Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-26 / 173. szám

Világ proletárjai, egyesüljétek! / A MAGYAR. SZOCIALISTA NNVWKÁSPART BACS-KISKVAM megyei lapja XVIII. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM Ara 60 fillér 1983. JÜLIUS 26, PÉNTEK iVyárí fakitermelés ax erdészetekben Nyolcvanmillió fenyőcsemete új erdők létesítéséhez A nyári hőségben sem csen­desedett el a munka a Kiskun­sági Állami Erdőgazdaság tizen­két erdészetében. A favágók ke­zében fűrészmotorok duruzsol­nak, dőlnek a fák egymásután, hiszen szeptember 30-ig — a gazdasági év végéig — még mintegy 18 ezer köbméter fa­anyag kitermelését írja elő a terv. Különösen nagy az igye­kezet Kelebián, ahol több mint ötezer köbméternyi fa kivágása hárul az erdészetre. Az idén főként akác- és nyárfatörzsek kerülnek fűrész alá. A kivágott mennyiség 70— 80 százalékát ipari célra hasz­nálják fel. Érdeklődtünk az erdőgazda­Msgyei kommunista nagyaktíva Kecskeméten A Báes-Kiskun megyei Párt- Végrehajtóbizottság csütörtökön Kecskeméten a Városi Moziba megyei kommunista nagyaktí­vát hívott össze. A nagyaktívát Erdősi József, a megyei pártbi­zottság titkára nyitotta meg, majd Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára az időszerű nemzetközi és belpoli­tikai kérdésekről tájékoztató előadást tartott. A felmerült kérdésekre ugyancsak Nyers elvtárs válaszolt. A nagyaktíva Erdősi elvtárs zárszavával ért véget. Csehszlovák—magyar barátsági estet rendeztek a megyeszékhelyen Csütörtökön délután dr. Ru­dolf Holcsik, a Csehszlovák Kultúra igazgatója vezetésével csehszlovák vendégek érkeztek Kecskemétre. A vendégeket a Hazafias Népfront székházában megtartott fogadás után város­néző útra kísérték el a megye- székhely párt- és népfrontbi­zottságának, valamint tanácsá­nak képviselői. Este hét órai kezdettel került sor a csehszlo­vák—magyar barátsági est meg­rendezésére. amelyen a kassai nagy antifasiszta tüntetés 25. évfordulójáról emlékeztek meg a vasutas kultúrotthonban. ság szakembereitől: milyen mennyiségű fa kiirtása szerepel a jövő gazdasági év tervében. Elmondották, hogy az ideinél több, mintegy 80 —85 ezer köbméter fát szán­dékoznak kitermelni, kizá­rólag gépi eszközökkel. Ehhez azonban nagyfokú mű­szaki fejlesztésre, a többi között több motorfűrészre és a mosta­ninál jobb alkatrészellátásra van szükség. Nemcsak az erdőkben, a cse­metekertekben is élénk a tevé­kenység. A hiányzó csapadékot több helyütt — mint például Solton, Lakiteleken, Kunfehér- tón és Bugacon — öntözéssel pótolják. Fülöpszálláson, mint­egy tíz hektárnyi területen — pillanatnyilag még csak kísér­leti jelleggel — a nyárfaerdőre is juttatnak mesterséges esőt. A csemetekertek léte és ápo­lása nélkülözhetetlen alapját képezi a további erdősítésnek. Az idén csaknem 3000 hek­táron létesítettek új erdőt, illetve pótolták a meglevő­ket a kivágott fák helyén. Az erdőtelepítés Bugacon és környékén volt a legnagyobb mérvű, közel 700 hektáron ültették el a kis fákat. Ezen a vidéken még jelenleg is nagy tartalékterületek állnak az erdőgazdaság rendelkezésére. — Nagyobbrészt erdei és fekete fenyő ültetésére került sor, de az erdészetek szép számmal lé­tesítettek új akácosokat és nyár- jasokat is. A Duna és a Tisza árterületén — ahol az átlagos­nál jobb a talaj minősége — mindinkább meghonosodik az úgynevezett nemes nyárfa, amelynek mintegy négyötöd ré­szét lehet ipari célra felhasznál­ni. A tavaszi erdősítések során 400 hektáron alkalmazták az erdészetek a fenyő gépi ültetését. Előreláthatólag to­vábbi új faültető gépeket kapnak. A módszer elterjedésének fő akadálya azonban az, hogy al­kalmazására csak sík terepen van mód. Ám, igen jól bevált az olasz módszerű mélyültetés, amely szerint minden fa helyén két méter mély és 12 centi át mérőjű lyukat fúrnak, s ebbe helyezik el a nyárfasuhángot. Az októbertől kezdődő új gaz­dasági évben a tavalyihoz ha­Háromezer-hétszáz vagon új gabonát adtak át eddig nagyüzemi gazdaságaink A Malomipari és Termény- forgalmi Vállalat malmai és akarmánykeverő üzemei, vala- nint a kirendeltségi átvevőhe- yek a betakarítással párhuza­mosan, jó ütemben végzik a ke­nyér- és a takarmánygabonák átvételét és tárolását. Idén az előző évekénél nagyobb meny- nyiségű gabonát vesznek át köz­vetlenül a feldolgozó helyeken is. Ha a szükség kívánja, szabad­téri átvétellel is gyorsítják a munkát. Tiszakécskén és Kis­kunfélegyházán például 20, il­letve 10 vagon kenyérgabonát B szabadban tárolnak, termé­sonló nagyságú területen létesí­tenek erdőt. Ennek során pél­dául 20 millió fenyőcsemetét ültetnek ki. Az erdőgazdaság használatában levő sivó homo­kon egyébként a jövőben csak kimondottan fenyvesek létesíté­sére kerül sor. Ezt a szép prog­ramot szolgálja a csemeteker­tekben díszlő 60 millió egyéves fenyőcsemete, amelyek kiülte­tése a jövő év őszén válik ese­dékessé. Ez azt jelenti, hogy a második ötéves terv utolsó esz­tendejében 4000 hektárnyi feny­vessel gyarapodnak az erdésze­tek. FEHÉRJEQYÁR Megyénkben a Bajai és a Hosszúhegyi Állami Gazdaság­ban működik zöldtakarmány- lisztkészítő üzem. Képeink ez utóbbi gazdaság szántópusztai üzemegységében készültek és néhány munkafolyamat bemu­tatásával azt kívánj ált érzékel­tetni: hogyan válik a lucerna- szénából az állatállomány ré­szére magas tápértékű, vitamin- és fehérjedús „takarmánykon- zerv”. Gyorsmérleg (T. J.) Befejezéséhez közele­dik a gabonafélék betakarí­tása. Megyénk gépállomásai­nak gépei a tervükben szerep­lő 104 ezer holdból az elmúlt hét végéig 103 ezren — vala­mivel több mint negyedrészt aratógéppel, 76 ezer holdon kombájnnal — levágták, illet­ve learatták, elcsépelték a ter­mést. összesített tervüket az­óta már túlteljesítették. Nem időszerűtlen hát, ha már most mérlegeljük a gépi betaka­rítás milyenségét. Az aratást meggyorsította az, hogy népgazdaságunktól nem várt módon az idén 120 új B—62-es kombájnt kaptak gépállomásaink, s így 334 ara­tó-cséplő dolgozhatott a szö­vetkezeti gabonaföldeken. Ugyanakkor az új gépek egyszersmind nem jelentettek könnyebbséget a hatalmas munka végzésében és irányí­tásában. Sőt! Kiderült, hogy több helyütt nem akadt elegendő kombáj- nos, s így nem egy gépvezető hajnaltól késő estig váltótárs néikül volt kénytelen dolgoz­ni. A bajai járás gépállomá­sai. a helyi vezetőszei~vek hat­hatós közreműködésétől támo- gatva. másodkombájnosok fel­kutatásával csaknem hiányta­lanul megoldották a problé­mát, a Kalocsai Gépállomá­son viszont 33 kombájnos kö­zül — az arató-cséplőgép állo­mányának hirtelen megnöveke­dése miatt — húszán az idén először vettek részt gépi be­takarításban. A kombájnoshiányt rövidí­tett tanfolyamok szervezésével igyekeztek ugyan gépállomá­saink pótolni, de kevés volt erre az idő. A megye illetéke­sei részéről hiányzott az elő­relátás, ezért volt szükség a „gyorstalpalásra”? Az igazság az. hogy az országos szervek­től későn érkezett a tájékoz­tatás a 120 kombájn — ismé­teljük: nemvárt — küldéséről. Bizonyos mértékig annak is megvolt a „negatív” oldala, hogy a szalmahiány miatt az alacsonyra hagyott tarló után' prémiumot kapnak a kombáj- nosok. Nem egy esetben — különösen gyakorlatlan gép­kezelőknél — az is következ­ménye lett ennek, hogy az az­előtt szokásosnál mélyebbre engedett vágószerkezet a „földbe túrva” gyakrabban sé­rült meg. Ide tartozik az is, hogy jó néhány szövetkezeti gazdaságunkban a vetések előtt nem „asztalsimaságúra” munkálták el a talajt, s a rö­gök bizony nem kímélték a gépeket. Nehézség tehát bőven akadt, megszüntetésükből azonban szinte kivétel nélkül dereka­san kivették részüket a kom- bájnosok, s mindazok, akik­nek közük van a gépek üze­meltetéséhez. Az arató-cséplők általában vasárnaponként is dolgoztak, a megye 12 gépállomási mű­helykocsijának a szerelői úgy­szólván emberfeletti és sike­res munkát végeznek most is, nemkülönben példásan oldja meg feladatát a B—62-es kom­bájnokhoz az EMAG-gyától megyénkbe küldött állandó javítószolgálat. Gyorsabban csoportosítot­ták át a gépállomások körze­tein belül, s egymás között is a felszabadult gépeiket, mint a korábbi években. Dicséret és köszönet illeti tehát a gépi betakarítás köz­vetlen részvevőit és irányítóit. Emellett azonban mindenki­nek, akit illet, a hibák kikü­szöbölése végett le kell von­nia a tanulságot. A gépállo­mások megyei igazgatósága már tervezi, hogy a tél folya­mán gosdoskodik elegendő kombájnos megfelelő képzésé­ről, de termelőszövetkezeteink vezetőinek is törődniök kell azzal, hogy a gépi betakarí­tásra alkalmasabb talajba ke­rüljön gazdaságainkban a ka­lászosok magja. Csakis így lesz a. jövő évi aratás az ideinél is gyorsabb, s főként — könnyebb! szetesen nagy gondot fordítva annak megóvására. Szerdáig a megye malmai 500 vagon kenyérgabonát, a ke­verőüzemek pedig 200 vagon takarmányárpát vettek át. Ugyanakkor a vállalat 1600 va­gon búzát, 1300 vagon árpát és 100 vagon rozsot szállított el az állami gazdaságoktól és a termelőszövetkezetektől. A gabonák minősége sokkal jobb az előírtnál. A víztartalom két-három százalékkal alacso­nyabb a szabványnál, a búza hektolitersúlya pedig — főként a keménybúza fajtáknál — meg- í haladja a 78 kilogrammot. Első kép: Űjabb szénaszállít- mánnyal futott be a vontató az üzem elé. Fehérvári Vince és Varga János „szolgálják ki” Rácz Mihály etetőt, aki a szecs­kavágógépet kezeli. Felső képen Schmidt Károly műszakvezető gépész ujja már a kapcsolótáblán van: a tüzelő- berendezést helyezi működésbe. Közel ezer Celsius-fok hőmér­sékleten szárítja a gázolajfűtésű kemence a szecskázott takar­mányt. Bal oldali képen a felaprított takarmány a szárítódobból a különféle „ciklonokon”, ventil­látorokon keresztül a darálóba jut. A zsákoló teknőből a takar­mányliszt a nyílások szájára helyezett papírzsákokba ömlik. Hodován Eszter a mázsánál 25 kilogrammos adagokba rendezi a lisztté őrölt takarmányt, majd a zsákokat a 15 vagonos raktár­ban halmozzák fel. Tartalmuk­ból részint táptakarmány készül a Malomipari és Tcrményforgal- mi Vállalat keverő üzemeiben, ’•észint pedig az állami gazdá­ig hasznosítja az állattenyész- .ésben. (Pásztor Zoltán felvételei.!

Next

/
Oldalképek
Tartalom