Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-27 / 174. szám

1963. július 27, szombat 3. oldal Nagyobb figyelmet érdemelnek Kevés a keret Az ősszel kezdődő pártoktatá­si idény fontos célkitűzése a tanfolyamok tartalmi színvona­lának emelése és az oktatás szer­vezeti formáinak továbbfejlesz­tése. A Politikai Bizottság ha­tározata alapján az idén a párt­oktatást, a káderképzés és a tömegtájékoztatás elve alapján szervezik meg. Ezekről beszél­gettünk Sztrinkó Istvánnal, a kiskunhalasi járási pártbizott­ság munkatársával, a tompái pártvezetőség irodájában. Átlapoztuk a helyi pártalap- szervezetek ezzel kapcsolatos ki­mutatásait és a községi párt­vezetőség munkatervét. Megál­lapítottuk, hogy a tanfolyamok vezetősége a legképzettebb pro­pagandistákat osztotta be, és hozzáláttak a hallgatók kiválo­gatásához is. A jól képzett előadók számának megfelelően, a tava­lyi hárommal szemben most öt Időszerű kérdések tanfolyamá­nak megszervezését irányozták elő. A tervek szerint a tavalyi egy helyett két téli tanfolyam működik majd, és indítanak egy gazdaságpolitikai és etikai tan­folyamot. Az oktatási terv kollektív munka eredménye, azt az elmúlt évi tapasztalatok figyelembevé­telével a párttitkárok és a pro­pagandisták részvételével állí­tották össze. A hallgatók kivá­logatására bizottságokat alakí­tottak és azokat a propagandis­ták vezetik. Elismerésre méltó, hogy gon­dot fordítanak a pártszerveze­tek tagjelöltjeinek nevelésére is. Ezek számára a szervezeti sza­bályzat tanulmányozására külön tanfolyamot szerveznek. A havonként tar­tott foglalkozásokra fokozatosan azokat is bevonják majd, aki­ket később vesznek fel tagjelölt­nek a pártszervezetek. A tompái községi pártvezető­ség oktatási terve azt tükrözi, hogy a tömegtájékoztató tan­folyamokat kellő gonddal és alapossággal készítik elő, azon­ban elkerülte a figyelmüket a káderképzés megszervezése. Bár Sztrinkó István elvtárs tisztá­ban van ennek fontosságával, és azt is tudja, hogy a párt- határozat fő feladatként jelöli meg az említett tanfolyamok gondos előkészítését, elmondása szerint azonban a tompaiak er­re nem találtak lehetőséget. Rögtönzött beszélgetésünk so­rán mérlegeltük a helyi adott­ságokat, és hamarjában tíz olyan pártvezetőségi tagot és terme­lőszövetkezeti brigádvezetőt szá­moltunk össze, akiknek szük­sége lenne az alapfokú káder­képzésre. Ennek formája a mar­xizmus—leninizmus alapjai két­Italkedvelő ember volt mind a két rakodó. A második forduló már jó délutánra esett. Nem mentek haza ebédelni, nincs most arra idő, csak úgy a körmük közül ettek szalonnát, zöldpaprikát és erre inni kell, beültek még az egyenesi kocsmába egy fröccsre, amiből kettő lett, meg három, és fölbontattak egy-egy májkon­zervet, jobb ízű az ilyen nyári melegben, mint a szalonna. Mert sütött a nap hétágra. Téglarakásnál száll a piros por és csípi az ember bő­rét, mint a paprika, az úton meg visszakavar a szürke por és fekete pontokban megragad az izzadságtól nedves póruso­kon. És meleg a motor, és átfor­rósodik a tégla a pótkocsin. Még egy fröccsöt. — Miért? A szegényember dögöljön meg? — érvelt Zelei — Ezt is sajnáljuk magunktól’ Hát ki érdemli meg, ha nem mink? Jege volt az egyenesi kocs­éves tanfolyama, amelyikből az idén csak az első évfolyam in­dul. Erre a tanfolyamra azokat helyes beosztani, akik pártveze­tőségi tagok, vagy más vezetői munkakörben dolgoznak és a marxizmus—leninizmus elsajátí­tásához az alapismeretek megszerzésére van szükségük. A kétéves tan­folyam elvégzése után a mar­xizmus—leninizmus esti egyete­mét előkészítő egyéves közép­fokú pártoktatásban vehetnek részt. Az első évfolyamon a marxista—leninista világnézet­ről, a mai kapitalizmusról, a szocialista építés kérdéseiről, a szocialista forradalomról, a proletárdiktatúráról, az osztály- harcról, a szocialista hazafiság- ról, az internacionalizmusról, a humanizmusról és a párt sze­repéről tanulnak többek között a hallgatók. A tömegtájékozta­tást szolgáló oktatási formákon az említett ismereteket nem le­het megszerezni. Éppen ezért azok nem pótolhatják a káder­képző tanfolyamokat, még ak­kor sem, ha azokat a legjobban felkészült előadók vezetik. Még nem késő. A tanfolya­mok hallgatóit augusztus 30-ig válogatják ki a pártszervezetek. A tompái pártvezetőség napi­rendre tűzi és megvizsgálja egy alapfokú káderképző tanfolyam szervezésének lehetőségeit. Nagy József Pótolja a társadalmi összefogás Néhány hét múlva, előrelát­hatólag augusztus 20-án Kiskun- majsa nagy létesítményt avat: a hat és fél milliós beruházás­sal épült modem kultúrházat veszi birtokba a község lakos­sága. S ha az építésével kap­csolatban korábban meg is osz­lottak a vélemények — a köz­ség lakosainak jelentős hánya­Jelentős eredmény ez, hiszen a kultúrotthon építése évek óta tetemes összegeket emésztett fel, a községfejlesztési alapból, s egyéb célokra ez évben is mindössze másfél millió forint áll rendelkezésre. Amire nem futja a KÖFA- gazdálkodási keret, igyekszünk pótolni társadalmi munkával! — nács például — mintegy az bi­zonyítva, hogy a háziasszony ok nemcsak akkor vallják a magu­kénak a piacot, amikor értéke­síteni vagy vásárolni mennek — oroszlánrészt vállalt az új piactér földmunkáiból, a plani- rozásból. A vöröskereszt akti­vistái különösen a járdák és parkok építésében tűntek ki, A mintegy hétmillió forintos költséggel épült pompás kultúrház, melynek színházterme 450, táncterme pedig 400 személy befogadására alkalmas. Az épület átadás-átvételére e hónap végén kerül sor, s takarításába társadalmi munkával a község fiataljai is bekapcsolódnak. nem is szólva arról, hogy szer­vező, buzdító munkájuk nyo­mán a községben mintegy szá­zan elérték a „Tfczta udvar, rendes ház” mozgalom felté­teleit. A gimnázium KlSZ-szer- vezetének fiataljai a tavaszon egy kertész irányításával hét­száz tő rózsa ültetésével gyara­pították a központi park virág­állományát. S a községszerte ugyancsak tavasszal kiültetett háromezer vadgesztenye-, illetve diófa szintúgy a község társa­dalmi munkásainak keze nyo­mát dicséri. A régi piactér he­lyén gyermekjátszóteret vará­zsolt a társadalmi összefogás. Az ott felszabaduló köveket a vállalathoz vezető út megépíté­séhez hasznosítják a finomme­chanikai vállalat dolgozói. Tovább lehetne sorolni an­nak az önzetlen munkának az eredményeit, amelynek értéke máris meghaladja a 186 ezer forintot. Hiszen külön említést érdemelnek a helyi ktsz-ek, a földművesszövetkezet, a Nyom­daipari Vállalat, a gépállomás dolgozói és a KIOSZ-ba tömö­rülő kisiparosok. Szervezetileg csaknem valamennyien védnök­séget vállaltak egy-egy park felett, munkájuk nyomán egyre több helyen válnak virágd'szes- sé a majsai utcák, épülnek a: új járdák. S ami a hat és fél milliós kultúrházat illeti: kör­nyékének rendbehozása nem fért már bele a beruházási ősz-' szegbe. A parkosítást még az épület átadása előtt ugyan : k társadalmi munkával vállalták a község dolgozói. Kiskunmajsa példája jól b! zonyítja, hogy hasznos a■» év ról évre rendelkezésre álló köz ségfejlesztési keretet egy-v nagyobb létesítmény, program megvalósítására koncentrálni Csak nyer vele a község. Egv részt nem aprózódik fel s’iofe alig észrevehető munká'm a KÖFA-keret, és félte m nagyobb a tere ily módon a tár­sadalmi munkának. Idén por pás kultúrotthonnal gyarapod­nak, s jóllehet, pár év múlva szép strandfürdőt mondhatnak magukénak a majsaiak. Él I- lett pedig társadalmi munkálni egyre több park, virágszosí ö v lyel, járdák, út építésével és sok egyébbel teszik szebbé, kel­lemesebbé a maguk környez' tét, életét, n Tiszán megszűnt a személyhajó-forgalom A MAHART értesíti az utazó- közönséget, hogy a Tisza igen alacsony vízállása miatt a Szol­nok—Tiszabura közötti menet- rendszerű személyhajó-járatot azonnali hatállyal megszüntette. Így a Tiszán további intézkedé­sig személyhajó-járat nem köz­lekedik. (MTI.) da inkább strandfürdő létesítése mellett kardoskodott — most, a szép és korábban nagyon nél­külözött épület láttán megnyu­godtak a kedélyek. Erről tanúskodik az a lelkes társadalmi munkakedv is, amellyel Kiskunmajsa szépíté­sén fáradoznak a helybeliek. A szerződéses vállalások alapján tervezett ez évi 200 ezer forintos társadalmi munkából már több mint 186 ezer forint értékűt tel­jesítettek. vált szinte jelszóvá a község­ben. A termelőszövetkezeti cso­portok úgy határoztak, hogy minden egyes tagjuk egy napi társadalmi munkát vállal, s az erőt főleg a dűlőutak javítá­sára fordítják. Három utat már­is rendbehoztak, s a nyári nagy munkák után fokozatosan sort kerítenek a még javításra szo­ruló hétre. Jeleskednek a társadalmi munkában a különböző társa­dalmi szervezetek is. A nőta­■" ..... .. má rosnak, meg szódája, ami ritkaság ilyen meleg napokban. És jó hűvös, öreg épület ez, vas­tag tömésfalakkal, meglehet kétszáz éves is, azt mondják, betyárcsárda volt valamikor. Kint meg megcsapja az em­bert a forróság, még a szél is meleg, szinte perzseli a kart, a mellet, pedig a levegőmozgás hűteni szokott, legyezgetni. — Várjatok csak! Zelei megtöltetett egy csatost hideg fröccsel, legyen az útra, betekerte a megvízesített asz­talkendőbe, melyből már elfo­gyott az élelem és még jégda­rabokat is kért a kocsmárostól, berakta a kendő ráncaiba. — Mehetünk. Ügy ittak aztán, üvegből. — Hajts, Józsi, ne törődj sem­mivel. Takács kellemesen érezte magát, jól dolgozott a motor, mint az egészséges ember szív­verése, könnyedén porzott a pótkocsis rakomány dombnak föl, völgynek le. A falu szélén jártak már, ott, ahol kanyarodik az út. A má­sodik fuvarral. — Fogd meg, Józsi — nyúj­totta előre az üveget Zelei a pótkocsiról. — Nem kell; — Fogd meg, mert odadobom. — Várj, míg elhagyjuk a ka­nyart. Elhagyták. Itt már egye­nes, de lejtős az út. Józsi hátra­nyúlt az üvegért, és közben fé­kezni kezdett. Már a kézben volt az üveg, amikor hirtelen nagy lökést érzett, hátrabukott a nyeregben 'és elsötétült előtte a világ.-Ismerte jól a gépét, mint a gazda az állatait, a legkisebb szusszanását, zörgését is észre­vette. De most nem kévék vol­tak a pótkocsin, nem darás-zsá- kok, hanem vassúlyú téglák. Azok alól szedte ki Takács Józsit a bivalyerejű Zelei, míg a csöndes Susán beszaladt a fa­luba, hogy telefonáljanak a mentőkért« S. Gy. Épül a műhely csarnok A Solt felől Dunavecsére ér­kezőt nagyobbacska építkezés fogadja a község szélén. A szom­szédos baromfikeltetőt bővítik talán? — tudakozódunk az út­menti befejezetlen, de már használatban levő épületből ki­lépő fiatalembertől. — Nem kérem, a tető nélküli ház a közel egy éve létrejött Dunavecsei Vegyesipari Szolgál­tató Vállalat irodaháza, ez meg itt mellette a központi műhely- csarnok lesz. A vállalat laka­tosai, asztalosai, villany-, rá­dió- és tv-szerelői és műszeré­szei kapnak benne helyet — hangzik a felelet.. Időközben előkerül a vállalat igazgatója is. Tőle tudjuk meg, hogy a műhelycsarnok mellett még az idén egy újabb létesít­ményt, a 750 ezer forintos költ­ségű autószervizt is szeretnének tető alá hozni. Hasznosnak ígér­kező vállalkozás. Az átutazó gépjárművezetők körében bizo­nyára nagy népszerűségnek ör­vend majd a közeli fmsz-i tör- pebenzinkúttal együtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom