Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-25 / 198. szám
3. oldal Elleésvüt-e? A„vezérkarnál V« Milyen következményekkel jár, ha az építőipar adós marad ígéretei teljesítésével? Mit tesznek, mint vélekednek a vezetők, munkahelyi középkáderek az elmaradás pótlásáért? Mi a mun- kások véleménye? Ezekre a kérdésekre keresünk választ az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat egy-egy fontos munkahelyén. A vállalat központjában Szakáll János szb-titkárhoz térünk be elsőnek, s elmondjuk szándékunkat. Kérjük, tájékoztasson, mihez tud segítséget adni a sajtó? — örülünk a szerkesztőség kezdeményezésének. Feltétlenül írjanak a kiskunmajsai Árvái Sándor szocialista brigádjáról. Miután átadták a helybeli kul- túrházat. elmentek segíteni más munkahelyekre. Egy részük a Nagykőrösi Konzervgyár, másik részlegük az alpári tsz építkezésein dolgozik. Hasonlóképpen kész bárhová menni a megyében a kiskunfélegyházi Szombati Mihály és Mogyoró Antal szocialista brigádja. A bajai építésvezetőség területéről Stévó István szocialista szobafestő brigádja Kecskemétre utazott a munkák meggyorsítására. Emlékeztessék az olvasókat, hogy messze híre ment, milyen szép munkát végeztek az Aranyhomok Szálló kifestésével... Ne hagyják ki Szerezla Pongrác brigádját sem. ök Szeremlén építenek tsz-istállót. Nem könnyű Mialatt a fentieket lejegyezzük, Kókai Ferenc, a vállalat párttitkára, egyébként normatechnológusa is mellénk telepedik. Alig várja, hogy ő is „diktálhassa”. Dolgozóink sorra felajánlják, hogy havonta két szombatjukat, vasárnapjukat — a vidékiektől legalább egy vasárnapot kértünk — szánják a munka meggyorsítására. Már a felhívást követő első vasárnapon minden különösebb agitáció nélkül — 280-an jelentkeztek munkára Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Kalocsán. Kecskeméten például 192 forintot keresett fejenként az a KISZ-brigád, mely a zeneiskola építkezésén a válaszfalazást végezte... A pártszervezetnek nem köny- nyű a dolga. A párttagok teljesen szétszórtan élnek a munkahelyeken. A kecskeméti Lenin- városban, a nagy építkezés mintegy 200-as létszámából mindösz- sze öt a párttag, máshol még kevesebb; itt egy művezető, amott egy karbantartó. A tervet teljesítenünk kell, bár nagyon meg kell küzködnünk. — Adottságaink nem sokat változtak, de a tavalyi 225 millióval szemben idén 300—310 millió forint értékű munka elvégzése vár ránk. Az információ után Neiner János igazgatót keressük fel az szb-titkárral. Neiner elvtárs hosszú iratot olvas, elégedetlen megjegyzéseket tesz, mintegy láthatatlan valakivel vitatkozva. Szemmel láthatóan rossz hangulatban van. Súgva kérdezem Szakáll elvtársat: — Mennyi is volt a téli lemaradás? ö is súgva válaszol: — Harmincnyolc millió. „Kényes“ kérdések Elég kényelmetlen ilyen helyzetben az újságíró dolga, de hát vissza nem fordulhatunk. Elég ügyefogyottan hangzanak az első kérdések, milyen munkahelyeket javasolna feldolgozásra igazgató elvtárs, miről érdeklődjünk a műszakiaktól? — Menjenek, ahová akarnak. Kérdezzenek', amit akarnak!... Én tudjam, maguknak mi a szándékuk? — zárkózik el Neiner elvtárs, de látszik, hosszabb magába fojtott kesergés rezonál hangjában. Ügy ül le hozzánk mint aki tőlünk várja a feleletet — saját kérdéseinkre. — Azért kérném Neiner elv- társ véleményét, hová javasolja kiutazásunkat, mert mindenütt vannak azért speciális problémák. Halason másak, mint Baján — nem? A műszakiak munkájáról itt többet... — Mit kérdezzenek, mit? ... Többet már igazán nem facsarhatunk ki belőlük, mindent megtesznek, ami tőlük telik . .. Mit tehetnek a műszakiak? Legalább 900-zal több mun kásra volna szükségünk a hátralevő időben, ehelyett 300-zal kevesebb van. mint májusban volt... Ráadásul rosszul készítették elő a beruházásokat, késett a tervdokumentáció ... Vagy mire megjött, mór nem volt munkaerő. Az ostor min denért rajtunk csattan. Ha az ember elmondja a gondjait, odavágják, hogy ne magyarázkodjon. Mennek az emberek, elszívja őket a mezőgazdaság ... Meg a nem-építőipari munkahelyek, Emberség dolga ahol — ne, ezt ne írja — köny- nyebben keresnek annyit, mint nálunk. Vagy még többet... Egész délelőttömet egy brigáddal tárgyaltam végig. Jelentették, hogy kilépnek . .. Kérleltem a szaktársakat, maradjanak. ök meg csak, hogy mennek és mennek ... Az ember idegei felőrlődnek, s ilyenkor már a hangnemben sem válogatós. Én is „odavágtam” nekik a végén, mikor semmire nem mentünk: Hát akkor menjenek!... Objektív tények Nem olyan egyszerű az építőipar gondjainak megoldása, mint ahogyan a televízióban „beszéltették” azokat a műszakiakat. Csak mondogatták, én így csinálom, én nem úgy, hanem emígy ... Aki ismeri a helyzetet, csak mosolygott, meg bosz- szankodott rajta. Nem láttam a tv-interjút, nem tudok hozzászólni. Szakáll elvtárs azonban szintén megjegyzi. — Tiszta „beállítás” volt az egész... — Üjság, hangosbemondó, felhívás alig segített. Nagyszabású összefogásra van szükség; magam is járom a párt-, társadalmi szerveket, intézményeket munkaerő dolgában . .. Gépünk kevés van ... Darunk már van, de sok egyébfajta kellene... Türelmetlen, elkeseredett volt az igazgató, de szenvedélyes gyötrődése nem sértette az embert. Az őszülő, régi harcos épí- tőmunkás szókimondó nyugtalanságából fakadt. Sok a terv? Sok! Van munkaerőhiány? Van. 37%-os felfutás 1962-höz képest, s a vállalat adottságai a gépesítettségben nem változtak ennek megfelelően. Kevesebb a munkás, mint májusban. Objektív tények ezek? Igen. Ennek ellenére, nem túlzott Neiner elvtárs sötéten látása, idegessége? Az építőmunkás szívről megfeledkezett talán? Majd meglátjuk — kint a munkahelyeken. TÓTH ISTVÁN (Folytatása következik.) Mint már hírül adtuk, megyénkben öten nyertek személy- gépkocsit az augusztus 18-án megtartott gépkocsi-nyeremény- betétkönyv sorsoláson. Azóta a szerencsés nyertesek is jelentkeztek. Trungel Pál hetényegy- házi lakos Skodát, Seres Lajos, Nemes József és M. D. kecskeméti lakosok részére pedig Moszkvics, Wartburg, illetve Trabant típusú gépkocsit húztak ki. A bácsalmási nyertes, kinek nevét eddig nem közölték Trabantot nyert. Érdekességei az eseménynek: Trungel Pál és Seres Lajos sokáig nem tudta, hogy gépkocsitulajdonos lett. Az OTP értesítette őket arról, hogy rájuk mosolygott a szerencse. Trungelék- nál hármas ünnepnek számít a húzás időpontja, mert ekkor volt a feleség névnapja és a legkisebb gyermekük születésnapja is. Kellemes meglepetésben volt része Nemes József feleségének — aki egyébként az OTP dolgozója —, mert nem is tudott arról, hogy férje gépkocsi nyereménybetétkönyvet váltott. Seres Lajos és M. D. kecskeméti lakosok úgy tervezik, hogy a gépkocsit eladják és lakásvásárlásba fektetik a pénzt. Lapunk április 3-i számában A törvény és szelleme címmel cikket közöltünk, amelyben egy szerencsétlenül járt asszony, Huszt Elemérné sorsát mondta el a cikkíró tanulságul, és segítséget kérve. A történet egyszerű, és másokkal is megeshet. Az illető figyelmetlenül közlekedett, s ezáltal balesetet okozott. A baleset másik szenvedő alanyának motorjában kár keletkezett. A bíróság Husztnét kártérítésre kötelezte: 2756 forintot és kamatait 200 forintos havi részletekben kell megfizetnie. Már ez is nagy ijedelmet okozott a családban, hiszen az asszony egyedül neveli két kisgyermekét, s keresete igen csekély. A balesetből kifolyólag kórházban is volt, ez szintén jelentős külön kiadást okozott számára. Ijedelmük akkor vált majdnem kétségbeeséssé, amikor újabb idézést hozott a posta: azúttal az SZTK élt keresettel, 4119 forintot követelt, kamatokkal tetézve, a másik fél kórházi ápolása és orvosi költségei miatt. A bíróság ezt a keresetet is jóváhagyta, csupán az újonnan kiszabott részletet enyhítette ezúttal száz forint összegre, összesen tehát havi háromszáz forint kiadás terhelte a férjétől már régen különvál- tan élő, s elég nehéz gondokkal küszködő édesanya szerény költségvetését. Erre mondta az újságíró, hogy: „Ügy gondoljuk, érdemes lenne ezen elgondolkozni az illetékeseknek. Egy családról van szó, amelyet a véletlen szinte tragikus körülmények közé sodort, s nekünk nem az a feladatunk, hogy rideg szemlélői legyünk a három ember szenvedéseinek, hanem, hogy segítsünk rajta. A törvény erre lehetőséget ad.” Azt hihetnénk, hogy a cikk hatására megmozdult a társadalom, az „illetékesek” segítő keze, s rövid idő alatt kieszeltek valamit a Huszt- család érdekében. Sajnos, csak magyarázkodás született, az ide vonatkozó törvény idézge- tése, amivel jogvégzett emberek segítségével — mi is tisztában voltunk. Nem tapasztaltuk azonban azt — egy-két kivételtől eltekintve —, hogy valaki is az illetékesek közül valóban hasznos és segítő tanáccsal szolgált volna arra nézve: miként lehetne a kis család szekerét kihúzni a kátyúból — úgyhogy ne csak törvényeink betűje. de szelleme is érvényesüljön. Mígnem az SZTK kecskeméti alközpontjánál kaptuk azt az emberileg igen jó szándékú javaslatot: forduljon a panaszos kérelemmel főosztályukhoz, a kereset csökkentése, esetleg teljes eléngedése érdekében. A kérelmet — az SZTK -alközpont támogató javaslatával — június 19-én adták postára, s már 24-én megszületett rá az alábbi válasz: „Értesítjük az alközpontot, hogy központunk igazgatója kivételes méltányosságból hozzájárult a B. Szabó János balesetével okozati összefüggésben felmerült és Huszt Elemérné terhére kimutatott követelés törléséhez. Szíveskedjék a szükséges intézkedést foganatosítani és erről Huszt Elemémét értesíteni. 1963. június 24. Dr. Mészáros Tibor jogtanácsos.” Kommentárt nem fűzünk hozzá. Ügy véljük azonban* hogy így is okulhatnak belőle mindazok, akik szerepüket és hivatásukat félreértve nem tudtak kellő jogi segédletet vagy egyszerű jó tanácsot adni egy arra rászoruló embertársunknak. örülünk, hogy a „kivételes méltányosság” — amelyet egyesek nem láttak alkalmazhatónak — mégis indokolt és elérhető volt, s nem csalatkoztunk rendelkezéseink, a meghozható intézkedések humánumában. S anélkül, hogy — az okozott munka- többlet és fáradság miatt — bárkire is neheztelnénk ez ügyben, megismételjük a címben már említetteket: emberség dolga a segítés módozatainak felkutatása. S bár erre egyéb dolgaink közepette néha nehéz időt szakítani, mégsem szabad restellnünk az utánajárást. Hisz ez bizonyára kamatozik majd az érintett személy — és a sérelmeit ismerő környezete — fokozott bizalmában, munkájában, további helytállásában. Az SZTK igazgatójának gyors intézkedése mindenesetre megérdemli a köszönetét, s tálán nem veszi rossznéven, ha példaként állítjuk mindazok elé, akikre emberek sorsát, dolgait bízták ebben az országban és szűkebb hazánkban, a mi megyénkben. F. TÖTH PÁL Kertész és kereskedő — Tudja, mennyi van ma már a motoromban? — kérdi tőlem Fekete Mátyás, a MÉK bajai kirendeltségének körzeti felvásárlója. — Nos, ne találgassa, megmondom: hatvanöt kilométer. Délfelé jár az idő. Uborkás ládák tornyai magasodnak a ki- rendeltség zajos, forgalmas udvarán. A felvásárló most tért be a telepre, ahol tájékoztatást ad a másnapi felhozatalról. Délelőtt már végigjárta körzetét, a négy bajai termelőszövetkezetet, meg a szeremlei Duna- gyöngye Tsz-t. És délután? — Lesz hová mennem akkor is — mondja. — Üjból végiglátogatom a körzetemet. Jó lenne még elszaladni Sükösdre és Nemesnádudvarra is. Ott helyettesítek. Egyik kartársunk ugyanis beteg. Aztán arról beszél, hogy az ő szakmájában egyszerre kell lenni kertésznek, és kereskedőnek. Neki mindkettőhöz megvan a szakképesítése. De még ez sem elég. Szív is kell hozzá, a szakma lelkiismeretes szeretete. Mert a strapát, amivel a munka jár, csak így lehet elviselni. Hiszen amikor a salátát szedték, már hajnali háromkor kint volt a földeken. A kora reggel megszedett termést ugyanis délelőtt tíz órakor már vitte a Camion — külföldre. Csak salátából négy vagy öt szállítmányt exportáltak ily módon. Aztán jött a többi... A kirendeltség idei tervében majdnem kétezer vagon zöldség és gyümölcs átvétele szerepel. S ennék nem kis része megy exportra. Ott különös gonddal kell ügyelni a csomagolásra. Ilyenkor a HUN- GAROFRUCT megbízottjával megy kr a helyszínre, aki — mint mondja — élő szabványgyűjtemény, s alaposan megnézi, mit raknak a láda aljára( De nagyobb probléma azért nem szokott lenni, mert a szövetkezetben is tudják, hogy a helyes csomagolás elsősorban a saját érdekük. És a közös gazdaságokban egyre szakképzettebbek a kertészek. — Ez meglátszik az idei termésen is — mondja Fekete Mátyás. — Szinte minden áruféleségből nagyobb a hozam a vártnál. Biztos vagyok benne, hogy túlteljesítjük az éves tervet. Különösen szép a bajai Micsurin Tsz százötven holdas öntözött kertészete. Higyje el, már a látása is örömet okoz. t. De lehetne sorolni a többi tsz-t is. A felvásárlás egész nyáron át tart, tavasztól ősz derekáig. A járás déli községeiben, Na-gyba- racskán, Dávodon, Hercegszántón nemsoká kezdődik az alma- szüret. Nagyszerű termésre van kilátás. Szeretne ott lenni... De hát vannak még közvetlenebb tennivalók is, délután például újból át kell „ugrani” Szerem- lére, megnézni, mikor tudják szállítani a paradicsomot és az uborkát. Közbevetve megjegyzem hogy a télen majd jut idő pihenésre. — Télen? — legyint mosolyogva. — Akkor lesznek a szerződéskötések. S az nem kevésbé fontos, hiszen attól függ a jövő évi felvásárlás. Kora tavasz- szal pedig a pjalántanevelésnél kell ott lennem. A felvásárlónak mindig van tennivalója. a d. Rájuk mosolygott a szerencse Miután megbeszéltük a dolgot, ülünk még egy kicsit a kicsi presszó kicsi asztalánál. A szomszéd kicsi asztalnál fizetnek. Akkurátus férfiú. Átadja a háromhúszat a dupláért, és külön ad negyven fillért. Borravaló. — Láttad ezt? — kérdi barátom. — A legellenszenvesebb fajta vendég. Kérdő tekintetemre folytatja: — Nézd. Borravalót vagy ad az ember, vagy nem ad. Elvi kérdés. De ha ad, akkor úgy adjon, hogy ne bántTípusok sa meg az alkalmazott érzékenységét. Tapintatos ember leteszi a két darab kétforintost, és szó nélkül megy. Esetleg annyit mond: „Köszönöm” — finoman jelezve, hogy nem kíván belőle vissza. Aki megvárja, hogy a kisasz- szony aprót keressen, pláne hagyja leszámolni az asztalra, és azután tolja oda, tapintatlan. Ez meg? Smucig! Kiguberálja a háromhúszat, s utána olyan mozdulattal ad nyomorult negyven fillért, mintha ötszáz forintos prémiumot nyújtana át. Típus. Hangsú- súlyozottan ad. Beláttam, hogy igaza van. Fizetéskor letettem a két darab kétforintost, és felálltam, hogy barátomnak ne kelljen miattam szégyenkeznie. Azután ő fizetett. Letette a két darab kétforintost, és tárgyilagosan kijelentette: — Kapok nyolcvan fillért. Típus. Hangsúlyozóitól nem ad. —th —r
