Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-27 / 174. szám

1963. július 27, szombat 5. oldal Ami a pálinka „születési bizonyítványa99 mögött van Háromszázháromezer forinttal károsította meg az államot a Kiskőrösi Földművesszövetkezet szeszfelvásárlója A világszínvonal emeléséért Mikorra fejeződik be a ZIM Kecskeméti Gyáregységének r ekonstr ukeiój a ? Mindenfajta pálinkának, ame­lyet szeszfőzdében készítenek, akármilyen mennyiségű is, „szü­letési bizonyítványt”, azaz szár­mazási igazolványt állítanak ki. Ezzel tanúsítja a termelő — ha az állami felvásárlónak adja el a szeszt —, hogy az legális úton készült. Ez az igazolvány egy év után érvényét veszti. Mindeze­ket azért tartottuk szükséges­nek elmondani, mert az ilyen­fajta igazolványokkal történő manipuláció 303 440 forint kárt okozott államunknak. Görbe úton A Kiskőrös és Vidéke Körze­ti Földművesszövetkezetnél Ro­hoska Pál I960, január 1-én vál­lalta él a pálinkafelvásárlást. Ettől az időtől kezdődően 1963. március 1-ig 7586 liter pálinkát vásárolt meg a termelőktől, amelynek származását a föld­művesszövetkezet hitelt érdem­lően nem tudta igazolni. Ren­delkeztek ugyan bizonyos fajta származási igazolványokkal, de ezek vagy érvényüket vesztették már (lejárt az egy év), vagy a dátumokat javították ki, hami­sították meg, amint a vizsgálat során kiderült. E pálinkameny- nyiségből 1600 litert Rohoska, a zugpálinkafőzőktől hajtott fel. A módszer mindenütt azonos volt: Orcsik Mihály keceli zugpálin­kafőzőtől például 300 liter bi­zonylat nélküli pálinkát vásá­rolt 10 500 forintért. Honnan vette hozzá a származási iga­zolványt? Egyszerű ez, kérem! Több termelőt, — akiknek már pálinkája nem volt, de szárma­zási igazolványa megmaradt —, Rohoska rábeszélt arra, hogy Orcsik feketén főzött pálinkáját „adják el” a földművesszövet­kezetnek, engedjék át papírjai­kat a zugfőző által előállított pálinka legalizálására. A szíves­séget nem ingyen kérte. Mi­után a pálinka átvételi ára pa­píron 12 ezer forint volt, a zug­pálinkafőző megkapta a maga 10 500 forintját — a ténylege­sen kialkudott árat —, s a ter­melők az igazolvány „kölcsön­adásáért” Rohoskával osztoztak az 1500 forintos különbözeten. A felvásárló ezenkívül még hi­vatalosan 70 forint prémiumot kapott a fáradságos utánjárással szerzett pálinka hektoliteréért. Dicséret a „jó munkáért“ Rohoska Pál kezdetben megfi­gyelte, hogy a pálinka egész mennyiségének megvásárlásakor rózoknak — szólalt meg Dixon bágyadtan, amint Dudley belé pett a sátorba. — Sajnos, sir, ezt meg kel­lett mondani — jelentette ki Dudley meggyőző hangon. — A doktor úr igazolja szavai­mat — így van, Edgar — bólin­tott leverten az orvos. — Nem tudja, Dudley, hány atom- és termonukleáris bombát rob­bantottak fel már a kísérletek megindulása óta? — 1945 óta napjainkig kö­rülbelül százötvenet. Ugyanak­kor a robbanáskor felszabadí­tott energia egyenlő háromezer olyan atombomba erejével, ame­lyet annak idején Hirosimára és Nagaszakira dobtak le. — Most képzelje el, mennyi radioaktív bomlási termék gyü- lemlett össze ez alatt az idő alatt a levegőben! — mondta Stowe. — Aztán még mi is felrobban­tottuk kétszáz kilométernyire innen a „Big Joe”-t. És most ezek a radioaktív anyagok nem­csak rátelepednek a föld fel­színére, hanem elnyelik a nö­vények is, amelyeknek a gyü­mölcsei ettől radioaktívvá vál­jak. — Nem túlozza el maga és orvoskollégái a radioaktivitás veszélyességét? — kérdezte Di­xon. — Ha jól tudom, a radio­aktív por örök idők óta léte­— szabálytalanul — nem von­ták be a származási igazolványt, az eladótól. Az ötlet — ezek­nek az igazolványoknak jó hasz­nosítása — rövidesen tetté érett. Három év alatt „igen szorgal­mas” volt Rohoska, mert a be nem jelentett pálinkából szár­mazó adócsalás meghaladta a 300 ezer forintot. Igaz, a föld­művesszövetkezet mindig túltel­jesítette pálinkafelvásárlási ter­vét. A vizsgálat során kiderült az is, hogy Rohoska munkájával elégedettek voltak a földműves­szövetkezet vezetői. Ezt példáz­za, hogy négy esetben kapott dicsérő oklevelet, s egyszer még 500 forint jutalmat Í6. S most néhány szót a terme­lőkről. Azok, akik a lejárt pá­linka származási igazolványt e fekete ügylethez rendelkezésre bocsátották, a vizsgálat 6orán inkább azt vállalták, hogy le­járt a származási igazolványuk, de ők pálinkát, s nem szárma­zási igazolványt adtak el. Ám ennek az ellenkezője derült ki, s a 197 termelőnek az „eladott” pálinka literjéért kapott 2,50 zik. Sőt, én azt mondanám, hogy radioaktív por részecskéi mintegy a természeti viszonyok részét képezik, amelyekhez az életnek bolygónkon állandóan alkalmazkadni kell. — Bizonyos természetes ra­dioaktív alap persze mindig volt — értett vele egyet Stowne doktor. — A kozmikus sugarak és a hegyi kőzetek természetes radioaktivitása szüli őket. De mindezek a kisugárzások nem nagyok és az élet, amely rend­kívül találékony vegyi struktú­rájú, nemcsak nagyszerűen al­kalmazkodott hozzájuk, de va­lószínűleg meg is tanulta fel­használni őket, saját örökölhető alkatának a megváltoztatására. — Lám, éppen ez az! — élénkült fel a tengernagy, — Bi­zonyára a radioaktivitásnak az örökölhetőség hordozójára gya­korolt hatására gondolt? — Igen, Edgar, a mutációra gondoltam. — És hogyan vélekedik egy sor tudósnak arról az állításá­ról, hogy a radioaktív alap nö­vekedése meggyorsítja a mu­tációt és ezzel megnyitja az emberiség előtt a zsenik szüle­tésének egyedül lehetséges út­ját? Dudley, aki alkalmatlannak tartotta ezt a tudományos tár­salgást a kialakult helyzetben, mégsem volt képes a tenger­forint most Jóval többe fog ke­rülni. Ugyanis a termelőknek 151 720 forint adót kell befizet­ni az „értékesített” pálinka- mennyiség arányában. Ellenőrzés, de hogyan? Joggal kérdezhetik olvasóink, hogyan tudott évekig manipu­lálni Rohoska Pál, s volt-e egy­általán ellenőrzés? Az alapos vizsgálat azt is kimutatta, hogy volt ugyan ellenőrzés, de csak a raktári készleteket egyeztet­ték össze a bevételi könyvvel. Ezt a látszatellenőrzést is hozzá nem értő igazgatósági tagok — nem szakemberek — végezték. Bizonylati ellenőrzés sem a földművesszövetkezet, sem a földművesszövetkezetek járási központja, sem a MÉSZÖV ré­széről nem történt. A Kiskőrösi Földművesszö­vetkezet felvásárlójának a nép­gazdaságot, az államot súlyo­san megkárosító cselekményére derült fény. A bűnüldöző szer­veink nyilván érvényesítik ve­le szemben a törvény szigorát. i Gémes Gábor — Igen, ez így van, Edgar — igazolta Stowne doktor a mér­nök szavait. — Az ember szá­mára minden effajta mutáció elodázott szerencsétlenség. Ezt igazolja a tekintélyes tudósok többsége. A radioaktív sugár­zás hatása az örökletességre kétségtelen. Egyáltalán szomo­rú távlatok nemcsak az embe­riség, hanem a mi számunkra is — fejezte be Stowe doktor egy nagy sóhaj kíséretében. — Én még hozzá tenném: különösen a mi számunkra — toldotta meg Dudley az orvos szavait. — Miért éppen a mi szá­munkra? — csodálkozott Dixon. — Hát azért, mert ez a radio­aktív alap szigetünkön nagyon is jelentős. Mindenesetre sok­kal nagyobb a természetesnél. — Maga, Dudley, kezeskedik a mérőműszerei mutatta ered­ményekért? — kérdezte Stowne aggodalmasan. — Hisz vízben voltak és elromolhattak. — A legpontosabb műszereim, sajnos, elpusztultak — felelte Harminchat országba, a világ minden tájára, jórészt a kapi­talista államokba szállítja für- dőkádait a ZIM Kecskeméti Gyáregysége. Az egyre növekvő szükségle­teket a jelenlegi üzemmel, an­nak meglevő berendezéseivel megoldani nem lehet. Ezért vált szükségessé az üzem rekonstruk­ciója. Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk Szabó Lajos elv­társsal, a gyár főmérnökével. Kérdés: Milyen időszakra, s milyen összegben tervezték a re­konstrukciót? Válasz: Elöljáróban arról sze­retnék beszélni, hogy mi tette szükségessé a gyár teljes át­építését. Már az államosítás idején olyan elhanyagolt, kor­szerűtlen állapotban volt, hogy az egyre növekvő szocialista munkakövetelményeknek nem felelt meg, ugyanakkor nem biztosította a termelés mennyi­ségi fejlesztését azon a szinten, amelyet a világpiac és népgaz­daságunk szükséglete megköve­tel. A tervgazdálkodás kezdeti időszakában — első hároméves terv, ötéves terv — hetven, majd 120, az 1961, szeptemberi programmódosítás már 160, a jelenleg kidolgozás alatt álló terv pedig már 200 ezer darab gépi és 20 ezer kézi gyártású fürdőkád termelését irányozta elő. Egyébként a rekonstrukció kivitelezési idejét két terv je­lölte meg. Az első, vagyis az 1961-ben jóváhagyott, a befeje­zési időt 1966-ra jelölte meg 160 000 darab évi fürdökádter- méléssel. Az új ötéves tervben felemelt lakásépítkezési program, valamint kádjaink iránt külföl­dön is megnyilvánult érdeklődés szükségessé tette az ütem gyor­sítását, azaz a termelés mennyi­ségének az előírtnál nagyobb mérvű emelését. Az új terv szerint a rekonst­rukció 1964 februárjában kezdő­dik és 1967 június végén feje­ződik be. Kérdés: Eddig sikerült-e be­tartani az ütemtervet, hol mu­tatkozik lemaradás, s miért? Válasz: Az első ütemben ter­vezett termelésfejlesztéssel kap­csolatos terv 1963-ra 80 ezer da­rab fürdőkád előállítását jelöl­te meg. A közben lezajlott prog­rammódosítás következtében a rekonstrukció a megjelölt idő­ben nem kezdődött meg. Ennek ellenére műszaki szervezési in­Dudley. — Csupán ez az egyet­len hordozható készülék ma­radt épen. Habár nem a leg­pontosabban mutatja a radio­aktivitás fokát, ezért egyelőre elég kifogástalanul működik. — Tehát e pálmák kókusz­teje valóban radioaktív? — kérdezte Dixon csalódottan. — Valóban, sir. — Pedig úgy szeretnék inni valamit... — sóhajtott a tenger­nagy és fáradtan lehunyta sze­mét. „Ki mint vet, úgy arat” — szerette volna megjegyezni Dud­ley mérnök. Dudley eltűnődik... A Tabu szigeten való tartóz­kodás harmadik napján a mat­rózokat már nem lehetett visz- szatartani a kísértéstől, hogy megkóstolják a kókuszdió hűs tejét. De még maga Dudley sem volt biztos abban, hogy nem követi-e rövidesen a példáju­kat. A tengernagyot egyelőre remeterákkal táplálták. Ennek testében nem fedeztek fel jelen­tős mérvű radioaktivitást. De miután a matrózok is rákaptak a rákokra, ezek nagyon gyor­san kifogytak és új táplálékról kellett gondoskodni. (Folytatjuk.) tézkedésekkel tartjuk a meny- nyiségi ütemtervet, sőt 1963-ban az előírt 80 ezer darab helyett a várható teljesítés eléri a 90 ezret. Az új helyzetnek megfelelően a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium Tervezőintézete (KGMTI) a 220 millió forintra vonatkozó beruházási programot 1963. ok­tóber 1-ig készíti el. A KGM Beruházási Irodája pedig meg­ígérte, hogy a beruházási prog­ramot 1963 végéig jóváhagyja. A KGMTI az első szakasz ki­viteli tervének módosítását — melyek már az első 125,3 millió forintos beruházási program ke­retében elkészültek — ez év október végéig lebonyolítja, mi­által lehetővé válik az első sza­kaszban megtervezett létesítmé­nyek kiviteli munkálatainak 1964. február 1-vel való meg­kezdése. A rekonstrukció jelen­leg folyó tervezési munkálatai­ban lemaradás ez ideig nincs, valószínűleg a jegyzőkönyvben rögzített határidőket betartják. Erre meg is van minden re­mény. Már most kísérleteket folyta­tunk az egyes technológiai prob­lémák megoldására. Ezeknek eredményeit beépítjük a készülő tervekbe (például a gépi kád­gyártásnál új beömlőrendszert kellett kialakítani), sőt a jelen­legi kézi gyártásban is alkal­mazzuk igen jó eredménnyel. Kérdés: Kitől, milyen segítsé­get vár a gyár vezetősége a munka meggyorsításához? Válasz: A végleges tervben szereplő gépek nagy részét már megrendeltük az első jóváha­gyott program alapján. Ezeknek beérkezése után a számla ki- egyenlítése jelent problémát, mert a Be ruházási Bank a hi­telt csak a most készülő terv jóváhagyása után nyitja meg. Mivel a nagy értékeket kép­viselő gépek tárolása a jelenlegi körülmények között úgyszólván lehetetlen, szükség van arra, hogy az építőipar az új öntödei nagycsarnokot az előírt ütem­terv szerint, ha lehet még előbb készítse el, mert csak így vá­lik lehetővé a gépek tárolása. Ehhez az szükséges, hogy a KGM Iparpolitikai Főosztálya és a KGM Beruházási Irodája időben megkösse a szerződést a kivitelező vállalattal és bizto­sítsa a teljes tervdokumentá­ciót. Kérdés: Mit eredményez a re­konstrukció? Válasz: Egyrészt felszámolja a kapitalista örökségből eredő korszerűtlen és egészségtelen termelési körülményeket, ugyan­akkor biztosítja a legfejlettebb műszaki és technológiai színvo­nalat, ami lehetővé teszi, hogy kádjaink versenyképességét to­vább fokozzuk az egész világon — fejezte be nyilatkozatát Sza­bó Lajos főmérnök. Gépszerelő tanfolyam indul A Jánoshalmi Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskolán szep­tember 2-án mezőgazdasági gép­szerelő tanfolyam indul. A tan­folyamra mindazok a — 22 évesnél idősebb és 46 évesnél fiatalabb — tsz-tagok, valamint állami gazdasági és gépállomási dolgozók jelentkezhetnek, akik mezőgazdasági gépész, vagy az­zal egyenértékű szakmunkásbi- ' zonyítvánnyal rendelkeznek, a szakmában legalább kétévi gya­korlatot igazolni tudnak, s a nyolc általános, vagy a hat ele­mi iskolát elvégezték. Az írás­beli jelentkezést legkésőbb au­gusztus 20-ig kell a szakiskola címére — Jánoshalma, Béke tép 16. — eljuttatni. Eleven szemű, für­ge mozgású, okos sza­vú teremtés Bencze Rózsa, » kerekegyház! Béke Termelőszövet­kezeti Csoport agro- nómusa. Megnyerő nyíltságában, maga­biztos szavaiban, egész viselkedésében annyi a szó jobbik értelmében vett váro- rosias vonás, hogy meg nem állhatom megtudakolni a miért­jét. — Hogyne, hiszen évekig éltem Pesten a mezőgazdasági tech­nikum elvégzése után — mondja. — De az­tán mégis visszajöt­tem a szülőföldre. Erről a vidékről szár­mazom, Szabadszál­lásról. Kétezer hold szántó gondjai nyomják eze­ket a gyönge asz- szonyvállakat. Há­rom éve él Kerek­egyházán. Előbb a tanácsnál dolgozott, s a szövetkezetek meg­alakulása után ke­rült a Békéhez. Aki csak futólag is­meri, alig hihetné, hogy ez az életvidám teremtés seregnyi ko­moly feladatnak tesz eleget. A foglalkozása teendőin kívül közsé­gi és járási tanácstag, a járási mezőgazdasá­gi állandó bizottság titkára, a községi me­Tagfelölt ző gaz das ági állandó bizottság elnöke ... Emellett társadalmi munkában ellenőrzi és segíti a község többi közös gazdasá­gának könyvelését. Ezt kapta pártfeladat­nak. Tavaly december óta ugyanis tagjelölt. De a Béke héttagú kis pártszervezetében jut számára egyéb munka is: ő felelős a propaganda-anyago­kért. Ennek a fel­adatnak is kitűnően megfelel, többek kö­zött öt előfizetőt szer­zett a Pártéletre. Akkor komolyodik el először, amikor ar­ról érdeklődöm, hogy miért kérte felvételét a pártba. — Előbb inkább ar­ról, hogy miért csak most! Éveken át nem gondoltam rá. Pedig nem vélekedtem más­ként azelőtt sem. Hallom, hogy a ta­nácsnál volt munka­társaim némelyike csodálkozott is, ami­kor kértem tagjelölt­felvételemet, azt hit­ték, már régen párt­tag vagyok. Ügy is kezeltek mindig az elvtársak, mint ma­guk Jcözül valót. Ve­lük voltam az átszer­vezés idején, ugyan­azt, ugyanúgy csinál­tam, mint ők. — Annak a kollek­tívának köszönhetem, azoknak az elvtársak­nak, akikkel itt talál­koztam falun — foly­tatja most már gyor­sabban. — Szeretem, ha az emberek úgy élnek, ahogy beszél­nek, ha személyes példájukkal is hitele­sítik a szavaik iga­zát ... A pesti mun­kahelyemen éppen ilyen természetű okok miatt nem kértem a felvételemet. Ott úgy láttam, hogy számos rés tátong a szavak és a tettek között... Nem mondom, hogy másutt is így volt, de én a szűk környezet­ben ezt láttam. S nem a tagkönyvért akar­tam belépni a pártba. Itt aztán két éven át mást tapasztaltam, a példák meggyőztek, s én is a tiszta lelki­ismeretű emberek kö­zé akartam tartozni. így történt. S már mosolyog új­ra, olyan gondtalanul, hogy aki csak felüle­tesen ismeri, aligha hinné, mennyi súlyos feladat terheli ezeket a gyönge asszonyvál- íakat. M. E. nagy eme kijelentése után vi­tába nem szállni vele, — Nem tudom, ki állítja ezt, sir, viszont ismerem a világ nagynevű tudósai túlnyomó többségének véleményét, hogy a radioaktivitás okozta csak­nem valamennyi mutáció ká­ros.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom