Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
IMI Mguszitu 1, csütörtök 5. oldal Most Időszerű Beszélgetés a filmről Ordasok között Heinrich von Goldring (V, Med vegyev) és Monique (Zinaida Kirijenko). Nemrég kaptuk kezünkbe a párt megyei vb határozatát az 1063/84-es pártoktatási év előkészítéséről, amely világosan összegezi azokat a tennivalókat, amelyek a propagandamunkára várnak az eszmei ofíenzíva során. A határozat alapján készítette el á következő oktatási év munkatervét a kecskeméti járási párt vb, amelyet az eddigiektől eltérően a községi párttitkárokkal kibővített ülésen vitatott meg. A rendkívül széles körű és minden fontos kérdésre kiterjedő vita alapos elemzés tárgyává tette az elmúlt időszak propagandamunkájának hibáit; a túlzottan nagy számokra törekvést, az alacsony színvonalat, formalizmust, a propagandista szerepét, a néhol jelentkező „betűrágó”, élettől elszakadt módszerekkel történő oktatást. A tapasztalatok közül érdemes megemlíteni, hogy a pártoktatás különböző formáin — 3687-en tanultak és közülük csak 1228 volt a párttag és tagjelölt. A pártonkívüliek túlzottan nagy száma sok területen a szemináriumok alacsony tartalmi színvonalát eredményezte, amelyhez hozzájárult az is, hogy kevés első vezetőt lehetett találni a propagandisták között. Nem egy pártalapszervezetben „albérletbe” adták a pártoktatást és magára hagyták a propagandistát Előfordult olyan is, hogy a hat elemivel és semmi több iskolával nem rendelkező propagandista „oktatja” az agronómust és az érettségizetteket. A végrehajtó bizottság levonta a tanulságokat és a VIII. kongresszus iránymutatását követve határozta meg a jövő oktatási év célkitűzéseit. Legfontosabb feladat az eszmei, tartalmi színvonal emelése, hogy a pártoktatás az eddigieknél jobban töltse be szerepét a marxizmus—leninizmus eszmei of- fenzívájában. Az elmúlt héten valamennyi községi pártvezetőség kidolgozta oktatási tervét és ezzel egy időben kiválogatta a propagandistákat is. A tervtárgyaló, kibővített vezetőségi üléseken részt vettek a járási vb tagjai és munkatársai, akik segítették a helyi lehetőségekre alkalmazni a járási célkitűzéseket. Napjainkban már nem az ágit. prop. osztály reszortfeladata a párt- oktatás irányítása és előkészítése, hanem a választott testületek és az apparátus kollektív tevékenysége Ennek és a községi pártvezetőségek megnövekedett felelősségének köszönhető, hogy járás- szerte helyes szemlélet alakult ki a határozat értelmezése és végrehajtása körül. Az oktatás színvonalának növelése nem a szemináriumok megkezdésével, hanem a propagandisták kiválasztásakor kezdődik. Ezt az elvet máris meg- valósítottnak tekinthetjük, hiszen nincs a kecskeméti járásban olyan párt, tanácsi és tömegszervezeti vezető, aki nem vállalt volna propagandista feladatot, ha azt felkészültsége lehetővé teszi. A gazdasági vezetők közül is mintegy háromszor annyian vállaltak propaganda- munkát, mint az elmúlt évben. Azonban két nagy állami gazdaság vezetőinek nem sikerült a régi szemléletét megváltoztatni. Bizonyítja ez is, hogy a legjobban felkészült vezetők „rangon alulinak” tartják a propagandisták magasztos megbízatását. Pedig ők is tudják, hogy a szellemi sötétség ellen a tudással lehet harcolni és az a jó gazdasági vezető, aki nem sajnálja a fáradságot, amikor a minden feladat végrehajtóját, ax embert nevelni kell A járási vb által elfogadott kétszáz propagandista között ott találjuk a járási vezetőket, az első titkárt is. A példa mutatós eredménye, hogy az egyetemet és főiskolát végzett propagandisták száma az elmúlt évhez viszonyítva megkétszereződött. Nagy érdeklődés kíséri a járási szinten szerveződő marxizmus—leninizmus középiskolát. Eddig több mint százan jelentkeztek, köztük több tömegszervezet pártonkívüli vezetője. A középiskola tanárai egyetemi végzettségükkel és a pártmunkában szerzett több éves tapasztalataikkal állnak majd a hallgatók rendelkezésére. A pártvezetőségek tagjai és az aktivisták nagy tábora megértette, hogy most időszerű az 1963'64-es pártoktatási év előkészítése, és mindent megtesznek a marxizmus—leninizmus eszmei offenzívájának mind teljesebb kibontakoztatásáért. HORVÁTH IGNÁC Kevés olyan izgalmas kalandregény látott napvilágot az utóbbi időben, mint Dőld—Mi- hajlik: Ordasok között dímű regénye. A belőle készült szovjet film azonban, sajnos, korántsem csillogtatja bőkezűen a lekötő olvasmány erényeit. Vázlatosan érinti, sőt többnyire ki is hagyja a legizgalmasabb jeleneteket, ezáltal a cselekmény vontatottá válik, ellaposodik, legfeszültebb helyzetei pedig szinte érthetetlenek. A történések indítékát, összefüggéseit bizony sokszor csak az olvasottakra támaszkodva lehet megfejteni. A film nemhogy hitelessé tenné, de még jobban kiélezi von Goldring túlságosan egyoldalú beállítottságát — azt, hogy ő mindenkinél ügyesebb, okosabb, rettenthetetlenebb —, mivel nincs meg körülötte a regény sűrített atmoszférája, hiányzanak az izgalmasabb események minden mást felejttető fordulatai. A sablonos megoldások, és a zavaróan teátrális színészi játék még jobban fokozzák a film gyengeségeit. A maga nemében kitűnő regényből lehetett volna jobb filmet is készíteni. Kulturális Híradó Dicséretes kezdeményezőkészségüknek adták tanújelét a kiskunhalasiak. A Gázon István városi Művelődési Ház munkatársai a kulturális bizottsággal közösen ugyanis nemcsak, hogy az elsők között állították össze, hanem füzetalakban, kulturális híradó címmel, szemléltetően bocsátották nyilvánosság elé nyári műsorukat. A Kulturális Híradó júniustól augusztus 31-ig részletesen feltünteti a sorra kerülő rendezvényeket. Az összeállításban helyet kapott még a különféle szervek és intézmények, a múzeum és a filmszínház nyári műsorterve is. Mit láthat, hol szórakozhat tehát a város lakossága? Többek között 25-én a Kecskeméti Katona József Színház vendégszerepei — műsoron: Ármány és szerelem —, 31-én a művelődési házban megemlékezés Petőfi halálának 114. évfordulójáról. Augusztus 4-én indul az ifjúsági klub kerékpártúrája Kun- fehértóra, 10-én a művelődési ház művészeti csoportja tart előadást Harkakötönyön, 11-én a tsz-tagok Szegedre, a művészeti csoportok Bajára indulnak, 20-án pedig Űj magyar grafika címmel kiállítás nyílik a művelődési házban. A nyári programból nem hiányoznak a rendszeres gyermekfoglalkozások, a folyamatos szakköri munka, szabadtéri filmvetítések, ismeretterjesztő előadások, táncestek és a múzeumban állandóan megtekinthető a helytörténeti kiállítás. Szélvihar Grinyov (Geoffrey Horne) és Mása (Silvana Mangano). — Kisregény — Fordította: Sárközi Gyula (18) — Rendben van — mondta minden lelkesedés nélkül. — Beszélek a fiúkkal. De ahelyett, hogy megrémisszem őket ezekkel a borzalmakkal, inkább néhány gyakorlati tanácsot adok nekik. Még aznap összegyűjtötte a torpedóromboló megmaradt legénységét és a következő beszédet intézte hozzájuk: — Tisztek és matrózok! Nehéz helyzetbe kerültünk mindannyian. De mi katonák vagyunk, tehát fegyelmezett és bátor férfiak. Viselkedésünk például kell, hogy szolgáljon azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek majd egyszer... — A tárgyra! — kiáltotta egy rekedtes hang a matrózok hátsó soraiból. — Nem a viselkedésünk fog például szolgálni, hanem radioban és szívében található. Húsa — Radioaktív szél — moso- tehát kevésbé veszélyes, mint a lyodott el Hapworth. belső része. Zsigereljék ki és — Ne tréfálj... — kezdte jól mossák ki a halakat... Stowne elkomorult arccal, de Amikor Stowne visszament a Hapworth félbeszakította, tengernagy sátrába, Dixon meg- — Nem tréfálok — mondta kérdezte tőle: komolyan s barátja lesoványo— Miféle tanácsokat adott a dott arcát vizsgálgatta. — Négy matrózoknak, Francis? — Tisz- szigetről már elszállítottuk az tában van azzal, hogy ezekkel egész lakosságot. Most került a tanácsokkal most mintegy hi- sor a tiétekre. Hisz ti vagytok vatalosan megengedte a legény- a legközelebb a Szent Patrick- ségünknek a radioaktív tápiá- hoz, ezért is jöttünk kissé meg- lék fogyasztását? késve. Nos, mi újság van itt nálatok? Stowne tudta, mi érdekli Hap- worth-ot és suttogóra fogta hangját: — Mindenkin szemmellátható szimptómák... Különösen a matrózokon. Egyeseknek már kezd kihullani a hajuk. Ajkuk ki- fekélyesedett. Persze én semmivel nem tudtam rajtuk segíteni, Sem gyógyszerem, sem hőmérőm... Te is légy nagyon óvatos. — Miattunk ne nyugtalankodj, Francis. Cisteint kaptunk. Fokozta szervezetünk ellenállóképességét a radioaktív sugárzással szemben. Ti meg mindjárt penicillint kaptok, hogy megakadályozzuk a fertőzést. — Lehet, hogy vérátömlesztésre is szükség lesz. — Azt is megcsináljuk, Francis, ne nyugtalankodj. ... Fél óra múlva a Fowken torpedóromboló legénységének valamennyi életbe maradt tagja már a Chariti fedélzetén volt. (Folytatjuk.) aktív holttesteink szolgálnak majd figyelmeztetésül másoknak — jegyezte meg az első sorban álló Bridge fedélzetmester rendkívüli nyugalommal. — Nagyon örvendek, Bridge, hogy megőrizte humorérzékét — folytatta Stowne tettetett mosollyal az arcán. — Vegyenek példát magáról a többiek. Ahhoz pedig, hogy valóban ne váljunk radioaktív holttestekké, néhány gyakorlati tanácsot akarok adni maguknak, fiúk. Ha már egyszer az itteni halak ilyen vagy olyan mértékben fertőzöttek, ezen már nem tudunk segíteni. De nem tanácsolom, hogy a tonhalat fogyasszák. Különösen radioaktív. Inkább a makrélát halásszák, szerintem kevésbé veszélyes. És vegyék számításba, hogy mindenféle halban a. legtöbb radioaktív anyag a májában, epehólyagjá— Dehát mit tehettem volna, Edgar? Valamit csak enniük kell a matrózoknak. Attól tartok, hogy rövidesen nekünk kettőnknek is ét kell térnünk a radioaktív puhányok fogyasztására... Ám a radioaktív puhányok megkóstolására nem került sor, mert másnap megérkezett Tabu szigetéhez a Chariti nevű hazai hajó, amely úszó kórházzá volt berendezve. Fedélzetén az Eugene Hapworth doktor vezette egészségügyi személyzeten kívül ott volt még a Sirena című újság tudósítója, Sydney Mill- berry és az ország legnagyobb rádiótársaságának képviselője, Harvey Morrison is. Alighogy a Chariti motorcsónakja kikötött Tabu szigetén, elsőnek ugrott belőle partra Hapworth doktor, egy magas, derék férfiú. Francis Stowne örömrivalgással rohant eléje: — Eugéne pajtásom! Micsoda találkozás! Mi szél hozott ebbe a pokolba?... Űj, olasz—jugoszláv feldolgozásban került ismét közönség elé Puskin: A kapitány lánya című regénye. A film neves olasz rendezője — Alberto Lattuada — közelről sem tudta úgy visz- szaadni a regény eredeti mondanivalóját, mint a régebben látott, árnyaltabb, finomabb kidolgozású szovjet filmváltozat. Kárpótlásul viszont a rendező legalább látványosságra törekedett. Mesteri kézzel hozta felszínre és ültette át a film nyelvére a regény romantikus elemeit, mozgalmas jeleneteit — csatajelenetei minden képzeletet felülmúlnak. A teljes korhüség, színes meseszövés és a káprázatos képsorok ha nem is felejt- tetik, mindenesetre kellemesen enyhítik a belső tartalom meglehetős hiányát. A hatáskeltéshez nagyban hozzájárul még a színészek kitűnő játéka. Különösen a Pugacsovot alakító Van Heflin, valamint Geoffrey Horne és Silvana Mangano színészi teljesítménye érdemel dicséretet. V. Zs. Fejlődik a Sze>idi-tó környéke Üdülők, sportpályák, thermál- fürdők, csónakházak és horgásztanyák épülnek a távlati terv szerint a Szelidi-tó partján. Ezeken kívül szabadtéri színpad, kilátó, a tó melletti erdőben pedig motel létesítését is. tervezik.
