Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-20 / 220. szám

1963. szeptember 20, péntefi

5. oldal

Vénasszonyok nyara...

Egyelőre még süt a nap. Lármás iskolás gyerekekre, össze- Jimuló párokra, üvöltő szeneskocsisokra, háziasszonyokra, békésen sütkérező öregekre. Mindenkire... De ez már nem a régi, tüzes lobogás, féktelen, szilaj tűz, amely gyújtott és égetett. Szelíd fénynek a nappalok. Sejtelmes ködsálat teregetnek az alkonyotok és fanyarul csípősek az éjszakák. Ez már az igazi, hamisítatlan vénasszonyok nyara. Csak tartós legyen legalább...

Á társadalomtudományok szabadegyeteme Kecskeméten

Évről évre nagyobb gondot okoz a pártoktatás magasabb formáiban helyet biztosítani az érdeklődőknek. Az esti egyetemről számosán kiszorulnak, a végzettek részére pedig kevés a hely a szakosítón. Nincs megoldva megnyugtató módon azoknak az esti egyetemet végzetteknek a foglalkoztatása sem, akik valami okból nem tudnak magasabb fokon tanulni, de részt vennének a képzettségüknek megfelelő szintű politikai továbbképzésen.

Éppen ezért született meg a határozat a kecskeméti városi pártbizottságon, hogy az idén a TIT-tel közösen megszervezik a társadalomtudományok szabadegyetemét, amelyen a magasabb képzettségű párttagok, értelmiségiek és érdeklődők számára neves szakemberek közreműködésével segítik elő a marxista tudományokban való továbbképzést. A szabadegyetemre eddig több mint százharmincán jelentkeztek, ezért az előadásokat két csoportban tartják meg, havi egy alkalommal, kilenc hónapon át. Az első csoportba a jelentkezők mintegy felét kitevő orvosok és egészség- ügyi dolgozók kerültek, ök vesznek részt ma este 7 órakor a városi pártbizottságon Bodnár István egyetemi adjunktus Mai világképünk című előadásán. A második csoport részére szeptember 25-én. szerdán megismétlik az előadást.

MUZEUM A FIÓKBAN

Két testes irattartó fekszik az

asztalon. Tartalmuk: szép egy- fprma fehér kartonlapokon fényképek, újságokból kivágott cikkek és gondosan gépelt szövegsorok. Az egyik dosszié 151 kartonlapot fog össze, a másikban is már közel jár a százhoz a számozás.

Foktő falukrónikája. Az első „kötet” első lapján a dátum- 1961. augusztus 20. Az ünnep eseményeiről szóló beszámoló és fényképek több oldalt töltenek meg ezen a napon. Azóta is kevés olyan nap akadt, amelyről ne lett volna feljegyezni való. A krónika minden eseményt megörökít: tanácsülést, tsz-gyűlést, a művelődési ház rendezvényeit, az iskola és a pártszervezet életének eseményeit, a legkisebb változásokat is a községben, építkezést, társadalmi munkát, még a családi ünnepeket is. Mindent, ami történik a faluban, aminek híre szalad.

Lapozgatom a krónikát. A Népszabadság, a Képes Újság, az Esti Hírlap cikkei elég sűrűn szeretjeinek a lapokon. Még gyakrabban a Petőfi Népében és a Kalocsa és Vidéke hasábjain megjelent írások a községről. Gyakran megjegyzésekkel kísérve. 1962. november 28-áról egy újságkivágás. Rendőrségi krónika. Mellette ez áll: A Kalocsa és Vidéke elég régen emlékezett meg Foktőről, ezúttal elég kellemetlen hírrel. Egy-egy cikk tévedéseit ki is igazítják.

Amikor a jelenből múlt less

Az eseményeket nagy részletességgel rögzítik. Az idén márciusban írók jártak Foktőn. A beszámoló alatt ott áll záradékul Galabárdi Zoltán, Várkonyi Mihály, T. Nagy Sándor néhány baráti sora is. Az iskolai évzárókról szóló beszámolókban felsorolják a tanév eredményeit; a tanácsülésekről a hozzászólókat; ha látogatók jpnnek, a véleményüket, javaslatukat is feljegyzik.

A helytörténészeknek gyakran milyen nagy gondot okoz, hogy valahogyan bedughassák az események hiányzó láncszemeit, az akárcsak néhány évtizedes történelemben is. Akinek ez a krónika a kezébe kerül, a késő utókorban, fölösen meríthet belőle anyagot.

Kár, hogy nem _ kötötték be.

— Eleinte volt. aki még azt a pénzt is sajnálta, amit papírra, fényképezésre költünk — mondja Vajda József, a községi tanács vb elnöke. Schramm Gábor vb-titkár és Mike János tanár bólogat, ök a falukrónika munkaközösségének beltagjai. A

vezetőjük Kuczi Károly, a kalocsai gimnázium tanára. A kis kollektíva nőve hivatalosan Honismereti szakkör.

A példa követőkre talál

A foktői falukrónika az elsők egyike az országban. Fennállása óta már többször kölcsönkérték, még a Dunántúlra is, mintának. Hiszen csakugyan szép dolog ez, s mások is egyre inkább hozzákezdenek rögíteni a rohanó idő eseményeit, hogy el ne vesszenek a jövő számára a gyorsan változó korban. Mert meglepően rövid idő múltán még mi, a szemtanúk sem emlékezünk már pontosan, mi is állt azelőtt a művelődési ház, a hid- roglóbus, vagy a szövetkezet modern gazdasági épületeinek a helyén. A mai életformát pedig valósággal elfújja néhány év múlva a most születő. A foktői népviseletet például még hordják a idősebbek, de új már nem készül. Mire észbe kapunk, megfosztanak a hímzések, elfakulnak a színek, s csak a falukrónika képeiről fogjuk tudni, milyen is volt.

Kuczi Károly tanár úr így foglalta össze a krónika feladatát:

— Megörökíteni azt, ami változik. S nemcsak az általánost, a nagy eseményeket, hanem az egyes embereket is, hiszen ők töltik meg tartalommal a történelmet.

Hogyan jutottak erre az ötletre?

A szakkör vezetője néprajzos érdeklődésű ember. Magyar-történelem szakos tanár, de már az egyetemi szakdolgozata is néprajzi jellegű volt. A régi foktői vízi alkalmatosságok készítésének hagyományait, a különféle eszközök nevének eredetét dolgozta fel benne. Most a mezőgazdaságban egykor használatos szerszámok elnevezését, készítésének módjait kutatja, s a községkömyéki határrészek nevének eredetét. Foglalkozik a helyi építkezés jellegzetességeivel, a népviselettel, s mindez része a fő műnek, a foktői tájszótár elkészítésének, amelybe a Nyelvtudományi Intézet megbízásából fogott.

Mikorra készül el?

— Ügy tíz év múlva — mosolyog. Hosszú, türelmes munka.

Két év és a századok

Ami a kutatások közben a múltból előjön, az is bekerül a falukrónikába. Most kaptak nyolc nagyméretű nagyítást a Pest megyei Levéltártól a negatívokkal együtt, a legrégibb foktői írott emlékek másolatát. 1695—1720 közötti adóösszeírási ívek és egy latin nyelvű leírás a faluról.

— De a község története már 1311-től nyomon követhető. Akkor kapták birtokul a későbbi Zichy család ősei a királytól.

Gyorsan gyarapodik tehát a krónika napjaink, egyszersmind a távoli századok anyagával.

— Afféle irodamúzeum ez — mondja Kuczi tanár úr. Múzeum a fiókban. Gondoltak már tájmúzeum alakítására is, de ez sokkal költségesebb lenne. Milyen különös: az utóbbi két esztendőről több mint 200 oldal az anyag, míg Foktő egész korábbi történetéről is aligha lehetne ennyit összegyűjteni.

Természetesen bármilyen egyszerűnek látszik egy kis község mindennapi életének apró eseményeit lejeavzni. nem könnyű munka az azért. Rendszeres figyelmet kíván és állandó elfoglaltságot ad. Ezért is dolgoznak össze többen, s ezért tervezik, hogv idővel bevonják ennek a munkának kisebb-nagvobb részfeladataiba a fiatalokat is. Nemes elfoglaltság lesz. így tanulják meg majd tisztelni a múlttá váló jelenen szakadatlanul épülő jövőt. M. t.

Magyar orvosok külföldi kongresszusokon

Szeptember második felében és októberben számos magyar orvos vesz részt jelentős orvos- tudományi tanácskozásokon. Rómában a nemzetközi tbc- és üdőgyógyász kongresszuson dr Weiszfeiler Gyula akadémiai levelező tag, dr. Böszörményi Miklós, az Országos Korányi Tbc Intézet igazgató-főorvosa dr. Schnitzler József Kossuth- díjas debreceni professzor vesz majd részt.

Októberben a Várna melletti

próbált a lelkűkre beszélni.

— Emberek, gondolják meg, mit tesznek! Maguk is tudják, hetek óta nem volt eső. Ha ezt a kis vizet itt eleresztjük, kiszárad a föld teljesen, még a laposabb részeken is kisül minden.

— Ez parancs — dünnyögött újra az idősebb. — Nem mehetünk vissza dolgavégezetlen, minket ezért fizetnek.

A drága víz egyre folyt, s ha a következő zárófát is kiemelik, elszökik pár óra alatt. Nézegették egymást, gyanakodva ellenségesen. A közeli földekről emberek jöttek oda, azok is beavatkoztak a vitába. Cseke-Ko- vács, aki az imént még kapált, most letelepedett a gátra, és miközben cigarettára gyújtott, így okoskodott:

— Megértjük mi, hogy ez a parancs, de ez csak tévedés lehet. Az agronómus kartársék majd elintézik telefonon a maguk vezetőivel, addig is ballagjanak szépen haza. Mondják meg, mi nem engedtük szétszedni a duzzasztót. Azt is mondhatják, hogy többen voltunk, erőszakoskodtunk. Mert annyit előrebocsáthatok, ha még egy szál fát kihúznak onnan, csakugyan összeveszünk.

A vízügyisek meghökkenve néztek Cseke-Kovácsra. Az meg közelebb húzta, keze ügyébe a kapát és tovább oktatott:

— Nagy marha lehetett, aki maguknak ilyen utasítást adott. Ha valami baja volt, előbb a mi vezetőségünkkel kellett volna megbeszélni és csak azután magukkal.

— Úgy is van — helyeseltek a téesz emberei.

A kanálisban topogó emberek látták, itt már befejezték a munkát, akár tetszik, akár nem. Még megpróbáltak ugyan hencegni, de már csak kifelé kapaszkodva.

— Ennek még folytatása lesz. A csatornában nem dirigálhatnak.

Cseke-Kovács cinkosan Búj- dosóra nézett, aztán Kovács Miskának intett: Gyere csak, fiam, rakjuk vissza, amit itt ezek kiszedtek — és komótosan felgyűrve nadrágja szárát, belegázolt a vízbe.

Bújdosó megnyugodva hagyta el a csatateret.

De azért a vízügyis emberek nagyon elrontották a kedvét. Egész délután lógó ormi járta a határt, kerülgette a megsárgult árpatáblákat. Még enni is elfelejtett, csak a tanyaközpontban jutott eszébe, hogy nem ebédelt. Mielőtt azonban hazaszaladt volna, még benézett az irodába.

Alig tette be a lábát, berobogott a szobába az öreg brigádvezető. Ledobott néhány kalászt az asztalra és homlokát törölgetve mondta:

— Aratni kell az olasz búzát. Azonnal.

A kopasz búzafejekből kipergett néhány szem hivalkodóan. Azonnal látni lehetett, kaszára érett.

— A kombájn! Szóljunk a gépállomásnak! — nyúlt a telefon után Piroska.

Bújdosó a fejét rázta.

— Ennyiért nem hívhatjuk lei a gépet. Az túl költséges lenne.

— Ilyen búzát még nem láttam — dörmögött Várnagy. — Máris pereg. Éjjel kellene, most hamar felkél a hold, éjfélre akár készen is lehetünk. Én szólnék Szakáll komának, meg C*eke-Kovácsnak, azok hívhatnának magukkal még embereket. Bújdosó elvtársék meg értesíthetnék itt a tanyaközpont köfül a fiatalabb tagokat, hogy ne csak öreg csontok legyenek.

Az ötlet megvalósíthatónak látszott. Bújdosó kérdezgette a neveket, Piroska közbeszólt:

— Én is elszaladnék néhány helyre szívesen. A busz indulásáig még van időm, a virágo- siakat értesítem.

Pár perc múlva, ahányan voltak, annyifelé szaladtak. Kint, a tanyák közt jókedvűen lépe getett Piroska. Jóleső érzéssel felelgetett a szembejövők kérdéseire. Igen, még itt van, lehet, hogy haza se megy. Várat lanul jött az aratás, neki segíteni kell, hiszen a jövő évi kenyér, meg a vetőmag mindennél fontosabb.

Ahogy nézte az akácfák alatt megbúvó tanyákat, úgy érezte, tiszta szívből megszerette munkáját. Otthon, ha ez véletlenül szóba JVMil, nem akarják elhinni. — Piroskánkból már egészen paraszt lett — szokta mondogatni a mama és ezen nevetnek. Nem képesek telfogni, van abban valami csodálatosan felemelő, hogy itt mindenki nagyon fontosnak tartja a munkát. A papa barátai — régi banktisztviselők — biztosan nevetségesnek tartanák, ha egyszer elmondaná, hogy az emberek személjen ő ennek a tanyavilágnak a pénzügyminisztere.

(Folytatjuk.)

Aranyhomok-parton ül össze a

szocialista országok szérumokkal és oltóanyagokkal foglalkozó intézeteinek kongresszusa, amelyen többek között jelen lesz dr. Ráüss Károly Kossuth- díjas, a Pécsi Orvostudományi Egyetem mikrobiológiai intézetének igazgatója. Moszkvában október 7 és 12 között szülész- pőgyógyász kongresszus lesz, amelyre dr. Zoltán Imre, a Budapesti 2. számú Nőgyógyászati Klinika igazgatója, dr. Szontágh Ferenc szegedi professzor és dr. Győri György, az orvostovábbképző intézet szülészeti és nőgyógyászati tanszékének vezetője utazik. Október második felében pszichiátriai és neurológiai kongresszust rendeznek Drezdában. Ide előreláthatólag dr. Juhász Pál debreceni és dr. Nyíró Gyula budapesti ideggyógyász professzor utazik el.

(MTI)

Filmlabor a tórium

A Budakeszi úton építik fel a magyar filmlaboratóriumot. Évek óta dolgoznak már ezen a munkahelyen, s az idén megkezdték a több mint 100 millió forintos beruházás első létesítményeinek átadását. Most adták át a legnagyobb egységnek, a központi épületnek utolsó részlegét, a B-jelű épületszárnyat. A fekete-fehér és a szí- nesfilm negatívjainak előkészítését, kidolgozását és sokszoro- ítását végző laboratóriumoknak, valamint az irodáknak ad helyet ez a majdnem 5000 négyzetméter alapterületű központi pület. Az elkészített filmek megtekintésére 80 személyes házi vetítőt is építettek, a nagy épület egyik szárnyát pedig kísérleti leH0ratóriummá rendezik be. (MTI)