Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-23 / 196. szám

A felvásárlás tennivalóiról tanácskoztak Csütörtökön délelőtt megyénk termeltető és felvásárló vállala­tainak vezetői a megyei ta­nács vb-üléstermében értekezle­tet tartottak. Részt vett a meg­beszélésen Tompa Béla, a me­gyei tanács vb-elnökhelyettese, Bank Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője és Magony Imre, a megyei ta­nács felvásárlási osztályának a vezetője. • Magony Imre tájékoztatása alapján a résztvevők megvitat­ták a jövő évi mezőgazdasági termelési és felvásárlási irány­zatok felbontásának, s a terme­lőszövetkezetek tervezésének alapelveit, valamint a felvásár­lás legfőbb időszerű feladatait. Ismételten leszögezték, hogy a felvásárlási tervek végrehaj­tása érdekében elsősorban a termelést kell jobban megszer­vezni. A jövő évi gabonafelvá­sárlás előirányzatának a telje­síthetősége például jórészt a mostani talajmunkáktól, majd az idejében végzett vetéstől függ. Megállapodtak abban, hogy a vállalatok megbízottai részt vesznek a tsz-ek tervtárgyalá­sain, majd vezetőségi és köz­gyűlésein, s gyakorlati tapaszta­lataik ismertetésével segítséget nyújtanak a felvásárlásra kerü­lő áruk minél olcsóbb és na­gyobb mennyiségű előállítására. A második napirendi pont megvitatásánál megállapítást nyert, hogy a felvásárlás mér­téke — különösen vágóállatból és állati termékekből — megha­ladja az előző évit, s minden eddiginél ütemesebb volt. Zöld­ség- és gyümölcsfélékből a ta­valyinál lényegesen nagyobb mennyiség került felvásárlásra. A szürettel kapcsolatban meg­állapították az értekezlet részt­vevői, hogy az időjárástól füg­gően szükséges lesz a szőlőbe­takarítás időszakának „széthú­zása”, mert csakis így biztosít­ható a termés felvásárlásának zavartalansága. Negyvenmillió forint a falusi bankokban Jól dolgoznak a takarékszövetkezetek Egymás után alakulnak me gyénkben a takarékszövetkeze­tek, az úgynevezett falusi ban kok. Nemrégiben Lakiteleken jött létre a huszonegyedik, de már alakul a következő, a hajó­si és miskei, s ugyancsak most hozzák létre szövetkezetüket a kunbaj aiak és a nemesnádudva­riak. A takarékszövetkezetek mellett nagy számban működ­nek kirendeltségek is. A napok­ban kérte az engedélyokirat ki­adását Bátmonostoron a me­gye tizenhetedik kirendelt­sége. A fenti eredményekhez jelen­tős köze van a múlt év már­ciusában megtartott ötödik me­gyei küldöttgyűlésnek, amely komoly tömegpolitikai célkitű­zéseket állított a takarékszövet­kezetek elé. Célul tűzte ki a kül­döttgyűlés azt is, hogy a rész­jegyalapot 66 százalékkal kell emelni, s ezáltal elérni azt, hogy egy szövetkezetre 83 ezer fo­rint részjegyalap jusson. A küldöttgyűlés óta figyelem­re méltó eredményeket értek el a takarékszövetkezetek. Nem­csak számbelileg gyarapodtak, hanem a részjegyalap és a tag­létszám növelésére hozott hatá­rozatot is túlteljesítették. Jelenleg egy-egy bankra több mint 11 ezer forint részjegyalap és 641 tag jut. A takarékszövetkezeteknek je­lenleg 13 ezer tagja van Bács- Kiskun megyében, s ez igen szép eredmény hä arra gondolunk hogy az említett mozgalom mindössze hatéves múltra te­kint vissza. A legnagyobbak kö­zülük a nagybaracskai és a fü- löpszállási bankok, amelyeknek egyenként több mint ezer tag­juk van. Ugyanilyen fellendülést lá­tunk, ha megnézzük a betétál­lományt. A betétek összege 1963-ban az első fél év végéig 13 millió forinttal növekedett Ez azt jelenti, hogy mintegy negyvenmillió forint megtaka­rított pénz van elhelyezve a ta­karékszövetkezetekben. A leg­jelentősebb növekedést a solt- vadkerti, a nagybaracskai és a hartai falusi bankok érték el. Az emelkedés bankonként átla­gosan több mint egymillió fo­rint. Mindössze négy olyan szö­vetkezet van, ahol a betétállo­mány összege alul marad az egymillió forinton, nagy részük másfél, két és fél milliós betét­tel rendelkezik. A nagybaracs­kai például ebben az évben el­érte az ötmilliót. A takarékszövetkezetek működésük óta 55 millió fo­rintnyi összegben nyújtottak kölcsönt. Küszöbön az ősz: több vidéken már vetnek Ebben az évben eddig 10 mil­lió forintot adtak, nagyrészt la­kóházak javítására, karbantartá­sára, növény védőszer-, takar­mányvásárlásra, vagy nagyobb értékű iparcikkek beszerzésére. N. É. A KGST keretében Magyarország gyártja a Diesel-motor­vonatokhoz szükséges különböző motorikus alkatrészeket. A Ko­hó- és Gépipari Minisztérium Erősáramú Igazgatósága a Bajai Villamosipari Gyárat bízta meg az idén az egyes típusok gyártá­sával. A kért termékeket ma már sorozatban állítják elő. Jelen­leg a Lengyelországba szállítandó motorvonatokhoz szükséges ve­zérlő kontrollerindítókat — a Diesel mozdony főkapcsolója — gyártják, s küldik a Győri Wilhelm Pieck Gyárba. Júliusban az előbb említett készülékből húsz darab készült. Augusztusra 44-et, szeptemberre pedig harmincat terveztek. A gyártmányokat a Gre- gus Pál vezette szocialista címért küzdő brigád készíti. 1 (Pásztor Zoltán felvétele.) Mindenki, akit illet A nyarat hideg északi sze­lek, ismétlődő esők búcsúztat­ják, küszöbön az ősz. Az ország egyes tájain —, elsősorban a szabolcsi, a Duna—Tisza közi és a somogyi homokvidékeken megkezdték a vetést. Egyelőre még csak a rozsot és az őszi ta­karmánykeverékeket vetik, de „földbe kívánkozik” már az őszi árpa magja is, sőt szórványo­san kezdik már vetni az olasz búzafajtákat is. A korai vetés­kezdet indokolt: a termelőüze­mek többsége az elmúlt évek­ben saját tapasztalatából győ­ződött meg arról, hogy csak az idejében elvetett gabonák adnak biztos, jó termést. Az adottsá­gok kedvezőek: a kiadós esők nyomán könnyebbé vált a talaj­művelő gépek munkája, nőtt a teljesítményük, s a jelek sze­rint mindenütt jó magágyat tud­nak készíteni a vetéshez. Az őszi vetés közvetlen elő­készületei országszerte megkez­dődtek. Sőt, egyes helyeken — Bács-Kiskun’, Szabolcs-Szatmár és Somogy megye több közös gazdaságában máris munkába állították a vetőgépeket, (T. I.) Mezőgazdasági üze­meink, szövetkezeti gazdasá­gaink vezetői előtt ma már nem kell bizonyítani, hogy a jó ter­més legfőbb biztosítéka az ide­jében elvégzett, jó minőségű ta­lajmunka. Ahol megfelelő vető­ágyba került a mag, ott az idén és az elmúlt években sikeresen birkóznak meg a különbözei szántóföldi növények az eléggé kedvezőtlen időjárás viszontag­ságaival. A sokrétű mezőgazdasági " munkák közepette tehát az egyik leghangsúlyosabb szó ismét a szántó traktorosoké, s a közös gazdaságok vezetőinek nem elhanyagolható kötelessége az ő munkájuk minél jobb meg­szervezése, segítése. A feladat nagy, hiszen szövet­kezeteinkben e hónap végéig va­lamivel több mint százezer hol­don kell a nyári, és november 30-ig mintegy 18o ezer holdon az őszi mélyszántást elvégezni. Ami e terv első részét illeti, azt — az eddigi ütemből ítélve — teljesítik. Augusztus közepéig az említett területnek körülbelül a négyötödét szántották fel mé­lyen gépállomási és szövetkeze­ti traktorosaink. Az esős napok, fagyok bekö­szöntőig azonban még kétszer ekkora terület talajának a ha­sonló módon történő megmun­kálása vár rájuk. Ez a feladat csakis úgy oldható meg, ha mi­nél több gépet kettős műszak­ban üzemeltetnek. Az alkotmányunk ünnepe előtti dekádban mintem száz fő­vel növekedett a két műszak­ban dolgozó gépállomási trakto­rosok száma, s így a gépállomá­si erőgépek közül 340-nel szán­tanak éjjel-nappal. De ez is ke­vés. Még legalább másfél száz traktorosra van szükség ahhoz, hogy a következő három hónap­ban mélyen szántsák a csak­nem 200 ezer holdnyi területet. Van-e azonban a kettős nfG- szak alkalmazásának bővítésé­hez elegendő szakember? Ha meggondoljuk, hogy az elmúlt években államunk tetemes költ­séggel százával képeztette ki a traktorosokat, megalapozott a válasz, ha azt mondjuk: van. Jó néhányuk azonban a termelés más ágazataiban dolgozik. • C ppen ezért hozott a Gaz­“ dasági Bizottság olyan határozatot, hogy az üzemek bo­csássák a gépállomások rendel­kezésére a traktorvezetői képe­sítéssel és gyakorlattal rendel­kező dolgozóikat. A kiküldött dolgozók munkaviszonya az üze­meknél nem szűnik meg. A havi átlagbért, valamint az ez és a gépállomáson teljesítmény alapján elszámolt havi bér kö­zötti különbözetet, továbbá aki- küldetési költségeket a kiküldő üzemek fizetik, aminek fedeze­téül a felmerült költségeket a gépállomások átutalják a szó­ban levő üzemeknek. Megyénk üzemei már meg­kapták az erre vonatkozó fel­hívást, s reméljük, az nem ma­rad foganatlan. Természetesen senki nem kényszeríthető, hogy néhány héten át szántson, az ügy népgazdasági jelentősege, s nem utolsósorban a nem lebe­csülendő kereseti lehetőség azonban minden bizonnyal ösz­tönzően hat ahhoz, hogy a meg­felelő képzettségű üzemi mun­kásaink beálljanak a talajmű­velők sorába. Már most, hala­déktalanul, nem úgy mint a ko­rábbi években, amikor segítsé­gükre — nem az ő hibájuk miatt — későn került sor. ami­nek az őszi esők miatt csak kín­lódás, s kevésbé eredményes munka volt a következménye. C zövetkezeti vezetőink ha ~ szétnéznek tagságaik kö­rében, szép számmal találhat­nak a gépállomások rendelke­zésére bocsátható, vagy akár a közös gazdaság saját gépeinek kettős műszakban történő alkal­mazására traktorost. A kun- szentmiklósi Új Élet Tsz-ben például most derült ki, hogy a szövetkezeti gazdák közül he­ten rendelkeznek traktorvezetői képesítéssel. Ám csak öten dol­goznak erőgépen, a másik kettő fogatos, illetve gyalogmunkás. Ami a hiány pótlására gép­állomásaink feladata, az az, hogy a cséplés befejeztével ne halogassák az erőgépek vezetői­nek átirányítását a szántásra. Az elmondottakból kitűnik, hogy a rendkívül jelentős fel­adat megoldása bizonyos mér­tékben túlnő a gépállomások és a szövetkezeti gazdaságok ha­táskörén. Mindenki tehát, akit illet — a tanácsok, az üzemek vezetői, a pártszervezetek stb. — hassanak oda, hogy mielőbb hiánytalanul megteremtődjék a jövő évi jó termést megalapozó — legfőbb biztosíték. Világ proletárjai, egyesüljetek I / kvm. ÍVF. 196. sz. Ara 60 fillér 1963. AUG. 23, FENTEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom