Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-09 / 185. szám
1963. augusztus 9, péntek 3. oldal Tanulmányúton O aszországban Az öntözéses gazdálkodás módszerei, eredményei ii. Az olaszországi tapasztalatokból, az öntözés fejlesztését illetően, Bács-Kiskun megyére vonatkoztatva az alábbiak szűrhetők le. 200 ez er hold A megyei pártbizottság irányításával egyre erőteljesebben fejlődik az öntözés: amíg 1959- ben 4135 kh volt, az idén már kb. 40 ezer kh lesz az öntözött terület. Végső perspektívában a tervek 200 ezer kataszt- rális holdban jelölik meg megyénk öntözött területét. A nagyszabású fejlődés mellett nagy hiba volna — hatását túlbecsülve — az öntözést a belterjes mezőgazdasági termelés egyedüli módjaként elkönyvelni. Az öntözés a belterjes mezőgazdasági termelés egyik — de igen jelentős — tényezője. Az öntözés azonban csak akkor lehet eredményes és gazdaságos, ha idejében és maradéktalanul biztosítjuk a többi szükséges tényező — mint például az okszerű talajművelés, trágyázás, növényápolás, talajjavítás stb. — érvényesülését. Az öntözéses gazdálkodásra való áttérés feltételei elsősorban azokban a mezőgazdasági üzemekben adottak, ahol a száraz termeléshez szükséges agrotechnikát maradéktalanul alkalmazzák, kialakult a megfelelő tápanyagellátás, szakvezetés és üzemi szervezettség, s a termések felső határát a víz mennyisége szabja meg. Alkalmazható módok Az alkalmazni kívánt öntözési módot (felületi vagy eső- szerű) és ezen belül a módszert (barázdás, áztató, csörgedeztető, árasztó, vagy esőztetésnél hordozható berendezéssel, felszín alatti csővezetékkel történő öntözés stb.) mindenkor az adott üzem keretébe illesztve, a gazdaságosság messzemenő szem előtt tartásával lehet és kell is kiválasztani. Az öntözési módok és módszerek alkalmazásánál mellőzni kell az egyoldalúságra való törekvést. Általánosságban kötött talajon és sík terepen (ahol terep- rendezésre nem lenne szükség), és ezen belül egyes kultúráknál (rét, legelő, takarmánynövények), előnyösebb lehet a felületi öptözési módszerek valamelyikének alkalmazása. Lazább talajokon, nyugtalan domborzatú területeken (ahol felületi öntözést csak előzetes tereprendezés után lehet bevezetni), és valamennyi kertészeti kultúránál — elsősorban zöldségnél, gyümölcsnél — az esőszerű mód alkalmazható, mégpedig 500 kh összefüggő területig hordozható berendezések üzemeltetésével, ennél nagyobb területen és a kertészeti kultúrákra felszín alatti csővezetékes módszerrel. E célkitűzések megvalósításához feltétlenül szükséges, hogy egy adott üzemben megtörténjen a végleges öntözött terület tervezése, és az, hogy a berendezések építését az egymás utáni években a terv szerint végezzék el. Több rendeltetésű berendezés Olaszországban egyes kertészeti kultúráknál — elsősorban gyümölcsnél, másodsorban a szőlőnél — kiterjedten alkalmazzak az automatikus, teljes kiépítésű felszín alatti csővezetékes. úgynevezett „több rendeltetésű” esőztető berendezéseket, mégpedig fagyvédelemre, öntözésre, műtrágya, nyomelemek adagolására, egyes növényvédőszerek kiszórására, egyéb speciális célokra (Jonathán almánál színesítésre, szőlőnél a cukortartalom növelésére stb.) és tárolók, csomagolóházak vízellátására. Az öntözött gyümölcsösöket Olaszországban lucernával telepítik be, s a lekaszált termést, beárnyékolás céljából, a fák köré dobják. Háromévenként a lucernát feltörik, majd újra telepítik. Lehetséges, hogy egy ilyen több rendeltetésű öntözőberendezés megyénkben is rövidesen megépül. Mit öntözzünk ? Az öntözés jövedelmezősége szempontjából vitathatatlan a kertészeti kultúrák (zöldség, gyümölcs) elsődlegessége. E kultúráknak igen nagy a termelési költsége, s az ilyen ráfordítás mellett (kh-ként 10—15 ezer forint) már a termelés biztonsága is megköveteli az öntözést, nem beszélve zöldségnél a koraiságban és termésnagyságban, gyümölcsnél a minőségben és termésnagyságban mutatkozó, igen nagy jövedelmezőséget biztosító előnyökről. A szántóföldi növények közül országosan is, megyénkben is, a takarmánynövények — évelő pillangósok és egynyári szálasok — öntözése a legfontosabb feladat. A takarmánynövények öntözésénél az évenkénti termésingadozás kiküszöbölése — a nagy állatlétszámmal rendelkező szocialista üzemeinkben — óriási jelentőségű'. Jövedelmezőség szempontjából a burgonya, cukorrépa, takarmányrépa, majd a kukorica öntözése következhet. Az öntözéses termelésnél is igen fontos az őszi szántás — termőrétegtől függő — minél mélyebb (40—45 cm) elvégzése. Folyamatos vízellátás Az öntözéssel a növény és a talaj folyamatos vízellátására kell törekednünk. Az egyszeri öntözésre felhasznált vízmeny- nyiség az alkalmazott agrotechnika és az adagolt tápanyag mennyiségének a függvénye. Felületi öntözésnél törekedni kell a területen szétosztható legkisebb vízmennyiség (80—100 milliméter) adagolására, esőszerű öntözésnél pedig a művelt réteg (40—45 cm) átnedvesítésé- re. Ezt ugyanannyi mennyiségű (40—45 mm) víz kiadásával lehet elérni, amelyhez azonban hozzá kell számítani az esőszerű öntözésnél előálló veszteség miatt 20 százalékot. így 40 cm mélyszántás esetén &Z egyszeri öntözés vizének mennyisége 48 mm. A vízigényes zöldségféléknél 10 napos, a szántóföldi növényeknél és gyümölcsöknél legfeljebb 18 napos öntözési forduló kívánatos, úgyhogy ezen belül egyetlen növény (például a lucerna) öntözése sem tarthat 6 napnál tovább. Leghelyesebb napi 18 órás (du. 4 órától másnap 10 óráig tartó) üzemelést előírni, olyan szervezéssel,, hogy például a hordozható berendezéseket mindig a legközelebbi helyre telepítsük. Ezenkívül fontos, hogy az öntözésben dolgozókat anyagilag is érdekeltté tegyük. Az érdekeltség realizálását a minél kisebb ráfordítás és a tervezettnél minél nagyobb termés elérése szempontjából kell végezni. Ha az érdekeltséget a megfelelően képzett szakmunkásoknál megteremtjük, s az üzem szervezett szakvezetése biztosítva van, az eredmény sem maradhat el. DR. FEKETE ISTVÁN Ne a fogyasztók kárára Néhány nap óta egyre több kecskeméti gázfogyasztó fordul felháborodva szerkesztőségünkhöz, s panaszolja, hogy a gázszállítás eddigi jól bevált rendjét teljesen felborították. Nem viszik már ki az általuk kért időpontra a teli palackot, ha kifogy a gáz. A panaszoknak utána néztünk, s az eredmény a fogyasztókat igazolta. Mi történt tulajdonképpen? A megyei tanács vb ipari osztálya — különböző visszaélések megszüntetése érdekében — utasítást adott a háztartási gázpalackok szállításának rendezésére. Ennek nyomán a Kecskeméti Városi Tanács V. B. Ipari Csoportja augusztus 1- től a Kecskeméti Szolgáltató- Javító és Vegyesipari Vállalatot bízta meg a gázpalackok házhoz szállításával. Pár nap alatt kiderült azonban, hogy a vállalat nem készült fel megfelelően az új szolgáltatási részleg üzemeltetésére. Eddig, ha a fogyasztó kérte, hogy reggel hét óra tájt, délben, vagy az esti órákban hozzák a gázt, a gázértékesítő telephely mellett működő tizenkét főnyi „önkéntes” — a teleppel munkaviszonyban nem álló — szállítócsoport már vitte is a megadott időpontra a telt palackokat. Általában tíz forintot kaptak tartályonként a fogyasztóktól, ami szép jövedelmet biztosított számukra. A szolgáltató vállalat amikor átvette a szállítást — tartályonként kilenc forintért —, egy kisebb tehergépkocsit állított be, amelyre 12—16 gázpalack fér fel. Naponta három fuvart tud lebonyolítani és bizonytalan, hogy mikor érkezik a megrendelőhöz. Ezenkívül még egy motorost bíztak meg a palackok szállításával. A két jármű azonban korántsem tudja olyan színvonalon kielégítem a vevőket, mint a régi szállítógárda. A fogyasztók jó része olyan, akiknél napközben senki sem tartózkodik otthon. Amiatt pedig, „hogy majd hozzák a gázt” nem maradhatnak távol munkahelyüktől. Véleményünk szerint mindezt számításon kívül hagyták az illetékesek, márpedig ilyen átszervezést nem szabad a fogyasztók kárára végrehajtani. Amikor erről a megyei tanács vb ipari osztályán beszéltünk, elmondták, hogy utasításukkal tulajdonképpen olcsóbbá és a vevők részére kedvezőbbé akarták tenni a gázpalackok szállítását. Megígérték, hogy napokon belül megteszik a szükséges intézkedéseket a gázfogyasztók igényeinek kielégítésére. Ezt a sok-sok panaszossal együtt figyelemmel várjuk ... NAGY OTTÓ Jól dolgoznak a fiatalok Pezsgő, eleven az ifjúsági szervezet élete, munkája a mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezetben. A KISZ-tagok száma egy év alatt csaknem megnégyszereződött. További célkitűzésük, hogy a jelenlegi ötvenkettővel szemben az év végére százra növelik a létszámot. A gyűlések, oktatások igen látogatottak, népszerűek. Nem egy fiatal több kilométerről keresi fel a szervezet összejöveteleit. A múlt hónapban lezajlott háromnapos budapesti kirándulás során negyvenöt ifjú ismerkedett meg a főváros nevezetességeivel, vett részt színház- és cirkuszlátogatáson. Nyolcvanan készülnek négynapos balatoni sátortáborba, a község másik termelőszövetkezete, az Egyetértés fiatalságának bevonásával. Nem kevésbé lelkesen veszik ki részüket a közös munkából. A nyár elején az épülő községi fürdő földmunkáinak végzésében segítettek a fiúk, lányok, kézi erővel, valamint a közös gazdaság három Zetorjával. Részt vesznek a kukoricatermesztési versenyben is. A tsz- től 30 holdat kapott megművelésre a két növénytermesztő munkacsapat. A holdankénti termés 30 má-zsát meghaladó részének értéke a KISZ-szervezet kulturális alapját gyarapítja majd. A tavaszi 200 hold szőlő- telepítésben — amelynek eredési foka meghaladja a 95 százalékot —, s az egyéb kapásnövények művelésében is jócskán benne van a szövetkezeti gazdaság fiataljainak keze munkája; Több ezren töltik szabadságukat megyénkből szakszervezeti üdülőkben Ez év első felében 1719 tag kapott szakszervezeti beutalót megyénkben. A nyári üdültetés főképp a Balaton mellé — Siófok, Lelle, Füred, Szemesre irányult. A többi évszak leglátogatottabb helyei Mátraháza, Mát- rafüred, Pócs-Mecsek, Lillafüred. A második fél évben 2369 beutaló tulajdonosa tölti szabadságát az ország különböző helyein SZOT-üdülőkben. A szakszervezeti családos beutalók száma közel felével volt kevesebb az igénynél, de a tavalyihoz viszonyítva mintegy húsz százalékkal emelkedett. Jövőre ismét hasonló arányú emelkedés várható. Többen vettek részt SZOT külföldi utazásban. Csehszlovákiába, Lengyelországba, Szovjetunióba, NDK-ba és Ausztriába pedig 107 szakszervezeti tag utazott, ősszel 143 hajójegy-tulajdonos indul kirándulásra Bratislavába. Kisebb az érdeklődés a budapesti SZOT-üdülőhajók iránt. A szállodai kényelemmel felszerelt Budapest és Visegrád hajóra az alapszervezetek között 166 beutalót osztottak szét. Az egyhetes üdülési költség 98 forint, melyben az étkezés, szállás is szerepel. A hajók lakói részére színház-, múzeumlátogatásokat szerveznek. A huszonhárom napos iskolai üdültetésben január—május hónapok között 154 szakszervezeti tag gyermeke vett részt. A nyári gyermeküdültetési beutalók száma is emelkedett a tavalyihoz viszonyítva. Az ország két legszebb gyermeküdülőjében találtak két hétre otthont a tagok gyermekei. Az utolsó csop>ort augusztus 15-én indul Vajtára, Parád-Sasvárra és Zamárdiba, közel kétszázötvenes létszámmal. Problémák a téli üdültetéssel vannak. Mint az SZMT megyebizottságán elmondták —, előfordult, hogy egy-egy alapszervezet a kapott beutalót nem vette igénybe, de nem is küldte vissza a központnak. Az árát év végén a szakszervezeti pénzből rendezték. A jövőben nagyobb figyelemmel kíséri majd az SZMT is a beutalók sorsát. K. M. Az egész embernek valószínűleg nem több a súlya, mint öt jól megtermett görögdinnyének. A hasonlat nem véletlen, Tohai István ugyanis, dinnve- kertész, a lászlófalvi Űj Élet Tsz-ben. Az apró, filigrán ember csupa mozgékonyság és vibráló figyelem, pedig — mint mondani szokás — már megette kenyere javát. Most ötvenhat éves. A közös gazdaság egyik táblája sarkánál állunk. Körülöttünk nagy a sürgés-forgás, egyszerre két teherautót is pakolnak. Természetesen dinnyével. Viszik a megyeszékhelyre, meg Pestre. Amott, a bokrokon túl sötétzöld meg citromsárga gömbök tarkítják a földet. A kánikula érleli bennük a cukrot. Életéről mesél a kertész. Eddigi életútja meglehetősen mozgalmas volt. Csányi születésű. — Tudja — magyarázza —, mi csányiak olyanok vagyunk, mint a vándormadarak. Itt is, ott is, szerte az országban meg lehet találni bennünket. ]Én magam is sokat vándoroltam, mindenfelé az Alföldön. Végül is itt telepedtem meg, tizenhárom évvel ezelőtt. ötvenegy óta a szövetkezet gazdája. Természetesen minden évben mint dinnyekertész hasznosította tudományát. Hogy milyen volt a termés? Hát — hol jobb, hol rosszabb. A legjobb 1958-ban volt. Annyi termett, alig győzték eladni. Sorra kínál a dinnyével, göröggel is, sárgával is. Egyik fiA dinnyekertész nomabb, mint a másik. Nem győzöm dicsérni. Aztán a diny- nyetermesztés „műhelytitkairól” faggatom Tohai Istvánt. Ám, ekkor egyszerre zárkózottá válik, alig lehet kivenni belőle néhány szót. Mindössze ennyit mond: — Jó palántát kell nevelni, kérem. Az a legfontosabb. A palánta olyan, mint a csecsemő. Vigyázni kell rá, óvni mindentől, ami árthat neki. Meg aztán, nem árt, ha a természetfelelős is besegít... A családjáról beszél, — amely eléggé nép>es. öt fiút és hat lányt nevelt fel. A lányok már mind férjhez mentek, a fiúk közül is csak a két legkisebb van itthon. Érdeklődöm* melyikük folytatja az apja mesterségét. — Egyik sem — legyint lemondóan —, a legtöbbjük az iparban dolgozik. A mai fiatalokat már a gépek érdeklik. A legkisebbek is alig várják, hogy traktorra ülhessenék. Tizenkilenc unokája van. Jó néhány közülük most itt nyaral, a közeli tanyáján. Két nyolctíz év körüli csitri kislány épp a bokor tövénél majszolja látható élvezettel a dinnyekaréjokat. Az egyik megkérdi: — Nagypapa, ennek meghagyjuk-e a magját? — Nem, kislányom, anndk nem kell — feleli a kertész, amint odatekint egy pillanatra. És a megélhetés? Erről elégedetten szól Tohai István. Tíz hold dinnyét művel, a belőle származó jövedelem 40 százaléka az övé. Évenként 25—30 ezer forint. Néha több is. — Nem is lenne itt semmi baj — mondja —, csak tudja, már nem esik jól a bor. A májam, meg az epém —, s az oldalát tapogatja. Megrakták mindkét teherautót. Nagy morgással, porfelhőt kavarva indulnak el az úton. Nézi őket a kertész, maid a lebukó nap felé fordul, amely sárga és kerek, mint a turkesz- táni dinnye. HATVANI DANIÉI.
