azok a könyvek szerepel­nek ebben az útmutatóbein, ame­lyek a helyi könyvtárban meg­találhatók. Az alapos munkára jellemző, hogy a tantárgyakon belül még kisebb csoportokra bontotta a bibliográfiát. Pl. Az élővilág című tantárgyhoz kap­csolódó könyveket az alábbi fel­osztásban közli: növények, va­don élő állatok, háziállatok, ma­darak, rovarok. A madarak cí­mű lapon a legjellegzetesebb madaraink képe díszíti az egyéb­ként is gazdag útmutatót. A földrajzzal kapcsolatos lapokon színes térképek teszik még szebbé az összeállítást. A tájékoztató az iskolai tantárgyakon kívül több olyan lapot is tartalmaz, amely a fia­talok érdeklődésének középpont­jában áll. Expedíció a jövőbe — itt az űrhajózással kapcsola­tos könyvek szerepelnek. Meg­találhatjuk még: Technika és gépek, Nagy emberek életrajzai c. útmutatót is. Huszonhárom illusztrált lapon ismerteti a könyvtár vezetője a könyvek szerzőjének nevét és a könyv címét. Az összeállítás legnagyobb értéke, hogy a rend­szerezésnél az új Tanterv és Utasítás anyagát és beosztását követi. A bibliográfia az alábbi felosztás szerint készült: 1. Nagy emberek életrajzai. 2. Csillagászat, fizika. 3. Kémia, földtan. 4. Biológia, őslénytan. 5. Élővilág, a) növények, b) va­don élő állatok, c) háziállatok, d) madarak, e) rovarok. 6. Tech­noka. 7. Expedíció a jövőbe (űr­hajózás). 8. Barkácsolás. 9. Föld­rajz, a) általános művek, b) Af­rika, c) Amerika, d) Ausztrália, Óceánia, e) Ázsia, f) Európa, g) Magyarország. 10. Történe­lem, a) őskor, ókor, b) közép­kor, c) újkor, d) legújabb kor. A bibliográfia összesen 1013 könyv címét tartalmazza. Legtöbb könyvet a történelem­hez olvashatnak a tanulók, szám szerint 287 féle történelmi tár­gyú mű áll rendelkezésre. Az egyes címek után csillag jelzi, hogy középiskolás vagy általá­nos iskolás számára javasolja a könyvet. így haszonnal forgat­hatja az általános iskolai és a középiskolás tanuló egyaránt. Nyugodtan elmondhatjuk azt is, hogy a tanárok is találnak ben­ne egy-két olyan művet, ame­lyet még nem ismernek, s taní­tásuk során jól felhasználhatják. Szeretném idézni néhány ta­nár véleményét erről a biblio­gráfiáról. Oriold Károly, az ál­talános fiúiskola helyettes igaz­gatója. földrajz-történelem sza­kos tanár ezt írja: „Hasznos lenne, ha az elkészült bibliográ­fiát sokszorosítva a szaktanárok és a tanítók kezébe adnánk. Ily módon kettős célt érnénk el. Először is megismertetnénk a község nevelőivel a szaktár­gyukkal kapcsolatos könyvanya­got, másodszor elérnénk, hogy a nevelők olyan könyveket ajánlanának a tanulóknak el­olvasásra, amelyet a község könyvtárában meg is kapnak.” Sarkadi Gézáné, az általános leányiskola földrajz-biológia szakos tanára így vélekedik: „A bibliográfia földrajz és biológiai részéről elmondhatom, hogy na­Jutalom a közönségszervezőknek Nagy érdeklődés előzi meg Kecskeméten a Katona József Színház új tagjainak pénteki bemutatkozó előadását. Szokássá vált már, nogy a társulat új művészei az évadkezdés előtt rövid nűsorban mutatkoznak be a közönségnek. Dalokkal, tánccal, mo- íológokkal, rövid jelenetekkel — ki-ki „műfaja” szerint. Az előadást a színház elsősorban szűkebb baráti köre: a közönség- szervezők számára rendezi. A közönségszervezők az itt látottak alapján mondanak véleményt üzemük, vállalatuk színházlátoga­tóinak, a bérleteseknek az évad várható színházi élményeiről. — Majd éjjel is dolgozunk — rántotta meg Vazul a vállát. Sütős diadalmasan nézett rá: — Na, ehhez mit szólsz? Bujdosó érezte, hogy valami nagyszerűt kellene mondani ezeknek az embereknek, vagy legalább a kezüket megszoríta­ni. De csak egy félszeg mondat szakadt fel belőle: — Együtt... talán együtt si­kerül. .. Már visszafelé jöttek Sütőssel, még mindig a traktorosokról gondolkodott. — Álmodni se mertem, hogy ilyesmi lakik ezek­ben a gyerekekben — dörmögte elégedetten... — Ki hitte ezt? Te gondoltad? Sütős nem felelt a kérdésre. A hunyorgó csillagokat nézte, és azt vette észre, hogy a szívét melegség járja át, talán meg- csuklana a hangja is, ha most meg kellene szólalni. XVIII. A lakodalom nagy esemény­nek számított a tanyavilágban. Mindenki várta, hogy Veres Mi­hály kitegyen magáért, hiszen nem akármilyen menyet kapott: az aranyos kis „tanító nénit”. Marika nem tudta, mitől van, de a feszültség és nyugtalanság, amelyet mostanában mindig ér­zett lelkében, mintha eltűnt vol­na a lakodalom napjára. Olyas­mi járt a fejében, hogy mégis jó tartozni valakihez, nem ten­gődni egyedül a világban. Eddig csak magáért tett mindent, ha örült, egyedül örült. De most már egy ember tőle várja a bol­dogságot. .. Ez a nap és a rákövetkező örökre megmaradt emlékezeté­ben. Reggel korán keltek, Jóska ott volt már nyolc órakor ün­neplőbe öltözve. Arca mondhat­ni, túl komoly volt, türelmetle­nül sürgette, hogy ő is öltözköd­jön és attól félt, valami szeren­csétlenség miatt nem jön értük a taxi. Az izgalom, persze felesleges volt, megjött a kocsi idejében. Egyik oldalon Erzsiké karolta, másik oldalon Jóska szorította a kezét. Elől pedig, a gépkocsi- vezető mellett Hegedűs Imre, a másik tanú ült. Aki meglátta őket, mosolygó arccal integetett, amíg a porfelhő el nem takarta előlük. Ezt az utat. Magyarte­lekre megtette már sokszor, most mégis úgy nézte az elmaradozó fákat, mintha soha többé nem találkozna velük. (Folytatjuk.) gyón hasznosan forgathatja diák és nevelő egyaránt. Javaslom, hogy az illetékesek ne sajnálják a pénzt, hogy színes fénykép készülhessen róla, és minden iskola birtokába kerülhessen.” Befejezésül csak azt mondhatjuk, hogy a bibliográfia igazi haszna akkor mutatkozik majd meg, ha ennek segítsé­gével a tanulók sokat olvasnak és sikerül kialakítani az önmű­velés igényét. FISCHER ISTVÁN Jövő nyárra elkészül a baiai pedagógusok vízi telepe Két hónappal ezelőtt lapunk megbírálta a bajai pedagóguso­kat vízi telepük elhanyagoltsága miatt. A cikkre nemrégiben vá­lasz érkezett Bajáról Tölgyesi Jánosnak, a Pedagógus Szak­Nagy munkában az uszályon. szervezet járási bizottsága tit­kárának aláírásával: A bírálatra a bajai nevelők gyorsan reagáltak — írja. — Azonnal hozzáfogtak és néhány nap alatt elvégezték a legsürgő­sebb munkákat. Rendbe tették a partot, a Vízügyi Igazgatóság segítségével pedig a helyszínre szállították az építkezéshez szükséges terméskövet. Ez azonban csak az első lé­pés volt. A nehezebb feladatot, az új telep felépítését a jövő évben kezdjük meg. Az érde­kelt három szakszervezeti bi­zottság: a járási, a városi és a tanítóképző intézet szakszerve­zeti bizottsága vezetőséget ala­kított a munkák összefogására és irányítására. Jelenleg a ter­vek készülnek. Megindítjuk a pénzbeli hozzájárulás szervezé­sét is, hogy minden erőt egye­síthessünk a szép, célnak meg­felelő épület felépítéséhez. Sze­retnénk, ha a nevelők kellemes, kulturált körülmények között pihennék ki majd a tanév fára­dalmait.. A járás és a megye ne­velői, valamint családjuk részé­re turistaszállást fogunk beren­dezni valamelyik iskolában. Az építkezés költségeihez hoz­zájárul a Pedagógus Szakszer­vezet Országos és Megyei Köz­pontja is. Cipzáras konzervdoboz A konzervdoboz kinyitása sok­szor okoz bosszúságot, ráadá­sul a dobozt kinyitás után már nem lehet légmentesen lezárni, s ez a konzervált anyag további tárolásának lehetőségét csökken­ti. Egy kávékészítmény-konzer- vet újabban olyan dobozban hoznak forgalomba, melynek zá­rószerkezete a cipzáréhoz ha­sonló. Egy gumitömítő gyűrű biztosítja a légmentes zárást. Ha e gumitömítő gyűrűt könnye­dén meghúzzák, kinyílik a do­boz, a fedőt azonban ismét visz- sza lehet helyezni és a dobozt légmentesen zárni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom