Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-16 / 164. szám
1963. július Í6, kedd 3. oldal A „zöld konzerv” gyára Tervszerű segítség A Hosszúhegyi Állmi Gazdaság szántópusztai üzemegységében az egyik hosszan terpeszkedő épületcsoporthoz közeledve, az ember úgy érzi, mintha nem is mezőgazdasági, hanem ipari nagyüzem területén járna. A gazdaság zöldtakarmány- lisztkészítő: üzemében vagyunk, s Gyűrűs Gyula üzemvezetővel beszélgetünk az üzem keletkezéséről, teljesítményéről. — A szárító, illetve lisztelőállító üzemeket — amelyekből a miénkhez hasonló rendszerű 14 van az országban — a Földművelésügyi Minisztérium hozta létre azokban a gazdaságokban. amelyekben a zavartalan, termelékeny üzemben tartás feltételei adva vannak. Bács-Kiskun megye az egyetlen az országban, ahol két szárító üzem is dolgozik: a másik a Bajai Állami Gazdaságé. Július 31-én lesz egy éve, hogy a munka megindult ebben az 5 millió forint költséggel felépült takarmánylisztgyárban. Az állami gazdaságban 800 hold terület látja el „nyersanyaggal” a szárító üzemet. Napfényes időben a kaszálás után általában két órán át szárítják rendben a lucemaszénát, majd a rendsodrózás után felszedik, pótkocsiba rakják. Napjában 100 mázsa fony- nyasztott széna kerül az üzembe, amelyből mintegy 200 mázsányj liszt készül. A szénát szecskavágó aprítja fel, fúvócső juttatja a felvonóra. Ennek rétegszabályozó gereb- lyéje gondoskodik az egyenletes terítésről. A szárításhoz szükséges hőt gázolajfűtéses, samott bélésű kemence adja. Hőfoka a széna nedvességtartalma szerint 700— 900 Celsius fok között mozog. A legkedvezőbb, 70 százalékos víztartalom mellett óránként 13 mázsa takarmánylisztet tudnak készíteni. A kemence szomszédságában — mint óriások játékszere — forog lassú perdüléssel a 10 mázsa befogadóképességű szárítódob. Belső falán terelőlapok viszik előre a szecskázott takarmányt. A dobban elhelyezett ventillátor egy ideig szívó hatást fejt ki a szecskára — s a kemence hevét is beszívja —, majd a dob feletti, tölcsér alakú „ciklonba” nyomja a takarmányt. Itt távoznak a szabadba a fűtési termékek — gőz, füst —, a szecska pedig a darálóba hull, amelyben lisztté őrlődik. Innen viszont a lisztventillátor szívja fel a „kis ciklonokba”. Az ezekben lehűlő liszt a ciklon aljára, a zsákoló teknőbe száll. A nyílásokra erősített zsákok töltését és cserélgetését egy nődolgozó végzi. Amint a zsákok megteltek, a takarmánylisztet a közelben levő mázsán 25 kilogrammos papírzsákokba „egalizálják”. Ezután csak a zsákok bekötése és címkézése van hátra, aminek megtörténte után gumikerekű kézikocsin tízesével a szomszédos raktárhelyiségbe kerülnek. A raktárban, ahol 15 vagon- nyi mennyiséget tárolhatnak egyszerre, a zöldtakarmányliszt friss, kellemesen édeskés illata terjeng. Mint az üzemvezetőtől megtudjuk, a lucemalisztet a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat veszi át tőlük, s takarmánykeverő üzemeiben használja fel. A vörös he re és a bor- sóslucema lisztjét pedig a gazdaság értékesiti, illetve fordítja takarmányozási célokra. A feldolgozatlan szénához viszonyítva egyébként a takarmányliszt mintegy 50—60 százalékkal több fehérjét tartalmaz. Magas karotin- tartalma és könnyen emészthető volta miatt kiválóan alkalmas elsősorban növendéksertés- és baromfilakar- mánynak. Két, 10—10 órás műszakban tizenkettőn dolgoznak az üzemben. Az idei szezonban eddig csaknem lo ezer mázsa lisztet állítottak elő. Most tervbe vették, hogy némi átalakítással kukorica és zöldpaprika szárítására is berendezik az üzemet. Ily módon munkája kevésbé idényszerűvé válnék, s — mint Gyű- rűsi elvtárs találóan mondja — bővülne a hasznossági „skála”. Búcsúzóul még egyszer végigtekintünk a gyáron, ahol az állatok „zöld konzerve”, a magas tápértékű, vitamin- és fehérjedús takarmányliszt készül. Rövid ottlétünk alatt újabb 13 mázsa lisztet gurítottak a lányok a raktárba ... Jóba Tibor Termelőszövetkezetünkben, a kiskunhalasi Vörös Októberben, megértve jelentőségét, a lehetőséghez képest egyre nagyobb mértékben támogatja a közösség és vezetősége a háztáji gazdaságokat. Ahol erre mód adódott, a tehéntartó gazdák állatainak a tanyák szomszédságában legelőt adott a termelőszövetkezet. Ezenkívül — pásztorral együtt — karámmal ellátott 100 holdas közös háztáji legelőt is a rendelkezésükre bocsátott, ahol az állatorvos rendszeresen ellenőrzi az állományt. Jószágaik téli takarmányellátásának a biztosítása végett a fűszéna betakarítását természetbeni részesedés ellenében, a takarmányrépa termesztését felesben végzik szövetkezeti gazdáink, az általuk betakarított út és árok menti fűtermés teljes egészében az övék. Az elmúlt télen önköltségi áron több ezer kéve kukoricaszárat vásároltak gazdáink a közösből, azonfelül hogy a családi műveléssel ápolt parcellák szártermésének a harmadrészét is megkapták prémiumként. A tél vége felé nem egy gazdánk állatainak száraz répaszeletet juttattunk. Gondoskodunk róla, hogy a következő télre még nagyobb mennyiségű szeletet biztosítsunk háztáji gazdaságainknak. Szövetkezetünk tavaly, területét és gazdáinak a létszámát tekintve, majdnem megháromszorozódott, ezért ebben az évben — kevés lucernásunk miatt — nem tudtunk a háztáji gazdaságoknak zöldlucerna-parcel- lát kiosztani. Az idén azonban 180 holdon telepítettük a pillangós növényt, s így jövőre ismét lehetővé válik, hogy a közös szükséglet fedezésén kívül a háztáji jószágállomány is zöldlucernához jusson. Szövetkezeti gazdáink háztáji termelése segítésének a fokát Kipróbálják az új magtisztítót A szovjet tervezésű és a KGST határozata alapján Bulgáriában gyártott OV—10 típusú magtisztító gépet — amelyből mindössze kettő van még hazánkban — kipróbálják az Izsáki Állami Gazdaságban. Nemcsak gabonát, de rostáinak a változtatásával aprómagvakat, mákot is lehet vele tisztítani. (Pásztor Zoltán felvétele.) Lido a magyar tenger partján A nagy balatoni fürdőhelyek tehermentesítésére, túlzsúfoltságának enyhítésére új hétvégi központot alakítanak ki a tó keleti partján, a fővároshoz legközelebb eső Balatonakarattyá- nál. Á magyar tengernek ez a partszakasza — hosszában nézve a vizet — leginkább idézi a tenger képet. A nyaralótelep páratlan természeti szépsége, kitűnő fekvése nagyobb „rangot” követel magának. Az akarattyai partoknál az idén nagyszabású munkák kezdődnek. Itt alakítják ki olasz mintára az első „magyar Lido” sávot. Ezen a partszakaszon a legtöbb gondot a szűk szárazföldi terület okozta, ezért szükséges az ottani öböl „levágása”. A Balatontól elrabolt területtel. 30 méter széles sávval, bővítik a szárazföldi területet, ahol strandot és sétányt alakítanak ki. Kibővítik a strand vízi és szárazföldi területét és csónakkikötőt is építenek. A nagyszabású munkára már az idén hárommillió forintot költenek. A felvételi előtt Zaka-zaka-zakatol a vonat. Ceglédtől jól nekiiramodott, hogy behozza a késést Kecskemétig. Sötétbarna hajú fiatalember ül az ablaknál. Arca bronzosan ragyog kigombolt, vakító fehér inge fölött. Sötétszürke szeme kutató várakozással lesi társa szájáról a szavakat. A lány haja olyan szőke, hogy amikor gabonakeresztek mellett zúg el a vonat, színe beleolvad a búza szőkeségébe. Osztálytársak voltak. Most érettségiztek. A kislány ujján karikagyűrű hirdeti, hogy már menyasszony. A nagy robajban előbb csak élénk mozdulataik sejtetik, hogy valamit szenvedélyesen vitatnak. Hol a fiú, hol a kislány arca merevedik időnként feszült gondolkodásba. Aztán kivillan gyöngyfoguk, s körülötte örömbe gyullad az arcuk, Egyik megállónál megfeledkeznek a csendről, s hangosan folytatták a diskurzust. — Akkor azt mondd meg, milyen nagy események történtek a nemzetközi politikában? — kérdezte a lány, s míg a legény a választ latolgatja, elnéz a szemben levő ablakhoz. Fiatal házaspár könyököl ki, hajukat, s a férfi nyakkendőjét lobogtatja a szél. Megnézi a nő ruháját, cipőjét, s lopva összehasonlítja vele saját türkizzöld, bő szoknyáját és világos, tűsarkú cipőjét. Aztán ismét társára figyel. — Tessék... A felvételin is ennyit vársz7 A fiú ujjait felpattint- va sorolja. — Hát ugye... a négerek üldözése Amerikában, a pápaválasztás, Kennedy Európában, Hruscsov Berlinben ... — Jó. Még egyet kérdezek ezekből: hogy hívják az új pápát? — Mi is volt az előbbi? Várjál csak ... aszón gya, hogy János. Tényleg, huszonharma- dik János. Hát akkor ez a huszonnegyedik. — De Pali! — húzza el a csodálkozástól a szót a kislány. — Paa- lii! Pali! Nem jössz rá!? — Ó, hogy az ördög vigye el! Persze. Most már eszembe jutott: hatodik Pál. Nevetnek egy sort, majd a fiú kérdez. — Ki Kádár János? — A munkás-paraszt forradalmi kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. — Ki Dobi István? — Az Elnöki Tanács elnöke... De most én következem. Mondd el, és rajzold le a szem részeit. A diák rajzol és sorra veszi: — Kívül egy átlátszó hártya ... — Jé milyen modern szemet rajzoltál! Tovább .. i Hol vannak azok a pálcikák? Mikor a rajz kész, a lány elteszi, és a plafonra meredve újra elmormogja, amit a szerűi hallott. Utána aggodalmaskodik. — Mit is kérdezhetnek? Jaj, csak vennék figyelembe az egyetemen, hogy olyankor minden nem juthat az ember eszébe ... Ha valamit, ennyi kicsit is, nem tudok, meg se merek mukkanni. Azt hiszem, észreveszik, hogy nem vagyok tisztában az anyaggal. — Az öreg hiba. Pont ellenkezőleg, állj neki: ha egy körömhegynyit tudsz, csak hadarj, papolj, szalmázz. Mindegy, hogy mit. csak lássák rajtad hogy megállód a helyed kényes pillanatokban is. Sok függ a fellépéstől. Majd én!... Bátyádat nézd meg! M egint kikacagj ák magukat. Hangjuk elárulja, hogy nem komolyan gondolják... A kislány szájához kapja a kezét. — Jó ég! De jó, hogy most... Te, ki is a KISZ Központi Bizottságának titkára? ... Nahát! Képzeld, ha ott jövök rá, hogy nem tudom. — Egy-egy — állapítja meg józanul a legény és megadóan jelenti ki. — Sajnos, én se tudom... Írd fel, meg kell kérdeznünk. Elcsendesednék. Nyilván észrevették, hogy mások is őket figyelik. A kislány még szebb ebben a kis zavarban, pirulásban. Itt az alkalom, hogy imponáljak neki, s egy mosolygó köszönetét kapjak. Tapintatosan odaszólok. — Pullai Árpád a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Várom a mosolyt, s én is előre készülök a folytatásra. A lány üzleti hangon, majdnem komoran bizalmatlankodik. — Biztos ebben a bácsi? Ha hallgattam volna — egy bácsit megtakaríthattam volna. Tóth István az szabja meg, hogy milyen mértékben vesznek részt a közös munkákban, s háztáji termékeikkel — hússal, tejjel, tojással stb. — mennyire segítik a termelőszövetkezet árutermelési tervének teljesítését. Ez utóbbit illetően egyébként igen nagy javulás tapasztalható. Tavasszal például felhívtuk gazdáinkat, hogy kössenek szerződést szövetkezetünkkel a tojás átadására. Célunk megértése, s az átvétel zavartalan lebonyolítása, valamint az azonnali fizetés azt eredményezte, hogy a tervezett mennyiségnek a két és félszeresét adták át. A tojás után természetesen ugyanannyi baromfieleséget adunk, mint a földművesszövetkezet. Az előző évekhez hasonlóan jelentős területen adunk lehetőséget szövetkezeti gazdáinknak a takarmánynövények tarlón való termesztésére. Azok a gazdák, akik termelőszövetkezetünkkel szerződést kötnek hízó sertés átadására, bevetve ingyen kapnak takarmánytermő területet, ősztől fogva már abrakjuttatásban részesítjük őket. A helyi keltetőállomás támogatása révén a jövőben szervezetebben biztosítjuk a háztáji gazdaságok naposbaromfival történő ellátását is —•, ugyanakkor baromfi nevelési és hizlalási szerződést kötünk gazdáinkkal. Körükben különösen a pulyka- és libanevelés örvend közkedveltségnek. A szerződéskötések során mindig törekszünk arra, hogy gazdáink tisztában legyenek vállalásuk jelentőségével és előnyeivel; valamint arra, hogy szövetkezetünk részéről zavartalanul bonyolódjék le az áruátvétel, s a takarmányjuttatás. Dr. Tüske László tsz elnök Váltókezelő Alkonyodik. A bajai vasútállomás 1. sz. irányító tornyából idősebb, alacsony ember siet le a sínek mellé. Fürgén kocog el egyik váltótól a másikig. Gyújtogatja bennük a lámpákat. Fuchs Abel váltókezelő rövid percek alatt befutja terepét, utána ugyancsak szaporázza lépteit a torony lépcsőjén. Odabent jelzést ad a telefon. Felveszi a kagylót, laikusnak érthetetlen félszavakkal lejelentkezik. Elnéz balra. Az üvegfalon át látható, amint az állomás elé gördül egy vicinális szerelvény. A sínek között piros zászlós vasutasok mozognak. Egyik állva lengeti a zászlót, a másik iramodik, a harmadik kezét feltartva végzi feladatát abban a jól olajozott gépezetben, amely a vasutasok munkáját jellemzi. Fuchs Abel a biztosító berendezéshez lép. A piros, sárga, fekete színű fogantyús korongok közül egyiket lehúzza. Üjból kitekint az ablakon, majd a sarokba siet, ahol a sorompót működtető kart csavarja. A forgalom megáll a közeli úton, míg egy mozdony, néhány teherkocsival elhalad. A váltókezelő kihajol az ablakon» csendesen lengeti a zászlót, s olyan hangon, mint amit egymást régen értő emberek használnak, felszól a masinisztához. — Hat vissza ... Megint sorompó következik. Míg a kart tekeri, megjegyzi. — Hadd menjen el a jó nép. Fél óra múlva úgyis egyre-másra futnak be a vonatok, sokszor lent lesz a sorompó. A biztosító berendezésen ismét húz, emel egy fogantyút, közben szeme az állomás előtt veszteglő szerelvényen. — Jöhetnétek már. Nemsokára tényleg kiindul a vonat. Üres. Tolat. Biztosító berendezés, sorompó, zászlólengetés, éles füttyszó. Érdemes volna az ide-oda mozgás céltudatosságát térképezni. Mindig a legrövidebb távolságon át, mindig a legegyszerűbb mozdulatokkal dolgozik. A percen belül a másodpercnek is megvan a maga kiszámított és fel nem cserélhető tennivalója. — Ennyi idő uán az embernek a kisujjában van, mit kell tenni — magyarázza szerényen Fuchs bácsi —így emlegetik őt szaktársai. — Jó kis hangszer ez — mutat a torony központi berendezésére. Csak ha ezen valaki hamis hangot fog, nem lehet elintézni a karmester szemhunyorításával. —- Volt már kitüntetése? — A, nem. Az én munkám egyszerű .., Csak tévedni nem lehet benne. U)
