Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-29 / 201. szám

1963. augusztus 29, csütörtök 3. óidat Elkészül-e ? Leninváros falai alatt ív. Kókai Ferenc elvtárssal, az ÉM Bács-Kiskun megyei Építő­ipari Vállalat párttitkárával kőrútunk utolsó állomásaként a Leninvárosba igyekszünk. Ér­deklődöm. — Mennek-e még el a brigá­dok? —, s megemlítem Neiner elvtórs vitáját. — Nem tudok ilyenről. Per­sze ... Éppen ma tanulmányoz­tam egy munkaelemzést: ahol késői kezdés, korai befejezés miatt 14%-os a munkaidő-vesz­teség, tényleg nem lehet keres­ni. A kalocsai Pincei-brigád csakugyan nem jön ki 97 szá­zalékos teljesítményével. Ahol rosszul szerveznek a vezetők, elmaradás van, rosszul is keres­nek az építők. Az 1/4. sz. építésvezetőség irodájában egy kis vezérkar ül együtt. Rajtunk kívül Prepszent Aurél szb termelési felelős. Hárs Sándor építésvezető — KISZ- tag. most megy egyetemre — és Lédeczi József művezető. — Együtt összegezzük, mik a fő feladatok Kecskeméten? Elkészülnek a lakások 7x18 lakás átadása Leninvá- rosban, 36 lakásé a Tizedes ut­cában — ebben az esztendőben. Áthúzódó munka lesz egy trafó megkezdése, a tárház és továb­bi lakások építése — a kisebb célkitűzéseket nem említve. Át­adják a leninvárosi lakásokat? — Egy épületet mér átadtunk, kettőt ebben a hónapban, ket­tőt a következőben készítünk el. Egy épület, számításon kívül közbejött derítő-bontási munka miatt, később kezdhető. A he­tedik épületre az utolsó évne­gyedben kerül sor. — Csak a szakvállalatoktól jöjjenek a radiátorok, villany- bojlerek, gáztűzhelyek ... Be­szerzésük nehéz — óvatoskodik egyikük. — Rajtunk nem múlik — halljuk az utunk során refrén­ként ismétlődő kijelentést Lé­deczi József művezetőtől is. — A Kecskeméti Konzervgyár irodaháza készül? — firtatom, s a Petőfi Népe nemrég közölt cikkére gondolok, amelyben Ba­racskai elvtárs aggályoskodott. Segítségre van szükség — Meggyorsulna a munka, ha a konzervgyár kisegítene ben­nünket munkaerővel. Már több­felé megértik ' helyzetünket, s tettekkel válaszolnak kérésünk­re — tárja elő a párttitkár. — Hartán a téesz ad embereket az ottani építkezéshez. Ezzel nem­csak rajtunk, hanem saját ma­gán is segít. Követhetnék a töb­bi termelőszövetkezetben is pél­dájukat. Uzovics-telepen a hon­védség ajánlott fel szombat— vasárnapi segítséget. Izsákon a tanácselnök és a községi párt­titkár személyesen kérte fel az építőiparosokat, vállaljanak egy heti munkát az ottani strand­építkezésen. Bácsalmáson is van­nak jelentkezők a társadalmi szervek közreműködése révén. Magamban arra gondolok: lámcsak, mégis mutatkozik Nei- nér elvtárs személyes fáradsá­gának eredménye. — Felkereste a járási-városi párt- és társa­dalmi szervezeteket — nincs úgy magára hagyatva gondjaival az építőipar, mint amennyire egy héttel ezelőtt látta — letörtsé- gében. — Mi a helyzet a nem építő­ipari vállalatok elszívó hatásá­val? — vetem fel itt is a prob­lémát, s elmondom, mint véle­kedtek erről Baján. — Egyes üzemekben felduz­zasztottak az építő-karbantartó részleget. Csökkentsék — véli egyikük. — Bár nem az az általános, hogy ezeken a helyeken többet fizetnek, mint mi itt az építő­iparban, de tény, hogy náluk kevesebb munkáért kapják meg ugyanazt a pénzt... őket nem Izgatja az állásidő, az egy főre eső termelési érték — egészíti ki a másik. — Az is igaz, hogy nincs reá­lis alap az egy főre eső terme­lési érték összehasonlítására: munkájuk nem termelékeny, gépeik nincsenek, mint itt az építőiparban — helyesbít. Hárs Sándor építésvezető és hozzáte­szi. — Viszont éppen ezért kel­lene átadniok 5—6 milliós épít­kezéseket nekünk, — mert ilyen vállalat is van. Otthagyjuk az irodát, együtt megyünk az építkezésekhez. Míg nézelődünk, bekötött kezű, tor- natrikós, rövid nadrágos fiatal férfi csatlakozik csoportunkhoz. — Kényszerszabadság, Vad elvtárs? — kérdezi a párttitkár a sebesült kézre mutatva. 4z új normákról — Igen, de nem fogott otthon a hely, csak kinéztem a brigá­domra. Megy a munka nélkü­lem is. 148%-os a havi átla­gunk. Vasárnap reggel 5-től déli egy óráig 244 négyzetméter alj­zatbetont készítettünk ... 1900— 2000 Ft az átlagkeresetünk. — Mennyi „homokot” lehet tenni az új normába? — Ebbe ugyan semmit — ne­vet Vad Imre. — Jók a normák? — Itt-ott szorosak. Forintban nem vettük észre az új normát, de körülbelül 10%-kal jobban kell dolgozni az addigi kerese­tért. — Körülbelül annyi volt a „homok” a régiben — mosolyog a párttitkár, és Vad Imre is el­neveti magát. December 31-ig mindenki sze­retné átadni a derítő helyére kerülő épületet is. A következő házban, egyik lakás fürdőszobájában találjuk Nagy György ifjúsági szocialista brigádvezetőt. Első ízben verse­nyeznek a címért; most 107%-os teljesítménynél tartanak. — Ebben a hónapban szeret­nénk átadni — dugja ki fejét a vakolókanál mellől a brigádve­zető — egy-egy órát rádolgo­zunk, ha szorít az idő, többet is. Vidékiek is vannak köztünk, ők is velünk együtt dolgoznak vasárnap ... Eszünkben van an­nak a házaspárnak szinte áhi- tatos megjegyzése, amely a na­pokban nézte meg a házat, ahol lakni fog: — Szép lesz... Szép lesz. Többet nem tudtak mondani, de ebben a két önkéntelen szó­ban minden reménységük ben­ne volt... ... Senkit nem akartunk ok­tatni az építőipari vállalat ve­zetői közül. Cikksorozatunk cél­ja csupán az volt, hogy a mi hozzáadásunk nélkül, az építő­munkások, műszakiak, közép­káderek véleményéből győződ­jenek meg a nagy igazságról: az ő tapasztalataikra, okos ötle­teikre, módszereikre támaszkod­ván a nehézségeket le fogja küzdeni a vállalat vezetősége. TÓTH ISTVÁN Hamis jótékonyság I óleső érzés, büszkeség­féle tölt el bennünket, amikor az iskolai szünidő vé­geztével az első munka, az el­ső kereset élményeiről halljuk beszámolni gy érmékéi nket. Dolgozni, alkotni — még ha az csak egy-egy láda szegezé- sében, néhány rekesz gyümölcs szedésében vagy éppen egy kis kapálásban nyilvánult is meg, örömet szerzett az ifjú ember­nek. Mert hasznosnak érezte magát. S milyen boldogság volt számára, amikor az első pár száz forintos „önálló’ kereseté­vel számolt el a szülőknek, és tervezte: mire költheti leghasz­nosabban. Vajon nem természe­tes-e, hogy a dolgos élet meg­becsülése mellett mindez maga után vonja a munka megsze­relését is? Nemrégiben egyik is­merősöm elsős gimnazista fia például ezekkel a szavakkal ál­lított haza pár hetes nyári mun­kahelyéről: „Anyu, ma olyan jóízűt dolgoztam!” Ám, ahogy mértéktartással, okos neveléssel meg lehet sze­rettetni a munkát, a gyermek, erejének túlfeszítését érezve, hosszú időre meg is gyűlölheti azt A Kecskeméti Járási Tanács V. B. gyámügyi előadója augusz­tus elején környezette lulmánvt végzett Ágasegyházán egy fél­árva 12 éves kiskorúnál. A fiúcska nem volt otthon. Na­ponta reggel fél hattól este fél hatig az állami gazdaságban dolgozik idősebb bátyjával együtt — hangzott az anya tá­jékoztatása. Esténként olyan Nyolcvankettö közül három... Alkoholszondával az országúton Meleg délután. A Kecskemét —Tiszaug közötti országúton egymást érik a pótkocsis, gyü­mölccsel megrakott teherautók, a száguldó motorkerékpárok, s a csendesen suhanó személy- gépkocsik. Látszólag minden a közlekedésrendészeti szabályok­nak megfelelően történik. A kürt- és a fényjelzés nem marad el, s előzéskor nincs meggondo­latlan hősködés. Mit ellenőriz mégis az a néhány rendőr, a KPM Autófelügyelet megyei megbízottja az országúton? Azt, amit csak a balesetek megtör­ténte után szoktak megállapí­tani: az ittasságot! Szokatlan ellenőrzés Lendült a tárcsa, s az első motorkerékpáros után sorba áll­tak a nemrég még viharzó se­bességgel vágtató teherautók, állami és magángépkocsik. Ed­dig még nem tapasztalt ellenőr­zésen kellett átesniük a jármű­vezetőknek. Kissé furcsa volt, hogy sem a menetlevelet, sem a forgalmi engedélyt nem kér­ték a rendőrök, csupán a gép­kocsivezetőt invitálták, hogy egy üvegcsőbe fújjon 3 liter leve­gőt. Egyesek viszolyogtak az el­lenőrzéstől, de többségükben mosolyogva, nagy igyekezettel tettek eleget annak. A nemrég kikísérletezett Nagy—Zsigmondi féle szonda kimutatja, hala vérben 3 ezreléknél több alko­hol van. Örömmel kellett tudo­másul vennünk, hogy az ellen­őrzött 82 gépjármű vezetője kö­zül — igaz, hétfői nap volt — csupán három italos vezetőt ta­láltak. Ez az egyszeri ellenőrzés azonban nem tükrözi, nem tűk rözheti a sajnos, meglevő ál­lapotokat, mert manapság elég sűrűn fordul elő ittasságból sú­lyos, nem egyszer halállal vég­ződő baleset. Ittasan vezettek! Az újfajta alkoholszonda Kecskeméten sikerrel vizsgá­zott. A megyeszékhelyről kifelé tartó KC 00—11 forgalmi rend­számú motorkerékpár vezetője, H. L., szeszesital hatása athtt közlekedett. Először tagadta, később azonban már megtör­tén vallotta be, igen fogyasztott szeszesitalt. A CF 11—61 for­galmi rendszámú személygépko­csi vezetője kissé félve vette szájába az üvegszondát. A fé­lelem jogos volt. A sárgásbarna színű reagens először halvány­zöldre, majd kékre változott a belefújt levegő, illetve a vér­ben levő alkohol hatására. Az EG 81—67 forgalmi rend­számú motorkerékpjár vezető­jének a járműve, a rajta ülők bukósisakja szinte kizárta a sza­bálytalanságot. Ám az üvegcső­be zárt vegyi anyag mást, szeszt mutatott, s B. J. — akárcsak társai — jogosítvány nélkül tért haza, miután véralkohol-vizsgá- lat céljára Kecskeméten vért vettek tőlük. Mi lesz a jogosít­ványukkal? Azt a bíróság dönti el, hiszen az ittas vezetés a KRESZ előírásainak legsúlyo­sabb megsértése. Mindenkit hazavárnak Két órán keresztül tartott a Nagy—Zsigmondi féle alkohol- szondás ellenőrzés. Annak el­lenére, hogy a számok kedvező képet mutatnak, nem lehet ki­jelenteni a szerzett tapasztala­tok alapján, hogy kevés gépko­csivezető fogyaszt vezetés előtt, vagy aközben szeszesitalt. A példák százait lehetne felsora­koztatni az ittasságból történt balesetekről. Mindenkit hazavámak szeret­tei. Az ittas vezető azonban nemcsak családjának, hanem embertársainak is ártalmára van. Rendőri szerveink éppen ezért az új szonda segítségével a leg­szigorúbban felelősségre vonják azokat, akik nem tartják be a közlekedésrendészet erre vonat­kozó szabályait. GÉMES GÁBOR holdtfáradtan tér haza, hogy még a vacsora elfogyasztására is alig van kedve... A gyámügyi előadó a me­gyei tanács szociálpolitikai fő­előadójával együtt ellátogatott a Helvéciái Állami Gazdaság ágasegyházi üzemegységébe is tájékozódni, hogy törvényeink­kel ellentétben milyen megoko- lással dolgoztattak napi tizen­két órán át 12 éves gyermeket. Tapasztalataik megdöbbentőek voltak. Az iménti kiskorún kí­vül számos 14 éven aluli gyer­meket foglalkoztattak megter­helő munkában, felnőttel egyen­lő munkaidőben. Endre Imre brigádvezető elmondta, hogy — a felnőttekkel egyformán — a gyerekek munkaideje is reg­gel hatkor kezdődött és 17.30- kor ért véget. Ezen belül fél­órás reggeli és egyórás ebéd­idejük volt. A „megokolással” Sommer István, az üzemegység vezetője szolgált: „Mi a törvény szel­lemében törekedtünk eljárni, ezért középiskolás tanulókat al­kalmaztunk. Azok azonban egy­két nap után elhagyták üzem­egységünket, mert hosszúnak találták a munkaidőt és nehéz­nek a munkát. Ezért alkalmaz­tunk kisebbeket, főleg gazda­ságunk dolgozóinak a gyerme­keit. Ezt a szülők is szorgal­mazták, meg aztán lemaradás­ban voltunk és az időjárás is sürgette a munkát...” Cz a magyarázat semmi- képpen sem elfogadható Igaz ugyan, hogy a gyerekek foglalkoztatását az állami gaz­daságban dolgozó szülők kér­ték, és jó, hogy a kívánságukat teljesítették. De hogyan? K. 1. kiskorú édesanyja maga is sé­relmezte kisfia napi tízórás dol­goztatását, mert hat órai munka is éppen elég lett volna. Egé­szen felmenteni — a többi ér­dekelt szülővel együtt — ter­mészetesen őt sem lehet. Ho­gyan tűrhették ezt? Azt mondják a Szakszerve­zetek megyei Tanácsa munka- védelmi csoportjánál: az ágas­egyházi gyakorlat egyedülálló volt a megyében, hasonló jelzés sehonnan nem érkezett. A gyámügyi hatóság képviselője augusztus 5-én fedte fel az esetet. Az üzemegység vezetői akkor döbbentek rá eljárásuk károsságára, törvénytelenségére. Nyomban változtattak is rajta. Utána a fiatalkorúak munka­ideje napi 6 óra, s feladatuk gyümölcsszedés volt. Miért szóltunk mégis az 1 1 esetről? Figyelmeztetés­nek szántuk, hogy soha és se­hol ne fordulhasson elő ehhez hasonló a jövőben. Hiszen az embert, mint legfőbb értéket, szem előtt tartó törvényeink a végrehajtásban is a legnagyobb humanizmust diktálják. S külö­nösen ezt kívánják meg, ha gyermekeinkről, a jövő egészsé­ges nemzedékéről van szó. Ez­zel ellentétesen cselekedni, vagy éppen figyelmen kívül hagyni a törvényt, vétkes mulasztás, amelyen nem enyhít semmilyen „hamis jótékonyság” vagy terv­teljesítési igyekezet. PERNY IRÉN A nyitány Túl vagyunk már al­kotmányunk napján, mégis ünnepi hangulata van a reggelnek, itt künn a határban, a solti Egyetértés Terme­lőszövetkezet betonút melletti húszholdas par­celláján. Bizony, ünnep ez a javából. Imitt-amott — később az öregcsertői határban is tapasztal­juk — még csépelnek, s a múltban az uradal­makban is általában csak „kisasszony nap­ján”, szeptember 8-án szokták befejezni e mun­kát, — s itt már vetnek a Soltiak. A H-rozs tisz­tított magját juttatják ágyába. E műveletet pedig megfelelő talajmunka előzte meg: mélyszántás, s holdanként két mázsa vegyes műtrágya — fe­le-fele arányban péti­só, szuperfoszfát — ki­szórása. A gyakorlatban alkal­mazzák hát a közös gaz­daságban a „ki időt nyer, csatát nyer” el­vét. Hadd legyen ideje a magnak alkalmazkod­ni föld alatti „környeze­téhez”, erősödnij hogy mire a fagyok beköszön- tenek, fejlett gyökérzet­tel, szilárd tővel állhas­son ellen a morózus na­poknak, heteknek a ke­nyeret adó növény. Határjáró körútja so­rán Zerza István, a szö­vetkezet párttitkára is ellátogatott a parcellára, s az „ünnepi aktusnál” Buda András brigádve­zető szintén jelen van. Nem maradtak távol e munkától, hiszen nem­csak a megszemlélni illő nyitánya a soron követ­kező vetéseknek, hanem tapasztalatot nyújtó mozzanat is ahhoz: hol kell esetleg még javí­tani a munkaszervezé­sen, miképpen hozandó jobban „összhangba” a. vetők ténykedése, hogy mire megkezdődik a nagy őszi vetés, meg­szüntethessék a netán zökkenőket előidéző oko­kat. Olajozott szerkezethez hasonlóan működik ösz- sze a kisded csapat. Ko­vács Pál a szövetkezet Maulwurfját vezetve ügyel arra, hogy meg­felelő ütemben halad­jon a gép, segítőtársa, Bajusz Sándor pedig az eszközhordó traktor „or­mányára” szerelt tar­tályt lesve azt figyeli» egyenletesen hull-e a talajba, egy-egy holdon száz kilónyi mennyiség­ben a mag. A gép mögött Bodog János és Krausz Béla szövetkezeti gazdák ha­ladnak; egyikük a mag­takaró ' fogast, másikuk a hengert vontatja két- két jól táplált lóval. Az utóbbiak egyikét játékos fürgeséggel kíséri há­romhónapos csikója. A már bevetett, s asz- talsímaságúra fogasolt- hengerelt terület, a munka összképe hangta­lan dicséri: a nyitány példásan sikerült. I. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom