Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-09 / 185. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 0AC5 - KISKUN MEGYEI LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM Ara 60 fillér 1963. AUG. 9, PÉNTEK Augusztus 19 20: kettős munkaszüneti nap Egy korábbi minisztertanácsi határozat szerint minden esetben, amikor valamely munkaszüneti napot egy nap választ el vasárnaptól, a heti pihenőnapot vasárnap helyett ezen a közbeeső napon kell kiadni. Mivel az alkotmány ünnepe az idén keddre esik, augusztus 19-e, hétfő és 20-a, kedd kettős munkaszüneti nap lesz. Augusztus 18- án, a szombati munkaidő-beosztást kell alkalmazni. Mindez azonban nem érinti a folyamatos termelést folytató vállalatokat. Kemszomol küldöttség érkezeti hazánkba A KISZ Központi Bizottsága meghívására csütörtökön hazánkba érkezett a Komszomol négytagú delegációja. A küldöttség vezetője Szonnov, a csel- jabinszki terület ipari Komszo- mol-bizottságának titkása. A vendégek megismerkednek a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tevékenységével, munkamódszereivel. Hat hónap alatt háromszázötvenmillió forint értékű exportáru 99 Lábadozó99 erőgépek közt — Sok a munka, kevés a szakember — mondja Lévai Ferenc, az orgoványi Sallai Tsz gépjavító műhelyének vezetője. Most is két traktort „kezelünk”. A háttérben látható gép javítását Juhász Béla olyan szakszerűen végezte el egy szakmunkás segítségével, hogy az átlagos egykét nap helyett reggel fél hattól délre már üzemkész. A másik gép, amelyen Felföldi Kálmán szerelő és három tanuló dolgozik bizony még 3—4 napot a műhelyben kénytelen tölteni. Nem mindegy, hogy gyárainkban megtermelt árukból menynyit tudunk a külföldi piacokon értékesíteni. örömmel mondhatjuk, hogy munkásaink, mérnökeink szakmai fejlődése következtében évről évre nő az exportálható cikkek száma és mennyisége. Az ez évi versenyfelajánlásokban is találkozunk ilyen megfogalmazásokkal: Több exportképes árut gyártunk, megszüntetjük a reklamációkat a csomagolásnál, stb... Mindezek mutatják, hogy üzemeink kommunistái, párton- kívüli aktívák emlékeznek a megyei pártértekezlet iparra vonatkozó határozatára, mely többek között azt szorgalmazza, hogy minél több terméket küldjünk a külföldi piacokra. Az első fél év eredményei üzemeink sajátosságait, valamint a határozatok helyes végrehajtását figyelembe véve, nem egyformák. Hat hónap alatt csaknem 350 millió forint értékű árut szállítottunk a külföldi megrendelőknek. Értékben és mennyiségben a legtöbbet Made in Hungary címkével ellátott termék a Kecskeméti Konzervgyárból és a ZIM Kecskeméti Gyáregységéből került ki. Az előbbi 59,4 százalékkal, az utóbbi pedig 28,4 százalékkal növelte az exportáruk mennyiségét 1962 első fél évéhez viszonyítva. A ZIM Kecskeméti Gyáregységének termékét a világ 36 országába szállították. Gyümölcskonzervből több mint 3000, főzelékkonzerv- ből pedig majdnem 8000 tonna talált külföldi vásárlóra. Jelentős mennyiségű konzervipari gépet és berendezéseket is exportáltunk. Ezeket a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár dolgozói állították elő, jó részüket a Szovjetunióba szállították. Az elküldött gépek súlya 366 tonna, ami 57,7 százalékkal több mint 1962 első felében. Az előbbieken kívül több műszáltakarót adtunk el a tervezettnél. Ezt bizonyítja a Finomposztó Vállalat Baja 105,9 százalékos tervteljesítése. Két baromfifeldolgozó vállalatunkból majdnem ugyanannyi vágott baromfi és tojás került ki, mint egy évvel korábban. Itt kell megemlíteni, hogy az igényeket azonban nem tudtuk teljes mértékben kielégíteni. Az előző évhez, valamint a tervhez viszonyítva csökkent az exportálható porszívók és a fű- szerpaprika mennyisége. Ismerve a fél év összesített eredményeit, elmondhatjuk, hogy általában emelkedett az exportálható áruk, termékek mennyisége, javult a minősége. Azonban meg kell jegyezni hogy egyik-másik üzemünkben jelenleg nem fordítanak elég gondot az exportálható áruk mennyiségének növelésére. Ép pen ezért ezekben az üzemekben helyes, ha pártszervezeteink előveszik a megyei pártértekez let határozatát, s annak szellemében, termelést ellenőrző munkájuk során felfedik azokat a lehetőségeket, amelyeknek okos kihasználásával tovább növelhetjük jó hírünket a világ piacon. V. K Egy év alatt csaknem hetvenezerrel gyarapodott megyénk juhállománya Megyénk állattartó gazdaságai, felismerve a nagyüzemi juhtenyésztés hasznosságát, ez igénytelen, de számos előnyös tulajdonsággal bíró állatfaj nevelése iránt fokozott érdeklődést tanúsítanak, s mind jobban kiaknázzák a juhtartásban. rejlő lehetőségeket. A szakszerű gondozásnak, a jobb tenyésztői munkának köszönhetően, lényeges javulás mutatkozik a gyapjú minőségében, mind a finomságot, mind pedig a tisztaságot illetően. A mennyiségről szólva, megállapítható, hogy míg a közelmúlt években egy-egy juh gyapjúhozama 3,2 kilogramm volt, ma 4 kilogramm körül van. A Földművelésügyi Minisztérium szalkszentmártoni juhnemesítő telepe fennállásának eddigi tíz éve során jelentősen elősegítette megyénkben a juhtenyésztést. A megnövekedett érdeklődést bizonyítja az a tény is, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos tudnivalókat ismertető tanfolyamokból a megyében eredetileg tervbe vett kettő helyett — a jelentkezők nagy számára való tekintettel — négyet rendeznek az idén. A tervezett 10 ezer anyajuh helyett közel 50 ezer részesül mesterséges megtermékenyítésben, ami ugyancsak a gyapjú minőségére és mennyiségére jár előnyökkel. A megye összes juhállománya az idén csaknem 70 ezer darabbal több a tavalyinál: 318 ezer darabot tesz ki. Az országos állomány 10 és fél százaléka Bács-Kiskun megye nagyüzemi és'háztáji gazdaságaiban nevelkedik. Különösképpen örvendetes ezen belül a közös gazdaságok tenyészeteiben tapasztalható jelentékeny számbeli gyarapodás. Termelőszövetkezeteink ez évben 25 ezer juhot vásárolnak állományuk bővítésére, a nevelés adta természetes szaporulat pedig minden bizonnyal eléri — esetleg felül is múlja — a tavalyi 40 ezret. Juhteny észetünk korábban kevésbé kiaknázott, jelentős bevételi forrása a bárányok exportja. Kiviteli lehetőségeink e tekintetben mintegy két év óta szinte ugrásszerűen növekedtek. Jelenleg ott tartunk, hogy a külföldi piacokon a hazai tenyészetekből származó tejes és hizlalt kos-, illetve ürübárá- nyok minden mennyiségben eladhatók. Hasonlóképpen rohamos a fejlődés a tejértékesítést illetően. Mint érdekességet említjük meg, hogy a különleges eljárással gyártott, füstölt kaska- val-juhsajtunk különösen a közel-keleti államokban igen keresett. Nagyüzemeink az alapanyagul szolgáló, alacsony savfokú tejet is a kívánt mennyiségben tudják biztosítani. Ami a takarmányozást illeti, bár mezőgazdaságunk erre az elmúlt évben jól felkészült, a szokatlanul hosszú átteleltetés — érthetően — nehézségeket okozott. A tapasztaltakon okulva, most körültekintőbben, minden eshetőségre számítva mérik fel a szükségletet, s megfelelő mennyiségű tömegtakarmányt tartalékolnak. Itt említjük meg, hogy az augusztus hónap a téli legelők vetésének az ideje. A vetést holdanként 40—50 kilogramm őszi árpa, vagy rozs, valamint 2—3 kilogramm káposztarepcemaggal végezzük. így a juhok a szükséges tápanyagokhoz a hó alól is hozzájutnak. A tavaszi legeltetés után a területre fővetésű kukorica kerül. A takarmányozásra való kellő felkészülés mellett ajánlatos az elletés időpontját is előbbre hozni. A korábban világra jött utódok erőnléte jobb, s egyúttal az anyák gyapjúhozama is kedvezőbb. A férőhelyek kérdése nem okoz különösebb gondot. Az üresen álló, könnyen átalakítható gazdasági épületek e célnak jól megfelelnek. A szükséges etetőrácsokat a lehető legolcsóbb faanyagból, házilag is elkészíthetik az állattartók. J. r. Szélesedhet a skála A társadalmi munka fogalma új életünk építése közben lo- pózott, szinte észrevétlen, a mindennapi szóhasználatunkba. Az egészséges türelmetlenség szülte, ahogyan új létesítményekkel, utakkal, járdákkal, parkokkal gyarapodtunk. Mert az elért eredmények élvezete újabb igényeket ébresztett, s amire pillanatnyilag nem futotta a fejlesztési keretből, segítettünk, megtoldottuk társadalmi összefogással, kézzelfogható munkával. Ezért is kapcsolódik a társadalmi munka fogalmához elsősorban a lakosságnak az a fizikai erőfeszítése, amellyel utak, parkok építésével, fuvarozással szépíti, fejleszti szűkebb hazáját. Pedig, ha jól meggondoljuk, a fizikai munkán kívül számos módja kínálkozik még a községfejlesztés segítésének. Gondoljunk csak a Hazafias Népfront műszaki akcióbizottságaira, amelyek épület-, útépítési tervekkel, s nem utolsósorban a község húszéves távlati terveinek elkészítésével tetemes értékű segítséget nyújtottak egy-egy város, község fejlesztéséhez. Vagy vehetünk más példát is: például a Vöröskereszt aktivistái a tüdőszűrések előtt ösz- szeírják egy-egy település lakosait, kitöltik az idézéseket, ök adminisztrációs munkával segítenek. Az „ásóval, kapával” — egyszóval fizikai erővel végzett társadalmi munkán túl nagyon egészségesen szélesedett a skála, s utat tör magának az a törekvés, hogy ki-ki a képességeinek legmegfelelőbb módon segítsen a községfejlesztésben. Ám a lehetőségek koránt sincsenek kiaknázva. Azt mondja például Bogár János, a Bajai Járási Tanács V. B. titkára: — A házilagos létesítményeknél az anyagbeszerzésen kívül nagy gondként jelentkezik az anyaggazdálkodás és általában az adminisztrációs feladatok ellátása. A községi gazdálkodási előadók alig győzik ezt, s a község vagyonával való gazdálkodás, a bizonylati fegyelem betartása, társadalmi munka szervezése mellett az adminisztrációs teendőket leginkább már csak túlmunkával tudják elvégezni. Éppen ezért helyeselnénk az egyes gazdálkodási előadók mellé egy-egy gyakornoki státusz létesítését. .. Indokolt a gond felvetése, De vajon, nem lenne-e hasznos megfontolni, hogy gyakornoki státusz létesítése helyett egy-egy társadalmi munkást hívjunk a gazdálkodási előadó segítésére? Minden községben akadnak ugyanis értelmiségi dolgozók nemegyszer idős, nyugdíjas emberek, akik nemcsak a koruk, de felkészültségük jóvoltából is szívesebben segítenek és többet használhatnak a képességeiknek jobban megfelelő, mint történetesen az útépítésben nyújtott „kézzelfogható” munkával. E lehetőségen kívül még számos hasonló kínálkozik a községekben és városokban egyaránt. Az egyik kerekegyházi új tanácstag jegyezte meg a múltkoriban, hogy amióta a tanácsi testületben tevékenykedik, látja csak igazán, mennyi gonddalbajjal jár a község életének irányítása, milyen megfontolt gazdálkodásra van szükség ahhoz, hogy minden intézményének zökkenőmentes működése mellett fejlődjön is a falu ... A tanácstag már közelről látja, érzi e gondokat, és tevékenyen közreműködik a megoldásukban. S a társadalmi munka „skálájának’ kiszélesítése arra is jó lenne, hogy a község egyre több lakosa ismerhetné meg közelről és összefüggéseiben, erezhetné igazán a magáénak a falu problémáit, célkitűzéseit, amelyekért önmaga és az egész közösség érdekében érdeme i munkálkodni. P. I.
