Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-06 / 182. szám
t. oldal 1963. augusztus 6* kedd Aláírták Moszkvában Szovjet-magyar barátsági nagygyűlés az atomcsendszerződést (Folytatás az 1. oldalról.) A moszkvai Kremlben aláírták a légköri, a világűrben és a víz alatti nukleáris fegyver- kísérletek megtiltásáról szóló szerződést, amelynek szövegében a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői a Moszkvában július 16-ától 25-ig folytatott megbeszéléseik eredményeként egyeztek meg. A szerződést július 25-én parafálta Andrej Gromi- ko, Averell Harrimann és Lord Hailsham, akik a tárgyalásokon a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát képviselték. A bevezető részből és öt cikkelyből álló szerződés értelmében a szerződés minden aláírója köteles „megtiltani, elhárítani és nem végrehajtani nukleáris fegyverrel végzett bármilyen kísérleti robbantást és bármilyen más nukleáris robbantást a joghatósága vagy ellenőrzése alá tartozó bármilyen helyen: a) légkörben, s ennek határain túl, beleértve a világűrt is: víz alatt, beleértve a felségvizeket és a nyílt tengert; és b) bármely más közegben, ha a robbantás radioaktív csapadékok hullását idézi elő annak az államnak területi határain túl, amelynek joghatósága vagy ellenőrzése alatt történik a robbantás”. A moszkvai szerződés nyitva áll arra, hogy minden állam aláírja. Az államok bármikor csatlakozhatnak hozzá. Már a szerződés parafálása után közvetlenül kormányok tucatjai jelentették be, hogy készek aláírni a szerződést. A szerződés eredeti részvevői, mint a bevezető rész hangoztatja, abból indultak ki, hogy fő céljuk a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt végrehajtott általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény mielőbbi megkötése az Egyesült Nemzétek Szervezetének céljaival összhangban. A megegyezés részvevői kijelentették, hogy a szerződést jelentős kezdeti lépésnek tekintik a nemzetközi feszültség enyhítése és a béke megszilárdítása felé. A szerződés parafái ásának pillanatától a szovjet közvélemény kifejezésre juttatta forró támogatását a szovjet kormány iránt, amelynek címére a világ legkülönbözőbb részeiből szakadatlanul áradnak üzenetek, amelyek kifejezik azt a gondolatot, hogy mégvan a jó kezdet a nemzetközi problémák megoldásához a népek békés együttélése eszméjének szellemében. A légköri, a világűrbeli és a víz alatti nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződést augusztus 5-én, moszkvai idő szerint 16.34 órakor írták alá a nagy Kreml palota Ka- talin-termében. A Szovjetunió nevében a szerződést Andrej Gromiko külügyminiszter, az Egyesült Államok nevében Dean Rusk külügyminiszter, Nagy-Britannia nevében Lord Home külügyminiszter írta alá. Á szerződés aláírásánál jelen voltak: Nyikita Hruscsov, Leány id Brezsnyev és a szovjet állam más vezetői, amerikai és angol államférfiak, akik Dean Ruskkal és lord Home-val érkeztek Moszkvába, U Thant, az ENSZ főtitkára. Jelen voltak szovjet és külföldi laptudósítók, televíziós és filmriporterek. Nyikita Hruscsov és U Thant egymás mellett állt, és mosolygott, amikor a három hatalom képviselői aláírták a légköri, a világűrben és a víz alatti nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződést. A hivatalos rész befejeződött, p észvevői kölcsönösen elmondok benyomásaikat, kezet fognak p"->"nással és szerencsét kívánnak egymásnak. Az ünnepélyes aláírás részvevői felkelnek az asztaltól. A mikrofonhoz lép Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Megnyílhat az út a leszerelés felé — líraim! — mondja — amikor a Szovjetunió megbízásából aláírtam a légköri, a világűrbeli és a víz alatti nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződést, megelégedésemet fejezem ki a szerződés megkötése felett. Andrej Gromiko hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió már hosszú évek óta küzd a nukleáris fegyver eltiltásáért. Ez a kérdés három közegben most megoldódott. A nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés megkötése megnyithatja az utat még jelentősebb problémáknak, köztük a leszerelés problémájának megoldása felé — hangsúlyozta Gromiko, majd kijelentette, hogy a szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz e kérdések megoldása érdekében. Taps fogadta Gromiko ama szavait, amelyekkel a szerződés aláírása alkalmából szerencse- kívánatait fejezte ki Dean Rusk amerikai és Lord Home angol külügyminiszternek, akik kormányuk nevében aláírták a szerződést. Üdvözölte U Thant ENSZ-főtitkárt, akinek jól ismertek erőfeszítései a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harcban. Andrej Gromiko éltette a békét és a népek barátságát. Első lépés a tartós béke felé Dean Rusk amerikai külügyminiszter a szerződést olyan első lépésnek nevezte a tartós béke biztosításához vezető úton, amelyet hálával fogad az emberiség. Dean Rusk kijelentette, hogy az Egyesült Államok kész ösz- szefogni a Szovjetunióval, Nagy- Britanniával és más nemzetekkel „a nemzetközi feszültség csökkentését szolgáló céltudatos, állandó erőfeszítésekben”. örvendünk tehát annak — hangsúlyozta —, hogy U Thant, az ENSZ főtitkára elfogadta a meghívást, hogy jelen legyen a szerződés aláírásánál. — Nagy örömmel helyeslem Gromiko úr szavait, amelyekkel a békét köszöntötte — jelentette ki Dean Rusk. Dean Rusk beszéde után a jelenlevők felemelik pezsgőspoharaikat és éltetik a békét. Nyikita Hruscsov fejbólintással ráköszönt Dean Rusk amerikai államtitkárra. A mikrofonhoz lép Lord Home, az angol küldöttség vezetője. Elmondja, hogy mint Nagy- Britannia képviselője, nagy örömmel csatlakozik Gromiko és Rusk szavaihoz. A világ népei számára nagy jelentőségű esemény Lord Home a szerződést a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és az egész világ népei számára nagy jelentőségű eseménynek nevezi. Hangsúlyozza, hogy ettől a pillanattól kezdve „minden egyes családnak egyre kevésbé kell rettegnie a békéért. Bolygónk levegője már nem fog szennyeződni”. Az angol külügyminiszter kijelentette, hogy a ma aláírt szerződés, bár önmagában nem jelent leszerelést, mégis fékezi a fegyverkezési versenyt. Lord Home úgy értékelte a szerződést, mint olyan nagy lépést előre a három ország kapcsolataiban, amelyet az egész világ már régen várt. A továbbiakban arról beszélt, hogy ma milyen alapjai vannak a derűlátásnak és a reménykedésnek. — Kijelentette, hogy minden felelős vezető, a Szovjetunióban, éppúgy mint a Nyugaton, arra a meggyőződésre jutott, hogy a mai nukleáris korban nem is lehet gondolni világméretű háborúra. Törekedjék a világ minden népe arra — jelentette ki Lord Home —, hogy a leggondosabban keresse a hidegháború megszüntetésének és az igazi béke megteremtésének módját. Az ENSZ céliaival összhangban U Thant, aki angol nyelven mondta el beszédét, köszönetét mondott a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának azért, hogy meghívták őt a szerződés aláírására. Elmondotta, úgy értékeli ezt a meghívást, mint az ENSZ és egész tevékenysége iránti mélységes bizalom megnyilvánulását. Rámutatott arra, hogy a Moszkvában létrejött megállapodás a három hatalom vezetőinek bölcsességével és bátorságával vált lehetővé. Idézte a szerződés bevezető részét, és emlékeztetett arra, hogy abban szó van a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt az ENSZ céljaival összhangban A reménység kezdete A VILÁGPOLITIKÁI események színhelye önmagában sohasem számít jelképnek: csaknem minden nagyváros megterheltek már csalódások és fényesített reménységek. A szabály most megtört: mélységes jelképes értelme van annak, hogy tegnap három toll sercenése éppen Moszkvában tette valósággá a részleges atomcsend-egyezményt. Éppen Moszkvában, az egyetlen olyan atomnagyhatalom fővárosában, amely politikájának tengelyébe már tizennyolc esztendeje — Hirosima szörnyű pillanata óta — az atomháború elleni küzdelmet állította. A tollak sercenése, az atom- csend-egyezmény aláírása ennek a következetes politikának nagyszabású és átütő sikerét jelenti. A szerződés jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy megszűnik a légkör atomszennyezése, ■ hogy először szakad meg az atomrobbantások sorozatának ördögi köre a levegőben, a sztratoszférában és a víz alatt — noha ez önmagában Is a második világháború befejezése óta elért legfontosabb nemzetközi megállapodássá tenné az atomcsendegyezményt. Ezen messze túlmenően — mint a szovjet kormány szombati nyilatkozata joggal hangsúlyozta — ennek a szerződésnek „elvi jelentősége van a világot megosztó problémák rendezéséhez vezető utak további keresése szempontjából”. A szovjet nyilatkozatban említett elvi Jelentőség mögött az erőviszonyok megváltozásának valósága húzódik meg: Az, hogy a Szovjetunió a rákényszerített verseny során bebizonyította tudományos és technikai fölényét, olyan „rakétazárat”, olyan atomkapacitást hozott létre, amely szavatolja minden szocialista állam biztonságát és a kényszerű kijózanodás felé tereli a vezető nyugati atomhatalmak politikáját. A SZERZŐDÉSNEK ezt az elvi jelentőségét ismerték fel a varsói szerződés országai, amikor a közelmúltban Moszkvában tartott csúcstalálkozójukon üdvözölték az atom- csend-szerződés létrejöttét. S különböző szinten, különböző indokokkal ezt ismeri el az a mintegy száz ország is — köztük óriási súllyal a felszabadult hajdani gyarmati orA Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkásparaszt kormány hétfőn délután nagygyűlést rendezett a Kisstadionban. A gyűlésen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöké számolt be a Szovjetunióban járt magyar párt- és kormányküldöttség útjáról, az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. A gyűlés öt órakor kezdődött, de a Kisstadion lelátói és a játéktéren elhelyezett .széksorok már jóval a kezdés időpontja előtt zsúfolásig megteltek. Több mint húszezren vettek részt a gyűlésen, a gyárak, üzemek munkásai, a hivatalok, intézmények dolgozói, • Budapest valamennyi kerületének küldöttei, akiknek már nem jutott hely, azok a Népstadion bejáróinál elhelyezett hangszórókból hallhatták, követhették a gyűlés eseményeit. A meleg, nyári délutánra ünnepi díszbe öltözött a Kisstadion. A tribünök felett vörös és nemzeti szín zászlók lengtek, a díszemelvény mögött a színpad hátterét ugyancsak hatalmas pi- ros-fehér-zöld és vörös lobogók díszítették. A szónoki emelvény fölött vörös alapon fehér betűk végrehajtott általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény megkötésének szükségességéről. Az ENSZ főtitkára felhívta a kormányokat, tegyenek meg minden lehetőt és ne engedjék tovább terjedni a nukleáris fegyvert. Az ENSZ főtitkára beszélt azután azokról a javaslatokról, hogy a Föld különböző térségeiben létesítsenek atomfegyvermentes övezeteket. Hangsúlyozta, hogy ezeknek a javaslatoknak egyetértésre és támogatásra kell találniuk az atomfegyverrel rendelkező hatalmaknál. Reméli — mondotta —, hogy ez a támogatás nem marad el. Beszéde végén U Thant mindenkinek sikert kívánt a béke fenntartásához. Ezután U Thant odalépett Nyikita Hruscsov szovjet kormányfőhöz. Az ENSZ főtitkárával együtt Hruscsovhoz lépett Dean Rusk, az amerikai küldöttség és Lord Home, az angol küldöttség vezetője is. Felemelték poharaikat, és barátságosan koccintottak. A Kreml Katalin-termének az aláírási szertartás részvevői között beszélgetés indult meg. A légköri, világűrbeli és víz alatti nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés aláírási szertartása 45 percig tartott. (MTI) hirdették: Éljen a szocializmust építő magyar és a kommunizmust építő szovjet nép örök barátsága! A nagygyűlésen részt vett az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja, valamint M. A. Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, Zénón Kliszko, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió Magyarországi nagykövete és Henryk Grochylski, Lengyel- ország magyarországi nagykövete is. Öt óra után néhány perccel a részvevők nagy tapsa közben foglalta el helyét az elnökség. A himnusz hangjai utón Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket. Ezután Kádár János, a Szovjetunióban járt magyar párt-jés kormányküldöttség vezetője mondott beszédet. A hosszan tartott, nagy tapssal fogadott beszéd után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott zárszót, majd a forró hangulatú nagygyűlés az In- ternacionálé hangjaival ért véget. (MTI) Véget ért a manilai értekezlet Manilában hétfőn közös nyilatkozat kiadásával ért véget Sukarno indonéz köztársasági elnök, Abdul Rahman malájföldi miniszterelnök és Macapa- gal fülöpszigeti köztársasági elnök részvételével tartott értekezlet, amely csupán eredeti időtartamának kétszeres meghosszabbítása után oldotta meg az eltérő álláspontok áthidalását. A nyilatkozat közli, hogy a három ország megteszi a kezdő lépéseket a Maphilindo elnevezésű tömörülésük létrehozására, melynek keretén belül megszervezik a rendszeres tanácskozásokat a három ország azonos jellegű problémáinak megoldására. A nyilatkozat bejelenti, hogy mindhárom ország hamarosan létrehozza az állandó kapcsolatot fenntartó országos szervet. A nyilatkozat kitér arra, hogy az érintett kormányok minden erejükkel megakadályozzák a területükön levő idegen támaszpontok fel- használását a szerződést aláíró másik ország ellen. (Malájföld- dön Angliának, a Fülöpszigete- ken az Egyesült Államoknak vannak támaszpontjai.) szágok, mint Indonézia vagy Algé- ria —, amelyek csatlakoznak a szerződéshez. A munka természetesen nincs befejezve, s a nehézségek sem röppentek el szemvillanásra. De a béke „áttörésének”, a szocialista külpolitika alapkövét alkotó békés egymás mellett élésnek az esélyei rendkívüli módon megnőttek. Moszkvában már tegnap, az egyezmény aláírásának napján nagyszabású politikai-diplomáciai munka kezdődött, s a szovjet kormány megbízottai továbbra is ott küzdenek az első vonalban a megállapodások kiszélesítéséért. ILYEN körülmények között teljes elszigeteltségre van ítélve az „atomcsend” ellenzéke — bármilyen alapon ellenezze is a szerződést. Az ellenzék egyik táborának magatartása világos, érthető — és előrelátható volt. A nemzetközi, „ultra”- reakció kirakata ez az ellenzék, s frontja Goldwater szenátortól, a washingtoni „veszetteké kedvencétől, az atomfegyvert sóvárgó bonui tábornokon keresztül, a francia „atomnagyság” vízióját kergető de Gaulle-ig terjed. E természetes ellenzék mellett — van egy természetellenes is: a Kínai Népköztársaság kormánya. Szocialista ország semmivel sem indokolhatja ezt a szembefordulást a népek alapvető érdekeivel — s ezért az egyezményt támadó kínai nyilatkozat nélkülözi a tagadásnak, a nyílt hatalom-politikának azt a belső logikáját, amit egy de Gaulle vagy egy Goldwater nyilatkozat mutat. Egyre világosabb» s a szovjet kormánynyilatkozat erre fel is hívja a figyelmet —, hogy a kínai támadások „elméleti” konstrukciói mögött voltaképpen a leszerelés politikájának tagadása húzódik meg, olyan állásport, amely a leszerelésért vívott harcot a „közömbös megfigyelő” álláspontjáról szemléli. A VILÁG azonban halad — és az atomcsend ellenfeleinek elszigetelődése önmagában is bizonyítéka ennek a haladásnak. Moszkvában nem üres szavak tűzijátéka repdes — hanem gyakorlati, reális tettek születnek a szovjet külpolitika erőfeszítései nyomán. 1963. augusztus ötödiké a reménység korszakának kezdete — és a reménység valóra váltásáért folyó kemény, a való világ adottságaira épülő, áldozatom munkáé. G. E.
