Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-26 / 173. szám

Í963. iűííiis 2(5. pentel? * 3. oldal ÖSZTÖNDÍJASOK Fogorvos Hatvan féle űj gép az állattenyésztés részére Gépesítési és állattenyésztési szakemberekből állattartásfej­lesztési bizottság alakult a Föld­művelésügyi Minisztériumban. Az állattenyésztés gépesítése — amiben világszerte sok a meg­oldatlan probléma — nálunk négy-öt évvel maradt el a nö­vénytermesztés mögött. A bi­zottság feladata: kidolgozni az állattartás gépesítésének irány­elveit és programját, s összefog­ni az ezzel kapcsolatos kísérle­teket, vizsgálatokat. A bizottság megállapította, hogy az állattenyésztés jelenlegi technológiai rendszereihez — 1965-ig milyen újabb gépeket kell tervezni, gyártani és minő­síteni. Mintegy 60 féle gépet, berendezést irányoztak elő, kö­zöttük különböző kiskocsikat, továbbá száraztakarmány keve­rőgépet, vezetékes fejőgépet, tojásfertőtlenítőt és átvilágítót, etető-itató berendezést a vízi­szárnyas telepekre és sok egyéb gépet. (MTI) Tizenegy országból A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rendezésében augusztus 3-án kezdődik a kül­földiek magyar nyelvtanfolya­ma Debrecenben. Az idén 50 hallgatója lesz a kéthetes tan­folyamnak, s 11 országból ér­keznek részvevők. Ez évben tengerentúli vendégek is lesz­nek, mert az Egyesült Államok­ból is jelezték érkezésüket hall­gatók. A kéthetes debreceni elő­adássorozat után a tanfolyam hallgatói egy hetet kirándulá­sokkal töltenek: Budapestre, a Balatonhoz és Szegedre látogat­nak el. — Ügyes kezű és nagyon ked­ves a doktornő — jegyzi meg távozóban egy sötétkék-fehér- pettyes ruhás asszony a kecs­keméti SZTK rendelőintézetben, a „Fogászat II.” felírású ajtó előtt várakozóknak. (Aki fog­orvosi beavatkozásra vár, sokat ér annak az efféle bátorító szó) Jólesett ezt hallani, mert tudtam, hogy a fehér ajtó mögött dr. Orell Ferencné Mla- doniczky Zsuzsa, a megyei ta­nács ösztöndíjasa, ötödéves or­vostanhallgató tevékenykedik, tölti az egyhónapos nyári kö­telező gyakorlatát. Egy év múlva, mint végzett orvos ide tér majd vissza. A következő két pácienssel, egy idősebb és egy fiatal férfi­vel jómagam is besurranok a rendelőbe, s figyelem a rokon­szenves, magabiztos fiatalasz- szony munkáját. Szakmailag nem értek hozzá, de ami a ke­zelésre szorulóval az első pilla­natokban kialakított kapcsolatát illeti, örömmel könyvelem el: igen, így kell ezt csinálni! Bi­zonyára ezt érezte az előbb még a folyosón várakozó idősebb férfi is, amikor Orellné termé­szetes közvetlenséggel szólt hozzá: — Üljön le, Boros bácsi, néz­zük csak, mi a hiba? Pedig nem ismerte. Nevét az imént az asszisztensnőnek le­adott igazolványból leste ki. Csinos és hasznos Befejezéshez közeledik az építése, szeptemberben már a kiskunfélegyházi vásárlók ren­delkezésére áll a tiszti házak szomszédságában az új, korszerű élelmiszerárusító pavilon, mely a Bács-Kiskun megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat kezelésében nyílik meg. Fogpótlásos eset. „Alig bírok enni” — panaszolja Boros bá­csi. Ám baj van, a pótlást nem szállította még le a Fogtechni­kai Vállalat. S noha itt várako­zik a következő beteg, a dok­tornőjelöltnek mégis van hozzá még néhány kedves szava. Ja- vasolia: nézzen el a vállalathoz, próbálja elkérni a pótfogakat, s utána jöjjön vissza, megcsi­nálja . — Ambiciózus természet, sze­reti a hivatást, amire készül — vélekedik Zsuzsáról a harma­dik heti munkáia alapján dr. Fórián Szabó Zoltán, a szak- rendelés vezetője. — Szakmai tudása máris perfektnek mond­ható és öröm tapasztalni az érdeklődését, ha a szükség úgy kívánja, szívesen bent marad a munkaidőn túl is. S mit mond önmagáról a dok- tornőielölt, Kecskemét egyik leendő fogásza? Mint sorolja, pályaválasztásához nem fűződik sok érdekesség. Az általános is­kola elvégzése után öt évig a vasiparban, Pesten a Ganz Kapcsoló és Berendezések Gyá­rában dolgozott, betanított gép­munkásként. 1955-ben elvégezte a háromhónapos vöröskereszté* tanfolyamok Később a Csepeli Vasmű orvosi rendelőiébe ke­rült. eközben másfél éves üze­mi ápolónői tanfolyamon tanult. Majd a dolgozók gimnáziuma következett, 1959-ben érettségi­zett. — A világért sem szeretném megbántani akkori idős, het­venéves főnökömet, de nagyon nehéz természetű volt. Melle+te gondoltam rá először: mi len­ne, ha egyetemre mennék? Ta­lán én másképp csinálnám, más­képp bánnék az emberekkel . . . Általános orvosi egyetemre pá­lyáztam, de a fogorvosira vet­tek fel. Boldog voltam, s ma is az vagyok. Most a legfőbb vágyam, hogy jól vizsgázzak ezen az egyhónapos gyakorla­ton. Férjem Kecskeméten dol­gozik, jómagam pesti lány va­gyok. De örömmel jövök edv év múlva Bács megyébe. És hálás vagyok a megyei tanács ösztöndíjáért... fogász Ábrahám Istvánra, a Legfel­sőbb Ügyészség ösztöndíjasára a megyei ügyészség második emeleti kis tanácstermében ta­láltam rá. Előtte a zöldposztós asztalon jókora papírhalom és szemmel láthatóan nagy mun­kával van elfoglalva. Egyhóna­pos nyári gyakorlati idejének utolsó hetét tölti, s most ép­pen alkot, öt jogeset feldolgo­zásával a kötelező dolgozatát írja. — Ügy hallom, pesti? Hogyan szánta rá magát, hogy éppen Bács-Kiskun megyébe pályáz­zon? — Pesten 1947 óta lakunk, de kecskeméti születésű vagyok. Innen szakadt el a családom. A gyökereink itt vannak, ezért szeretnék visszatérni. — Lassan letelik az egy hó­nap. Hogyan barátkozott meg leendő munkahelyével, gyűj- tött-e sok hasznos tapasztala­tot az elméletben tanultakhoz? — Bár még diák vagyok, har­madéves jogász, itt a kollektíva mégis úgy fogadott, mint lö­vendő kollégát. Mindenben tá­mogatnak, hogy ez a hónap — amely már a későbbi 18 hóna­pos fogalmazói időmbe is bele­számít — minél hasznosabban teljen. Dr. Sági Béla ügyész elvtárs szinte atyai módon segít, sok hasznos útmutatással lát el. Feladatom most elsősorban az ügyvitel tanulmányozása. Ki­hallgatások, tárgyalások meg­hallgatását, börtönlátogatást öntevékenyen törekedtem a programba iktatni, és ebben is a legmesszebbmenő segítséget kaptam. Sőt, a dolgozatom té­májának megválasztásához is. Dr Sági Béla. az ösztöndíjas pártfogója, nagy gyakorlatú ügyész, kipróbált szakember. Annál sokatmondóbb, hogv Ab rahám István első szakmai gya­korlatáról így nyilatkozik: — Más emberek jönnek ki ma már az egyetemről! Csak jót mondhatok a leendő kolléga itt töltött idejéről. Szívesen ta­nul, szorgalmas, jól és főleg hamar beilleszkedett a számára teljesen idegen kollektívába, fél- szegségnek a nyomát sem mu­tatta. De talán kérjen véle­ményt a segédhivatalunkban dolgozó Andrási Piroskától Amit ő mond, nagyon mérvadó, hiszen az ügyvitelt tanulmá­nyozza a kollégajelölt. Andrási Piroska valóban el­ismeréssel szólt az ösztöndíjas szerénységéről. tudásvágyáról. Szívesen hallgattam. Mint aho­gyan azt is. ahogv Ábrahám István egyetemi hallgató csak­nem minden szavából kicsen­dült: nem téveszti szem elől, mire kötelezi a havi 550 forin­tos ösztöndíj. Három gyerme­ket nevelő, taníttató édesanyjá­nak nagy segítséget jelent ez a támogatás. S István szorgalmas tanulás után jó szakemberré váltan szeretné az előleget be­csülettel megszolgálni. PERNY IRÉN Miért szebbek? TÖBB felől hallottuk, s ma­gunk is meggyőződtünk róla, hogy sokkal tetszetősebbek, vál­tozatosabb formájúak, derűs színű szövetekkel kárpitozottak a Kecskeméti Faipari Vállalat bútorai, mint fél évvel ezelőtt. A fejlődés feltűnő. Ennek előz­ményeiről érdeklődünk Térjék Imrétől, a Kecskeméti Faipari Vállalat igazgatójától. — Menetközben alakítottuk ki az esztétikailag is színvonala­sabb garnitúrákat — magyaráz­za Térjék elvtárs. Nemrég még valóban érte szó a ház elejét az egyhangú választék, az unalma­san egyszerű színek miatt. Er­ről nem tehettünk, mert az úgy­nevezett specifikációt a Bútorér­tékesítő Nagykereskedelmi Vál­lalat adta meg. Azt választottuk, ami volt. Itt azonban nem rekedhettünk meg. 40 város, több mint 60 község bútorüzletének terme­lünk. s a mi fejlődésünknek is feltétele, hogy a „piac” igényeit ne hagyjuk figyelmen kívül. 80 nagyobb üzletbe kérdőíveket küldtünk ki. Ezeken áttekintést nyertünk nemcsak a forgalom­ról. hanem a vásárlóközönség véleményéről is: tetszetősek-e a gyártmányaink, milyen a hasz­nálhatóságuk, javasolnak-e más konstrukciókat? ... Tessék vár­ni, mindjárt mutatok valamit. AZ IGAZGATÓ kimegy, s nemsokára két foteloldaltámlá- val tér vissza. Zöld és meggy­piros mintás a szövetük. — Most kísérletezzük ezt a formai változtatást — mutatja Térjék Imre az elfekve támasz­kodó könyék. alsókar és pihenő kéz vonalát követő profilt. — Merész próbálkozásunk ez a mű­anyag élléc — húzza végig mu­tatóujját a sárga, fényes szala­gon, melyről csak e figyelmez­tetés után vehető észre, hogy nem faanyag. A kiskunfélegy­házi műanyaggyárral csináltat­tuk, tehát hazai lehetőségeink felhasználásával a drága faim­portot csökkentjük. A foteloldal belső felén, a hu­zat mellett látszik a cirmos fa­anyag. — Az farostelem — világosít fel az igazgató. Kívül-belül ilyen, s közbül van a hasznos fahulladékból összeragasztott vastag bélés» Cégbélyegzőt fedezek fel a kí­sérleti darabon: „Esztétikailag elfogadva — vasalás teljes be­vonásával’’ — olvasható a Bú­torértékesítő Vállalat műszaki osztályának jóváhagyása. Most nézem meg jobban: a támlát fémtámasz köti össze a fényes, „natúrszínű” karral, s a csatla­kozásnál kilátszik a széles vas- sarok. — Ennek a teljes bevonásá­ról van szó. hogy meg ne sért­se a kezet — tájékoztat az igaz­gató. De hogy ezt az összekötő merevítőt is kiküszöböljük, e nélkül terveztük ezt a másikat. Itt a kar becsapolása az oldalba sokkal mélyebb, hogy a terhe­lést összekötő nélkül is kifogás­talanul bírja. A KERMI-nél ve­szik maid erőpróbára; szerin­tünk megállja a helyét. Teljes testsúlyával ráneheze­dik a támaszték nélküli fakar­ra. s az kifogástalanul ellenáll a nyomásnak, csak éppen fino­man rugózik. — Milyen most a színválasz­ték? — Színre, mintára tizenötféle változatban kapunk bútorszö­vetet. Ez maga is újabb formák kikísérletezésére inspirál ben­nünket. A második negyedévre már 400 garnitúrát gyártottunk új kreációnkból, az „Aranyho- mok”-ból. Kétszemélyes reka- miéből, 2 fotelből, 4 székből és egy kerékasztalból áll a garni­túra, melynek előnye — újdon­ságán kívül —. hogy kisebb he­lyen elfér, mint a régebbiek. Emellett továbbra is készítjük a „Kecskemét I”-et és az egy­személyes „Viki”-t... Vala­mennyit mi terveztük. FÉNYKÉPEKET nézegetünk, a garnitúrák egyes darabjait gusztáljuk. miközben a falon szép számmal látható oklevelek­re pillantgatunk. — Ezért a ..Helyiipar legszebb terméke”, amazért az „Állami bútoripar első díja” kitüntetés járt. Évenként váltogatva. 1960-ban 7 milliós tervvel kezdte a gyár. mint önálló vál­lalat. Az idén 32 milliós a terv. Több mint. amennyire 1965-re számították. Ha a jó portéka szép is. szívesebben veszik az emberek. A% igényeli tükrében Egy község életét, fejlő- dését sokféle módon lehet érzékeltetni. Lehet úgy — és ez a gyakori —, hogy felsorakoztatják az utóbbi évek eredményeit, bemu­tatják új létesítményeit. En most másképpen, más olda.lról szeretném Géder- lak fejlődését felfedni. A kívánságok, kérések, s a mind magasabb igények oldaláról. Talán akad, aki azt mondja: ennek alapján nem lehet hű képet al­kotni, hiszen az igények realitása a legkétségesebb dolog a világon! Valóban. Az igények a valóságnál egy-két lépcsőfokkal min dig magasabbra törnek De az egészséges lelkű és gondolkodású emberek — márpedig egy-egy falusi közösség zömét ők alkot ják — igényeikkel nem „vágtatnak” elérhetetlen messzeségbe a reális va­lóságtól. Ezt bizonyítják a községünkben közel­múltban megtartott ta­nácstagi beszámolók is. melyeken huszonegy vá­lasztó kérte tanácstagja ■ tói a közbenjárást új üz­letház építése ügyében A járda kicserélését — tévedés ne essék: nem ki­építését, mert a község­ben már minden utcának van járdája — tíz helyen igényelték. Az utak por­talanítását, javítását hat helyen tették szóvá, a vízvezetékhálózat bővíté­sét kilenc helyen, az új házakhoz a villanyháló­zat kiépítését három he­lyen. Kis község vagyunk így el lehel mondani, hogv a jelzett gondok, igények az egész község óhaiát, kí­vánságát tükrözik. És fejlődését is. Mert például húsz év előtt lehettek-e ilyen gon­dok, kérések? Mire kel­lett volna az új üzletház. amikor egyetlen kis bol­tunk kereskedője is egész nap tétlenül pihent a pult mögött, a ,vásárlók nemigen zaklatták. Ma Gédcrlakon van olyan nap, hogy 15—20 ezer fo­rint forgalmat bonyolít le az eladó. A villanyi már mindenki természe­tesnek találja, nem-sak nálunk, de az egész or­szágban, s rohamosan fe­ledésbe merül a Iámon- üveg-tisztítás. Az utcák két oldalán most. rendes tiszta házak sorakozunk nem egyben az utóbbi években átalakítással hoz­ták létre a ' fürdőszobát De az élelmiszerüzlet égi kerítésbe beépített ki: helyiségben van, zsúfo'-a áruval, rendes táro1Asi le­hetőség nélkül. A zsír, vaj margarin olvad a nyári hőségben, no m-g a nap: 40 mázsa forró kenuéi melegétől, m.ert nincs táp­szekrény. De hasonló a helyzet az italboltnál is ami valamikor kocsmá­nak készült, s esek a ne.v változott azóta. És hason lóan jogos, reális igévw' jelez a többi kérés is. Dr hogy mindez felszínre ke rülhet.ett, az epriben a- orvendet.es fejlődés tanú jele is. A tanács nei-éUori '-r szönt.jük hát ezeket a ké­réseket, s velük egnüt* e- igények reális fejlődésé< s nemcsak kívántuk, de fáradozunk is azért,. h ooi e kéréseket, igénneltet — a lakosság támogatásár-ei — mielőbb teljesíthessük, kielégíthessük. Szalay János vb-titkár Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom