Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-30 / 202. szám
A „négyesfogat" egy napja Harta felé haladva, a töltés tetején futó műútról jól látni a Duna mentén működő szórófejek szivárványíveit. Véget nem érő pompázásuktól, s alattuk a nedvesen harsogó zöld növények látványától felüdül a szem. A jó termés is a szövetkezeti gazdák szorgalmát dicséri. És a vezetőkét. Az úgynevezett „négyesfogatét”. Hogy mit tesznek a még nagyobb jövedelem érdekében, az talán kiderül. ha bemutatjuk a hartai Béke Tsz „négyesfogatának” — az elnök, a párttitkár, a főmezőgazdász és a főkönyvelő — egy napját: V. Tóth Imre elnök Fél hatkor ébred, nem korábban és nem később, mint máskor. Holtbiztosán tudja: a mai reggelt sem ússza meg anélkül, hogy valamelyik gazda fel ne keresné ezért vagy azért. No, mindegy. Vannak szégyenlős emberek, akik problémáikat jobban feltárják itt, a lakásán, mint az irodában. És csakugyan. Már jön is az egyik. Igen, most épít házat. Biztos törek kell neki. Hadd vigye. S a reggeli látogató elégedetten távozik. Megy az elnök is az irodába. Számára ez az időszak a „hivatal”. Aláírások, posta. Jobb túl lenni rajta minél előbb. Aztán fellélegzik. Irány a határ. Először is a dinnyekertészet. A kertész mutatja: tizenöt mázsát leszedtek, de nincs szállítóeszköz. Az elnök gondolkodik. Aztán a tejeskocsiért üzen. Az majd beszállítja a kobakos gyümölcsöt. S azzal megy is tovább. A központi majorságban dr. Sztrányai György községi állatorvossal és Magyar István állattenyésztési agronómussal találkozik. Megbeszélés: hogyan értékesítsék a húsz gümőkóros tehenet. Délfelé jár az idő, mire megállapodnak: kérni kell a TEGI-t, hogy tegyen sürgős intézkedést az ügyben. Ebéd után kellemes meglepetés éri. Megjöttek a rokonok Csehszlovákiából. Rövid beszélgetés, s közben arról is szó esik. hogy a külföldiek másnap megtekintik a közös gazdaságot. Addig pihenjenek. Egyébként már tradíció a szövetkezetben, — hogyha valamelyik gazdának külföldi rokonai érkeznek —, s ez a lakosság sajátos összetételénél fogva nem ritkaság —, azok szétnéznek a szövetkezetben is. Bizony, zsúfolt a délután is. Még ki sem fújhatja magát, máris jönnek a pénzügyőrök. Holmi dekorációs felszerelések — amiket nemrég vásárolt a szövetkezet — árai felől nyomoznak. Utána át kell menni a tanácshoz, a földnyilvántartást megtekinteni. De hátra van még a gazdák harkányfürdői kirándulásának megszervezése. Délelőtt szólt a járás, hogy legalább ötszáz fő kell a különvo- nathoz. Estefelé újból a majorságba megy. Dunántúlról 50 anyakocát hoznak, gondoskodni kell az elhelyezésükről. Itt van az állatforgalmi felvásárló is, érdeklődik: Nem tudná-e a tsz a szeptemberre szerződött hízóit augusztusban átadni. Megállapodnak: száz hízó mehet a hónap végén. Ezután következik a silózás helyének kijelölése. Este hétre ér vissza az irodába. A brigádvezetőkkel ekkor beszélik meg a másnapi teendőket. Az „eligazítás” majdnem nyolcig eltart. S közben — egy pillanatra — az éjszakai mély alvásra gondol, mert holnap újra kezdődik az egész... Hálák János párttitkár Mint általában, ezen a reggelen is ötkor mór az irodában található. Ilyenkor keresik fel a gazdák a legkülönbözőbb panaszokkal. De most nem jön senki. Megy ki a gépparkhoz, — nincs-e valami probléma. Horváth József gépész örömmel jelenti, hogy megjött az üzemanyag, amit már nagyon vártak. Délelőtt a másik két tsz párttitkárával közösen összeállítja a község kulturális tervét. Ott van az iskola igazgatója és a művelődési ház vezetője is. — Utána a három titkár megbeszélést tart a közvetlen tennivalókról. Délután a könyvelésben segít. Majd Gilich Jánossal, a traktorosok brigádvezetőjével megállapítja: az elmúlt hónapban milyen eredményt értek el a gépek vezetői. Ezt ugyanis közlik a szövetkezet saját „újságjában”, a Híradóban. Mikor ezzel is végzett, a raktárhoz siet, ellenőrzi a bizonylatokat. Utána megtervezi a Híradó legközelebbi számát. Az elnökkel együtt a majorságba indul. Megnézi a fejést, majd ellenőrzi: megjavították-e már az elromlott televíziót. Aztán megtekinti a paprikát, amit újból kapálni kell. Ezt a feladatot „műsorra” is tűzik a brigádvezetők értekezletén. De ezzel még nincs vége a párttitkár napjának: a megbeszélés után a KISZ községi vezetőségének ülésére siet, ahol értékelik a szocialista brigádok tevékenységét. Deák Zoltán fSmezögazdász Már reggel fél ötkor útnak indul. A terület 3200 hold, fél nyolc, mire bejárja. Az irodában jelentést készít a járásnak az őszi munka megszervezéséről: hány hold őszi kalászost vetnek, mennyi műtrágyára, hány normálholdnyi munkára van szükség. Két gépelt oldal, tele számokkal. Délután három, mire elkészül vele. Utána a cséplőgép felé tart. Ellenőrzi a vetőmag cséplését. Ezt hagyták utoljára. Majd szétnéz a határban, hogy halad a munka. Este hét előtt mór újra az irodában ül, hogy összeállítsa a brigádvezetők elé terjesztendő másnapi programot. Nyolc óra körül együtt tér haza az elnökkel. Csordás Mihály főkönyvelő Előző nap tért vissza kéthetes — Romániában töltött — szabadságáról. Reggel hétkor hát azzal kezdi munkáját, hogy átnézi az üdülése alatt felgyülemlett postát. Majd az elnöktől és a főmezőgazdásztól tájékoztatást kér: hol tartanak most a határban. (Egyébként hetente két fél napot ő is a „területen” tölt.) _ Majd ellenőrzi a segédüzemek bizonylatait. Délután hozzáfog a „konkrét” munkához. Elvégzi az első fél év bevételeinek és kiadásainak felmérését. Jólesően állapija meg, hogy a tervezettnél 980 ezer forinttal nagyobb volt a bevétel. Hogy azonban reális képet kapjanak, az eredményt is elemezni kell, mi honnan származik. S még arra is jut ideje, hogy átszaladjon Soltra, szakképzett vezetőt keresni az építőbrigád élére. * A riporter sok mindent nem említett, amit a „négyesfogat” ezen a napon a közösség érdekében tett. De talán sikerült ízelítőt adnia arról: hogyan telik egy jól gazdálkodó termelőszövetkezet vezetőinek egy napja. HATVANI DÁNIEL CSÓNAKSTOP H angyabolyh oz hasonlít a Sugovi- ca mindkét oldala. A fürdőzők sokasága a part mellett, akiket csak a motoros csónakok száguldása zavar meg időnként. Az egyik karavántól elszakadva, tetszetős csónakjában kényelmesen hátradőlve, egy napbarnított fiatalember ül. A kormány kerekét fogva, hol jobbra, hol balra tekint. Később észreveszi, hogy a parton egy kislány barátságosan integet feléje. Nyomban odasik- lik a parthoz és felveszi kimondottan csinos utasát. Előzékenyen előre ülteti, majd megkérdi: hova, merre? A kislány — nevezzük Bözsinek — elmondja, hogy három . barátnőjével megbeszélték a mai kirándulást egy már ismert helyre, a Duna-parti erdőbe. A találkozót el- aludta. Mivel a program jónak ígérkezett, nem volt odahaza maradása. A férfi úgy tett, mintha érdekelte volna a dolog. Fél szemével azonban a kislányt must- rálgatta. Mikor már jól kint jártak a széles hátú, hömpölygő Dunán, a csónak tulajdonosa így szólt utasához: Üljön hátra, ide mellém, így köny- nyebben haladunk... A kislány megtette. A férfi átölelte a vállát, hogy ki ne essen a csónakból, majd fülébe suttogta a csodálatos, ki tudja, hány helyen elmondott „varázsigét’', miközben szeme olyan gyorsan forgott foglalatában, mint egy ringlispil. A helyzet veszélyessé vált. A kislány arcára kiült a rémület. Végső kétségbeesésében — bátorságot erőltetve magára — megszólalt: Menjünk a partra, vadvirágot akarok szedni. A férfi szeme felcsillant. Lám, milyen előrelátó ez a kislány. Kitalálta a gondolatát. A kormányt a partnak fordította. Nem sokkal később kikötöttek, azaz mégse. Ugyanis, amint partot ért a csónak, Bözsike kiugrott belőle és teljes erejével visszalökte a Duna sodrásába. Utána, ahogy csak bírt, futásnak eredt, s meg sem állt a legközelebbi üdülőig. Így hát egy kis ijedtséggel és alapos izomlázzal megúszta a kalandos csónakstopot. A póruljárt „lovag” pedig azóta is gondolkodik, hol vétette el a lépést? T. S. Hz Elbától a Keleti-tengerig ii. AZ UNTER den Linden szelíd hársfái alatt suhanunk. Egy pillantás a Spree vizén horgonyzó „fehér flottának” becézett kirándulóhajókra, a berlini állatkert bejárata előtt szunyókáló mackóra, s máris csikorogva fékez az autóbusz a treptovi szovjet disztemető előtt, ötezer szovjet katona nyugszik itt, hazai földbe eltemetve. A 13 méter magas emlékmű katona alakja imponáló biztonsággal magasodik a sírok fölé. Előtte — kegyelettel meghajtva — két óriási vörös márványból faragott lobogó. Az utolsó harcokban elesettek emléke vádol és figyelmeztet: — nelegyen többet háború!... TURISTÁK csoszognak kötelező posztópapucsban, — a fél világ kincseit rejtő díszes falak között. Barokk tobzódás, egy világuralomra törő birodalom szédítő gazdagsága — pedig ez csak nyaraló volt, méghozzá egy a sok közül. Négyszázhúsz terem, s mindegyik más. Eredeti képek — olasz és francia mesterektől, velencei és meisseni csillárok, szobrok, melyekről csipkelődve jegyezte meg az idegenvezető: „Német művészek faragták, olasz márványból, francia mintára.” Termek és intarziás bútorok, porcelánok, aranyozás és a Kagyló-terem pénzben kifejez- hetetlen értékű drágakövei. Malachit, briliáns, topáz, ameAz asztal, ahol potsdami Potsdam. Eső csordogál, de elszánt turisták százai lepik el az ázott sétányokat. A városka, ahol valaha gőgös porosz tisztek tartották lovasparádéikat, ahová II. Frigyes császár építtetett versailles-i mintára fényűző kastélyokat, ahol Hitlert kancellárrá avatták és ahol a II. világháborúban 7000 halottat temettek el — ma gyors ütemben fejlődik, és egyszerű, dolgos emberek lakóhelye. S a palota, mely 1918-ig II. Vilmos császár nyaralója volt, — múzeum. Egy a császári palota 420 terme közül... egyezményt megkötötték. tiszt — ebből vannak kagyló alakzatban kirakva a terem falai, mennyezete, oszlopai. A márványteremből látni a 42 kilométer hosszúságú sétányt, s a lugasokkal, kínai pagodával, szökőkutakkal tarkított hatalmas park mélyén a drezdai Zwinger-hez hasonlatos, dombtetőre épített Sanssouci — gond nélkül — palota magasodik. Ide vonult a császár, ha teljes egyedüllétre szomjazott. Ha gondjai elől menekült. Hát — különösen az utolsó időkben — elég sűrűn tehette ezt... A CSÁSZÁRI nyaraló nyomasztó pompája után szinte megpihen a szem a tiroli vadásziakra emlékeztető Cecilienhof egyszerű, derűs vonalain. Ma vendégfogadónak használják ezt az épületet, ahol 1945. augusztus 2-án a világ sorát döntötte el három nagyhatalom képviselője: Churchill, Truman és Sztálin. A kerek asztal, s körülötte a székek ugyanúgy állnak mint azon a napon, amikor a békét, a potsdami egyezményt megkötötték. Dúsan faragott lépcső vezet a karzatra — ott ült a tárgyalások ideje alatt Kennedy is, mint különleges megbízatású újságíró. SŰLYOS, történelmi csend üli meg a szobát. Nem furcsa? Pontosan itt, néhány méterre a császári palotától, ennél az asztalnál húzták keresztül a porosz uralomvágy szította nácizmus kíméletlen számításait... Vadas Zsuzsa (Folytatjuk). Japán népdalkutató professzor érkezett hazánkba A Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására a magyar népdalkutatás tanulmányozására hazánkba érkezett Kazuyuki Tanimoto japán professzor. Vendégünk japán őslakóinak, az ainoknak a népdalait kutatja és e munkájához kíván a magyarországi népdalkutatási módszerek megismerésével segítséget kapni. A professzor egyébként a Japán—Magyar Baráti Társaság hokkaidoi szervezetének elnök- helyettese, s itt-tartózkodása során e minőségében megbeszéléseket folytat Magyarország és ófepán kultúrális kapcsolatainak fejlesztéséről. (MTI) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó. Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index; 25 065.
