Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-09 / 185. szám

1963. augusztus 9. péntek 5. oldal Gondok — tervek — eredmények Négyen ülünk a Kiskunha­lasi Járási Tanács művelődési osztályának egyik hivatali szo­bájában: Narancsik Károly já­rási művelődési felügyelő, Bot­falusi Viktor, a járási pénzügyi osztály költségvetési csoportjá­nak vezetője, Szabó Ferenc KÖFA-csoportvezető és — az újságíró. A járás iskoláinak és tanulóinak helyzetéről beszélge­tünk. Sok a megoldásra váró probléma, de emellett már igen szép eredmények is születtek a művelődési osztály munkája nyomán, amelyek különösen az oktatás színvonalának jelentős javulásában és ezzel kapcsolato­san az iskolaépületek, s egyéb más, a járásban levő művelődési intézmények rendben tartásá­ban, felújításában, bővítésében, tatarozásában stb. jutnak „pil­lanatnyilag” kifejezésre. A Kiskunhalasi Járási Tanács községfejlesztési csoportja pél­dául az idén az említett intéz­mények felújítására 560 ezer forintot fordított. A belső be­rendezések rendbe hozása, pót­lása és javítása 200 ezer forint­ba került. A megyei tanács mű­velődési osztályának hathatós támogatásával a Kiskunhalasi Járási Tanács pénzügyi osztálya — mint erről Botfalusi Viktor csoportvezető tájékoztatott — 817 ezer forintot fordít az isko­laépületek, művelődési intéz­mények külső és belső megóvá­sára, illetve a karbantartási költségek fedezésére. A karban­tartási és felújítási munkák augusztus 25-re befejeződnek és az átadás is megtörténik. «■— Tompán és Jánoshalmán — saját erőnkből — hétközi ott­hont létesítettünk — mondja Narancsik elvtárs —, a harma­dikra Kisszálláson kerül majd sor rövidesen. Ehhez azonban már a megyei tanács művelő­dési osztályának segítségére lenne szükségünk. A tompái hétközi otthonban negyven, a jánoshalmiban pedig hatvan ta­nulónak nyújtunk ellátást. A kisszállási lenne a legjelentő­sebb, mert itt nyolcvan diák kapna helyet. Csupán a beren­dezések hiányoznak még, be­szerzésük után azonban ez a hétközi otthon is megkezdheti működését. — Bácsszőlősön az 1963—64-es tanévben bevezetjük a politech­nikai oktatást. A helyi tanács végrehajtó bizottsága két tan­termet és egy műhelytermet bo­csátott a rendelkezésünkre. A berendezések és az oktatáshoz szükséges taneszközök biztosí­tása céljából ugyancsak a me­gyei tanács művelődési osztá­lyához fordultunk, s bár konk­rét választ a mai napig még nem kaptunk, reméljük, kéré­sünk teljesítése nem ütközik különösebb nehézségekbe. — Alinál nagyobb gondunk jelenleg, hogy nem tudjuk meg­oldani a bácsszőlős-vöröserde.i és Teleki-szőlők iskoláiból an­nak az 56 felső tagozatú tanu­lónak bejárását Bácsszőlősre, aki az ottani központi iskolá­ban részesülne a követelmé­nyeknek megfelelő oktatásban. Kérvényt juttattunk el a Kecs­keméti 9-es számú AKÖV igaz­gatóságához és kértünk egy reg­geli, illetve egy délutáni busz­járatot — a kora reggeli já­raton kívül. Az AKÖV augusz­tus 1-én küldte meg válaszát, amelyben — hivatkozva arra, hogy nincs elegendő kocsijuk és személyzetük — elutasította kérésünket. Pedig nagy segítsé­get nyújtana a tanulóknak ez a buszjárat, kiváltképpen a téli hónapokban. Nem kényszerülné­nek már hajnalban felkelni, hogy a menetrendszerű járattal bejussanak Bácsszőlősre. — A Borola.-antallaposi Is­kola felső tagozatú diákjainak beutazása a borotai központi is­kolába ugyanilyen megoldásra váró problémánk — mondotta befejezésül Narancsik elvtárs —, de reméljük, hogy az AKÖV- nek a fennálló akadályokat si­kerül majd rövidesen elhárí­tania és a tanulok kényelme­sebb utazását biztosítani, amely — határozottan kijelenthetem — a jobb tanulmányi eredmé­nyek eléréséhez elengedhetetlen feltétel. VASS IMRE Á millennium óta először Solymásskiállítás ííi»kunfélegyhá»án Nagy Lajos király híres soly- mászáról nevezték el Kiskun­félegyházán a Móra Ferenc Mű­velődési Ház keretében megala­kult „Magyar László solymász- klubot” még az év elején. Már akkor elhatározták, egy nemzet­közi méretű solymásztalálkozó megrendezését. A Kiskun Mú­zeum munkatársai pedig erre az alkalomra a művelődési házzal közösen megrendezendő soly- másztörtén^ti kiállítást vették tervbe. Ilyen jellegű kiállítás, amely a nemzetközi és magyar soly- mászat régi múltját és jelenkori fejlődését egyaránt bemutatná, az 1896-os millenniumi vadász- történeti kiállítás óta nem ke­rült a közönség elé. Most tehát augusztus 19-én, a kiáilítás meg­nyitása napján országos szem­pontból is nagy jelentőségű be­mutató tanúi lehetünk. A kiállítást három teremben rendezik. Az elsőben a soly- mászat legrégibb emlékanyagá­val — több mint háromezer év áttekintése — a hettita, indiai, kínai, perzsa, mongol emlékek­kel, s a magyar középkori soly- mászat részletes történeti anya­gával ismerkedhet a közönség. Mellette felvonul az európai múlt, a német, olasz, francia As első fél év Egy művelődési állandó bizottság munkája A TANÁCSOK újraválasztása után Baján is újjáalakult a művelődési állandó bizottság Tag,si nagyrészt pedagógusele, de a város négy nagy üzemé­nek legjobb kultúrmunkásai is helyet kaptak benne. Az állandó bizottság havonta rendszeresen megtartja üléseit előre elkészített terv alapján. A munkatervbe a kulturális feladatokat fontosságuk sor­rendjében vették fel. Vezérfo­nala a tervnek az MSZMP VIII. kongresszusának határo­zata a szocialista tudat formá­lásáról, az általános és szakmai műveltség emeléséről. Ez tehát a fő feladat Ennek érdeké­ben a bizottság tevékenysége a város ötéves és távlati tervé­ben szereplő kulturális célki­tűzések közvetlen megvalósítá­sát segíti. A tanács tervével egybehangoltan a művelődési állandó bizottság is készített ötéves és távlati tervet. A fő feladatok mellett az ülések természetesen az idősze­rű részfeladatokat is megtár­gyalják. ÍGY TÖBBEK között négy termelőszövetkezetben és öt nagyobb ipari vállalatnál — a kulturális tervek _ készítésével egy időben — felmérik az ál­talános műveltség és a szak- műveltség helyzetét. Az állandó bizottság tagjai valamennyien vállalták, hogy egy-egy üzem­ben segítik ezt a már megin­dult munkát. Az idei konkrét feladatok között szerepei a város három kerületének mintakörzetté való fejlesztése is. Részletes tájé­kozódás, előkészítés után a kör­zetekben szakmai tanfolyamo­kat, munkás- és parasztakadé­miát indítanak. Elsősorban ezekben a körzetekben erősítik meg az öntevékeny művészeti csoportokat is. Az évi tervek megvalósításába természetesen bevonják az érintett területek tanácstagjait, akiknek ugyanak­kor megfelelő segítséget adnak munkájuk elvégzéséhez. A BAJAI művelődési állandó bizottság világosan látja, hogy a kulturális célkitűzéseket is csak akkor lehet eredményesen elvégezni, ha valóban a város dolgozóinak érdekeit, szükségle­teit é$ jogos igényeit elégítik ki. Éppen ezért széles körűen támaszkodnak a körzetek vá­lasztóinak véleményére, kezde­ményezésére, és munkájukba tervszerűen bevonják a tanács­tagokat is. KINCSES FERENC lovagkor solymászata. A termet közép-ázsiai kirgiz életkép zár­ja le. A második teremben különfé­le ragadozó madarak, kivált sólymok és sasok láthatók, szá­mos kitömött példányban és fényképanyagon. A harmadik teremben pedig a ragadozó ma­darak idomításával és vadásza­tával foglalkozó jelenkori anyag kap helyet. Ugyanabban a te­remben állítják fel az Alföld jellegzetes madárvilágát bemu­tató nagyméretű élőképet. A kiállítás megrendezéséhez nagy segítséget adtak a buda­pesti múzeumok, az Országos Természettudományi, Történeti, Néprajzi és Iparművészeti Mú­zeum, valamint az állatkert. Anyagot kölcsönöztek a kiskun­félegyházi iskolák is. Az előké­szítésbe bekapcsolódott több ne­ves szakember: Mészáros György omithológus, Lelovits György solymász, állattenyésztő, s má­sok. Rajtuk kívül számosán se­gítettek társadalmi munkával a solymászatot és a madarakat kedvelő fiatalok. A solymászkiállítással egy időben képzőművészeti kiállítás is készül a múzeumban. A fél­egyházi szakmaközi bizottság képzőművészeti szakköre mutat­kozik be ezúttal. A Bodor Mik­lós festő, szakkörvezető tanár irányításával készülő kiállításon mintegy ötven kép mutatja be a több éve működő kör tagjai­nak fejlődését. A két kiállítást Madarász László, a megyei tanács vb el­nökhelyettese nyitja meg az augusztus 19-én délelőtt. 11 óra­kor rendezendő ünnepségen. B. B. rí «• i 1 // Szünidő... Bágyadtan szendereg a napon Körmöcziék háza. Kapunyitásra mérges csaholással borzas kis fekete kutya ront elő, mögötte sodrófával a kezében a ház asz- szonya. „Éppen ebédet készí­ben szorgalmasan tanul főzni a paprikás krumplit már égé- szén kitünően készíti el —, no és hát futja az időből olvasás­ra, mozi-, tv-nézésre, estenként még táncra is... A kertben fürgén szedi Erzsi a levesnek való zöldbabot. tünk, túrós csuszát” — tisztázza a félreértésekre okot adható helyzetet és máris szívélyesen invitál befelé, a hűvös szobába. Az ágy szélén férje, Körmö- czi Mátyás üldögél, aki egyéb­ként Gátér község párttítkára. és hamarosan belibben a kony­hában segédkező Erzsi is. Fe­lénk mosolyú, vékony kislány, szerény fél szavait mindig a papa jóízű közbeszólásai ege sziták ki. A Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium IV. osztályos tanulója, és most ott­hon tölti a szünidejét. Helye­sebben: dolgozik az Aranyka­lász Termelőszövetkezetben. — Édesanyámmal közöse a 2000 négyszögöl répa egy elését, borsószedést és más hasonló munkát vállaltunk, ebből az én keresetem úgy 400—500 forint lesz — meséli, és mindjárt ter­vet is készít, hogy mire költi el ezt az összeget. Természetesen ruhát, cipőt vásárol — már ki is nézte ma­gának, hogy milyet —, ami megmarad, abból pedig füzete­ket, tankönyveket vesz. Köz­— Csak módjával — avatko­zik a beszélgetésbe erélyesen Körmöczi papa. — Majd. ha az iskolái elvégezted és jó lesz a bizonyítványod is, akkor nem bánom, felőlem táncolhatsz De addig! Mindenesetre addig is felen­ged néha a „zord” atyai szi­gor. Erzsi négyes tanuló, csen­des természetű, meg a szünidőt is munkára használja fel, ráfér bizony egy kis szórakozás, — Ó, rövidesen utazni fogok. Veszprémbe. A bátyám meghí­vott hozzájuk és ott nyaralok egészen a tanév kezdetéig... Csillog a szeme, ahogy erről beszól, de anyja kiáltására kóp­ia a kosarat, szalad a kertbe, fürgén szedi a levesnek való zöldbabot. Aztán kerékpárra pattan, cigarettáért siet a bolt­ba, mert a papának teljesen ki­fogyott a készlete. így telnek- múlnak a napok, mindig akad munloa, vagy a ház körül vala­mi tennivaló. És egyre közele­dik a szünidő fénypontja — a veszprémi nyaralás ... V. 7.s. Tizedik: Somlay Artúr A közelmúltban felújított Vala­hol Európában című filmben nyújtott fe­ledhetetlen alakítása után ismét Somlay Ar­túrra terelődött a fi­gyelem. Időszerű kecs­keméti kapcsolatainak ismertetése. A meg­emlékezést 80. születési évfordulója is indo­kolja. A lexikonok, szín­háztudományi szak­könyvek életét és mű­vészetét tárgyalva vá­rosunkról egy szót sem ejtenek, pedig lényegé­ben itt kezdte színészi pályafutását. Tanulmányai befeje­zése után néhány hó­napig Zsamócán gya- komokoskodott. Nevé­vel itt, a Kecskeméti Lapok 1900. április 15-1 számában találkozunk először. Kövessy Albert színigazgató, Jókai pártfogolt ja ekkor mu­tatta be új társulatát, méghozzá képességeik — vagy vélt képessé­geik — sorrendjében. „10. Somlay Artúr bonvivant” olvashat­tuk. Megjegyezzük, hogy a társulatnak ösz- szesen tíz férfi tagja volt... Tizenhét éves ko- ■ rában, 1900. ok­tóber 13-án üdvözöl­hette őt először a szín­házlátogató publikum. Hetenként átlagosan két-három kisebb-na- gyobb szerepet kapott, Korán kitűnt sokolda­lúsága. November 19- én például a Takácsok Böcker-jét, két nap múlva a Nebántsvirág színigazgatóját játszot­ta. A piros bugyellá- risban ő volt a huszár- kapitány, az Ármány és szerelemben Wurm, a titkár, a Sulamith keleti operában: Zin- gitang. A kritika nem is­" merte fel kivé­teles adottságait. A Nebántsvirág színigaz­gatójaként a feljegyzé­sek szerint túlzott. Ám Konti: Talmi herceg­nőjének „kis szerepét ügyesen játszotta”. Ügy látszik, ő sem érezhette túlságosan jól magát, mert a sze­zon végén 1901 áprili­sában eltávozott Kecs­kemétről. Lehetséges, hogy másutt előnyö­sebb szerződést kapott. Mi mindenesetre örömmel rögzítjük, hogy századunk egyik legnagyobb magyar művésze, a Hírős vá­rosban kóstolta meg először a rózsás és tö­vises pálya örömeit és gyötrelmeit. Még csak annyit: ■ 1 a protokoll- rangsorban előtte sze­replő kilenc színészről ma már, alig hatvan év múltán — csak a szak­emberek tudnak. A ti­zedik, az utolsó nevét tisztelet övezi. Heltai Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom