Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-12 / 161. szám

1963. július 12, péntek 3. oldal Levél egy motoroshoz Rendszámát HK 02-96 Gondolom, megérti, hogy miért maradt el levelem elejé­ről a szokásos udvarias meg­szólítás ... Viselkedésével oly nagymértékben felháborított —, hogy nem találtam erre méltó kifejezést, de megsérteni sem szeretném, mert azt remélem, hogy levelem elolvasása után kemény önbírálatot gyakorol, s többé nem kockáztatja sem a maga, sem a mások testi épsé­gét, sőt életét „virtuskodásával”. Emlékezzék tehát vissza a jú­lius 7-i délelőttre: Kecskeméttől mintegy 25 kilométerre a békés­csabai betonúton igyekeztünk utunk végcélja felé és ekkor ön elkerült motorkerékpárjával. De hogyan? Mert amikor jeleztem, hogy egy kerékpárost akarok előzni, ön nem vette figyelembe a szembe jövő gépkocsit és mind­kettőnket előzött... azaz, csak előzött volna, ha észbe nem kap az utolsó másodpercben és így kifutott az út bal oldalára. Ami­kor azonban a gépkocsi kettőnk között elsuhant, ön visszakanya­rodott a jobb oldalra, egy ugyan­csak szembejövő motoros előtt — alig egy méterre! Ezt a „bra­vúrt” hetven kilométeres sebes­séggel hajtotta végre. Óriási szerencséje volt! Az esetből leszűrve a megfe­lelő következtetéseket, meg kell állapítanom, hogy nemcsak a saját testi épségével, de a má­sok életével sem törődik. Nagy­fokú felelőtlenség! Pedig okul­hatott volna már nemegyszer a napilapokban megírt és a rádió­ban is számtalanszor hallott felelőtlen járművezetőkről. Arra kérem, hogy a legköze­lebbi ilyen, vagy hasonló sza­bálytalanság elkövetésének kí­sértését feltétlenül küzdje le magában: gondoljon otthonára, családjára, szüleire és ne feled­kezzék meg azokról sem, akik nem kívánnak az ön felelőtlen virtuskodásának áldozatai lenni. SZANTNER GYÖRGY Mennyi van a korsóban, pohárban? Ellenőrző körúton az AKF szakembereivel — Egy pohár sört kérek — lépett a pulthoz a tikkadt ven­dég. — Sört, de jegeset! — tette még hozzá, s cserepes aj­kait végignyalta a kiszolgálandó hús ital reményében. A csapos sietett, ne hosszabbítsa a ven­dég szenvedését, s a sörpisz­tolyból a pohárba vágódott a szénsavval telített fehér hab. A vendég fizetett, szájához emel­te a poharat, amikor egy kéz a karjára nehezedett: — Bocsánat, rendeltünk ön­nek egy másik pohár sört, ezt szeretnénk lemérni... A csapos szabadkozott, de későn! Három helyett két deci Izsák, Sárfehér kisvendéglő: az asztal mellett ülő honvédek elé Horváth Istvánná, a ven­déglő helyettes vezetője négy pohár sört tesz le. Néhány csepp éter a sörbe, s kiderül, két po­hárból 5—5 centiliter, a másik két pohárból pedig 6, illetve 7 centiliter hiányzik... Hasonló tapasztalatokat sze­reztünk Kiskőrösön, az Utasel­látó 140. sz. «intésében. Próba- vásárlásként három pohár sört rendeltünk. A vonatok már el­mentek, az üzletben alig tíz- tizenkét ember tartózkodott, te­hát nem volt „rumli”. Megyeri Gusztávné a három pohár sör­ből 20 centilitert „elspórolt”. A szűk mérésből származó összeg 1,40 forint... Mi van akkor, ha nagy a for­galom? A kiskunfélegyházi, Alpári úti sportbüfében ketten ültek az asztalnál, előttük két pohár sör. A sör hideg, hiszen a pohár oldala párás volt. Látszólag a mennyiség is megfelel, de ... né­hány pillanat, s kiderül: Patyi Sándomé boltvezető a három deci helyett csak két deci sört adott. Lyukas mérőedény Nemcsak a sörnél fordul elő szűkén mérés. Kiskunmajsán, a Napi feldolgozás — nyolc vagon Pár nappal ezelőtt kezdték meg az uborka feldolgozását a Kecskeméti Konzervgyár sava­nyító üzemében. Az első napok­ban átlag húsz-ötven mázsa nyersárut vettek át, amelyet a szorgos asszony- és leánykezek gyorsan feldolgoztak. Csütörtö­kön már nyolc vagon nyersárut dolgoztak fel csemege- és ece­tes uborkának. Ha az üzemrész teljes kapacitással dolgozik, a napi teljesítmény 12 vagon. A terv szerint összesen 420 vagon savanyú uborkát készítenek az idén. Ez a mennyiség 100 va­gonnal több az elmúlt évinél. kisvendéglőben, a borhenger­ben az egyik decis bormérce lyukát parafával tömték be az „élelmes” csaposok. Amikor a a vendéglő-vezetőtől másik bor­mércét kértünk, előkerült még kettő, de furcsa módon azok is lyukasak voltak. Hogy miért? Nem nehéz kitalálni! A Szelidi-tói 225. sz. zenés kisvendéglőbe este 8 órakor érkeztünk meg. Két vermutot rendeltünk. Bagó József felszol­gáló 14.20 forintot számolt ezért az italféleségért, bár ő csak 11,90 forintot blokkolt. Tudato­san 2.30 forinttal károsított vol­na meg bennünket. S hogy még az ág is húzza a vendéget, to­vább bizonyítjuk e példával. A felszolgálón kívül a csapos, Pa­tyi Rozália is keresni akart, hiszen az egyik vermutból 2, a másikból 1 centiliter hiányzott. Mindkét alkalommal — a fel­szolgáló, illetve a vendéglőve­zető esetében — elnézésünket kérték, lássuk be, ők is téved­hetnek. Ez igaz, de naponta hányszor? Szakértelem ? A kalocsai Platán kisvendég­lőben két konyakot rendeltünk a fiatal felszolgálótól. A kért italféleség helyett egy konya­kot és egy aranykörte likőrt kaptunk Í9.40 forintért. Nem kevesebb, mint három forint­tal számolt többet a hiányos szakismerettel rendelkező fel­szolgáló — „véletlenül”. A szak- kéozettséghiány azonban nem indok arra, hogy a vendégnek többet számoljanak. Bizonyos fokig talán enyhítő körülmény, hogy nagy volt a forgalom, de annál érthetetlenebb — vagy inkább érthetőbb? — volt szá­munkra a nagy szakértelemmel rendelkező csapos szűk méré­se. A konyaknál 8. az arany­körte likőrnél 5 milliméter, ösz- szesen 1,40 forint volt az „ered­mény”. „Nem ma kezdtem ..." S még egy példa a „túlzott” szakértelemről. A kecskeméti Műkertben, a földművesszövet­kezet 2. sz. mozgóárusának, Nagy Józsefnek a megbízásá­ból mérte a sört Lesi Ferenc kisegítő. Három korsó sört mértünk le. A három korsó sörből 4,3 deciliter „maradt ki” amelynek az ára 3 forint. Ami kor a felügyelő figyelmeztette a csapost a szűk mérésre, az így lamentált: „Nem ma kezd­tem a sört mérni, értek hoz­zá ...” Ezt nem is vitattuk, de kinek a hasznára? A kétnapos ellenőrzés ’gén sok hibát derített fel a ven­déglátó egységekben. Az ellen­őrzés kétszeresen is hasznos volt: a szűkmérőket, a többet felszámolókat felfedezték, s azokat — kinek-kinel: érdeme szerint — szigorúan felelősségre von’ák. megbírságolják. Az el­lenőrzés tapasztalata egyben a vendégeket is figyelmezteti: ne fogadjanak el szűkén mért sört vagy más egyéb italféleséget! GÉMES GÁBOR Új klímát őröl a malom Művelődési otthon épült Hajóson Ma adják át Hajóson műszakilag a közel, hárommillió forint költséggel létesített új művelődési házat. Az ízléses és korszerű művelődési otthonban a 350 személy befogadására alkalmas nagy termen kívül szakköri szobák, könyvtárhelyiség, valamint büfé várja a község lakóit, a szórakozni, tanulni vágyó embereket. Az új létesítmény ünnepélyes megnyitására augusztus 20-án ke­rül sor. Képünkön: Még az utolsó simítások nyomai láthatók, földkupacok, építési eszközök „uralják” a terepet, de a háttérben már imponálóan emelkedik ki a község legszebb épülete. Mire az ünnepi átadásra sor kerül, a művelődési otthon környéke is meg­szépül, parkosítják annak előterét. Gyermekkori élmény ele­venedett meg bennem a minap, amikor ellátogattam a kiskun- halasi villanymalomba. Ám, emlékképeimen „átütött” a kí­váncsiság, s már a kapun tör­ténő belépéskor felvetődött ben­nem a kérdés: hogyan birkózik meg az üzem a nagy mennyi­ségű új gabonával. — Nem lesz könnyű feladat — mondotta Tóth B. László, a malom vezetője —. de remél­hetőleg különösebb probléma nélkül ;,átvészeljük” a szezont. A fedett raktárban — mutatott a tároló toronyra — százötven vagon termést tudunk elhelyez­ni. A napi kapacitás, három műszakot figyelembe véve. öt­venöt tonna. Naponta mintegy 160 tonna gabona átvételére számítunk. Ho«ry nem les* különö­sebb gond, arra biztosíték az is, hogy a Malomipari és Ter­ményforgalmi Vállalatnak a já­rás területén levő magtáraiban is jelentős mennyiségű gabonát tárolhatnak. Az ottani ógabonát már beszállították ide, s feldol­gozása is folyamatban van, Mégpedig az új terméssel ke­verve. Egyötöd rész új búzát ad­nak a régihez. Az idei kenyér- gabona hektolitersúlya egyéb­ként 82 kiló, tehát igen jó. A liszt minősége is kifogástalan. — Az első, 250 mázsa gabona­szállítmány a helybeli állami gazdaságból érkezett — tájékoz­tatott a malomvezető. — Azóta már számos környékbeli szövet­kezet is szállított, sőt, a Bajai Állami Gazdaság is ezer má­zsát. Az előkészületeket oéldásan hajtotta végre a ma­lom dolgozóiból alakult három szocialista brigád. A tervezett egy hónap helyett három hét alatt végezték el a nagykar­bantartást. — Sokat segített a Csordás Jenő főmolnárunk által elkészí­tett karbantartási terv — vilá­gosított fel Balogh László, a Ki­nizsi brigád vezetője. — Asze­rint dolgoztunk ugyanis, de ter­mészetesen „beleadtunk” min­den apait-anyait. Több korsze­rűsítést eszközöltünk. A többi közt új felvonót és gabonaszá­rító laedert építettünk. Azonkí­vül, mintegy ötven óra társa­dalmi munkával, nagy rámolást végeztünk az udvaron: Tóth B. László az irodában megmutatta a grafikont, amely feltünteti, hogy a torlódás és a várakozás elkerülése végett mi­lyen időpontban állapodtak meg az egyes gazdaságokkal a szál­lításra. Az időpont meghatáro­zásánál azt is figyelembe vet­ték, hogy a malom milyen ütem­ben kap üres vagonokat. Elmondotta még« hogy a malom mellett két év múlva új, 600 vagon termény befoga­dására alkalmas gabonaraktárt építenek. Ez — azonkívül, hogy az egész járásban megoldja a tárolási problémákat — a liszt minőségének a javulását is ered­ményezi, minthogy az egyes bú­zafajtákat egymástól elkülönít­ve tárolhatják, s a keverést tu­dományos szempontok szerint végezhetik eL Portré Kommunista „Az emberélet útjának felén...” már valamivel túl van Modok Balázs, a Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat igaz­gatója. De ahogy munká­járól, az emberekről be­szél, az a szenvedély egy­általán nem erről tanús­kodik. A fiataloktól, a kor szerinti húsz, huszon­öt évesektől megszokott ez az elragadó hév, amely a lélek legbelső zugaiból is magas hőfokra izzítva hozza elő az érzéseket, a meggyőződéssel átitatott szavakat. — Aki kommunista, azt minden kell, hogy érde­kelje, s az ilyen ember akkor is dolgozik, ha nem állnak a háta mögött — válaszolja arra a kérdé­semre, hogy miként ha­lad. a munka, van e sok probléma az emberekkel. — Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs kifogá­solható jelenség a vállalat munkásainak magatartá­sában, tevékenységében, hiszen ez háromszázhúsz fővel dolgozó közösség­ben elképzelhetetlen — folytatja. — De igyek­szem én is és az üzem­ben levő többi kommu­nista is olyan hatást gya­korolni a kollektívára, hogy az napról napra ön­állóbb. kezdeményezőbb, munkájában felelősség­teljesebb legyen. Szavaiból érezni lehet, hogy komoly munkána.k és nagyszerű feladatnak érzi az emberek átalakí­tását, formálását. Ezt nem csak az üzemen belül te­szi, hanem ahol csak al­kalma van rá. Több mint tizenkét éve jár előadá­sokat tartani a kiskun- halasi Űj Élet Termelő- szövetkezetbe. Ott már úgy fogadják, mintha 6 is tagja lenne a szövetke­zetnek. Tizenkét évig volt vá­rosi tanácstag. Munkájá­ról mindig csak elisme­réssel nyilatkoztak, s leg­utóbb saját kérésére „mentették fel” a tanács­tagsággal járó tevékeny­ség alól. Erre — mint ahogy maga is vallotta — azért volt szükség, hogy egyéb megbízatásait még jobban el tudja látni. Mert Modok Balázs tagja az MSZMP járási-városi végrehajtó bizottságának, és dolgozik az MHS kis­kunhalasi szervezetében is. — Ahhoz azonban — folytatja a beszélgetést —, hogy az ember el tud­ja végezni a munka rá­eső részét, állandóan ta­nulnia, művelődnie kell. Nemcsak szakmailag, ha­nem általában. A beszél­getés elején azt mond­tam, hogy a kommunis­tát minden érdekli. Nos, ez rám is vonatkozik. Ta­valy érettségiztem a ha­lasi gimnáziumban, de érzem, hogy ezzel egyál­talában nincs befejezve a tanulás, mert csupán a legszükségesebbeket sajá­títottam el. Szívesen fog­lalkozom a pártáiét elmé­leti kérdéseivel. Így dolgozik Modok Balázs, a kommunista. Amikor 1948-ban tagja lett a pártnak, egy esz­méhez kapcsolta magát, amelyet azóta is szívvel- lélekkel szolgál s azon fáradozik, hogy minél több emberrel felismer­tesse a cél nagyszerűsé­gét, s munkára, az új társadalom iránti hűségre, odaadásra nevelje őket. Gál Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom