Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-24 / 197. szám
1963. augusztus 24, szombat S. oldal Gépformázó Nyáron is a hivatásukra késsültek ... A ZIM Kecskeméti Gyáregységének öntödéjében dolgozik Szakállas Mihály gépformázó. Az itt eltöltött tizenkét év alatt több tíz vagonnyi öntöttvastermék került ki kezei alól. Közben olyan jártasságot szerzett e munkában, amivel kevesen dicsekedhetnek. Ezt bizonyítja a három kiváló oklevél és a két kiváló dolgozó jelvény. Teljesítménye 110 százalék, selejtje 1—2 százalék között váltakozik. Három év óta héthetes nyári gyakorlati munkára küldi első évfolyamot végzett hallgatóit az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem az ország legjobb és legnagyobb építőipari vállalataihoz. Az idei nyáron huszonöt első évet végzett építészmérnök-hallgató, egy egész tanulókör töltötte nyári gyakorlatát az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatánál. De nem fehér köpenyben, s nem az irodákban — mint ahogy ezt sokan gondolnák — hanem munkaruhában, az építkezéseken. Malteroskanállal, simítóval „barátkoztak”, egyszerű fizikai munkásoktól, mesterektől tanulták a szakmai fogásokat, anyagismeretet miközben maguk is dolgoztak. A hét hét gyorsan eltelt. Rövidesen már csomagol a tizenhét fiú és nyolc lány, hogy néhány napos otthoni pihenő után ismét tanuláshoz lássanak az egyetemen. Addig azonban még összegezni kell: mit nyújtott számukra ez a nyári gyakorlat. S azt is, hogyan állták meg helyüket a termelőmunkában. Meskó Sándor, az egyetemi gyakorlatot vezető tanár már elkészült az értékelés java részével. ö már tud válaszolni a kérdésekre: — Három évvel ezelőtt Dunaújvárosban töltötték nyári gyakorlatukat az egyetem elsőéves növendékei. Sajnos, volt akit egész időre udvarseprésre, vízhordásra állítottak be —, s emiatt nem túlságosan gazdag szakmai tapasztalattal tértek vissza. Itt szívesen fogadták hallgatóinkat, s komolyan foglalkoztak velük. A vállalat műszaki gárdája részéről Borsá- nyi Iván mérnök foglalkozott velük, nagy lelkiismeretességgel. A fiatalok két hetet dolgoztak a Leninvárosban készülő ,,J”-épületen, ahol a kitűzéstől a falazásig, vakolásig mindenfajta szakmunkát végeztek, és négy hetet dolgoztak a vállalat előregyártó telepén, ahol szintén valamennyi munkafolyamatot megismertek. Az alapműveleteken kívül megismerkedtek a méretezéssel, tervezéssel, műszaki rajzokkal is. A hetedik héten pedig az új zeneiskola építésénél dolgoztak. — Ahogy figyeltem őket vagy Kik lesznek az első Hold-repülők ? A szovjet űrhajózás eseményeiről nem szoktak előre propagandacikkek megjelenni. Az amerikaiak azonban a közelmúltban 1967-ig szóló űrhajózási terveiket nagy garral publikálták. Ennek betetőzése 1967- ben űrpilóták Hold-beli utazása lenne. Egy nyugatnémet újságíró járt nemrégiben az USA űrhajózási központjában és a látogatásról írt tudósításában arról számolt be, hogy a szovjet űrikrek sikere után az amerikaiak még az eddiginél is fokozottabb tempóban folytatják űrrepülési kísérleteiket, mert — mint a német újságírónak mondták — feltétlenül a szovjet űrhajósok előtt akarják elérni a Holdat. A most közölt amerikai űrhajózási program szerint a jövendőbeli Hold-utasok egyelőre kisebb, a Földtől viszonylag csekély 2—300 km magasságban keringő űrhajóban fognak trenírozni. Ügy tervezik, hogy 1963 vége felé 2—3 utast szállító újfajta Gemini űrhajót bo- csájtanak fel rövidebb időre, majd 1964-ben ugyanilyen űrhajók már 14 napos útra indulnak. Ezalatt a Gemini-űrhajó a Föld körül fog keringeni, de utasai közben hosszabb-rövidebb időre elhagyják az űrhajót, ahová magukkal vitt parányi rakéta begyújtása révén tudnak majd visszakerülni. Magát a tervezett Hold-utazást azonban nem Gemini-űr- hajóval óhajtják megtenni, hanem a most tervezés alatt levő Satum C-vel. Hogy ennek elkészülte milyen stádiumban van, azt az amerikaiak nem árulták el a nyugatnémet újságíróknak. Csak annyit mondtak, hogy 1965 nyarára tervezik a Satum C első Föld körüli próbaútját. Közben azonban a Holdba igyekvő amerikai űrpilóták a Gemini űrhajóval gyakorlatoznak. 1964. és 1965. évek folyamán gyakorló Gemini-űrhajók- kal folytatják a páros találkozókat és más, a tervezett Holdutazás szempontjából fontos gyakorlatokat. Az első Satum C-vel azonban még mindig nem kísérlik meg az amerikai űrpilóták a Holdrepülést. Arra a terv szerint csak 1967-ben kerül sor az időközben tökéletesített űrhajó egy újabb típusával, a Satum C—5-tel. Mint az újságíró megtudta, ai tervezett óriásrakéta hossza 107 m, átmérője 3,85 m és hajtóművön kívül három részből fog állni: gépteremből, utasfülkéből és Hold-kutató járműből. A tervek szerint ugyanis a Satum C—5 nem ereszkedik le a Hőid felületére, csak a különleges járműrész, amely azután, hogy kutatási feladatait a Holdon befejezte, rakéták segítségével érkezik vissza az időközben a Hold körül keringett űrhajóhoz, majd azzal együtt tér vissza a Földre. Persze az is meglehet, hogy az amerikaiak Hold-utazási terve nem fog egészen programszerűen lefolyni és nyilván ezért — mint a közelmúltban hírt adtak róla — az USA kezdeményezésére Rómában tárgyalás indult meg a Szovjetunióval közös űrkutatási program megvalósítására. munkájukról készült naplóikat olvastam, teljesítményüket ösz- szegeztem — mindig kézzelfogható bizonyítékot nyertem arról, hogy tudásban, tapasztalatban mennyit gazdagodtak. És emberségben is, mert — köszönet érte a vállalat vezetőinek — legjobb szakmunkásait és szakembereit jelölte ki gyakorlati munkájuk segítőjéül. — Öröm volt látni például, ahogy a leninvárosi építkezésen Benda Gergely, a kiváló pedagógiai érzékkel is rendelkező művezető tanítgatta őket a kőművesszakmára, de sorolhatnám tovább is a neveket. A fiúk és lányok a hetedik hét végén vizsgáznak a gyakorlaton szerzett ismereteikből, s osztályzatot is kapnak, ami bekerül az indexükbe. S azt hiszem, az egyetemen nem kell szégyenkezniök majd ezzel az osztályzattal... A hét hét tehát komoly munkával, ismeretszerzéssel, tapasztalatgyűjtéssel telt el, miközben leendő hivatásukra készültek a fiatalok. Vajon e munka mellett milyen pihentető szórakozásokra futotta az időből, gazdagodtak-e azzal is valamit? — Juhász István városi főmérnök vezetésével alaposan körülnéztek Kecskeméten is. Voltak üzemlátogatáson a Kecskeméti Konzervgyárban, a Reszelőgyárban. Építész-szemmel pincétől „padlásig” megnézték az Aranyhomok Szállót, ahova természetesen szerény szórakozásra még vissza-visszatértek. Ellátogattak Nagykőrösre, ahol ugyancsak megnézték a konzervgyár most épült új üzemrészét, s voltak Kiskunfélegyházán is. Akadtak köztük, akiknek „nehéz oldala” a rajzolás, azokkal szabad idejükben a képzőművészkörben Goór Imre festőművész foglalkozott nagy szeretettel. S természetesen volt a programban csoportos mozilátogatás — és a szabad szombatokon önként vállalt munka az építkezéseken, az építőipari lemaradás pótlására ... A huszonöt fiatal tehát szórakozásában pihenőidejében is méltó érdeklődést és elfoglaltságot talált leendő hivatásához, s örvendetes, hogy sokan és jó szívvel segítettek nekik ebben. És ki tudja: egyetemi évei után nem tér-e vissza valamelyikük, hogy tudását éppen e város javára hasznosítsa?! E. É. — Az én Menyusom? ... Hát megzavarodott ez a fiú teljesen? ... Az ember már a saját fiában sem bízhatik? ... Arca vonaglott, s homlokára szorítva kezét kitántorgott a szobából. A küszöbön imbo- lyogva állt egy ideig, már attól lehetett tartani, hogy előrebukik és elterül a földön. A másik két férfi tehetetlenül bámult utána. Valami zavart ijedtség fogta el őket. Szégyen és félelemérzés, maguk se tudták volna megmondani, miért? Krucsó is feltápászkodott a székről. Közben meglökte az asztalt és felborította a poharakat. A kockás, tiszta térítőn patakként csordogált a piros bor, mint a vér. Hörcsög-Budai emelkedett fel utoljára az asztal mellől. Arca ijesztően elsápadt, hörögve tört fel belőle a szó. — Beléjük vágom a vasvillát! Ide nem jönnek be! Felesége ijedten állt elébe. — János, az Isten szerelmére, mit akarsz? ... Bajt hozol magadra, meg ránk is ... Az ember meg se hallotta. Csikorgatta a fogát és vadul szitkozódott. Margit is sírós hangon kérlelte: — Édesapám, édesapám!... más is odaadta... ott beszélgetnek az emberek a gyepen. — Eredj innen, eredj! Te is menj, Margit! Majd én elintézem őket, az átkozottakat. — Azt se tudod, mit beszélsz! — lépett hozzá közelebb a felesége kétségbeesve. Budai félretaszította és kirohant az udvarra. Szétnézett egy pillanatig, mintha keresne valamit. Azután az istállóhoz ment, betámasztotta az ajtót és lelakatolta. Innen a trágyadombnak vette az irányt. Kirántotta a vasvillát a gőzölgő trágyából, majd odatámasztotta a ház falához. A két nő kijött utána. Döbbenten nézték. — Anyám, én szólok Sütős Jani bátyámnak, míg baj nem lesz. Az asszony még mindig tehetetlenül állt. Haját összeborzolta a szél, arcába csapta. Szeméből lassan peregtek a köny- nyek, némán sírt, csak a teste rázkódott, mintha ostorral vernék. A férje most vette észre. Gorombán ráförmedt: — Megmondtam, eredj innét! Nerri kelletek most ide. — János, hallgass rám ... A részeg ember most a szal- mafedeles, nyitott kis színhez szaladt imbolyogva: Felkapta a nagy fejszét, fenyegetően megrázta. Felesége felsikoltott. Kendő nélkül, egy szál ruhában rohant a lánya után. Nem törődött most a szégyennel, hogy mit szólnak hozzá a szomszédok. Nem is magát féltette, hanem még mindig a férjét, hogy részegen valami' jóvátehetetlen bajba kerül. Csend lett. Hörcsög-Budai megállt az udvar közepén mozdulatlanul. Ügy érezte, ezzel a nappal lezárult régi élete. És a remény is, hogy valamikor visszatérnek a hangos szótól zsongó piaci napok, a vásár utáni kocsmázások. Feje megszédült, egy pillanatra elsötétült előtte a világ. Megrázta magát. Nem engedi a lovait! Történjen bármi, innen nem viszik el, amíg ő mozogni bír. Már hallani lehetett a közeledők zsivaját. Elöl Sütős jött az agronómussal, meg egy idegennel. Mögöttük a lánya, felesége, néhány közelben lakó ismerős között. Elszántan megragadta a vasvillát. Megindult a kapu felé. Már csak a vak düh dolgozott benne, ellenséget látott mindenkiben. A társaság a léckerítésnél állapodott meg. Onnan néztek farkasszemet a gyűlölködő, apró termetű emberrel. Sütős megpróbálta kinyitni a kiskaput. Betörhette volna egyetlen mozdulattal, de még szép szóval próbálkozott. — Nyissa ki, János bátyám! Kár ilyen cirkuszt rendezni. Budai a kutyának intett. A jól megtermett eb a kerítésnek ugrott. Fogát csikorgatta, veszettül ugatott. A kívülrekedtek tanácstalanul forgolódtak, nem tudták, mit kellene tenni. Szinte nevetségesnek hatott, hogy a kutya és a fenyegetőző kis ember ennyiüket visszatartja. A tehetetlenség láttán Budainé vette kezébe a kezdeményezést. Bekiáltott az urának: — János, térj észhez! Engedjél be bennünket, vagy vezesd ki a lovakat. Mindenkiét elvitték, a miénk se lehet kivétel. Budai elszorult torokkal hallgatott. Nem érzett semmi mást, csak azt, hogy fáj, amiért az asszony is azok pártjára állt. Margit közben a kutyát csillapította. Becézgette, dorgálta, lekötötte a figyelmét. A komondor a jó szóra alábbhagyott az ugatással. Háborgott még egy darabig, de végül egész megcsendesedett, hangja barátságos vakkantásba csapott át. A gazda döbbenten vette észre, hogy kutyája cserbenhagyta. Nemcsak azok ott, kívül, de már a kerítésen belül is elárulták. — Büdös dög! — kiáltotta rekedten, és meglódította a vasvillát. A kutya fájdalmasan felvonított, favikulva kotródott az udvar hátuljába. Ezt a pillanatot használta fel Sütős. Nekilódult, egy mozdulattal keresztülvetette magát a kerítésen. [Folytatjuk.) Áz igazgatónő A művelődési otthonok nemrégiben értékelt megyei versenyében a hartai termelőszövetkezeti művelődési otthon a harmadik díjat nyerte: 15 ezer forint támogatást a megyei tanácstól. Igazgatója, Buda Anna S00 forint személyi jutalomban részesült. A versenyt értékelő határozatban ez áll: Bár eredményei még nem érik el az első két helyezett színvonalát, de a fiatal igazgatónő február 1-ével állt munkába és az alábbiak során ismertetett adatok mindössze egy félévi tevékenységét tükrözik. Az indokolás ezután elmondja, hogy a művelődési otthon vezetőjének jók a kapcsolatai a tömegszervezetekkel, a pártszervezettel, s mivel KISZ-titkár is, sok segítséget kap a KlSZ-szer- vezettől. Igen eleven élet van a hartai művelődési otthonban, különféle ismeretterjesztő előadásokat, előadássorozatokat, tanfolyamokat tartanak. Színjátszó csoportjuk, tánccsoportjuk, énekkaruk, zenekaruk is van. Jól gazdálkodnak és a fiatal igazgatónő vezetésével kicsinosították a művelődési otthont, otthonossá, barátságossá tették. Boda Anna két évvel ezelőtt érettségizett a kalocsai leány- gimnáziumban. Akkor még magyar—tört'nelem szakos tanár szeretett volna lenni. Nagy kedve volt ehhez a pályához, hiszen az édesanyja is pedagógus, otthon, Dunapatajon. De nem vették fel az egyetemre, a véletlen úgy hozta, hogy gyógyszertárban kapott munkát, asz- szisztensjelölt volt ott egy évig. Hanem amikor alkalom adódott, mégiscsak visszatért, ha nem is az eredeti elképzelésekhez, de mindenesetre „rokonszakmába”. Elvégezte az öthónapos SZOT főiskolát és az idén februárban Hartára helyezték. A feladatát nagyon komolyan veszi. És szerencsésnek érzi magát, hogy jó helyre került. ítészben azért, mert a szülei a szomszéd községben laknak, részben pedig azért, mert a hartai művelődési otthon az elsők egyike, amelyet „saját kezelésbe” vettek a helybeli termelőszövetkezetek. A három termelőszövetkezet közösen tartja el. Az idén harmincezer forintot áldoztak erre a célra. A szövetkezetek tagsága pedig magáénak érzi a művelődési otthont és szívesen látogatja. A fiatal igazgatónő mindig számíthat a tsz-ek kultúrfelelőseinek segítségére is. — Mégis, nem vágyódik-e Kalocsa és Budapest után inkább városba? — Ha tanár lettem volna, valószínűleg akkor is községbe kerülök. S különben is falusi lány vagyok, Dunapataj semmivel sem nagyobb és mozgalmasabb község, mint Harta. Nagyon jól érzem itt magam. — Tervei? — Még jobban dolgozni. Jelentkeztem a debreceni egyetem népművelés és könyvtár szakra... Egyetemet végzett községi művelődési otthon igazgató! Lám, mennyire valóság a kul- túrforradalom... —r _ó
