Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-07 / 183. szám
1963. augusztus 7, szerda S. oldal „Színeién jön ők’ NYITVA ÁLL AZ ÜT... Beszélgetés Perényi Lászlóval AZ AUTÓBUSZ előtt futottunk össze. A Békéscsabai Jókai Színház művészei táj előadásra készültek. Az utolsók egyikére az évad végén. Már jóval előbb ott állt közöttük Perényi László is. — Phü de meleg van! Nem lesz valami kellemes út... — Most már könnyű... A strandról jövők. De télen délelőtt is foglalt a színész. Perényi László nevét jól ismeri a kecskeméti közönség. Részben régebbi emlékezetes filmjeiről, a rádióból, de vendégszerepeit néhányszor már nálunk is. A következő évadra Kecskemétre szerződött. — Nemcsak a következő évadra. Talán véglegesen. Szeretném... Hmm. Hiszen minden színész Pestre vágyik. Nem is ok nélkül. Mert bár nem egy vidéki színház művészi színvonalban ma már alig-alig marad el a pesti átlagtól, a leterheltség szempontjából és anyagilag mégis csak sokkal jobb helyzetben vannak a pestiek. Perényi azonban komolyan mondta, nem udvariasságból: — Nem szeretem Pestet... Idegesít. Csendes ember vagyok, csak a munkám érdekel. Vidéken, ha nem akarnám is, több szerepet kapok... — Elmosolyodik... — Tudod, szegről-végről úgyis kecskeméti lennék. A dédapám valahonnan Belgrád környékéről került oda, őt még Predicsnek hívták, zenetanár volt. A város akkor kapott rajta, lakást adtak neki, zenetaBékéscsabára, miután elcserélte a pesti lakását. Most Kecskeméten hasonlóért szeretné cserélni. Akkor örömmel itt maradna végleg. — Kecskemétről, a Katona József Színházról sok jót hallottam, szívesen megyek oda... Bár az igazat megvallva, Radó Vili is „kényszerített” egy kicsit. Egyszer megígértem neki, ha Pestről kiteszem a lábam, hozzájuk szegődök. Most aztán, hogy hallotta: Szegeddel, Pécs- csel, Miskolccal tárgyalok, lecsapott. „Ha késve is, váltsd be a szavad!” Röpke fél órát beszélgettünk egy csésze fekete mellett, de ebbe a kis időbe annyi minden belefért. Perényi László büszke rá, hogy olyanoktól tanulta a „szakmát”, mint Bajor Gizi, Odry Árpád, Varsányi Irén, Hegedűs Gyula. A Nemzeti Színház, a Vígszínház falai tanúi voltak számos nagy sikerének. Ilyeneket mond: „Az érzelem el nem múló ékessége az emberiségnek”, „Akinek a legerősebb a hite abban, amit csinál, annak a szava ér a legmesszebb a lelkekben.” DE JÖNNEK: „Indul az autóbusz!” — A nyári program mi lesz? — Két hét Nagymaroson, kis kiruccanások a családdal a Balatonra, ide-oda, de legfőképpen pihenés itthon a gyerekekkel... Aztán szeptember közepén repülök hozzátok... — örömmel várunk... M. L. Három éve, amikor megjelent a művelődésügyi miniszter ten- delete a társadalmi, tanulmányi ösztöndíjak létesítéséről, Kerekegyházán is fontolóra vette a községi tanács a lehetőségeket. Megfelelő körültekintés, majd a párt-, tanács- és tömegszervezeti vezetők meghallgatása után, s a KISZ-szervezet javaslatára határozatban mondotta ki a tanácsülés, hogy a helybeli fiatalok továbbtanulása érdekében húszezer forintos ösztöndíjat létesít a községfejlesztési alapból. Így 1961 szeptemberében nyolc ösztöndíja» kezdhette meg tanulmányait különféle iskolákban a község támogatásával. Az ösztöndíjak odaítélésénél gondosan mérlegeltük a község szakember-szükségletét, a jelöltek körülményeit, hivatástudatát és rászorultságát. Elsősorban azt vettük figyelembe, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének távlati terveihez biztosítsuk a termelőszövetkezetek szakember-ellátását. Tuman Mária, Bérén te Julianna és Beszteri Julianna vállalta, hogy agronó- mus lesz és tanulmányai befejezése után itthon helyezkedik el. Ma mindhárman középiskolai tanulók, havi 200—200 forint ösztöndíjjal. Sok gondunk akadt az utóbbi években a fiatal pedagógusokkal, mert nem tudtunk számukra lakást biztosítani. Elhatároztuk, hogy a pedagógusutánpótlás is helybeli fiatalokból kerüljön ki. ezért ösztöndíjjal segítettük tanítóképzőbe Isnári állást... Hát ami a lakást illeti, most is jól jönne a segítség!... NO NEM „semmiért”. Perényi László 1960-ban költözött Dokumentum-gvíijteménY a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéről Az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének munkatársai három terjedelmes kötetben összeállították a magyar forradalmi munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumait. A jövő év elején megjelenő gyűjtemény magában foglalja az 1919-től 1945-ig terjedő időszak forradalmi munkásmozgalmának legfontosabb, jórészt még egyáltalán nem publikált forrásanyagát. A munka képet ad majd az illegális kommunista párt negyedszázados küzdelméről, foglalkozik a baloldali szociáldemokraták és más haladó irányzatok tevékenységével is. . Utólag Fehértóról Elmúlt hát a tábor is, a legtöbb pajtás számára a nyár nagy kalandja. Hogy várták és hogy készültek rá, s mégis, mennyi újat adott! Olyan szép napokat, hogy el se tudja képzelni, aki nem próbálta . .. A kecskeméti gyerekek többsége a fehértói táborban nyaralt. A kapukat ugyan már bezárták, de érdemes néhány szóval visszatérni rá. Azonfelül, hogy nagyszerű élmény a nyári tábor, igazi műhely is, a szocialista nevelés nagyszerű műhelye. Számokkal, mértékegységekkel persze nem fejezhető ki az a fejlődés, amit a táborok a közösségi nevelésben jelentettek, de apróbb- nagyobb jeleit lépten- nyomon tapasztalhattuk. Az összetartás és a bátorság kitűnő próbája volt az éjszakai őrség. A nagy, feke- téllő erdő szélén a kispajtások zseblámpával és útjelző tárcsával a kezükben vigyáztak az alvók nyugalmára, biztonságára. Bizony, alig tudták éjfélkor vagy hajnalban kitörölni az álmot a szemükből, amikor váltásra indultak. Be is ismerték néhányan: bizony féltek. De mentek és éberen vigyázták társaik álmát. Pedig a szomszéd tanya nagy tarka komondorára nem egyszer rákiáltottak: — Állj, ki vagy! Jelszót! Egy-egy kóbor kutya miatt sokszor riasztották a tanár bácsikat és néniket is. De az őrséget senki el nem hagyta! Az úttörő ahol tud, segít. — Itt, a táborban új tartalommal telt meg ez a jelmondat. Hányszor láttuk, hogy a nagyobb pajtások segítik a kisebbeket. A tábori élet egymásra utalja a benne élőket. Ennek az iskolának egyik kis vizsgája játszódott le altkor, amikor két kispajtás jelentkezett nálam, hogy az altábor területét elhagyhassák. Hová akartok menni? Elmondták, hogy az országúton láttak egy idős nénit, aki nagy kosarat cipelt és a vonatot már nem éri el, de ha segítenének, akkor még talán ... Mint a villám futott a két pajtás. Utolérték a nénit, átvették tőle a kosarat, az állomáson rohantak megváltani a jegyét, és még fel is segítették az utolsó percben a vonatra. Mondhatnék még ezernyi példát. De hiszen mesél, beszél ezekről a város sok száz kis úttörője! Es a szavak közül kicsendül, hogy a fehértói tábor nemcsak pihenést, szórakozást jelentett, hanem elsősorban a közösségi szellem fejlődését, lelki gazdagodást. LEVICZKY JÓZSEF pán Margitot, Gellért Máriát és Für Ilonát. Ispáh Margit az idén végzett a Bajai Felsőfokú Tanítóképzőben. Örömmel tanult, hiszen nemcsak a képzős éveit könnyítettük meg, hanem a jövőjét is biztosítottuk; a képesítés megszerzése után várta as állás a kunpusztai II. számú általános iskolánál. Amikor bent járt nálunk, csillogó szemmel beszélt a terveiről, hogyan foglalkozik majd az ott dolgozó termelőszövetkezeti tagok gyermekeivel, és hogyan igyekszik a felnőttek számára is elvinni a tanyavilágba a kultúra fényét. Az idén végez első ösztöndíjas orvostanhallgatónk is, Besz- terczei Gyula.'Mind, valamennyi ösztöndíjasunk, megállta a helyét, sem a magatartása, sem a tanulmányi eredménye ellen nem volt kifogás. Amellett, hogy a község számára felbecsülhetetlen haszon✓ nal jár az itthoni fiatalságból kinevelődött értelmiség munkája, szociális szempontból is nagy ielentőségű a húszezer forintos Ösztöndíjalap létesítése. Különösen a népesebb családok tehetséges gyermekei számára nyitottuk meg ezzel az utat a tudáshoz Azelőtt a kitűnő tanuló, jófejű gyerekek közül sokan hiába bizonyították be az általános iskolában, hogy érdemesek a továbbtanulsára, szüleik anyagi helyzete nem engedte meg gyakran még azt sem, hogy a középiskolába eljussanak. Ma minden tehetséges és szorgalmas fiú, leány előtt nyitva áll az út. Magas képesítést szerezhetnek, hogy azután itthon gyümölcsöztessék tudásukat, becsületes, hozzáértő munkával hálálják meg a közösségnek a kapott bizalmat és az anyagi áldozatot. Kovács István Ujjép a iáhorhan...l A kiapadhatatlan jókedv és a farkasétvágy szoros tartozékai a tábori életnek. Ott pedig, ahol több száz lány gyűlik össze, mindig akad ok kirobbanó nevetésre, tréfára, sőt — hogy a gyakorlatból ki ne jöjjenek — táncra is... Reggeltől estig vidáman zajlik a mátételki Braun Éva KISZ leány építőtábor mozgalmas élete. Hajnalban ébresztő, utána serény munka következik. A nagy hőség és a szokatlan tevékenység bizony alaposan kifárasztja a lányokat. De délután, mintha mi sem történt volna — ismét frissek, játékos- kedvűek a csokoládébarnára sült táborlakók. Előkerül a labda, megszólal a gitár, a sátrak belsejéből nevetés gyöngyözik... Zajlik az élet vacsoráig, s utána minden elcsendesül. A sötétbe burkolt sátrak fölött csak az ég szikrázó lámpásai, a csillagok virrasztónak... B Ki tud több fánkot megenni? — ez itt a kérdés. Ez esetben — Nem! Túlságosan reális; Szókimondó. Néha nagyon is nevén nevezei a gyereket... Minek az? — Élethű, amit leír. S a franciák közül? Ági gondolkozik, de nem ” jut az eszébe senki a francia írók közül. Szégyenli is, látszik az arcán. Gábor mosolyog. — Pedig nem szabad őket sem elhanyagolni! Sokat, nagyon sokat kell olvasnia, Ágnes, de nem mindegy, hogy kitől és mit. S igyekezzék az írók nevét is megjegyezni. Ez is fontos. — Van több verse is Áginak, — szól közbe anya váratlanul. Ági ijedten felugrik. — De anya! Ezt nem kellett volna... István belemosolyog a poharába, úgy szürcsölgeti belőle a hideg bort. Csinibaba felsi- kolt: „Állati!" ... Én egyre jobban csodálkozom Ágin. Gábor Ági keze felé nyúl. — Mutasson néhányat közülük — kéri. — No, hozd be, kislányom .. — Anya rám kacsint. — Ugyan anya, mit gondolsz! — S ha én kérem ... Ágnes? — így Gábor és ragyog két búzavirág szmű szeme. „Ágnes” — hallja Ági. Már nincs zavara. Látszik rajta, tetszik neki, hogy a fiatal agronó- mus így mondja. Komolyan, mint ahogyan a felnőtt hölgyeknek mondják. — Nos? — kérdezi Gábor. Ági ismét fülig pirul. — Hát jó..; Kivételein. Behozza versesfüzetét és odaadja Gábornak. Megint csak csodálkozom: mi van a húgommal? Anyára nézek és a szememmel kérdezem: „Mi történt Ágival?” Anya kissé megvonja a vállát. István észreveszi, elmosolyodik. — Szabad rágyújtanom? — kérdezi, de választ sem vár. már kotorja is elő zsebéből a gyökérpipáját. Anya rettenetesen utálja a pipát, de ... — Hogyne, csak tessék! — mondja és újra teli tölti a poharakat* Gábor belelapoz a füzetbe. Néhány verset el is olvas. Egyet fennhangon ... Szépen olvas. Kellemes a hangja. — Gratulálok, Ágnes! — mondja azután. — Érdekesek a versei, van bennük valami elgondolkoztató, de a stílusa ... Kissé petőfies. Figyelje csak, Ágnes. — S még egyszer elolvassa a verset. Visszaadja a versesfüzetet. — Újra csak azt mondhatom: Olvasni, olvasni, sokat, rengeteget! Petőfit, Aranyt, Adyt, József Attilát... Móriczot is! S azután igyekezzék megtalálni a saját hangját. Ági komolyan hallgatja és látszik az arcán, hogy őszintén örül Gábor tanácsának. E ste lefekvés előtt bemegy apa szobájába és a könyvespolcon kikeresi Móricz Zsig- mond A boldog ember című regényét. Megsimogatja és halkan így szól hozzá: „No, gyere Zsiga bácsi! Te voltál az egyetlen, aki nem tudott meghódítani, de most... S az ágyban hajnalig kiolvasta a könyvet. Dékány Ida még a féltve őrzött „vonalak” sem számítanak. Fontos, hogy ki lesz a „nemes” versengés irigyelt győztese. Néhányan már a tízen is felül tartanak. Hát az étvágyra igazán nem panaszkodhatnak a gazdaság szakácsai... A gitár — elmaradhatatlan kelléke a tábori élet romantikájának. Számít az, hogy megszólaltatója éppen most tanulja megfejteni a húrok titkait? Bármilyen dalt peng is a gitár, a tánc mi lehetne más, ha nem a — tviszt? Vadas Zsuzsa—Pásztor Zoltáfi
