Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-18 / 218. szám

Ifjúsági esspresssó Kecskeméten Tudósítóink jelentik Nem létfontosságú probléma, de szorosan hozzátartozik ifjú­ságunk életéhez, a kulturált szó­rakozás alapvető lehetőségeinek megteremtése. Évek óta — így ősszel — felvetődik egy-két ja­vaslat; miként lehetne megol­dani a vendéglátóipar közre­működésével a fiatalok délutáni táncos szórakozását. Tavaly már működött a művelődési házban ifjúsági klub, de közel sem tudta valóra váltani a hozzá­fűzött reményeket. Nos, így bevezetőnek egy kis statisztika. Kecskeméten három táncos szórakozóhely működik. Az Aranyhomok Szálloda bár­helyiségébe 20 forintos fogyasz­tási jegy a „belépő”. A Kedves eszpresszó 21—02 óra között tart nyitva. A Hírős étterem­ben is van ugyan tánc, de itt is csak este. Ahonnan a terv elindult Óvónőképző Intézet. Hatan ül­tünk az igazgatói irodában. — Száznyolcvanán tanulunk itt a képzőben. Száznyolcvan lány. Bizony, ha hét végén nem utazunk haza, jól esne a tanu­Védőréteg műemlékek felújítására A balatonfűzfői nitrokémiai ipartelepek vegyészei új mű­anyagot állítottak elő, amelyet leginkább a műemlékek felújí­tására használhatnak, eredmé­nyesen, A folyékony vegyszert szórópisztollyal terítik szét a frissen vakolt falon. A véko­nyan elhintett anyag a levegő­ben levő széndioxid hatására némileg átalakul és egységes vé­dőréteget képez a falon. Az ér­dekes védőanyagot több helyre­állított műemléken sikerrel pró­bálták ki. lássál töltött hétköznapok után szombat és vasárnap délután egy kis tánc — kezdte a be­szélgetést Vicze Gabi, az inté­zet másodéves hallgatója. — Bizonyára erre is volna le­hetőség — vetette közbe Gcsédi András KISZ nevelőtanár. — Csupán az egyik eszpresszót kellene szombat, vasárnap dél­után átadni a szórakozni vágyó fiatalok részére. — Mi vállalnánk is az ifjú­sági eszpresszó havi program­jának kidolgozását, megszerve­zését — kapcsolódott a beszél­getésbe Borsos Erzsébet, az in­tézet KISZ-titkára. — Mert ha erről egyáltalán szó lehet — valami kitűzött programmal működjön az eszpresszó. A ze­ne, tánc mellett néhány előadott verssel, megyei költők, írók ál­tal felolvasott művekkel és egyéb érdekességekkel lehetne színesíteni az estéket. Hozzájárultak a legilletékesebbek Városi KISZ-bizottság. El­mondtuk a terveket Mészáros Sándornak, a városi KISZ-bi- zottság titkárának. — A városi KISZ-bizottság támogatja a javaslatot. Sőt, a működési időre zenekart is szer­zünk — mondja Mészáros elv­társ. — Felkérjük a Katona Jó­zsef Színház művészeit is, hogy egy-egy alkalommal látogassa­nak el a presszóba. Néhány vers előadásával tegyék változatossá az estét. A javaslatok, tervek birtoká­ban felkerestük a Vendéglátó­ipari Vállalat vezetőjét. — Régi tervünk, hogy délutáni szórakozóhelyet létesítsünk — tá­jékoztat Tóth Károly igazgató- helyettes. — Csupán a zenekar­ral vannak problémáink. Elmondtuk a városi KlSZ-bi- zottság és az Óvónőképző inté­zet fiataljainak elképzeléseit. Azt is, hogy ők vállalják a szer­vezéssel járó többletmunkát. — Ezt a kezdeményezést mi támogatjuk — kaptuk a választ. — Ebben az időszakban viszont csak a Kedves eszpresszó helyi­sége kihasználatlan. Szombat, vasárnap délután 5 órától este 9 óráig a fiatalok rendelkezé­sére tudjuk bocsátani. A továbbiakban említette, hogy az árukat csak első osztályú zenementes árakon tudják for­galomba hozni. A tárolási lehe­tőségek hiányáról beszélt, mely lehetetlenné teszi, hogy másod-, esetleg harmadosztályú, tehát ol­csóbb, árakon hozzák forgalon. ba a süteményeket, üdítő italo­kat. Az eszpresszót fiatalok láto­gatják majd. Többségükben cse­kély keresettel, vagy csak zseb­pénzzel rendelkeznek. S az el­ső osztályú árak — még zene nélkül is — igen borsosak. Va­lami megoldást kellene találni a vendéglátóipar vezetőinek, hogy az ifjúsági presszó áru­készletét a fiatalok „zsebéhez közelebb álló” árakon hozzák forgalomba. Valóra válik — de véleményt kérünk Az előzetes tervek szerint az az ifjúsági eszpresszó október 5-én nyitna. Minden hét utolsó két napján 17—21 óra között várná a fiatalokat. Ez idő alatt a szeszes italok közül csupán sör lenne kapható. Persze feke­tekávét, üdítő italokat is fel­szolgálnak. Hogy belépődíj lesz-e vagy sem — még a nyitás előtt eldöntik az illetékesek. — Kik járhatnak végül is az ifjúsági presszóba? — tesszük fel a kérdést a szervezőknek. — Bár a védnökséget az Óvó­nőképző Intézet vállalta, de ez közel sem lesz zárt körű. Szíve­sen látunk minden fiatalt, aki szeret táncolni, szórakozni. Nem könnyű a program el­készítése. Kérjük Kecskemét fia­taljait, írják meg erről vélemé­nyüket, javaslataikat szerkesz­tőségünknek, melyet további tunk az óvónőképző KISZ-bi zottságának. Kovácsi Miklós Önürítős uszály Az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság újfajta uszályt álított munkába a Duna új folyamsza­bályozó műveinek építésénél. A legneheiebb munkát, a kőkira­kást egyszerűsítették ezzel az uszállyal. A legtöbb helyen ed­dig kézi erővel rakták ki a kö­vet. Általában 6—8 óráig tar­tott a rakodás, s az új uszály segítségével pedig csupán né­hány percig tart ez a munka. A mintegy százhatvan tonna kővel megrakott uszály víz alat­ti ajtók megnyitásával egyszerre csúsztatja terhét a Duna medré­ben kijelölt szabályozómű he­lyére. Ez az első önürítős kő­kirakó uszály az országban és a főigazgatóság most még tíz ugyanilyen vízi járművet rendel a Balatonfüredi Hajógyártól. SZÖKŐKUTAK Tudomásom szerint Kecskémé- ködtek. Ez a kis kút rendületle- ten négy szökőkút van. de ezek nül működik, spricceli a vizet, közül csak egy működik és ez A nyár közepén egy alkalom­nem is a legújabb, sőt talán a mai elromlott, de egyik napról legrégibb. Az úgynevezett „bé- a másikra megjavították és még Képeslapgyüjieménv Ritka gyűjteménnyel gazdago­dott a keszthelyi Balatoni Mú­zeum: Levelezőlap-gyűjtőktől csaknem hatezer balatoni ké­peslapot vásároltak meg. Az ér­dekes gyűjteményben a múlt század közepétől megjelent ba­latoni képeslapok láthatók. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfl Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság 16-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dil i hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét- — Telefon: U-85. bides: 35 065, , A „békás” kút egyszerű megoldása vetekszik a költséges nagy szökőkútakéval. íme, milyen kellemes látvány. kas kút” a Szabadság téren egész jobb lett, mint azelőtt. Most már nyáron kedvenc pihenő és szóra- gyorsabban forog a kis kerék, s kozóbelye volt az elfáradt kecs- a medence széléről is nagyobb keméti embereknek, akik egy- sugarakban jön a víz, mint az­részt a teknősbékák ügyetlen és előtt. lassú úszkálásában, másrészt a A másik kút, amely szintén az forgó vízsugarakban gyönyör- emberek szórakoztatásának, a Ötmillió forint útépítésre Vendégmarasztaló sár van a kalocsai járás több útján. Bár a felszabadulás óta sok utat ki­köveztünk, még mindig sok a földút, amely esős időben jár­hatatlan. A járási tanács vb ismerve, hogy a tsz-ek majorjai és járá­sunk egyes szállásai nehezen megközelíthetők — ez évben is tervbe vette több út kikövezé­sét. Ez a törekvés találkozott a községi tanácsok és a lakosság széles tömegeinek egyetértésé­vel. Hogy hozzákezdhettünk a kivitelezéshez, abban nagy ré­sze volt a megyei tanács vb se­gítségének. Elgondolásainkkal egyetértett és ebben az évben több mint 5 millió forintot for­díthatunk új utak építésére. A községek lakossága, a tsz- ek gazdái társadalmi munká­val, — amely földmunkából és anyagszállításból áll —, vesz részt az építésben. Egy folyóméter út megépíté­sére körülbelül 100 forint érté­kű társadalmi munka esik. Több utunk megépült. Már a Dunapataj—Bödd-pusztai úton is akadálytalanul közlekedhet­nek a járművek. Abban, hogy a munka sike­resen megkezdődött, a szüksé­ges anyag nagy része is rendel­kezésre áll, jelentős része van a községfejlesztési csoport lel­kes dolgozóinak, akik fáradha­tatlanul jártak az anyag után. Dunaújvárosból kohósalakot ho­zattak. most pedig a bitument és a zúzalékot szerzik meg, hogy az útépítést be tudjuk fejezni. Külön említést érdemel Gudra Béla mérnök, aki hivatásszere­tettel, odaadóan végzi ezt a munkát. Krix Mária Kofaparadicsom Naponta műszakváltáskor több mint 900 munkásnő fordul meg a Bajai Fehérneműgyár kapu­jában. Közvetlenül a bejárat előtt almával, szőlővel, ősziba­rackkal, főtt kukoricával teli ládák sorakoznak. A kofák kí­nálják áruikat a munkába sietők- nek és a haza igyekvőknek. Vevő bőven akad. Káprázatos gyorsasággal billen a mérleg nyelve, egy pi’lanat, s már a kosárban van a fél kiló szőlő. A vevő kedvtelve nézegeti az ízes uzsonnapótlékot, csak akkor szisszen fel, amikor meghallja, mennyit kell fizetni. Az élel­mes kofák, kihasználva a mun­kásnők sietségét, a napi piaci és bolti árnál 30—40 százalék­kal drágábban kalkulálják a gyümölcsök árát. A múltkoriban az almát áru­lók alaposan megjárták. A gyá­ri büfében ugyanis két forinttal olcsóbb és jóval szebb almát le­hetett kapni, mint a gyárkapu előtt. Ez is arra utal, hogy ad­va van egyébként a megoldás. A gyár asszonyait úgy lehet megvédeni a kofauzsorától, ha az illetékes kereskedelmi szer­vek vállalják a gyári büfé rend­szeres gyümölcsellátását. Addig is, amíg ez megtörténik, nem ártana, ha a városi tanács ke­reskedelmi osztálya esetleg hely- pénzszedés céljából is körül­nézne a gyár előtt. —i —or A falusi népfrontmozgalom téli tervei Az őszi-téli hónapok sokrétű feladatának jó megoldására ké­szül a falvakban a népfront­mozgalom. Szerte az országban újabb eredményekkel gazdagítják majd a könyvb-urát-mozgalom eddigi sikereit. Az olvasótábor, s a könyvek számának növelése mel­lett az eddiginél jobban előtérbe kerül a mozgalom másik célja, méltó környezetet a jó köny­veknek. Csinosítják, tatarozzák a könyvtárak helyiségeit. A műszaki községfejlesztési akcióbizottságok tágjai már most ismerkednek a tanács jövő évi terveivel. A népfront a tanács­csal egyetértésben több helyütt napirendé tűzte a község egész- ségügyi helyzetét, a népművelési munkát, s aktivistáinak egy ré­szét felkéri, hogy ezeken a te­rületeken kamatoztassa segítő­készségét. Az őszi-téli hónapokban a fa­lusi népfrontbizottságok munká­jában megnő az ismeretterjesz­tés szerepe is. Számtalan elő­adást tartanak a tudomány, a technika egy-egy kérdéséről, s mindenütt gondot fordítanak a mezőgazdasági szakmai művelt­ség terjesztésére is. (MTI) város szépítésének célzatával kezdett épülni a Piarista Gim­názium előtti téren. Azért írjuk, hogy kezdett épülni, mert az eredeti elgondolások szerint egészen másképpen nézne ki. A megvalósítás azonban a munka felénél megakadt, s a kút ma is félkész állapotban „gyönyörköd­teti” az embereket, akik estén­ként egy-egy fél órára leülnek a tér padjaira. Tudomásunk sze­rint a kút működését az SZTK megyei alközpontja épületének pincéjében levő motor biztosí­totta volna. A kút azonban je­lenleg csak a túlfolyó szerepét tölti be, s ezért van az, hogy időnként víz bugyborékol a me­dence közepén meredő csőből. Ideje lenne eldönteni már, hogy szökőkút vagy túlfolyó lesz ez a létesítmény. Mi azt javasol­juk, hogy valósítsák meg az eredeti elképzelést és a hangu­latos kis teret egy impozáns szö­kőkút fogja díszíteni. A harmadik „szökőkút” az ál­lomáskertben van. Lassan két éve lesz, hogy kecskeméti lakos vagyok, de még nem láttam, hogy a medencében víz lett vol­na (az esővíz nem számít), nem is beszélve a „szökésről”. A kertészek arra használják a me­dencét, hogy ősszel abban gyűj­tik össze a lehullott falevelet. Ügy gondolom azonban, hogy mégsem ez lenne a célszerű, s főleg nem a rendeltetésszerű ki­használása a medencének. Tős­gyökeres kecskemétiek az mond­ják, hogy valamikor, a Hírős Napok idején működött is a kút, de az már régen volt. Kíváncsi vagyok, mi lesz a sorsa a Széchenyi téren levő nagy medencének, mert sajnos szökőkútról itt sem beszélhetünk. Csodálkozom azon — s ebben nem vagyok egyedüli —, hogy Kempelen Farkas a XVIII. szá­zadban olyan szökőkutat készí­tett, amelyet még ma is úgy em­legetnek, mint a szökőkútkészí- tés csúcsát. Kecskeméten nem hiszem, hogy valamikor is cso­dájára fognak járni ennek a szökőkútnak. Igaz, hogy ezt nem Kempelenek csinálták, viszont az is kétségtelen, hogy azóta már kétszáz év eltelt, ami nem kis idő. A kecskemétiek büszkélkedve mutogatják a látogatóba érke­zett rokonnak a parkot, de ami­kor a medencére, a szökőkútra terelődik a szó, a „bennszülött” pironkodva jegyzi meg a sógor dicsérő szavaira: „Hát még ha szökne!” De nem szökik. Igaz, hogy a napokban elkezdték me- rítgetni az esővizet a világító berendezésből, ami belehullott, tehát észrevették, hogy elrom­lott. Kíváncsian várjuk, hogy működjön. A szoborról, amit an­nak idején megígértek az ér­deklődőknek, már nem is me­rünk szólni semmit, örülünk, ha a szobor talpazatára mutat­va nem kérdezik meg, hogy hát az a nagy kő minek van ott. Gál Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom