Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
1963. augusztus 1, csütörtök 3. oldal Szakmunkás; e I öltek A Kecskemét borbási határrészen gazdálkodó Vörös Csillag Akik a Duna partját vigyázzák — Riportkörúton a vízirendőrökkel — Termelőszövetkezetben a szántóföldi növény-, s az öntözéses zöldségtermesztésen, valamint az állattenyésztésen kívül nagymértékben foglalkoznak majd szőlő- és gyümölcstermesztéssel is. Már tavaly és az idén tavasz- szal 174 holdon törpealmást, 14 holdon szilvást, hármon megy- gyest, s ebben az évben még 90 holdon szőlőt telepítettek. Tervük szerint 1965. végéig ösz- szesen 450 holdon hoznak létre nagyüzemi gyümölcsöst, 460-on pedig szőlőt. A több mint 900 hold ültetvény gondozása, a gyümölcsfák és a szőlő megfelelő ápolási munkái jelentős szakmai képzettséget igényelnek. A szövetkezet vezetői ezért általános iskolai végzettséggel rendelkező 15 fiatallal szerződést kötöttek, akik két évi tanulás után mezőgazdasági szakmunkásképzést Könnyű szél járt a Duna felett, s a lágy hullámokat fehér tajték taréjba göndörítette. A bajai tiszti révőrs hajója csendesen siklott a vizen, csak a fedélzetközben álló fehér zub- bonyos rendőr távcsöve fürkészte a partot, a hullámok játékát. Egy intés, s a hathengeres Diejai fiú jó úszó, ám tiltott helyen úszta át a Dunát. Miért tette? Virtusból! Büntetés és alapos „fejmosás”. Nem lehet mindenütt ott a rendőrhajó! A Tejes-csatorna vizét hasítja a hajó, amikor a hajóvezető a bal oldali partra mutat. Egy rocsó csónakteste és monyernek. A vállalkozók között vegyesen vannak fiúk, leányok. Jóllehet szeptembertől kell eleget tenniök tanulási kötelezettségüknek, néhányam — külön díjazás ellenében — már dolgoznak a tsz-ben. T. I. öt szakmunkásjelölt leány, — jobbról balra — Kerekes Irén, Pintér Katalin (a csapat- vezetőjük), Szabó Irén, Laczkó Mária és Földi Judit szorgosan kötözgeti le a törpealmafák termőíves ágait. (Pásztor Zoltán felvétele.) sel-motor feldübörgött. A karcsú, fehér hajó magasra emelte tajtékot túró orrát, s mint könnyű sellő vágtatott a vízen... A Türr-emlékmű mély, örvényes vizében egy fiú úszott. Nehezen emelte karját, s lám, egy hullám át is csapott felette. Bőgött a motor az erőfeszítéstől. A part mellett értük be a szabálysértőt. Spilmann Károly pécsi fiatalember a mentőrúdba kapaszkodva ért partot. Kioktatás, büntetés, s ha nem ért volna oda a hajó? ... Kint jártunk a nyílt vízen, amikor ismét „munka” akadt. A parton ziháló, kimerült fiatalember, Lökő Gábor. A baA legtöbb balesetet a roncsokról való ugrálás okozza. A három kisgyermek és szüleik nem is sejtették, milyen célt szolgált ez a felvétel. torja áll ki félig a vízből. Pedig nem kapott léket, csupán hanyagságból került a Fóka hajójavító rocsója a víz alá. — A hajóroncsok okozzák a legtöbb balesetet — tudom meg egy cigarettaszünetben a fedélzetközben. S mintha gondolatomat lesték volna el, a Duna egyik holtága felé indultunk, ahol egy volt utasszállító hajó hullája feküdt féloldalra dőlve a csúszós iszapon. Tetején akárcsak a madarak, horgászok, s merész fürdőzők ültek. Működésbe lépett a nagy teljesítményű kézi hangszóró. Okszerű, de kemény magyarázat: ,.A hajó megbillenhet, s szerencsétlenséget okozhat!”... -A vén Duna partján járunk ismét. A kórház üdülőtelepének strandján valami hiányérzete akadt társaimnak. Igen, hiányoztak a piros bólyák, s a mentőcsónak láncra fűzve vesztegelt egy fához kötve. A 3—4 méteres vízben vidáman lubickolnak a fürdőzők, de Nincsevics Mátyás mentőőr már két napja nincs a helyén, fjedig munkájáért jól megfizetik... Megnyúltak az árnyak, halványkék köd ereszkedett a vízre, amikor egy kétszemélyes kajak jelzett. A hajó, s a törékeny vízi jármű egymás mellé siklott. Tax Imre átadta a talált tárgyat, az 1 méteres halbárkát. Valaki elvesztette? Lehet, de az a valószínűbb, hogy a hajó jöttére elengedte, mert a bárkában méreten aluli halak vergődtek... S ez a gazdátlan bárka adta az ötletet a horgászok szokásos ellenőrzéséhez. Az egyik parti füzesben ismét előkerült a mérce. Dr. Szalai Frigyes fenékhoroggal vajon mit fogott? Az eredmény elképesztő Három 40 centin aluli márna, négy 30 centin a’uli kecse- ge. Ez egyenértékű az orvhalászattal. Bánta már a horgász a kis halak kifogását, de ez nem segített, bevonták a horgászjegyet, no meg a felszerelést. Egy délután, s mennyi mozgalmas perc, munkás óra. A fürdőzők testi épségének, a társadalmi tulajdonnak óvása — ebben az egy mondatban foglalható össze vízen járó rendőreink tevékenysége... A part lépcsőjén á'lva néztem a vízen húzódó barázdát, s búcsút intettem az újabb körútra induló járőröknek, ezeknek a kemény, derék férfiaknak. Gémes Gábor Negyvenmillióval nagyobb Megyénk termelő- és szakszövetkezetei az elmúlt hat hónap alatt 263 millió forint értékű hSsárut, tejterméket és tojást adtak át az államháztartás részére, negyvenmillió forinttal többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Csak hízott sertésből 12 ezerrel, hízott marhából ezerrel, tejből ötvenezer hektoliterrel több került felvásárlásra, mint a múlt év hasonló időszakában. Csupán tojásból és baromfiból volt kisebb a felhozatal. Az első féléves tervet tojásból 96, baromfiból 97,3 százalékra teljesítették. A második fél évre azonban ebből is jók a kilátások. lehet közszellem a magasabb tudás iránti vágy. Mert a példa ragadós. Tegnap két fonónőnek adtunk ajánlást a könyvtáros szakra, egy lakatos pedig a régészetet akarja kitanulni. Álljon ide még egy olyan személyzeti vezető, aki ennyi... — Csak ne döngesd a melled! — intette le barátja és kollégája, aki a vágóhídon kapott ugyanolyan hivatalt. —Neked könnyű. Ezerkétszáz ember van a gyárban. Válogathatsz. Nekem már vissza kell tartani az embereket, mert egyszer csak kiírhatjuk a kapura, hogy „tanulmányi szabadság miatt zárva”. Több mint harminc ember tanul a százhúszból középvagy felsőfokon! Van közöttük nyolc textiltechnikus, kilenc tanítóképzős, négyen a gépipariba, hárman a zeneművészeti szakiskolába járnak. Az utóbbiakból kettő henteslegény. Hallanád csak. hogy zeng a csarnok: „Fel torreádor, öld meg a bikát...” No, és a négy lány a csomagolóból! Két asszony a feldolgozóból! Óvónők meg vegyészek lesznek. Soroljam a vezetőket is? Hát először is az igazgató: nekünk nem kellett agitálni, ősszel doktorál néprajzból, szerénységem pedig egy év múlva végzek a műegyetemen. Két agronómusunk is lesz, a diszpécser meg a minőségi ellenőr. Ez semmi? — Szó se róla, nagyon szép. S milyen jó, hogy szóba került a téma! — Ugyan miért? — Azt mondtad, ugye, hogy nyolc emberetek tanul textiltechnikusnak? — Pontosan. Napok múlva kezükben lesz a bizonyítvány. — De kellene nekünk ezekből! — Azt már nem. Még hogy mi kitaníttassuk őket, ti meg elvigyétek! Ne haragudj, ellenkezik az üzemi érdekekkel... — Nagyon nagy szolgálatot tennétek. A minőségi ellenőrünk nyolc osztállyal ül a műszerek mellett, két műszakot kiemelt fonónő vezet, s ősszel nyugdíjba megy három művezetőnk... — No, várj csak! Hány emberetek tanul a húsipariban? — Négy. A legjobb erők. — Akkor tárgyalhatunk. Természetesen cserealapon. De akkor is csak egyet egyért. — Természetesen. Legfeljebb majd kiképeztetünk még négyet. Bár neked nem kell mondanom, milyen áldozat ez. Szabadság, állandó beosztás... Néha a haja majd elmegy az embernek!-r- Akkor is vállalni kell. Képzeld csak el, ha mi sem gondolnánk az emberek kiképzésére. Törődnek is azzal fönn, hogy van szakember, vagy nincsen. De a terv, az igen ..; — Meg a határidő! — Es mindig csak a szorítás. No, még ezt, no még azt... — Hogy adnának egy mérnököt? Azt nem... — Vagy egy közgazdászt*,.. — Vagy egy tervstatisztikust! — Ezért mondom, itt az üzemekben kell még jobban szorgalmazni a tanulást. — Fején találtad a szöget* Nekem már kész tervem van az őszi iskoláztatásra is. Négy emberünk megy az építőipari technikumba, kettő állatorvosira, egy pedig filozófia szakra... — Elárulhatom, hogy mi sem az utolsó percben kapkodunk. Már el is küldtük a jelentkezési lapokat meg az ajánlásokat. Lesz két új hallgatónk a jogon, kettő az iparművészeti szakiskolán, egy meg az énektanárképzőn .. i — így is kell. Vagy diáknemzet vagyunk, vagy sem! — Persze, persze. Vagy taraiunk, vagy nem. m. ■. l . A tapaszlatara célja, hogy általános előrehaladást érjünk el a gazdasági, politikai és kulturális életünk minden területén. Jelentősége különösen a termelésben nagy, mert szilárdabb alapot teremt a jólét további növeléséhez. Ennek megfelelően megyénk több üzemében fellendülőben van a tapasztalatcsere mozgalom. A Kecskeméti Konzervgyárban külön jutalmazzák azokat az idős munkásokat, akik segítenek az újaknak a 100 százalék elérésében. A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál Csányi Istvánná vezette idősebbekből álló, szocialista címet elnyert brigád a kopasztás fortélyaira tanítja a KLSZ-fiatalok- ból álló Zrínyi-brigád tagjait. Az új munkások sokaságát tanította a reszelőgyártás szakmai fogásaira Krámli József. Kilisics Antal pedig a Bajai Villamosipari Gyárból, Remeczki Imréné a Bajai Finomposztó Vállalattól, Papp János a Bajai Fémipari és Javító Vállalattól és még sokan mások szívesen osztják meg tapasztalatlanabb társaikkal az évek során összegyűjtött munka- módszereiket, ugyanakkor nem átallják átvenni az új megoldásokat. A tapasztalatcsere magasabb formája, amikor azonos termékeket gyártó vállalatok igazgatói, műszaki vezetői, szocialista brigádvezetők a helyszínen tanulmányozzák a fejlettebb munkamódszereket. Ennek a munkának meggyorsítását tette lehetővé az üzemek összevonása. Itt a lehetőség, élni kell vele. Ehhez még csak annyit: a tapasztalatcsere résztvevőit helyes arra kötelezni, hogy a látottakat alkalmazzák, később pedig másokkal is megismertessék. E téren viszonylag lassan haladunk előre. Egyes helyeken a tapasztalatszerzés ürügy egy tervbe nem vett kirándulásra — állami költségen. Márpedig a tapasztalatcserék értékét, hasznosságát az dönti el, hogy utána a vizsgált munkaterületen mennyivel növekszik a termelés üteme, tökéletesedik a munkaszervezés, csökken a gyátrmányok előállítá- tási költsége, növekszik azok minősége. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha konkrét és megvalósítható célt tűzünk a tapasztalatcsere résztvevői elé. Ehhez a munkához megfelelő segítséget kell adni az üzemi pártszervezeteknek is. Ösztönözzék a kommunistákat és a pártonkívüliek sokaságát a tapasztalatcseréken szerzett új munkamódszerek széles körű alkalmazására, élterjesztésére. Amikor ezt teszik, a köz érdekében cselekszenek, segítik megvalósítani a megyei pártértekezlet ide vonatkozó határozatát, amely utal arra, hogy a jobblét fokozatos növelését, a megye gazdasági életének erősödését csak a termelést gyorsító^ oícsóbbító új munkamódszerekkel tudjuk biztosítani. V. K.
