Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-29 / 201. szám
VA mii & 0 Világ proletárjai, egyesüljétek! Az áttelel tét és kulcsa — A mostani lesz az első őszünk, mikor teljesen saját gépeinkkel készítünk magágyat az ősziek alá — újságolja nem kis örömmel Hegedűs Mihály, a fel- sőszentiváni Vörös Október Termelőszövetkezet elnöke. Igen, tizenhárom erőgép van a szövetkezet tulajdonában, s így lehetővé válik, hogy október 1-ig 400 holdon az árpa, október 25-ig pedig 680 holdon a — nagyobbrészt intenzív — búza a földbe kerüljön. A gabonafélék magját többnyire úgynevezett kettős szántásba juttatják, ami azt jelenti, hogy a már nyári mélyszántással megmunkált talajt, műtrágyázás után és a vetés előtt ismét megforgatják. A traktorokat kettős és nyújtott műszakban üzemeltetik. olyan arányban, ahogy azt a munka sürgőssége megkívánja. Ennek volt köszönhető az isi hogy augusztus közepére az ösz- szes tarlót mélyen forgatták. Egyébként 25 centinél sekélyebben nem szántainak a közös gazdaságban. Az ősszel bevetendő területekből 360 holdon terem kukorica, amelyet — miként a többi takarmánynövényt is — családi művelésben ápolták a szövetkezet gazdái. Hogy a termést idejében betakarítsák, már a tavasszal úgy határoztak, hogy a kérdéses kukoricaföldből egy holdnál többet senki nem vállalhat megművelésre. Ez a döntés azt bizonyítja, hogy már akkor meghatározták az őszi vetések helyét. H. D. Tizenhárom saját géppel a földeken XVni. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM Ara 60 fillér 1963. AUG. 29, CSÜTÖRTÖK Kórházak, rendelőintézetek bővítése, új orvosi körzetek létesítése, bölcsődék építése megyénk egészségügyi ellátásának jövő évi terveiben Készülnek már a jövő évi tervek a népgazdaság minden ágában. Vajon mit várhatunk 1964- ben az egészségügy fejlesztésében? — erről beszélgettünk dr. Mohácsi Alajos megyei főorvossal, a megyei tanács vb egészségügyi osztályának helyettes vezetőjével. — Terveink nagyarányúak, lehetőségeink igen biztatók — mondta Mohácsi doktor. — Sok függ azonban attól is. hogy megvalósításukat mennyire segítik elő a helyi párt- állami, társadalmi és tömegszervezetek. Jövő év végére elkészül a kalocsai háromszáz ágyas tbc-kór- ház. Ez nagymértékben elősegíti majd, hogy a most folyó tüdőszűrése- ken felfedezett tbc-s betegek idejében megfelelő — gyógyintézeti kezelésben részesüljenek. Bácsalmáson a bajai városi kórház belgyógyászatának kihelyezett osztályaként húszágyas részleg működik. Épületátalakítással, megfelelően felszerelt — negyvenágyas belgyógyászati osztállyá fejlesztjük, sőt mód nyílik arra is, hogy itt további átalakítással újabb húszágyas betegellátást biztosítsunk. Ez nagymértékben tehermentesíti majd a bajai és a kiskunhalasi kórházat. A kecskeméti és kiskunhalasi kórház udvarán, zsúfoltságuk csökkentésére, negyven-negyven ágyas pavilonok épülnek. A bajai kórházban tetőtér beépítésTizedszer permeteznek Igen szépen megeredtek a vesszők a bajai Micsurin Tsz 40 holdas szőlőgyökereztető iskolájában. Ez a gondos és szakszerű ápolásnak, s a növényvédelemnek köszönhető. Képünkön már tizedszer permeteznek. A közös gazdaság saját Ra- pidtox II. permetezőgépét Miszlai István traktoros vontatja. A szövetkezeti gazdák vakációzó diákgyermekei tartják a gép szórócsapjait, amelyek egyszerre hét sorra juttatják a bordói levet. sei nővérszállást létesítenek. — Még az idén megkezdik a megyei kórház tbc osztályának százágyasra való bővítését, jövőre pedig a kalocsai kórház rekonstrukcióját. Megyénk rendelőintézetéiről ugyanazt mondhatjuk el, mint kórházairól: zsúfoltak. A jövő év elején megkezdi működését az új épületszárnnyal kibővített bajai rendelőintézet. Az idén megyei viszonylatban a rendelőintézeti órák számát napi huszonkettővel növeltük. 1964-re az Egészségügyi Minisztériumtól újabb ötvenórás fejlesztést kérünk a szakorvosi javítás ellátására. Kiskőrösön a járási tanács egy rendelőintézet létesítését vette tervbe. Amennyiben a járási tanács rendelkezésünkre bocsát e célra épületet, berendezéséről, felszereléséről, orvosokról, asszisztensnőkről és technikai személyzetről gondoskodunk. Nem kevésbé fontos feladat a körzeti orvosi hálózat bővítése. 1965 végéig 12 új orvosi körzetet és két gyermekorvosi körzetet, szervezünk, s ennek -jó részét már a jövő évben megvalósítjuk. Az új körzeteket azokon a helyeken szervezzük, ahol az egy-egy körzeti orvosra jutó lakosság. létszáma meghaladja a négyezret. Ugyanakkor célunk, hogy az ötéves terv végére már minden körzeti orvos mellé külön házi betegápolónőt és orvosírnokot is adjunk. A körzeti orvosi ellátás megjavítása azonban függ attól is, hogy a községfejlesztés keretében építe- nek-e körzeti orvosi rendelőket, orvosi és körzeti ápolónői lakásokat, biztosítva ezzel a fiatal, egészségügyi dolgozók munkájának feltételeit és letelepedését. Egyre növekednek megyénkben a bölcsődei igények. 1964- ben mintegy száz állandó bölcsődei férőhely fejlesztését tervezzük. Katymáron az eddig nyolc hónapon át üzemelő idénybölcsődét állandó jellegűvé szervezzük át. Kiskunfélegyházán hatvan gyermek elhelyezésére alkalmas állandó jellegű bölcsődét létesítünk. Kiskunhalason negyven személyes bölcsőde építését kezdik meg. Kiskőrösön a helyi vezetek harminc személyt befogadó új bölcsőde létesítését tervezik. Ha erre a tanács megteremti a feltételeket, biztosítjuk hozzá a szükséges felszerelést és gondozói létszámot. Kecskeméten a meglevő három tanácsi bölcsőde túlzsúfolt, s még így is sok rászorult szülő nem tudja elhelyezni gyermekét. Az Egészség- ügyi Minisztérium egy újabb bölcsőde létesítésével kapcsolatos kiadásokhoz ötven százalékban hozzájárul. Most készülnek a költségvetések és községfejlesztési tervek — mondta végül Mohácsi elvtárs. — Ha a helyi tanácsok ezeket az egészségügyi feladatokkal is megfelelően egybehangolják, terveink végrehajtásában nem lesz zökkenő. Ily módon nagy lépéssel juthatunk előbbre megyénk lakossága egészségügyi ellátásának megjavításában. NAGY OTTÖ Mezőgazdasági üzemeink mostani legfontosabb tennivalói közé tartozik az állatállomány téli takarmányellátásának biztosítása. Járva a megyét, jólesően tapasztaljuk, hogy számos gazdaságunkban már két-három hete hozzáfogtak a boglyákban megszáradt rétiszéna kazlazásá- hoz és a silókukorica termésének tartósításához. Ami az utóbbit illeti, az eredmény összességét tekintve nincs mit szégyenkeznie megyénknek, hiszen a földművelésügyi minisztérium tájékoztatása szerint az értékes teleltető takarmány betakarításában az ország élenjárói között haladnak szűkebb pátriánk állami és közös gazdaságai. Szövetkezeteink a 14 ezer holdon termesztett fővetésű silókukoricának valamivel több mint a felét takarították be és tartósították eddig. A fennmaradt terület és a 10 ezer hold másodvetésű takarmánynövény termése betakarításának az ütemét azonban fokozni kell, mégpedig két ok miatt. Az egyik és a legsürgetőbb: a silókukoricák elérték, a legtöbb helyütt pedig túl is haladták a viaszérés stádiumát, amikor a legnagyobb tömeggel együtt a legnagyobb tápértékét adja a növény. Mivel a kukoricaszár rostjai gyorsan „fásodnak”, viaszérés után 1—3 százaléknyi tápanyagveszteség éri a még lábon álló hatalmas takarmánytömeget. A késlekedésnek tehát nagy az ára. A szakemberek egyébként ajánlják, hogy ahol a magnak termesztett kukorica nem hozott elég csövet, de a szár még zöld és lombos, silózzák be mielőbb, mert így nagyobb takarmányértéket menthetnek meg. Ahol viszont a silónak szánt kukorica — különösen az öntözött területeken — erőteljesen csövesedett, s már megállapíthatóan jó szemtermés remélhető, ott „cserébe” ezt hagyják meg csöveskukoricának. A silózás gyorsítására sarkalló másik ok az, hogy egyre több, és sok munkaerőt igénylő feladatot kell megoldaniok szövetkezeteinknek. Küszöbön a szüret, folyamatosan végzendő a kapások betakarítása, el kell vetni az őszieket, a szállításoknál is szükség van munkaerőre, stb. Nyilvánvaló, hogy később nehezebb embert találni a silózáshoz, noha ez — a tápérték megőrzése végett — folyamatos munkát kíván. A silókukoricát betakarító különböző típusú gépekben nincs hiány, egyre nem egészen 100 holdon elvégzendő munka jut. A gépeknél azonban általában kevés a segítő munkaerő, s nem elegendő a szállítóeszközök száma sem. Emiatt a járvasiló- zók munkájának az üteme lassú, „hézagos” a szilázs tartósító helyére történő szállítása. Jobb munkaszervezéssel lehet és kell is szövetkezeti gazdaságainkban a zökkenőket kiküszöbölni. Szakemberek javaslata alapján ajánljuk, hogy a szállító pótkocsira szereljenek magasítókat, ami által megkétszerezhető a kapacitásuk. Ügyelni kell arra is, hogy a felszecskázott silótakarmányt alaposan tömö- rítsék. Akár az árkokban történő, akár a föld feletti tartósításnál ne feledkezzenek meg a taposásról, amely célra nagyon alkalmasak a szántásra már kevésbé igénybe vehető „kiöregedett” traktorok is. Mindent egybevetve: a silózás gyorsítása nem tűr halasztást. Csakis az azonnali és jól szervezett munkával biztosíthatják gazdaságaink, hogy kérődző számosállatonként legalább 10 köbméter jó minőségű takarmányt tartósítsanak, s ezzel egyszersmind már most elvessék az átteleltetés gondját. T. I. Vendég — 10 ezer kilométerről Meghitt hangulat Kiss Árpádnak, a Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet helyettes igazgatójának hivatali szobájában. A kis kerek asztalon tálca, rajta ropogós szőlő, mosolygó piros alma, hamvas őszibarack. S az asztal körül, az igazgatóhelyettes és a tolmács társaságában, alacsony termetű, kékesfekete hajú, kreol arcú fiatal férfi ül. Ferde metszésű szemeiben jókedvű, barátságos mosoly. H. Dzundui Zsancan, mongol tudományos kutató a vendég, aki a Magyar és a Mongol Tudományos Akadémia között létrejött megállapodás értelmében egyhónapos tapasztalatcserére jött országunkba. A társalgás orosz nyelven folyik. — Most először nyílik alkalmam mondja — a magyarokkal való találkozásra. Nagyon vártam már erre az együttlétre, hiszen a magyar mezőgazdasági kutatásnak világszerte jó híre van. Kéthónapos NDK-beli látogatás után az elmúlt héten érkeztem Magyarországra. Néhány napot a Keszthelyi Mező- gazdasági Főiskolán és a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Növénytermelési Kutató Intézetében töltöttem. Szép eredményekről győződtem meg, a látottak mindenben megfelelnek elképzeléseimnek. Kecskeméten Kiss Árpád barátomnak az én szakmámba vágó triti- cale-kísérletei mellett a paradicsom- és a dinnyetermesztés eredményei is nagyon érdekelnek. A harminchat éves növénynemesítő két évig az omszki egyetemen folytatta tanulmányait. Orosz tudását mégsem csupán ennek köszönheti, hiszen Mongóliában a tudományos munkatársaktól legalább egy idegen nyelv tökéletes ismeretét követelik meg. — Az 1921. évi forradalomig az én hazámban semmiféle kutatómunka nem folyt. Azóta viszont dicséretre méltó eredményeket értünk el. Gabonane- mesítéssel 1950 óta foglalkoznak a harai kutatóintézetben, amelynek a növénytermesztési osztályát vezetem, s munkatársaimmal eddig jó néhány népszerű kalászosfajta kitenyésztésével büszkélkedhetünk. Igen értékes módszertani segítséget kapunk a szovjet kollégáktól, a bolgárokkal pedig a bogyós növények nemesítését illetően élénk a kapcsolatunk. Hazánkról Úgy vélekedik, hogy „szép és igen fejlett ország”. Nagyon tetszik neki szálláshelye, az Aranyhomok is. Csipegeti a szőlő vízcseppek- től csillogó bogyóit, s szinte percenként jegyez — a felülről lefelé haladó, régi mongol írással — füzetébe. A testvérbarátság szép emlékei mellett értékes, gazdagon gyümölcsöző tapasztalatokat is visz magával a tőlünk 10 ezer kilométerre fekvő Mongóliába. Jóba Tibor
