Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-30 / 176. szám
m9 proletárja', «^yttiuTjéfdlel ntöfinefte A é/lA&YAF?. SZ.OGIALlSTA NVUWKÄSFÄR.T BACS-I<«SKA/IM K/IECtYEI LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM Ara 60 fillér 1963. JÜLIUS 30, KEDD Jelentés — eső után Meggyorsul a növények fejlődése Még jókor jött a vasát napi csapadék — Akadt dolga a vihar miatt a postának, a DAV-nak és a tűsoltóknak Heteken át hiába kémleltük a láthatárt, hiába lestük a jótékony esőt hozó felhők jöttét. Tikkasztó, perzselő forróság borította izzó buráját a táj fölé: hazánkban volt a kontinens kánikula-góca. Vasárnap végre megeredtek az ég csatornái, s a cikázó villámok közül a szomjas földek kemény rögeire hullott a várva várt nyári zápor. Jéggel vegyesen Megyénkbe is jutott belőle jócskán. A dunavecsei járásból 8, a bajai és a kiskőrösi járásból 15—20 milliméter csapadékot jeleztek, a kiskunhalasi járásban pedig 20 milliméter volt a minimum, de néhol, például Tompán 40 milliméter eső is hullott. Sajnos, Kecskemét környékén az egyébként ugyancsak közel 40 milliméteres csapadék jéggel vegyesen jött, és különösen a paradicsom termésében okozott tetemes károkat. Ezek felmérése folyamatban van. A csapadék általában nem érkezett későn a kapásnövények túlnyomó részére sem, a tarlónövényeket pedig éppenséggel a legkedvezőbb időszakban öntözte meg. A jókora eső nagyban elősegíti a takarmány- és a cukorrépák hozamának növekedését, és jelentős termésfokozó hatást remélnek tőle a kései vetésű burgonyánál is. Igen jókor jött a zöldségfélékre — a paradicsomra, paprikára és dinnyére — is. Jó a másodniivényeknek A már részben kikelt másod- növények fejlődésére is serkentőleg hatott a nyári zápor. A mélykúti Űj Élet Tsz-ben például az aszály miatt eddig nem foghattak a tarlóvetéshez. Most sürgősen pótolják az elmaradást muhar, illetve csalamádé vetésével. A dunavecsei járásban is nagy lendületet kapott a tarlóhántás, illetve a mélyszántás. Az 1186 holdon vetett, s eddig csak nehézkesen kelt másodnövények fejlődése is meggyorsult. A járás termelőszövetkezetei, kihasználva a talaj fellazulását, a már megszántott területek fogasolásához vezényelték ki a fogaterő és a géppark jó részét. Elősegítette a csapadék a szőlőiskolák vesszőállományának, valamint a járásban jelentős nagyságú területen magfogásra vetett lucernának a fejlődését is. As utolsó pillanatban Szinte az utolsó pillanatban kapta a jótékony esőt a kiskőrösi járásban vetett kukoricák egy része, még inkább a szőlő. A szakemberek megállapítása, hogy ha csak három-négy napot késik az eső, ez a terméshozamban mintegy 30 százalékos csökkenést eredményezett volna. Bár a homoktalajokon vetett kukorica terméseredményét alig-alig befolyásolja, lényegesen sokat segített viszont a kötöttebb talajok kukoricatábláinak fejlődésében. A másodvetést a szárazság miatt mintegy másfél héttel ezelőtt jóformán teljesen abbahagyták, most azonban gyors ütemben végzik, főként a csalamádé és a silókukorica, néhol pedig a muhar és egyéb másodnövények vetését. Munkában a szerelők Az éremnek is két oldala van — tartja a szólásmondás, s telefonérdeklődésünkre az 1965 végéig 30 ezer hold új csemege- és étkezésiszőlö-iilfetvény, hat nagy törzstelep létesül a legtöbb csemege fa jták elterjesztésére A Földművelésügyi Minisztérium kertészeti főosztályán tájékoztatásul közölték, a csemegeszőlő-termőterület kibővítésére, illetve a fajtaösszetétel megjavítására, valamint a nagyüzemi termesztés kialakítására az ország különböző vidékein megkezdték a tiszta állományú csemegeszőlő-táblák telepítését. Ugyanakkor a legkiválóbb csemegefajták elszaporítására törzstelepeket létesítettek. A tervek szerint 1965 végéig 30 000 hold- nyl új csemege-, illetve étke- zésiszőlő-ültetvénnyel gyarapszik az ország. Ebből 25 000 hold kerül majd az immunis homokvidékekre, 5000 holdat pedig a hegyi tájakra telepítenek. Legnagyobb csemegeszőlő- ültetvényeink Bács-Kiskun megyében lesznek, ahol 12 000 holdra szól az előirányzat. Csongrádban 4000. Pest megyében 6000, Szolnok megyében 2000 holdat kívánnak telepíteni a termelőszövetkezetek, illetve az állami gazdaságok. A csemegeszőlő-szaporítótelepek kialakítását 1961. tavaszán kezdték meg, s jelenleg — Dé- gen, Pázmándon, Tállyán, Nagy- rédén és Baján — együttesen 750 holdnyi fiatal törzstelepe van az ültetvénytervező vállalatnak. Ezenkívül Somogy megyében, a nagybereki termelőszövetkezeti egyesülés létesít majd 100 holdnyi öntözéses cse megeszőlő-törzstelepet. Ebből 6 hold máris elkészült. A nagy termelőszövetkezeti törzstelepet főleg Javós Gyula helybeli szőlész-kutató 160 fajtából álló szőlőgyűjteményének legjobb egye- deiből, valamint a világhíres Mathiász- és Kocsis hibridekből „népesítik be”. utóbbival kezdte Mészáros Károly, a DÄV kecskeméti üzemvezetője: — Javában zuhogott az eső és csattogott a villám, amikor a készenléti dolgozóink mellé csaknem valamennyi szerelőnk önként jelentkezett szolgálattételre. Tapasztalták ugyanis, hogy zavar van az áramszolgáltatásban. Bár minden zivatar után akad dolgunk, ezúttal a meghibásodások a megszokottnál is nagyobb feladatok elé állítottak bennünket. Az áramzavarok csaknem az egész városra, és hat-nyolc kilométeres körzetére kiterjedtek. Több helyen a közvilágítást rongálta meg a villany, az A FOR telepe mellett a transzformátorállomásba csapott, sok volt a kábelsérülés és több fogyasztói hibásodást is jeleztek. Nyolc szerelőnk egész éjjel megszakítás nélkül dolgozott, s munkájúkat ugyancsak nehezítette a kiadós eső. A helyreállítást fontossági sorrendben végeztük. Elsősorban a megyei és a honvédkórház áramzavarát hoztuk rendbe, s reggelre megszüntettük az éjszaka folyamán a vízműnél keletkezett hibát is. — A csapadék a huszonnegyedik óra legutolsó percében érkezett, ezt valljuk mi is a mezőgazdaság dolgozóival együtt. De a mi számunkra munkáról is gondoskodott a zivatar — válaszol telefonkörkérdésünkre Bakó János postaműszaki üzemvezető. — A távolsági hálózatban mintegy 90 százalékos volt a rongálódás, a helyi távbeszélő állomások közül eddig mintegy 70 esetben jeleztek meghibásodást. Zivatar idején a mi munkánk veszedelmes, ezért a számtalan kiégett biztosíték és szénföldelések kicseréléséhez este csak négy, hajnalban pedig tizenkét dolgozónk fogott hozzá. A nagyobb hibák közül hétfőn fél tízig harminckettőt helyrehoztunk, s remélhetőleg, még a nap folyamán megjavítjuk a többi rongálódást is. Pusztított a villám Kecskeméten négyszer, Kalocsán kétszer vonultak ki szivattyúkkal felszerelve a tűzoltók, mert a bőséges csapadékot nem bírta nyelni a föld és a csatornák, így a víz a lakásokba lopakodott. Ugyancsak a kalocsai tűzoltók nyújtottak segítséget Bátyán Miklosity Pál termelőszövetkezeti gazda portáján keletkezett tűz eloltásában. Közbeavatkozásuk ellenére is teljesen leégett a ház nádteteje a padláson tárolt gabonával együtt. A villámcsapás következtében Miklosity Pálné megsérült, a mentők a kalocsai kórházba szállították. Súlyosbítja a bajt, hogy a termelőszövetkezeti gazdának nem volt tűzbiztosítása, így nem számíthat kártérítésre. A helybeli Haladás Tsz vezetői és tagjai, valamint a községi tanács vezetői hétfőn reggel elhatározták, hogy — ki munkával, ki anyagiakkal — segítségére sietnek a bajba jutott Miklisity Páléknak. ÖNTÉS ELŐTT A tizennégy fürdőkád öntőformája várja a forró vasat a ZIM Kecskeméti Gyáregységében, ahol időnként plusz 45 fokot mutat a hőmérő higanyszála. A kádöntés előtt van egy kis szabad idő. Ezt használja fel Boros Gergely és brigádja szakmai tanácskozásra. A képen a brigád és művezetőjük, Habran Ferenc — sapkában. Közös célokért (T. P.) Egy hónapja jelent meg a forradalmi munkás-paraszt kormány határozata a sajtóban nyilvánosságra hozott javaslatokra és bírálatokra adandó válaszról és megtett intézkedésekről. A határozat, melyet Kádár János elvtárs írt alá, előírja, hogy az érintett szerv közvetlen felettese köteles a javaslatot, illetve a bírálatot megvizsgálni, s a szerkesztőségnek érdemi választ adni. Ennek módját, az ellenvélemény kifejtését, s a válaszadás elmulasztásának következményeit is tárgyalja a rendelet, amely kettős felelősséget ébreszt — egyrészt az intézkedésre köteles hivatali és egyéb szervekét, másrészt a szerkesztőség munkatársainak fokozott felelősségét. Hiszen ott áll a helyreigazítás kötelezettsége is, amennyiben a sajtó a való tényt hamis színben tünteti fel, vagy a közlemény valótlan tényt tartalmaz. Nem véletlenül született ez a rendelkezés éppen napjainkban, amikor annyi szó esik jogokról és kötelességekről, s amikor pártunk következetes politikája nyomán az erősödő demokratizmus, az őszinte szókimondás készsége, a közös célokért érzett nagyobb felelősség jellemzi állampolgáraink életét. Itt, a mi megyénkben is tapasztalhatjuk, hogy a lakosság, amely a tanácsválasztások idején sok ezer javaslattal, észrevétellel segítette az újonnan munkához látó tanácsok és tanácstagok tevékenységét, a továbbiakban is érzékenyen reagál az elért eredményekre, s kisebb-nagyobb fogyatékosságokra egyaránt. Számon tartja javaslatainak, a községfejlesztési terveknek megvalósulását, s ha mulasztást tapasztal, nem restell tollat fogni és a nyilvánosság erejét is igénybe venni a hibák megszüntetésére. A megye irányító szervei mindig fokozott figyelmet fordítanak a bíráló megjegyzésekre, a lakosság észrevételeire, s ez kifejezésre jut a sajátos helyi politika és gazdasági célkitűzések kialakításában éppúgy, mint a város- és községfejlesztési tervek kidolgozásánál. Az eredményekről való számadás mellett buzdítják a sajtó munkatársait a hiányosságokat feltáró, elemző írásokra is. S a megyei lap igyekszik őszinte, segítő szándékkal hangot adni a lakosság jogos kívánságainak, az építőmunka során felmerült számtalan gyakorlati tapasztalatnak. Sajnos, nem mondható, hogy ez a szándék mindig meghallgatásra talált az érintett szervek részéről. Sőt. elmondhatjuk, hogy szinte kivétel számba ment az olyan hivatali és vállalati ügyintéző és vezető, aki rendszeresen válaszolt a sajtóban megjelent bíráló cikkekre. Ezek közé a dicséretesen eljárók közé tartozott a Szegedi Postaigazgatóság, a MÁV, s az egészségügyi szervek egy része. Sok közérdekű cikkünkre azonban nem érkezett válasz. Így jártunk például a többször is szóvá tett kecskeméti játszóterekkel és az új városnegyedek állapotával. Hiába közöltük levelezőnk panaszát az Izsáki piactér és környékének helyzetéről, vagy egy kecskeméti elhagyott autóroncsról is. Sorolhatnánk a látszólag apró-cseprő panaszok — valójában a lakosságot bosszantó és annak életét nemegyszer megkeserítő, könnyen kijavítható hibák — sokaságát, melyekre az illetékes szervek —, ahogy mondani szokás — a „fülük botját sem mozdították”, holott azok kijavítása az ö feladatuk lett volna — újsávközlcmcny nélkül is. Nem csoda, hogy a sajtó munkása, főként a levelezők és tudósítók írásaival foglalkozó rovatok ügyintézője — olykor „pusztába kiáltó szónak” érezte a nyilvános panasztevést, hisz megtört, hatástalanná vált némelyek érzéketlenségén, a közügyek iránti közömbösségén. Ezen — a mondhatni áldatlan állapoton — kívánt változtatni és változtatott is az említett határozat, amely szinte „jogerőre” emelte a közvélemény szavát az újságban, s kötelezte az érdekelteket, hogy ne hagyják válasz és intézkedés nélkül, örvendetes, hogy ezt máris sokan megszívlelték, s a szerkesztőség külön felkérése nélkül is azonnal választ adnak a munkájukra vonatkozó észrevételekre. Ezt tapasztaljuk például a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalatnál, amelynek igazgatója igen pontosan és lelkiismeretesen válaszol a sajtóban megjelent bírálatokra, s igyekszik intézkedni ezek nyomán. Tapasztaljuk a NEB, a Kecskeméti Városi Tanács egészségügyi, igazgatási és műszaki osztálya, a szociális csoport, a 9. sz. AKÖV, a vízművek, az Ingatlankezelő Vállalat és más szervek készségét is, amellyel jelzéseinket fogadják. S ez a természetes, az ésszerű, a köz érdekében álló magatartás. Hiszen közös célokért dolgozunk, s országunkban, megyénkben senkinek sem lehet érdeke az oktalan „piszkálódás”, alaptalan hibakeresés. Együttes erővel — a lakosság javaslatait, jogos panaszait megszívlelve — sokkal többre jutunk, hamarabb leküzdjük nehézségeinket, gondjainkat. gyorsabban haladhatunk előre minden területen. Ehhez adott serkentőt és figyelmeztető buzdítást is az említett kormányhatározat, amcly- lyel élni, s munkánk segítőjévé tenni most már nem csupán öntevékeny feladatunk, de a törvényben előírt —, s tegyük hozzá, igen nemes és szívesen vállalt — kötelezettségünk is.
