Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

Világ proletárjai! egyesüljétek! MVWKÄSPÄRjr BÄCS-K*SKV/1M MEGYEI lapja XVIII. ÉVFOLYAM, 198. SZÄM Ara 60 fillér 1963. AUG. 25, VASÁRNAP iVewy járáson át Szorgalmas munka a szántóföldeken A solti, majd a kalocsai be­ton-, később a Homokmégyre, végül Kiskőrös irányába vezető kövesúton fut gépkocsink. A hét utolsó előtti munkanapját, pén­teket jelzi a naptár, s hírszerző „őrjáraton” vagyunk a megye négy járását — a kecskemétit, dunavecseit, kalocsait és kiskő­rösit — átszelve. Az utak mentén, a végtelen­be nyúló határban szorgosan te­vékenykednek a mezőgazdaság dolgozói. Mintegy tükröt \ tár­nak elénk a nyár vége szántóföl­di munkáinak sokrétűségéről. Kecskeméttől néhány kilomé­terre a Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet csaknem 40 holdas törpealmásá­ban a fasorok között fogast von­tat a szalmával kevert szántá­son Drégely János traktoros. Szélvédőnek és zöldtrágyának nemsokára rozs kerül a meg­munkált talajba. Kevéssel odább, az út másik — a bal — oldalán az Izsáki Állami Gaz­daság 65 holdas rétjén öt ko­csira rakják a boglyákban szik­kadó szénát. A tavasszal hol­danként egy mázsa műtrágyá­val javított talajú területről a 3-as üzemegységbe viszik kazla- zás végett a takarmánynak va­lót. Továbbrobog autónk, s máris megállhatunk. A solti Egyetér­tés Tsz húszholdas parcelláján vetik a rozsot. A Kovács Pál vezette Maulwurfra szerelt ve­tőgép holdanként egy mázsa magot juttat az ugyanekkora te­rületen két mázsa vegyes mű­trágyával — pétisóval és szu­perfoszfáttal — javított talajba. A solti határban újabb munka a vetéssel kapcsolatban. A talaj „zsírozását” láthatjuk — kor­szerű módon. A tél vésén a dű- lőút mentén emelt 20 méter hosszú szarvasból Ács József és Papp Mihály, a solti Kossuth Tsz gazdái pakolják az »egyik jugoszláv gyártmányú 3 ton­nás trágyaszórót, — a másikat pedig Baracsi János traktoros ..üzemelteti” Szuper Zetorjával 13 holdas parcellán. Jól fizető őszi árpát takarítottak be in­nen nemrégiben, s a három tsz­gazda úgy tudja: spenótot vet­nek majd a területre. Valósággal nyüzsög a hartai Űj Élet Termelőszövetkezet 31 holdas burgonyaföldje. Hachbolt Henrik mezőőr irányításával hat fogatos ekézi ki a földből, s 90 asszony, leány válogatja, rakja zsákokba a lengyelrózsa (Pier) gumókat. Belorusz traktor, s délután a hat fogatos is, szál­lítja a központba a burgonyá­val teli zsákokat. Ismét „krump­lis” téma, de már a MÉK ka­locsai kirendeltségének telepé­ről. Nyolc személy közreműkö­désével a nemrég kapott vil­lanymeghajtású válogatógép három csoportba osztályozza a közös gazdaságok által átadott termést. Eddig több mint 110 vagon burgonya került ily mó­don zsákba, illetve 9 vagon a helyszíni téli tárolásra a föld­del, szalmával takart prizmák­ba. A telepen még mintegy 140 vagon burgonya átadására szá­mítanak. Kalocsa keleti határában, a járási székhely termelőszövet­kezete. az Iszkra 65 holdas táb Iáján a rendrearatott somkórót csépeli az ottani gépállomás SZK—3-asával Kővágó László kombájnos. Kákonyi Gergely tsz-gazda segít neki. A talajja­vító növény — becslésük sze­rint — közepesen fizet, holdan­ként ? mázsa magot ad, de a magasan hagyott tarló is érté­kesül. alászántva meglehetős mértékben pótolja majd a ta­lajerőt. Felbukkannak a szántó trak­torosok is. A Homokmégy hily- lyei határrészébe vezető köves- út mentén, a Dózsa Tsz föld­jén Geiger János, a Kalocsai Gépállomás dolgozója D—4—K- val vontatott négves ekével mé­lyen szántja az őszi árpa tar­lóját. Kettős műszakban dolgo­zik a most lakóhelyén. Csornán pihenő, s este 6-kor érkező vál­tótársával, Döbrentei László­val. Kukoricát termeszt majd a közös gazdaság az egy tagban levő 118 holdas, mélyen szántott területen. A hillyei település határának túlsó végében a Ka­locsai Gépállomás traktorosai­Megyei körúton az afrikai küldöttség nak segítségére éppen egy hó­napja érkezett harminc katona közül hárommal. Vörös Sán­dorral, Király Kálmánnal és Gurdák Józseffel találkozunk. Mindegyik G—35-össel szánt. Az ország különböző vidékeiről — Zalaszentmártanból, Zákány­szegről és Celldömölkről — va­lók, de olyan szorgalommal dol­goznak, mintha régóta a gépál­lomás alkalmazottai, illetve a Dózsa Tsz gazdái volnának. S végül: a keceli határ rózsa- bereki dűlőjébe* otthona egész évi tüzelőanyagának a „beszer­zése” közben találjuk Pásztor Andrást és feleségét, a Kinizsi Szakszövetkezet gazdáit. Tőze­get termelnek ki, s száradás végett kisebb téglányi hasábok­ba formáznak lápos parcelláju­kon. Napi 2000 „tégla” a telje­sítményük, s egy hét alatt jö­vő ilyenkorig megszűnik tüze­lőgondjuk. Mindez csupán ízelítő, el­enyésző hányad a községek ha­táraiban folyó munkákból. Tü­kör, mégpedig fényes, mint az augusztus végi nap. T. I. Minit már tegnapi számunk­ban beszámoltunk róla, a SZÖ- VOSZ ' vendégeként hazánkban tartózkodó nemzetközi szövetke­zeti szeminárium résztvevői me­gyénkbe is ellátogattak, hogy tapasztalatokat szerezzenek az itteni szövetkezetek életéről, működéséről. Szombaton megyei körútra in­dultak, melynek során először az Izsáki Földművesszövetkezet nagy áruházát nézték meg. Igen elégedetten nyilatkoztak az áru­ellátásról és a vásárolható cik­kek minőségéről. Innen Kiskő­rösre mentek, ahol a Május 1 szőlő- és gyümölcstermelő szak- szövetkezet kultúrtermében Sza- mosvölgyi János elnök üdvö­zölte a vendégeket, majd Mor­vái Ferenc, a kiskőrösi fjk. igazgatósági elnöke ismertette gazdasági eredményeiket. El­mondta többek között, hogy az 1947-ben megalakult Kiskőrösi Földművesszövetkezetnek ma már 33 millió forint összvagyo­na van. A kiskereskedelmi for­galom elérte a 110 millió forin­tot. Morvái elvtárs beszámolója után az afrikai vendégek Solt- vadkertre látogattak el, ahol a Kossuth, majd a Jóreménység szakszövetkezetek fiatal szőlő­telepeit, illetve a talajelőkészí­tést nézték meg. Visszatérve Kiskőrösre, a Szarvas étteremben elfogyasz­tott ebéd után Brachna János, a MÉSZÖV elnöke mondott po­hárköszöntőt. Szólott többek kö­zött a találkozó hasznosságáról, az eszmecserék baráti hangula­táról. Keita Sory Ibrahim, a guineai államtanács és a párt központi bizottságának a tagja, válaszában hasonlóképpen nyi­latkozott magyarországi benyo­másairól, utalva a Bács-Kiskun megyében látottakra és hallot­takra is. Keita Sory kérdésünkre el­mondta: nagyon jó véleménnyel van mindarról, amit Magyaror­szágon látott és tapasztalt. — Egyáltalán nem számítot­tunk arra — mondotta többek között —, hogy önöknél ilyen fejlett és gazdag szövetkezete­ket találunk. Mi — bevallom őszintén — úgy tudtuk, hogy „vasfüggöny” mögött élnek, de most már saját szemünkkel győ­ződtünk meg arról, hogy az önök országa teljesen független és szabad; jókedvű, bizakodó és dolgos nép lakja. Keita Sorynak, a küldöttség vezetőjének befejező pohárkö­szöntője után a vendégek visz- szautaztak Budapestre. G. S. Két kontinensre Lattaquie-be küldik az első petróleumlámpa-szállítmányt a Bács-Kiskun megyei Fémtömeg­cikkipari Vállalat dolgozói. A következő küldeményt Beirut- ban rakják majd ki a munká­sok. A FERRUNION Külkeres­kedelmi Vállalat az eddigi meg­rendelések alapján 1 930 000 égőt és sisakot helyezett él a külföl­di piacokon, főleg a gazdasági­lag elmaradott afrikai és ázsiai országokban. Fenti képünkön a szerelde- részleg dolgozói a hajtókereke­ket szerelik az égőbe. Két mű­szakban dolgoznak. A délelőttö­sök: Boncz Vilmosné, Fekács Istvánné, Oller Nándomé, Szé­nás! Irén, Mészáros Teréz személyenként nyolc óra alatt 1300 égőbe szerelik be a hajtó­kerekeket Az üvegsisakokat ragasztja a középső képen látható Hollósi Józsefné és Búkor Gergelyné. A norma szerint személyenként 350 darabot kell mégragasztani, ök rendszeresen 10—15-tel töb­bet teljesítenek. Alsó képünk a galvanizáló üzemrészt ábrázolja, ahol Ju­hász Imre, a vállalat párttitká­ra és csoportvezetője ellenőrzi, hogy jól sikerült-e a reze zés. A három műszakban 12 ezer da­rab égő és kalap galvanizálását végzik el. Pásztor Zoltán felvételei. Sikeres küzdelem a fertőző állatbetegségek ellen Nyilatkozik a megyei szaUállatoreos ARRÓL a sokoldalú, szerte­ágazó tevékenységről beszélget­tünk dr. Kovács Gyula megyei szakállatorvossal, amelyet me­gyénk állategészségügyi szakem­berei a közös gazdaságok állat- állománya egészségének meg­óvása érdekében nap nap után folytatnak. Elöljáróban vaskos kötetet mutat: ez tartalmazza az állat­orvosok feladatairól szóló, több száz oldalas rendeletet. — Már ebből is látható — mondja —, mennyi teendővel kell megbirkóznunk, az állo­mánynak a fertőző betegségek­től való megvédésétől kezdve a meddőségi, vemhességi vizsgá­latokon keresztül az állatgon­dozók oktatásáig. az Állatokról egyedi kartonokat kell vezetni, ame­lyek a rendszeresen ismétlődő vizsgálatok adatait tartalmaz­zák. Az állatcsoportok diagnosz­tikai vizsgálata, a szarvasmar­hák félévenkénti tuberkulino- zása sem jelentéktelen feladat. Folyamatosan végezzük a ba- romfiak szűrővizsgálatát is. Hogy a felelősségteljesen vég­zett, szakszerű egészségügyi el­látás mennyire eredményes, azt az is bizonyítja, hogy a tíz év­vel ezelőtt a megye 80 udvará­ban pusztító baromfipestis, vagy a 175 udvarban fellépett sertés­pestis kártételeit azóta megszün­tettük. A juhrühösség 1954-be­1 (Folytatás a 2. oldalon.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom