Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-13 / 162. szám
mt Jtttfaa «, mom«al S. oldal Virágzik a komló Megyénk déli részén újabb fiatal komlóültetvények fordultak termőre. Az állami és termelőszövetkezeti gazdaságokban az idén összesen 300 hold komlósról gyűjtenek tobozt. A korai fajták már virágzanak, nem egy helyütt az elmúlt évinél jóval több termést ígérnek. A vidék legnagyobb komlótermelő üzemében, a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban az idén kísérletképpen öntözték is a komlósok egy részét. Az öntözött növények szebben fejlődtek és jobb a tobozképzés is. Becslések szerint mintegy 21 százalékkal ígérnek több termést. A megye’ állami gazdaságai ebben az évben is több millió liter sörgyártásához elegendő nyersanyagot termelnek, amit saját feldolgozó üzemükben készítenek elő az ipar számára. Ot évtized Szmola Mihály 52 évvel ezelőtt vette először kezébe a suszterkaiapácsot, mint ipari tanuló Szabadkán. Azóta kezei közül megszámlálhatatlan pár javított és új cipő került ki. Az idős, szakmájára büszke mesterember jelenleg is kifogástalanul dolgozik. A Tompái Vegyes és Építőipari Kisipari Szövetkezetben alapító tagként tartják számon. Küzdelem a másodpercekért „Atomtempó99 Kisszálláson Megállás nélkül halad a féltucatnyi traktor, mintha versenyeznének egymással. Itt, a kis- szállási Petőfi Tsz tarlóin valóban vetélkedés folyik — küzdelem a másodpercekért. — Jól nézze meg a tarlót az elvtárs — mutatja Mikó Józsi bácsi, az egyik üzemegység vezetője. — Tegnap délben itt még állt a búza. Magasan jár a nap. Fél tizenegyet mutat az óra. Fogy a tarló, a szántás pedig egyre növekszik. Haladnak a gépek. Messziről a három kombájn is ide látszik. Pár nap óta már a búzát vágják, miután a többi gabonafélét betakarították. A rozs 15 mázsás átlaggal fizetett, az árpa húszon felül. Tíz nap alatt a búzával is végeznek. Küzdelem a másodpercekért. Ä* utolsó szálig A szalma betakarítása szintén élénk ütemben történik. A láncos vonószerkezettel valóságos kazlat húz maga után a két traktor. Emlékezetemben kutatok, honnan ismerős a kép. Sárdi József, az elnök adja meg a választ: — Oktató- és híradófilmen láthatni ilyet — mondja. — Mi is onnan tanultuk. Meg az állami gazdaságokból. A cél: az utolsó szálig és olcsón begyűjteni a1 szalmát. A megtisztított tarlón műtrágyaszóró gépet húz a traktor. — Minden négyszögöl tarló pétisót kap — jelenti ki Sárdi József. — A nitrogén lehetővé teszi a szerves anyag bomlását, s a másodvetéseknél közvetlenül is segíti a növény fejlődését. Nyári mélyszántásba egyébként kétszáz holdon már elvetettük a fejes káposztát, a napraforgót, a muhart és a silókukoricát. Az utóbbit a háztáji tehéntartók segítésére. A többi veteményekbő] jó bevételre számítunk: a muharmag' ból holdanként kétezer, a fejes káposztából öt-hatezer forintra. Tavaly is hasonló volt az eredmény. Honnan van annyi műtrágyája a szövetkezetnek, hogy a több mint ezer hold tarlóra mindenhová jusson belőle? Az elnök csak mosolyog, s azt mondja, hogy ezt „direkt” így tervezték, s 20—22 vagon talajjavító anyag állandóan van a raktárukban. Dübörögnek a gépek. Ahol reggel elhaladt a kombájn, ott estére már szántás feketéllik. S közben szalmalehúzás, műtrágyaszórás ... Összefogott az egész falu Kollektív munkával bontották le a régi kultúrházat a felső- szentivániak. Az új művelődési ház építésére összefogott a falu egész lakossága. A községben levő tsz-ek 100 ezer forint készpénzzel és 50 ezer forint értékű fogatos munkával segítik az építkezést. Az új létesítményt a tervek szerint a jövő év májusában fogják felavatni. A kaktuszok birodalmában A KIS, hatszor három méter alapterületű üvegház lépcsőin Farkas Jánosnak, az izsáki Sárfehér Tsz főkönyvelőjének nyomában lefelé lépkedve, még nem sejtjük: mennyi látnivalót kínál ez a szép szenvedéllyel, a gyűjtő szívós kitartásával létrehozott „növénybirodalom”. Aztán, amikor az üvegablakokon beáradó délutáni napfényben széttekintünk, magunk sem tudjuk, hol is kezdjük el a gyönyörködést. Hiszen ezen az alig félszobányi helyen egy egész világ pompázik. Faládákban kaktuszok: tüskés levelűek és csupaszok; gömbölyűek, mint egy labda és ágas-bogasok; aprók, mint egy borsószem és tekintélyesek, mint egy sárgadinnye; pár naposak és tiszteletre méltóan vének... — Ez az „imporf’-kaktuszom a legöregebb — mondja Farkas János, és rámutat egy, a laikus szemével nézve egészen jelentéktelennek tűnő példányra. — ötven esztendős, egy mexikói gyűjtőtől kaptam. Importnak azért nevezem, mert a kaktuszokat általában magról szaporítom; ez az egyetlen, amely „felnőtt” állapotban került a az elnök nem volna képes helytállni a sokszor emberfelettinek látszó feladatok sokaságában — és a kertészeti főiskolán, ahol a második „szakmát” tanulja. Nélkülözhetetlen segítséget jelent az elnöknek a szakemberekből és a szövetkezeti gazdákból összekovácsolt vezető kollektíva, amely minden fontos kérdést sokszor több soron is megvitat, s csak azután dönt a kivitelezésről. így volt ez az elmúlt télen is, amikor a múlt évi kedvezőtlen időjárás miatt a kertészet csak felét termelte a tervezettnek, és a kishitűek meg akarták szüntetni ezt az üzemágat. A gazdálkodási tervet valamennyi brigáddal külön is megvitatják, és szinte teljes egységgel dolgozik annak végrehajtásáért a szövetkezet apraja-nagyja. Olyan típusú vezető Vincze Lajos elvtárs. akiben a szerénység hozzáértéssé, következetességgel. az emberekről való gondoskodás az új iránti fogékonysággal és kezdeményező készséggel egyesül. Munkatársaival jóformán a semmiből hoztak össze 4 millió forint értékű üvegházat, amely az idén Is több mint 10 ezer forint értékű primőr karalábé, paprika és paradicsom termeléséhez biztosított kiváló minőségű •palántát. Most az után „fut”, tárgyal, és ha kell, könyörög, hogy nyújtsanak segítséget egy mély kút fúrásához, mert a közeli források 200 méterről 45 fokos vizet adnak. A kísérleti fúrásokat irányító szakemberek komoly reményekkel és nagy segíteni akarással álltak a kérdés teljesítéséhez, azonban hiányzik még félmillió forint. Most próbálják ki a „fóliás silót”, és ha beválik, ezzel a módszerrel tartósítják a téli takarmány jelentős részét. A nagyfokú belterjes gazdálkodás a zöldségbetakarítás idején any- nyi munkát igényel, hogy azt nem tudják elvégezni a szövetkezet gazdái. Ezért az elnök mintegy 200 diákot hívott segítségül, akik munkájuk után ugyanolyan részesedést kapnak, mint a tsz-gazdák. EafvéH"'ént amíg az első évben egy dolgozó tag jövedelme 6500 forint volt, ebben az esztendőben már 11 000 forintra rúg ez az összeg. A teljesítmények alapján minden hónapban kifizetik az esedékes jövedelem 70 százalékát. Azon is gondolkodik most Vincze Lajos, hogy minél többen vegyenek részt a szövetkezeti lakásépítési akcióban, és úgy látszik, hogy jövőre már legalább 10 tanyára kimondják a halálos ítéletet. Az állattenyésztés vízellátására fúrott kút meleg vizének fel- használásával létesíthető strandfürdő építéséről tárgyal számos intézménnyel, s mint ahogy egyetlen szavára a szőlőtelepítés idején egy vasárnap 150 szövetkezeti gazda dolgozott társadalmi munkában, a medence építésének földmunkáinál is ott lesz mindenki. A munkában, az élet iskolájában, és állandóan az emberek között eltöltött évek nevelték a Vincze tanító-házaspárt kommunistává; néhány éve ezen a környéken elsőként léptek a pártba mind a ketten, ók, és még néhányan alkották azt a kicsi sejtet, amely napjainkig 15 tagú. jól dolgozó alapszervezetté fejlődött. IIven ember hát ő, a tanító úr, az elnök, és sokak Lajosa, akinek minden gondolata és cselekedete arra összpontosul, hogy az. Űj Élet Tsz teljesíteni tudja 6 millió forintos bevételi tervét, amely alapját képezi a közös további fejlődésének. HORVATH IGNÁC gy ű j teményembe. — A magokat honnan kapja? — kérdezem. — Rengeteg magamfajta gyűjtővel állok levelezésben, külföldiekkel, hazaiakkal egyaránt. Ügy látszik, a postán már jól ismerik a nevemet, legutóbb például Németországból kaptam egy levelet, ezzel a címzéssel: „Farkas János, Magyarország”. Kézbesítették. — A kaktusz egyébként az amerikai kontinens növénye, s e földrész csaknem minden államából van egy-egy jellegzetes fajtám. A nálunk kedvelt, értékes dísznövény arrafelé egészen közönséges gyomnövényként tenyészik. Hosszan sorolja az egyes fajták tudományos nevét: Mamil- laria bogotensis, Opuntia mis- souriensis, majd a .,pevotl”-ra hívja fel a figyelmünket: — ENNEK az a nevezetessége, hogy nedvéből készült az aztékok szent itala, amelyet vallási ceremóniáik alkalmával fogyasztottak, mert révületbe ejtő. erősen mámorító hatása van. Fanatizmus, türelem: ezek a kaktuszgyűjtő alapvető tulajdonságai és az, hogy minden szabad idejét a növénynek szentelje. — Csak örülhet az asszony — mondja mosolyogva —, ha a férjének ez a „hobbyja”. Emellett nincs lehetőség a kártyázásra, kocsmázásra: a legjobb elvonókúra. és a leghatásosabb idegcsillapító. Együttlétünk végén megkérdem: melyik a legkedvesebb kaktusza? Ügy néz rám, mint aki ..erkölcstelennek” tartja a kérdést, aztán egyszerűen, természetesen mondja: — Mind kedves. Ha csupán egyetlen kedvenc fajtát kellene kiválasztanom közülük, inkább engedném, hogy valamennyit elvigyék. ÜGY VAN velük, mint szülő a gyermekével. Sokszorosan úgy, hiszen — hozzávetőleg — 1300 gyermeke van. JÓBA TIBOR Atomkorszakbeli tempó. Küzdelem a másodpercekért. 4s őszre is gondolnak Arról faggatom az elnököt, hogyan készültek fel a betakarítás munkájára, hogy minden ilyen „flottul” menjen. — Ne gondolja, hogy valami boszorkányság — válaszolja. — A vezetőség már az aratás kezdete előtt két hónappal elkészítette a munkatervet, amit vezetőségi ülésen és közgyűlésen úiabb javaslatokkal egészítettünk ki. Egyúttal azok a gazdák. akik részt vesznek a négy munkában, megkapták a szükséges eligazítást, mikor mit kell csinálniuk. Megmutatja a tervet. Számok, betűk, táblázatok végtelennek tűnő jelrendszere a tucatnyi gépelt oldalon Az a sanda gyanúm támad, hoav a rajta történő eligazodáshoz elektronikus számítóberendezésre van szükség. Ám Sárdi József tökéletes jártasságot tanúsít ebben a hieroglifa-halmazban. (Hiszen ő állította össze.) Hosszasan magyarázza az egyes munkafolyamatok egymáshoz való, időrendi viszonyát, az emberek és a gépek megfelelő átcsoportosítását. Közben ezt mondja: — Az aratás nemcsak befejezése egy termelési fázisnak, hanem egyúttal kezdete is a következőnek. Ennek értelmében készültünk fel már az őszi vetésekre. A rozs szeptember egytől négyig, a takarmánykeverék öttől tizenötig, az őszi árpa tizenhattól huszonötig, a búza pedig október egytől huszonötig kerül a földbe. Abban a sorrendben, ahogy az előve- teményeket letakarítiuk. Hogy az ehhez szükséges gépek meglesznek, arra biztosíték, hogy a tervet' a helybeli gébállomás igazgatója, Pálmai Máté is aláírta. Megyünk ki a kombájnszérűhöz. Jól ápolt növények kétoldalt; a kukoricát már harmadszorra kapálják, amott az uborkát szedik. Az aratásban csupán tizenkét gazda vesz részt, vagy ahogy az elnök mondja: a tagság öt százaléka. A gép megtakarít Villanymotorral hajtott cséplőgép zúg a kombáinszérűn. Az az új termést tisztítja. A fúvócső, mint óriási kar nyúl be a magtár harmadik emeletének ablakán. Bajnóczi Gábor gépállomási zetoros fut be szerelvényével a cséplő mellé. Billen a pótkocsi, a zúduló magot két gazda, Maczkó István és Thorma János lapátolja a szállítószalagra. Tökéletes a gépesítés. A magtár öreg fagrádicsain két év óta nem cipelnek telt zsákot. Fúvócső végzi a szállítást a legfelső emeletre, ahonnan — a száradás mértékének megfelelően — a padlón vágott nyíláson keresztül „folyik” lefelé a gabona, s ha a földszintre ért, máris szállítják a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat telepeire. Éjjel-nappal jár a cséplőgép. Gépésze. Jónás László, szinte ébren piheni ki magát mellette. A gépesítésnek köszönhetjük — mondja Zöldhegvi Mihály főmezőgazdász —. hogy az őszi árpa önköltsége a szántásból a magtárba kerülésig mázsánként alig hetvenöt forint. A búzáé pár forinttal több. Csupán a kombájnnal való aratással majdnem ötven forintot takarítunk meg mázsánként. A zetoros megy a kombájnokhoz újabb szállítmányért. A másik pedig most érkezik a teli rakománnyal. Küzdelem a másodpercekért. Okos. átgondolt igyekezettel. HATVANI DANIEL
