Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-29 / 201. szám
1963. augusztus 29, csütörtök 3. óidat Elkészül-e ? Leninváros falai alatt ív. Kókai Ferenc elvtárssal, az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat párttitkárával kőrútunk utolsó állomásaként a Leninvárosba igyekszünk. Érdeklődöm. — Mennek-e még el a brigádok? —, s megemlítem Neiner elvtórs vitáját. — Nem tudok ilyenről. Persze ... Éppen ma tanulmányoztam egy munkaelemzést: ahol késői kezdés, korai befejezés miatt 14%-os a munkaidő-veszteség, tényleg nem lehet keresni. A kalocsai Pincei-brigád csakugyan nem jön ki 97 százalékos teljesítményével. Ahol rosszul szerveznek a vezetők, elmaradás van, rosszul is keresnek az építők. Az 1/4. sz. építésvezetőség irodájában egy kis vezérkar ül együtt. Rajtunk kívül Prepszent Aurél szb termelési felelős. Hárs Sándor építésvezető — KISZ- tag. most megy egyetemre — és Lédeczi József művezető. — Együtt összegezzük, mik a fő feladatok Kecskeméten? Elkészülnek a lakások 7x18 lakás átadása Leninvá- rosban, 36 lakásé a Tizedes utcában — ebben az esztendőben. Áthúzódó munka lesz egy trafó megkezdése, a tárház és további lakások építése — a kisebb célkitűzéseket nem említve. Átadják a leninvárosi lakásokat? — Egy épületet mér átadtunk, kettőt ebben a hónapban, kettőt a következőben készítünk el. Egy épület, számításon kívül közbejött derítő-bontási munka miatt, később kezdhető. A hetedik épületre az utolsó évnegyedben kerül sor. — Csak a szakvállalatoktól jöjjenek a radiátorok, villany- bojlerek, gáztűzhelyek ... Beszerzésük nehéz — óvatoskodik egyikük. — Rajtunk nem múlik — halljuk az utunk során refrénként ismétlődő kijelentést Lédeczi József művezetőtől is. — A Kecskeméti Konzervgyár irodaháza készül? — firtatom, s a Petőfi Népe nemrég közölt cikkére gondolok, amelyben Baracskai elvtárs aggályoskodott. Segítségre van szükség — Meggyorsulna a munka, ha a konzervgyár kisegítene bennünket munkaerővel. Már többfelé megértik ' helyzetünket, s tettekkel válaszolnak kérésünkre — tárja elő a párttitkár. — Hartán a téesz ad embereket az ottani építkezéshez. Ezzel nemcsak rajtunk, hanem saját magán is segít. Követhetnék a többi termelőszövetkezetben is példájukat. Uzovics-telepen a honvédség ajánlott fel szombat— vasárnapi segítséget. Izsákon a tanácselnök és a községi párttitkár személyesen kérte fel az építőiparosokat, vállaljanak egy heti munkát az ottani strandépítkezésen. Bácsalmáson is vannak jelentkezők a társadalmi szervek közreműködése révén. Magamban arra gondolok: lámcsak, mégis mutatkozik Nei- nér elvtárs személyes fáradságának eredménye. — Felkereste a járási-városi párt- és társadalmi szervezeteket — nincs úgy magára hagyatva gondjaival az építőipar, mint amennyire egy héttel ezelőtt látta — letörtsé- gében. — Mi a helyzet a nem építőipari vállalatok elszívó hatásával? — vetem fel itt is a problémát, s elmondom, mint vélekedtek erről Baján. — Egyes üzemekben felduzzasztottak az építő-karbantartó részleget. Csökkentsék — véli egyikük. — Bár nem az az általános, hogy ezeken a helyeken többet fizetnek, mint mi itt az építőiparban, de tény, hogy náluk kevesebb munkáért kapják meg ugyanazt a pénzt... őket nem Izgatja az állásidő, az egy főre eső termelési érték — egészíti ki a másik. — Az is igaz, hogy nincs reális alap az egy főre eső termelési érték összehasonlítására: munkájuk nem termelékeny, gépeik nincsenek, mint itt az építőiparban — helyesbít. Hárs Sándor építésvezető és hozzáteszi. — Viszont éppen ezért kellene átadniok 5—6 milliós építkezéseket nekünk, — mert ilyen vállalat is van. Otthagyjuk az irodát, együtt megyünk az építkezésekhez. Míg nézelődünk, bekötött kezű, tor- natrikós, rövid nadrágos fiatal férfi csatlakozik csoportunkhoz. — Kényszerszabadság, Vad elvtárs? — kérdezi a párttitkár a sebesült kézre mutatva. 4z új normákról — Igen, de nem fogott otthon a hely, csak kinéztem a brigádomra. Megy a munka nélkülem is. 148%-os a havi átlagunk. Vasárnap reggel 5-től déli egy óráig 244 négyzetméter aljzatbetont készítettünk ... 1900— 2000 Ft az átlagkeresetünk. — Mennyi „homokot” lehet tenni az új normába? — Ebbe ugyan semmit — nevet Vad Imre. — Jók a normák? — Itt-ott szorosak. Forintban nem vettük észre az új normát, de körülbelül 10%-kal jobban kell dolgozni az addigi keresetért. — Körülbelül annyi volt a „homok” a régiben — mosolyog a párttitkár, és Vad Imre is elneveti magát. December 31-ig mindenki szeretné átadni a derítő helyére kerülő épületet is. A következő házban, egyik lakás fürdőszobájában találjuk Nagy György ifjúsági szocialista brigádvezetőt. Első ízben versenyeznek a címért; most 107%-os teljesítménynél tartanak. — Ebben a hónapban szeretnénk átadni — dugja ki fejét a vakolókanál mellől a brigádvezető — egy-egy órát rádolgozunk, ha szorít az idő, többet is. Vidékiek is vannak köztünk, ők is velünk együtt dolgoznak vasárnap ... Eszünkben van annak a házaspárnak szinte áhi- tatos megjegyzése, amely a napokban nézte meg a házat, ahol lakni fog: — Szép lesz... Szép lesz. Többet nem tudtak mondani, de ebben a két önkéntelen szóban minden reménységük benne volt... ... Senkit nem akartunk oktatni az építőipari vállalat vezetői közül. Cikksorozatunk célja csupán az volt, hogy a mi hozzáadásunk nélkül, az építőmunkások, műszakiak, középkáderek véleményéből győződjenek meg a nagy igazságról: az ő tapasztalataikra, okos ötleteikre, módszereikre támaszkodván a nehézségeket le fogja küzdeni a vállalat vezetősége. TÓTH ISTVÁN Hamis jótékonyság I óleső érzés, büszkeségféle tölt el bennünket, amikor az iskolai szünidő végeztével az első munka, az első kereset élményeiről halljuk beszámolni gy érmékéi nket. Dolgozni, alkotni — még ha az csak egy-egy láda szegezé- sében, néhány rekesz gyümölcs szedésében vagy éppen egy kis kapálásban nyilvánult is meg, örömet szerzett az ifjú embernek. Mert hasznosnak érezte magát. S milyen boldogság volt számára, amikor az első pár száz forintos „önálló’ keresetével számolt el a szülőknek, és tervezte: mire költheti leghasznosabban. Vajon nem természetes-e, hogy a dolgos élet megbecsülése mellett mindez maga után vonja a munka megszerelését is? Nemrégiben egyik ismerősöm elsős gimnazista fia például ezekkel a szavakkal állított haza pár hetes nyári munkahelyéről: „Anyu, ma olyan jóízűt dolgoztam!” Ám, ahogy mértéktartással, okos neveléssel meg lehet szerettetni a munkát, a gyermek, erejének túlfeszítését érezve, hosszú időre meg is gyűlölheti azt A Kecskeméti Járási Tanács V. B. gyámügyi előadója augusztus elején környezette lulmánvt végzett Ágasegyházán egy félárva 12 éves kiskorúnál. A fiúcska nem volt otthon. Naponta reggel fél hattól este fél hatig az állami gazdaságban dolgozik idősebb bátyjával együtt — hangzott az anya tájékoztatása. Esténként olyan Nyolcvankettö közül három... Alkoholszondával az országúton Meleg délután. A Kecskemét —Tiszaug közötti országúton egymást érik a pótkocsis, gyümölccsel megrakott teherautók, a száguldó motorkerékpárok, s a csendesen suhanó személy- gépkocsik. Látszólag minden a közlekedésrendészeti szabályoknak megfelelően történik. A kürt- és a fényjelzés nem marad el, s előzéskor nincs meggondolatlan hősködés. Mit ellenőriz mégis az a néhány rendőr, a KPM Autófelügyelet megyei megbízottja az országúton? Azt, amit csak a balesetek megtörténte után szoktak megállapítani: az ittasságot! Szokatlan ellenőrzés Lendült a tárcsa, s az első motorkerékpáros után sorba álltak a nemrég még viharzó sebességgel vágtató teherautók, állami és magángépkocsik. Eddig még nem tapasztalt ellenőrzésen kellett átesniük a járművezetőknek. Kissé furcsa volt, hogy sem a menetlevelet, sem a forgalmi engedélyt nem kérték a rendőrök, csupán a gépkocsivezetőt invitálták, hogy egy üvegcsőbe fújjon 3 liter levegőt. Egyesek viszolyogtak az ellenőrzéstől, de többségükben mosolyogva, nagy igyekezettel tettek eleget annak. A nemrég kikísérletezett Nagy—Zsigmondi féle szonda kimutatja, hala vérben 3 ezreléknél több alkohol van. Örömmel kellett tudomásul vennünk, hogy az ellenőrzött 82 gépjármű vezetője közül — igaz, hétfői nap volt — csupán három italos vezetőt találtak. Ez az egyszeri ellenőrzés azonban nem tükrözi, nem tűk rözheti a sajnos, meglevő állapotokat, mert manapság elég sűrűn fordul elő ittasságból súlyos, nem egyszer halállal végződő baleset. Ittasan vezettek! Az újfajta alkoholszonda Kecskeméten sikerrel vizsgázott. A megyeszékhelyről kifelé tartó KC 00—11 forgalmi rendszámú motorkerékpár vezetője, H. L., szeszesital hatása athtt közlekedett. Először tagadta, később azonban már megtörtén vallotta be, igen fogyasztott szeszesitalt. A CF 11—61 forgalmi rendszámú személygépkocsi vezetője kissé félve vette szájába az üvegszondát. A félelem jogos volt. A sárgásbarna színű reagens először halványzöldre, majd kékre változott a belefújt levegő, illetve a vérben levő alkohol hatására. Az EG 81—67 forgalmi rendszámú motorkerékpjár vezetőjének a járműve, a rajta ülők bukósisakja szinte kizárta a szabálytalanságot. Ám az üvegcsőbe zárt vegyi anyag mást, szeszt mutatott, s B. J. — akárcsak társai — jogosítvány nélkül tért haza, miután véralkohol-vizsgá- lat céljára Kecskeméten vért vettek tőlük. Mi lesz a jogosítványukkal? Azt a bíróság dönti el, hiszen az ittas vezetés a KRESZ előírásainak legsúlyosabb megsértése. Mindenkit hazavárnak Két órán keresztül tartott a Nagy—Zsigmondi féle alkohol- szondás ellenőrzés. Annak ellenére, hogy a számok kedvező képet mutatnak, nem lehet kijelenteni a szerzett tapasztalatok alapján, hogy kevés gépkocsivezető fogyaszt vezetés előtt, vagy aközben szeszesitalt. A példák százait lehetne felsorakoztatni az ittasságból történt balesetekről. Mindenkit hazavámak szerettei. Az ittas vezető azonban nemcsak családjának, hanem embertársainak is ártalmára van. Rendőri szerveink éppen ezért az új szonda segítségével a legszigorúbban felelősségre vonják azokat, akik nem tartják be a közlekedésrendészet erre vonatkozó szabályait. GÉMES GÁBOR holdtfáradtan tér haza, hogy még a vacsora elfogyasztására is alig van kedve... A gyámügyi előadó a megyei tanács szociálpolitikai főelőadójával együtt ellátogatott a Helvéciái Állami Gazdaság ágasegyházi üzemegységébe is tájékozódni, hogy törvényeinkkel ellentétben milyen megoko- lással dolgoztattak napi tizenkét órán át 12 éves gyermeket. Tapasztalataik megdöbbentőek voltak. Az iménti kiskorún kívül számos 14 éven aluli gyermeket foglalkoztattak megterhelő munkában, felnőttel egyenlő munkaidőben. Endre Imre brigádvezető elmondta, hogy — a felnőttekkel egyformán — a gyerekek munkaideje is reggel hatkor kezdődött és 17.30- kor ért véget. Ezen belül félórás reggeli és egyórás ebédidejük volt. A „megokolással” Sommer István, az üzemegység vezetője szolgált: „Mi a törvény szellemében törekedtünk eljárni, ezért középiskolás tanulókat alkalmaztunk. Azok azonban egykét nap után elhagyták üzemegységünket, mert hosszúnak találták a munkaidőt és nehéznek a munkát. Ezért alkalmaztunk kisebbeket, főleg gazdaságunk dolgozóinak a gyermekeit. Ezt a szülők is szorgalmazták, meg aztán lemaradásban voltunk és az időjárás is sürgette a munkát...” Cz a magyarázat semmi- képpen sem elfogadható Igaz ugyan, hogy a gyerekek foglalkoztatását az állami gazdaságban dolgozó szülők kérték, és jó, hogy a kívánságukat teljesítették. De hogyan? K. 1. kiskorú édesanyja maga is sérelmezte kisfia napi tízórás dolgoztatását, mert hat órai munka is éppen elég lett volna. Egészen felmenteni — a többi érdekelt szülővel együtt — természetesen őt sem lehet. Hogyan tűrhették ezt? Azt mondják a Szakszervezetek megyei Tanácsa munka- védelmi csoportjánál: az ágasegyházi gyakorlat egyedülálló volt a megyében, hasonló jelzés sehonnan nem érkezett. A gyámügyi hatóság képviselője augusztus 5-én fedte fel az esetet. Az üzemegység vezetői akkor döbbentek rá eljárásuk károsságára, törvénytelenségére. Nyomban változtattak is rajta. Utána a fiatalkorúak munkaideje napi 6 óra, s feladatuk gyümölcsszedés volt. Miért szóltunk mégis az 1 1 esetről? Figyelmeztetésnek szántuk, hogy soha és sehol ne fordulhasson elő ehhez hasonló a jövőben. Hiszen az embert, mint legfőbb értéket, szem előtt tartó törvényeink a végrehajtásban is a legnagyobb humanizmust diktálják. S különösen ezt kívánják meg, ha gyermekeinkről, a jövő egészséges nemzedékéről van szó. Ezzel ellentétesen cselekedni, vagy éppen figyelmen kívül hagyni a törvényt, vétkes mulasztás, amelyen nem enyhít semmilyen „hamis jótékonyság” vagy tervteljesítési igyekezet. PERNY IRÉN A nyitány Túl vagyunk már alkotmányunk napján, mégis ünnepi hangulata van a reggelnek, itt künn a határban, a solti Egyetértés Termelőszövetkezet betonút melletti húszholdas parcelláján. Bizony, ünnep ez a javából. Imitt-amott — később az öregcsertői határban is tapasztaljuk — még csépelnek, s a múltban az uradalmakban is általában csak „kisasszony napján”, szeptember 8-án szokták befejezni e munkát, — s itt már vetnek a Soltiak. A H-rozs tisztított magját juttatják ágyába. E műveletet pedig megfelelő talajmunka előzte meg: mélyszántás, s holdanként két mázsa vegyes műtrágya — fele-fele arányban pétisó, szuperfoszfát — kiszórása. A gyakorlatban alkalmazzák hát a közös gazdaságban a „ki időt nyer, csatát nyer” elvét. Hadd legyen ideje a magnak alkalmazkodni föld alatti „környezetéhez”, erősödnij hogy mire a fagyok beköszön- tenek, fejlett gyökérzettel, szilárd tővel állhasson ellen a morózus napoknak, heteknek a kenyeret adó növény. Határjáró körútja során Zerza István, a szövetkezet párttitkára is ellátogatott a parcellára, s az „ünnepi aktusnál” Buda András brigádvezető szintén jelen van. Nem maradtak távol e munkától, hiszen nemcsak a megszemlélni illő nyitánya a soron következő vetéseknek, hanem tapasztalatot nyújtó mozzanat is ahhoz: hol kell esetleg még javítani a munkaszervezésen, miképpen hozandó jobban „összhangba” a. vetők ténykedése, hogy mire megkezdődik a nagy őszi vetés, megszüntethessék a netán zökkenőket előidéző okokat. Olajozott szerkezethez hasonlóan működik ösz- sze a kisded csapat. Kovács Pál a szövetkezet Maulwurfját vezetve ügyel arra, hogy megfelelő ütemben haladjon a gép, segítőtársa, Bajusz Sándor pedig az eszközhordó traktor „ormányára” szerelt tartályt lesve azt figyeli» egyenletesen hull-e a talajba, egy-egy holdon száz kilónyi mennyiségben a mag. A gép mögött Bodog János és Krausz Béla szövetkezeti gazdák haladnak; egyikük a magtakaró ' fogast, másikuk a hengert vontatja két- két jól táplált lóval. Az utóbbiak egyikét játékos fürgeséggel kíséri háromhónapos csikója. A már bevetett, s asz- talsímaságúra fogasolt- hengerelt terület, a munka összképe hangtalan dicséri: a nyitány példásan sikerült. I. L
