Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-03 / 180. szám
1963. augusztus 3, szombat 3. oldal Ünnep előtt a szikesen SZÄMLAELLENÖR Ellentmondásos a kép. Mérnöki pontossággal kimért parcellák, a táj flórájának sivárságával ellentétben gazdag termést ígérő kukoricával, egyéb növényfélékkel — s a magas agronómiái képzettség közreműködését eláruló nem egy parcellán kötélteregető asszony előtt kézi kaszás vágja a bú zát. A korszerűség látványa a maradiéval keveredik. Néhány pillanat múlva jókora „cégtábla” sejteti a látszólagos ellentmondás okát, célját „Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, Szeged, Fü- löpszállási Telepe” hirdeti szerényen a Kecskemétre futó Solti műút és a Dunavölgyi-fő- csatoma metszésének háromszögébe állított tábla. Amit abbahagytak... Kísérleti telepen vagyunk tehát, itt künn, Fülöpszállás határában, a műút gátjához simuló parcella-mozaikon. „Nyo- matéknak” nem hiányzik a ter- ihelés gondjaira érzékenyen reagáló fülnek oly kedves hang sem: odább, a csatornából, TL. —120-a: motoros szivattyú duruzsolva hörpinti-nyomja a vizet felszíni csövek hálózatába, s fél tucat szórófej csettegve permetezi az áldást maga köré. Házikó lakója, az esztendő híján hatvanéves Szabó Pista bácsi jön elém, s máris magyaráz hévvel, szakértelemmel, gondosságról árulkodván minden szavával, ö a telep kezelője, tizenhárom éve van a szegedi intézet szolgálatában. Elmondja, hogy pontosan tíz éve létesítették a telepet, főként abból a célból, hogy megleljék a rizs termesztésének legjobb módszerét. A kísérlet feles sikerrel járt. Holdanként 29 mázsát takarítottak be a hurkába valóból, de többe került a leves, mint a hús: túlságosan nagy költséget kellett a rizsre fordítani. Fokozatosan abba is hagyták kísérleti termesztését, utoljára két éve volt néhány parcellája. • amit elkezdtek Tavaly óta 62 holdra növelték a telep területét, ame'y immár az út mind a két oldalán nyújtózik bele a környező sziki legelőkbe. Kecskemét felé jövet a bal oldalon az idén Bánkúti búzát, árpát, kukoricát vetettek 5x11 méteres parcellákon, miután mindegyik vályogtalajának az erejét másmás mennyiségű műtrágyával pótolták. Egy holdra átszámítva általában két mázsa szuperfoszfáttal, s fele annyi nitrogén tartalmú műtrágyával „sózták” a talajt, de van olyan parcella, amely másfél mázsa nitrogént, olyan is, amelyik három mázsa foszfort kapott. Körülbelül nyolc holdon 10x40 méteres parcellákon talajműveléssel kombinált trágyázási kísérletet folytatnak a kukorica termesztésére vonatkozóan. Az út jobb oldalán húzódó, meszes talajú terület két-két holdján legelőjavítási, legelő- felülvetési kísérleteket végeznek, s különböző fűféléket — vörösesen készt, angolperjét stb. — termesztenek, a legmegfelelőbb réti takarmánynak való megállapítása végett. A negyedik fajta terület parcelláin foszfor, káli, nitrogén tartalmú műtrágya különböző mértékű — két-három mázsa — adagolásával folytatnak fűtermesztési kísérletet. Hét holdon 193 mássa És meghatározott norma szerint öntöznek is. Mesterséges csapadékkal látták el a búzát és az árpát is; két alkalommal mindegyik gabonaféle összesen 40—40, a kukorica eddig egyszer 20 milliméter vizet kapott. Az eredmény? Három esztendeje a Bánkúti búzából (az akkor már erősen csökkentett területű rizs mellett azt termesztették) hét holdról összesen 193 mázsát takarítottak be. A holdankénti átlag tehát majdnem elérte a 28 mázsát! (Az idei termést éppen látogatásunkkor aratták, mégpedig, az adatok pontos meghatározása végett kézi erővel, s így az eredmény csak cséplés után derül ki. Bár szép volt a búza, Pista bácsi szerint nem lesz olyan hozama, mint az 1960-as termésé. Ennek azonban az az oka, hogy tavasszal a csatornából hátulról” elborította a víz a vetést.) Itt álljunk meg egy gondolatra. Pontosan a telep megszemlélése napjának délelőttjén beszéltem két Kalocsa környéki szövetkezeti szakemberrel, s azóta még más vidékre való hárommal, és egyöntetűen mind az ötnek az volt a véleménye, hogy „mi a fenének termesztjük mi olyan mértékben az olasz San Pastoret, amikor hol beválik, hol kudarcot vallunk vele. A szalmája arasznyi, sikértartalma meg sem közelíti a világhírű magyar Bánkútiét. Inkább az utóbbinak a szalmáját kellene erősíteniük a kutatóknak stb.” Kötelességemnek tartottam ezt is közreadni, azzal a szerény közóhajjal, hogy alapos felméréssel meg kellene állapí- taniok az illetékeseknek: csakugyan helytálló-e az említett ót. de biztos vagyok benne, a megye ennél jóval több szakemberének a véleménye. Iskola és... Másik eredmény. Mázsával majd csak a betakarításkor, szemmel azonban már most lemérhető. A kukoricát 10, 20 és 30 centis szántásba vetették a különböző parcellákon. Az utóbbin a szár már ellepi az átlagmagasságú embert, a 10 centis szántásba vetett pedig csak térdig ér. Kétségtelen, hogy sok hasznos, tapasztalatot szerez a szikes talajok szántóföldi növénytermesztésére és legelőgazdálkodására vonatkozóan a két szegedi kutató, de úgy volna jó. ha szervezett látogatás során közvetlenül megismerkednének eredményeikkel a hasonló talajú földeken gazdálkodó szövetkezetek vezetői, szakemberei. Hiszen iskola ez, ahol lehet és kell is tanulni. Ahogy elbúcsúzom a szívélyes kis öreg telepvezetőtől, a csettegő szórófejek láttán-hal- latán másik hasonlat is képző- dik-fogalmazódik bennem. Ünnepi táncba a falusi legények hívják ilyen hangú ujjesettin- téssel a lányokat. Mezőgazdasági termelésünk fejlődése egyik szakaszának ünnepet jelentő diadala előtti hangulata van az egész telepnek. TARJÁN ISTVÁN Tizenöt évvel ezelőtt lépte át a Bajai Finomposztógrár küszöbét Kapitány Vilma. Egy esztendőt a szövődében a zakatoló gépek társaságában töltött el, majd a számviteli osztályra került. Azóta a számok szerelmeseként ismerik. Eddigi kifogástalan munkájáért Kiváló dolgozó oklevéllel tüntették ki. Menjen, va^y maradjon a brigádvezető? Kevés kollektíva vallhat magának annyi elismerő szót és dicséretet, mint az élüzem címmel kitüntetett Kiskunhalasi Községgazdálkodási Vállalatnál Kardos Sándor szocialista címet elnyert brigádja. Most azonban nem dicsérni akarjuk őket. A vállalat vezetősége az elmúlt hetekben úgy döntött, hogy a más részlegeknél dolgozó — nagy tudású, szorgalmas, hozzáértő munkásokat áthelyezi az útfenntartó részleghez, tekintettel arra, hogy az utóbbi időben itt ugrásszerűen megnőttek a feladatok. E gondolat kapcsán került szóba többek között Kardos Sándor neve is, aki a bitu- fatermelés megindulása óta ennél a részlegnél dolgozik, s 1961. augusztusa óta tagja, egyúttal vezetője is az egyik brigádnak, akik az elmúlt évben elnyerték a szocialista címet is. Eddigi eredményeik alapján ismét esélyesek a megtisztelő kitüntetésre. Ilyen előzmények után hívta megbeszélésre a brigádot a vállalat vezetősége. Közölte az egybegyűltekkel miért van szükség Kardos Sándorra, s kérte a jelenlevőket, hogy egyezzenek bele brigádvezetőjük áthelyezésébe. A MED ŐSZ elnöksége és a Földművelésügyi Minisztérium vendégül látja a gépi aratás legjobbjait A betakarító gépek — kombájnok, kévekötő-aratógépek, rendrearatók — vezetőinek hagyományos vetélkedése az idén minden eddiginél szélesebb körű volt. A nagy verseny 20 lég- kiválóbbját a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége és a Földművelésügyi Minisztérium az idén is családjukkal együtt vendégül látja a fővárosban. Az ország 20 legjobb gépállomási, termelőszövetkezeti és állami gazdasági gabonabetakarító gép vezetője augusztus 19-én érkezik a fővárosba. A MEDOSZ elnöksége és a Földművelésügyi Minisztérium fogadást ad a tiszteletükre, majd megtekintik a város nevezetességeit és 20-án egész napos hajókiránduláson vesznek részt. (MTI) A bejelentést parázs vita követte. Végül is eredménytelenül zárult a tanácskozás, mert sem a brigádvezető, sem a tagok nem fogadták el a vezetőség javaslatát. Ki mivel indokolta álláspontját? Kardos Sándor brigádvezető mondókáját így summázhatjuk: Nem tudom kire hagyni a brigádot. Attól félnek munkatársaim, ha elmegyek a brigádból, lemaradnak a versenyben. — Egyébként sincs kedvem más munkaterületen dolgozni, sajnálom itthagyni régi barátaimat, kollegáimat. Ügy gondolom, hogy az áthelyezés után fizetésem is csökkenne. Süttösi Balázs brigádtag így vélekedik: Szeretjük őt, jó része van abban, hogy elnyertük a szocialista brigád címet. Ért az emberek nyelvén, összefogja, jól irányítja a brigádot. Megtudtuk, hogy a vállalatvezetőség ez évre 7 milliós útépítési programot kapott. Mivel megfelelő útépítő szakmunkásokból megyeszerte hiány van, úgy döntöttek — helyesen —, hogy a fizikai dolgozók közül a legrátermettebbeket, a szakmailag is felkészülteket előléptetik, azaz ehhez a részleghez irányítják. Ily módon alakítják ki a középvezetők gárdáját. Indokolja ezt az eljárást többek között az is, hogy két év múlva a bitufatermelésnél dolgozó munkásokat az új feladatoknak megfelelően más mun- körbe kell áthelyezni. Ezért a zökkenők elkerülése céljából már most hozzá kell kezdeni a munkához. A vezetők azt gondolták, hogy a szocialista brigádok, köztük a Kardos-brigád is megérti ennek fontosságát, — együttérez a vállalatvezetőséggel, és segít a gondok megoldásában. Amint a példa mutatja a megegyezés nem sikerült. A vállalat vezetője ennek ellenére sem él törvény adta jogával: eláll az áthelyezések adminisztratív megoldásától. Ennek kapcsán azonban felvetődik több kérdés: helyesen járt-e el a vállalat vezetősége, amikor belenyugodott a brigád döntésébe. A brigád eljárása segíti-e a vállalat fejlődését, magatartásuk mennyiben felel meg a szocialista követelményeknek. Nekünk az a véleményünk, hogy a vállalatvezetőség helyesen járt el, tekintettel arra hogy itt szocialista közösségről van szó, melynek tagjai meglett korú emberek, akik ha időnként tévednek is, általában helyesen egyeztetik össze egyéni érdeküket a köz érdekével, látják, hogy csak úgy tudnak gyarapodni, ha a közösség is előre lép. GACSÁLYI ISTVÁN Három év alatt háromszorosára nőtt a szuperbenzin-fogyasztás Törpe benzinkutak a falvakban Hazánk útvonalain immár százezer személy- és teherautó és 200 ezer motorkerékpár közlekedik. Az ÁFOR töltőállomásai jelenleg 33 százalékkal több Barátomékat sokáig sajnáltam. Szerényen, majdhogynem szegényesen éltek, fogukhoz verték a garast, reggelire zsíros kenyeret ettek, hagymával, vacsorára liptói túrót paprikával, s közben nagyokat sóhajtottak: — na, még egy év! — na, még három hónap!... S egy szép napon vadonatúj Wartburg gépkocsival álltak meg a házunk előtt, arcuk kipirult az örömtől, boldogságtól, s tekintetükkel simogatták a csinos járművet, amelyre legszívesebben ezt írták volna fel: „Megkoplaltalak”, ahogy régen a villák oldalára írtak hasonlókat az új tulajdonosok. Fél esztendő telt el, ismét búskomoran járnak, s észrevettem: újra szerényen, majdhogynem szegényesen élnek. A változatosság kedvéért most reggelire esznek liptói túrót paprikával és vacsorára zsíros kenyeret, hagymával. Már-már azt hittem, hogy másik álmuk megvalósítására, egy saját kis házacskára takarékoskodnak gőzerővel, amikor elárulták, hogy ennél sokkal, de sokkal nagyobb gondjuk támadt: esik a kocsik ára, s kiszámították, ma már az ő Wartburgjukért sem adnának — habár naponta simogatják, karbantartják — ötvennyolcezernél többet. „El kell adni sürgősen!” — csak ez lehet a megoldás. — Na és akkor nem lesz kocsitok? — kockáztattam meg a kérdést. — Dehogyisnem! Veszünk egy újat, hát nem érted, hogy máris arra spórolunk! — mondták, s úgy néztek rám, mint akinek gondolkodó képességéről meg lehet a privát véleményük. — Van egy cuki új típusú Wartburg, túrista- útakra! — csillant fel a férj szeme. „S ha annak is lemegy az ára, meg aztán használat közben is csökken az értéke, már pedig csökken az bizonyos. akkor mi lesz?’’ — jutott eszembe, de nem mertem szólni, hiszen olyan céltudatos önfeláldozás sugárzott az arcukról, hogy nem volt szívem ilyen irigy és kicsinyes, praktikus, talán alantas gondolatokkal megzavarni őket. Hadd koplaljanak csak tovább... hisz Diogenész is lám csak egy hordóban lakott, sokat nem evett, mégis boldog ember volt. S az volna ma is, ha élne. Ma is hordóban lakna és — Wartburg gépkocsira gyűjtene, szegény. F. Tóth Pál benzint és gázolajat, 120 százalékkal több keveréket és háromszor annyi szuperbenzint szolgáltatnak ki, mint 1960-ban. Az üzemanyag-ellátás azonban nem zökkenőmentes. Nem benzin — vagy olajhiányról van szó, hanem a töltőállomás kevés. Ennek tulajdonítható, hogy egyes töltőállomások hihetetlenül nagy forgalmat bonyolítanak le. Az ÁFOR-tól kapott tájékoztatás szerint rövidesen jelentős javulás következik be. Mintegy félmilliárdos költséggel jövőre nagyobb beruházássorozat indul, s 1965-ig 50. majd 1970-ig további 300 új töltőállomást létesítenek az országban. Az ÁFOR nagyobb segítséget kíván nyújtani a falusi motorosoknak. Különböző kisközségekben az idén felállítják az első száz törpe kutat, ahol kizárólag keverékanyagot szolgáltatnak ki. Az első húsz törpe benzinkút már meg is kezdte működését. (MXU