Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-28 / 200. szám

1963. augusztus 28, szerda 3. oldal Elkészül-e ? A hűség titka ni. Ügy hiszem, az épülő műhely- csarnok tetejéről, jobban mond­va a tetőelemek közül végig le­het látni a Sugovica-parti für- dőzőket. Mintha Pesten, a Ró­mai-parton járna az ember. Az égő nap a Duna kékjét is fe­hérre halványította, kókadttá szívta a szigeti lombokat. A va- kációzókat, nyaralókat, akik — több soros füzérként lepik el a vakító fövenyt, éppoly sötétre barnította, mint az építőmunká­sokat, akik a piros téglafalakról legfeljebb vágyakozó pillantást küldhetnek feléjük. Hosszú a nap, mondhatná valaki, a kő­műveseknek is lesz még idejük fejront után a fürdésre. Igen ám, ha nem nyújtott műszak­ban dolgoznának — már hóna­pok óta. Sőt, legújabban havi két szombatjukat is megtoldják s a vasárnapot is rááldozzák, csakhogy elkészüljön az Alsó- dunavölgyi Vízügyigazgatóság Gépüzemének bajai, új műhely- csarnoka. — Elkészül idejére? — kér­dezzük Szarka Lajos művezető­től, aki a hűvös irodába invi­tál. Órára — percre — El — mondja egyszerűen az őszülő, határozott megjelené­sű férfi. Elmélkedés helyett rög­tön a falra akasztott kimutatá­sokat kezdi lapozgatni. — Tes­sék, itt a menetrend — áll meg az egyiknél, amelyen befeketí­tett és fehéren hagyott kocká­kat látni. Ez a Burkovics József 20 fős szocialista brigádjának e heti programja. Vízszintesen a napok, függőlegesen a mun­kafajták sorakoznak rajta. Itt az első: felmenő fal felrakása 5- én, 6-án, az van besatírozva. A második: vasablak elhelyezés: 6- 7—8-án. Harmadiknak a per- lit betonozás födémen — követ­kezik: 6—7—8—9-ére — és így tovább a vasbetonkoszorúzáson, vakoláson át a vasbetongeren­dák elhelyezéséig. Mindenütt vonalkázva a rászabott napok. Ezt a tervet a brigáddal már a múlt héten ismertettem. Ezt kell elvégeznünk, mondtam. Ezt el lehet végezni, ezzel ennyit, az­zal annyit lehet keresni. Vitas­sák meg a szaktársak, hol tud­nánk fogni a munkán. Mire a hetet kezdtük, módo­sult a célkitűzés. Két nap volt a felmenő falazásra: 5-e, 6-a. Hatodikán délre kész — mondta a brigád. Fél nap nyereség. 6, 7, 8 a vasablak elhelyezésére; 7- én délre megcsináljuk. Egye­dül a vasbetongerendák elhe­lyezésének ideje maradt válto­zatlan, a többi munkán össze­sen 3 és fél napot rövidítettünk. Egy kicsit rádolgozunk, de leg­főbbképpen azzal, hogy még a percek helyét is meghatározzuk a munkafolyamatban ... 10 órás műszak alatt ez sokra megy. Kinézek a felvonulási épület ablakán. Nyugodt, harmonikus mozdulatokkal, elmélyülten dol­goznak mindenfelé. Semmi kap­kodás. De máris Szarka Lajosra figyelek, aki a programon rög­zített számítást mutatja. — 88 500 forint a brigádra, 4450 forint az egy főre eső ter­melési érték, s ez utóbbi így 400 forinttal növekedett, növek­szik a héten. A három és fél nap lehetővé teszi, hogy 50 négyzetméter külső homlokzat­burkolást és 8 köbméterrel több falazást végezzünk ... Mindeh­hez természetesen munkahelyet, anyagot százszázalékosan bizto­sítani kell. Ez az én gondom és a brigádvezetőé. Előrelátóan 85°/0-a helyszínen volt az anyagnak, mikor a munkát kezd­tük. Általában a megrendelés után 2—3 hónapra szokott jönni az építőanyag. Ezt a mi építés- vezetőségünknél — számításba vesszük, s a kiesési időt kikü­szöböljük. Ehhez viszont a mű­szakiak előrelátására van szük­ség. Tudniok kell egy hónapra, egy hétre előre, mit fogunk csi­nálni, mit fejezünk be eredmé­nyesen a rendelkezésre álló gé­pekkel. Nálunk hetenként tar­tunk megbeszélést, s azon tájé­koztatják egymást az építkezé­sek vezetői is, mennyi gép kell, nem tudunk-e munkásokat át­csoportosítani. Minderről a bri­gádok is értesülnek, így műve­zetőtől a segédmunkásig, kőmű­vestől az ácsig mindenki közös ügyének tekinti a gondokat. Elveszett az a vezető, aki „kis­korúnak” tekinti beosztottait, s csak a maga fejére számít. 8— 9 éves törzsgárdám van nekem is. Nem félek, hogy tőlem vala­ki elkívánkozik. Ha ma azt kér­ném öt emberemtől, holnapra tíz munkásra lenne szükségünk, biztos vagyok benne, hogy hol­nap itt lenne a tíz ember. Ügy ismerik az építésvezetőséget, hogy itt van munkaterület, van anyag, lehet keresni. Ez a kapcsolat azonban nem­csak a munkában kovácsoló- dott. Egymás személyi ügyei sem hagynak hidegen bennün­ket. Jó a pártszervezet, jó a szakszervezet. Nem magyarázza körül a dolgokat, ha segíteni kell. Egyik szaktársam hozzá­tartozója hosszú idő óta hordoz­ta betegségét, privátim nem si­került elhelyezni speciális gyógy­kezelésre. Intézkedtünk, s a csa­ládtag olyan üdülőbe került, ahonnan gyógyultan távozott... Nem beszélni kell az emberek­kel való törődésről... A „kényesu kérdésről — Mi a véleménye Szarka elvtársnak, miért mennek a munkások a vállalat egyes mun­kahelyeiről? Olyan nagy a me­zőgazdaság elszívó hatása? — Nem hinném, hogy az any- nyira jelentős lenne, és amiatt félnie kellene a szakmának .. . Az elmondottakon kívül — mun­katerület biztosítása, törődés, kereseti lehetőség — szeretnék szólni a nem építőipari munka­helyek, egyes vállalatok, üze­mek „elszívó hatásáról”. — Er­kölcstelennek tartom, hogy a mi társadalmunkban ugyanab­ban a szakmában, jóval keve­sebb munkával, keressen any- nyit valaki, mintha szakszerű vezetés mellett,.» meghatározott építőipari normák szerint dol­gozik. Márpedig — tisztelet a kivételnek — a nem építőipari üzemeknél, vállalatoknál nagy­részt ez áll fenn. Nem a képes­ségeik szerinti teljesítményt nyújtják az odaszegődött építő szakmabeliek —, mert nem is kívánják meg tőlük. Bárki ta­pasztalhatja, mennyivel több ideig, sokszorosáig elhúzzák — ugyanannak a munkának az ide­jét. Órabérben keresnek, az a fontos, hogy a munkaidő kitel­jen. Lehet, hogy nem hozzáértő irányítja őket, s akkor egyene­sen „császárok”, a szakmunká­sok ... Szóval ezen intézménye­sen kellene változtatni, mert az építőipari vállalatok fogják meg- sínyleni... TÓTH ISTVÁN (Folytatása következik.) A vámszedők ötféle reszortmunkához ért, és kéttűs varrógépen dolgo­zik Kácsor Józsefné a Férfi Fehérneműgyár bajai gyárában. A Kapitány Lászlóné vezette szalag egyik legjobb dolgozója. A gyári életet szalagvezetőjével kezdte. Teljesítménye 125— 130 százalék között váltakozik. Titkos pálinkafőzőt, adócsalókat lepleztek le Évenként több százezer fo­rintot is elér az az összeg, ame­lyet egyes termelők, kisiparo­sok fondorlatos módon igye­keznek elvonni az ország pénz­ügyi vérkeringéséből. Ám pénz­ügyőri szerveink, a lakosság be­jelentései, valamint a szigorú ellenőrzés eredményeként egy­re több ilyen gazdasági kárte­vőt lepleznek le. A magabiztos zugbormérő 1961 decemberéig saját borki­mérése volt a Dunapataj, Sze- lidi-puszta 7. szám alatt Varga Lászlónak. Ebben az esztendő­ben összesen 27 hektoliter bort mért el a nála megfordult ven­dégeknek. A következő évben, 1962-ben megvonták tőle az iparengedélyt, de Vargát ez egy cseppet sem zavarta, tovább mérte a bort. 1962. január 5-től ez év májusáig 49 hektoliter bort adott el. Olyan biztos volt a dolgában, hogy még hitelbe is adott, s a hozómra mért bort adóskönyvébe is lerögzítette. A precíz könyvelést másutt sem mulasztotta el. A poharan­ként eladott bort 25 literen fe­lüli tételekben „adta el” külön­böző vállalatok, tanácsok, szer­vek részére. Ebben az évben már az adóbefizetési csekkeken „a nagy tételben vásárlók” ne­vét sem tüntette fel. Varga László a bor poharas kimérésé­vel literenként 4, összesen 19 ezer 600 forinttal károsította meg a népgazdaságot. S még egy jellemző példát a szabálytalanságok sorozatát el­követő magabiztosságára: Az ellenőrzést végző pénzügyőröket egyhetes díjmentes nyaralásra invitálta. Addig jár a korsó a kútra ... Dudás Géza, Tázlár, Rákó­czi út 4. sz. alatti lakosnak és bűntársainak adócsalási ügye három év után derült ki. A Vas megyei rendőrségnek feltűnt, hogy Tázlárról szinte nap mint Oportósziiret Ezek az augusztusi kora reggelek a Duna partján is hűvösek. Ne­héz, ezüsttapintású har­mat üli meg a szőlőtő­kék leveleit, a köztük tömören megbúvó, fe­ketébe játszó sötétkék oportófürtöket, a tő­kék között tucatszámra sorakozó szilvafák gyü­mölcsének kék ham­vait. Édeni csend tanyázik az apostagi határ Ko- vacsosi dűlőjének csu­pa szőlős tájain. De csak reggel hat óráig. Mert akkor a dű- lőút finom homokján surrogva robognak ki­felé a Duna Tsz gu­mikerekű kocsijai, pla­tójukon az asszonyok­kal és a ládák százai­val. S mire a téglából épült csőszház elé ér­nek, már a nap is ma­gasról kacsint a vidék­re, sugaraival mindin­kább szétoszlatva a harmatot. Délelőtt van. Hor­váth Ferencné tízta­gú munkacsapatában dolgozó asszonyok fel­feltünedeznek a tőkék között. A munkacsapat vezetője pedig a csősz­házban másodmagával csomagolja a ládába a szőlőt. A megrakott lá­dák már garmadában állnak a sarokban. Figyelem a csomago­lás munkáját Az asz- szonyok zöld szalaggal bélelik ki a ládákat. Stílusosan. Csak aztán rakják bele a fürtöket, gondosan egymáshoz illesztve őket. hogy mi­nél több elférjen. Meg hogy ne rázódjanak ösz- sze. — Bizony, hosszú út­ra indul az oportó — így Horváthné. — Ex­portra. Mint minden évben, most is a mi munkacsapatunk vezet a szedésben. Hát... van már egy kis gyakorla­tunk a csomagolásban. Délután kettőre, amikor a telepre szállítjuk, meglesz a hatvan láda. Tegnap például nyolc mázsával szedtünk .. . Leidál János, a MÉK helybeli felvásárló-tele- pének vezetője, nagy gondban van. Előző nap csaknem száz mázsa oportó „futott be”. Nagy része a Duna Tsz-ből. Tegnap este nem győzték elszállíta­ni a dunavecsei telepre. Most hát gyors ütem­ben, kézről-kézre per­dülnek a ládák a teher­autó felé. Igyekezni kell, hogy még a mai exportszerelvénnyel út­nak induljon az áru. — Hová? — érdeklő­döm. — Csehszlovákiába, Lengyelországba és mindkét Németország­ba — hangzik a válasz. Jut belföldre is az oportóból. Az alkot­mány ünnepének kettős munkaszüneti napján például a Veszprém megyei MÉK több va­gon mennyiséget vett át, a Balaton mellett nyaralók igényeinek ki­elégítése céljából. De az ország, sőt a megye több városába is eljut az apostagi szőlő. A Duna Tsz áruát­adója, Miklán Dániel is itt található a telepen. Leidál Jánossal épp ar­ról tárgyal, hogy a kö­zös gazdaság pótszerzű- dést kivárt kötni a sző­lőre. — Eredetileg hatszáz mázsa étkezési oportó értékesítését terveztük — magyarázza. — De ennél jóval többet, sze­dünk. így ugyanis sok­kal kifizetődőbb. Maga­sabb árat kapunk érte, a munka is kevesebb ve­le, azonkívül a MÉK kilónként még negyven fillért is fizet a csoma­golásért. Előny az is, hogy most sokkal in­kább van időnk a sze­déssel bajlódni, mint később, amikor össze­torlódik a betakarítás és a vetés mindenféle munkája. Naponta majdnem 400 rekeszt szednek tele a szövetkezet 800 hold szőlőjének terméséből. És még így is csak a termés alig egyötödét takarítják be, mint ét­kezési borszőlőt. HATVANI DÁNIEL nap érkezik nagyobb mennyisé­gű borszállítmány egyéni ter­melőtől. A rendőrség kérte fel a pénzügyőrség kiskőrösi szaka­szát, nézzen utána, milyen mó­dón kerül forgalomba a bor. A vizsgálat nem kevesebb, mint 15 700 forintot kitevő adócsa­lást leplezett le. Dudás Géza 1959-ben bejelentés nélkül 27 hektoliter rejtett bort, s 40 li­ter pálinkát értékesített. Ezt követően 1960-ban már többre tellett a merészségből, no meg a bejelentetlen borból. Abban az évben 130 hektoliter bor „ván­dorolt” el Vas megyébe. Azt hitte, ha nem Bács-Kiskun megyében értékesíti a bort, nem történik baja. Ám a korsó — még ha boros is — egyszer összetörik. Előkerült a főzőüst A nyár elején Bódis Sándor, Kunszentmiklós, Szedria utca 75. sz. alatti házának egyik mel­léképületében 39 hektoliter bort találtak, a dunavecsei pénzügy­őrök. Ezt a bormennyiséget a termelő „elfelejtette” bejelente­ni. Amikor a bor rendeltetése felől érdeklődtek, a gazda arra hivatkozott, hogy annak árából gyógyszert kívánt vásárolni. Azt már nem kérdezték meg, hogy azzal a 30 liter pálinkával, amelyet szintén megtaláltak a szalmába rejtve, mi a gazda szándéka. Az nyilvánvalóvá vált mihelyt előkerült a 100 literes főzőüst, a vörösréz szeszlepárló- cső, a hűtőpalack és az üst­sisak. A dolog világos: Bódis Sándor több mint 16 ezer fo­rinttal próbálta megkárosítani az államot, amellett még tiltott pálinkafőző-készüléket is üze­meltetett. Három példa a jő néhány, ál­lamunk törvényeit semmibe ve­vő gazdasági kártevőkről. A népgazdaságnak okozott kárt ? manipulációk felfedezése után megtéríttetik velük, de ezeket a társadalmunk, gazdasági életünk vámszedőit a törvény szigorá­val kellene felelősségre vonni, hogy elmenjen a kedvük hason­ló bűncselekmények elkövetésé­től. ' GÉMES GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom