Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-25 / 172. szám
Holnap forgatják... MI EZ? Tréfa vagy varázslat? — dörzsöli meg a szemét a gyanútlan járókelő. A Kecskeméti Katona József Színház neonbetűi eltűntek, s a bejárat fölé Sárszegi Népszínház felírat került. Gázlámpák és műsoron A gésa című operett... Talán visszafelé forog az idő kereke? Néhány napig mindenesetre. Amíg elkészülnek az 1899-ben játszódó új magyar film, a Pacsirta kecskeméti felvételei. A gyönyörű Kosztolányi regényből készülő filmet Ranódy László rendezi. Elgondolásairól modem környezetben, az AranyÚTTÖRŐK PARADICSOMA Csak az találja túlzónak a címet, aki még nem járt Kecskeméten a fehértói úttörőtáborban, mert az valóban a gyerekek paradicsoma. Kéthetenként 453 kispajtás váltotta itt egymást, s a tábor vezetői mindent megtettek, hogy igazán élmény, kellemes pihenés legyen ez a tizennégy nap. Tábortűz, éjszakai „riadó”, közös játékok szerepelnek a tábor napirendjén. Az úttörők teljes odaadással birtokukba vették a hatalmas területen épült tábort, az erdőt. 1. kép: A bejáratnál piros tárcsás kispajtás állította meg gépkocsinkat. A jelszót nem tudtuk, de Erdei Gyurka, amá- riahegyi általános iskola tanulója mégis csak beengedett bennünket, s így sikerült ellesni egy-két mozgalmas képet a tábor életéből. 2. kép: Naponta négyszer kapnak bőséges adagokat a finom és tápláló ételekből a „hizlaló kúrán” levő gyerekek. A tanító néni éppen a rétest osztotta szét, amikor lencsevégre kaptuk a félmeztelen ebédelőket. Így utólag már bevallhatjuk, hogy szerettünk volna mi is közéjük ülni, legalább a rétesnél. 3. kép: — Mondjad szépen, hogy á — biztatja Pásztor József „tábori orvos” Fazekas Saroltát, a ménteleki általános iskola nyolcadikos tanulóját, aki a torkára panaszkodik. Sarolta nem is kéreti magát, hanem jó nagy á-t mond és merészen kiölti a nyelvét, derültségére a többi „betegnek", és a doktor bácsinak is, aki mindennap megy a táborba, hogy vigyázzon a pajtásak egészségére. 4. kép: S a „narancsérlelő” hőségben kinek ne esne jól egy kis zuhanyozás. A pajtások is szívesen keresik fel délutánonként a fürdőt, s vidáman ugrándoznak a vízsugarak alatt. Olyan boldogok, hogy az is jó kedvre derül, aki nézi őket. Kacagásuktól visszhangzik az erdő, madarak válaszolnak énekükre, s felettük szőlőt és pipacsot dajkáló melegével ott lélegzik a nyár. Gál Sándor — Pintér Zoltán állt vételre. Abban a pillanatban felhangzott a viharkisülések fülsiketítő döreje. Ilyen körülmények között teljesen lehetetlen bármit is fogni. Ügy látszott, hogy leadni sem lehet semmit. Mindenesetre azért leadta néhányszor Dixon rádiógramját, abban a reményben, hogy valaki majd csak felveszi és továbbítja a címre. Dudley mérnök gyorsan kimászott a fülkéből. Észrevette, hogy a torpedóromboló tatja még mélyebbre süllyedt, orra pedig oly magasba szökött, hogy a még mindig ugyanúgy tomboló óceán óriási hullámai már nem tudták elérni. Egyetlen élőlényt nem lehetett látni most a fedélzeten. Mindazoknak, akiket nem sepert a hullám az óceánba, sikerült elhagyni a torpedórombolót. Szilárdan megkapaszkodott egy leszakadt acéldrótba és megpróbált széjjelnézni, de egy felcsapódó óriási hullám zúdúlt rája, ledöntötte a lábáról és lesodorta a f edélzetről. .•. De Dudley nem esett kétségbe. Tudta, hogy Tabu szigete valahol a zátonyokon túl, a közelben lehet és nem kételkedett abban, hogy a hullámok előbb- utóbb partra vetik. A parafaöv fenntartotta az óceán felszínén, no meg maga is kiváló úszó volt és nem félt attól, hogy a vízbe fúl. Csupán a parttól félt. Nem tudni, meredek-e, vagv sík. De még csak látni sem lehet semmit innen a sok méter magasságú hullám tetejéről! Az egész messzeséget óceáni vízfüggöny zárta el előle. Bármennyire is megszokta a távúszást, hamarosan gyengülni kezdett az ereje. Hányingere volt a szájába állandóan bezúduló keserű sós víztől, a hullámcsapásoktól zúgott a füle, csípte szemét a fröccsenő víz és tajtékhab. Már-már alig kapott levegőt, s már feladta a küzdelmet a hullámok ellen. Lazított izmain, hogy takarékoskodjon erejével; és most csak a parafaöv tartotta fenn a vízen. És amikor már szorongva kezdett gondolni arra, hogy a víz sodra túl vitte a szigeten, hirtelen olyan erővel csapódott neki valaminek, hogy azon nyomban elvesztette az eszméletét. Szerencsére öntudatlan állapota nem tartott sokáig, mindössze néhány másodpercig. Kiköpte szájából a keserű óceáni vizet, megtörölte szemét és körülnézett. A homályos derengésben csupán a sík part nedves homokját, meg a csapkodó hullámok tajtékos habját látta. Összeszedte utolsó erejét, néhány métert felfelé kúszott a homokos domboldalon és újra elájult.'.. Amikor kinyitotta a szemét, nagy délvidéki csillagokkal tele szórt, sötét eget látott maga fölött. Szélfúvást nem hallott. Tehát az orkán továbbrobogott, vagy elerőtlenedve végleg lecsendesedett. Csupán az óceán zúgott még mindig haragosan, mintha nem lenne ereje tajtékzó hullámainak lecsillapításához. Dudley vízhatlan órájának világító számlapjára pillantott. Éjfél volt. Jó három és fél óra van még virradatig. Felkelt a nedves homokról. Rázta a hideg. „Jó volna megmelegedni egy tábortűznél..." — gondolta vágyakozva, és ekkor eszébe jutott a konyakos üveg. Végig tapogatta nedves, homokos, hínáros egyenruháját és az öv alatt megtalálta az üveget. Reszkető kézzel lecsavarta kupakját és egyszerre lehajtott néhány kortyot. Olyannyira legyengült, hogy a konyaktól elszorult a lélegzete, s hirtelenül erősnek tűnt. Szinte ugyanabban a pillanatban kellemes forróság ömlött végig egész testén és hideglelése fokozatosan kezdett megszűnni. No, de most aztán mit tegyen? Merre induljon? Hol keresse a torpedóromboló legénységének többi tagját? Vajon él-e közülük valaki. Ezekkel a szomorú gondolatokkal vágott neki Dudley a sziget belsejének. A háta mögötti hullámcsapások zúgása alapján tájékozódott. Hamarosan neki ment egy fának. Rücskös, rostos törzséről megállapította, hogy csakis pálmaerdő zárhatja el az útját. Egyre több fa került útjába, de még mindig egy ligetet sem tettek ki, nemhogy erdőt. Kis idő múlva megint meghallotta az óceán zúgását, de már az ellenkező oldalról, amely felé tartott. Ezek szerint a sziget keskeny. Vajon milyen hosz- szú lehet? Dudley balra fordult és újra a pálmafatörzsek között vezetett az útja. Most már hiába tapogatta ki maga előtt a fákat, egyre sűrűbben botlott el bennük. Valószínűleg a tovaszágul- dó orkán egyes pálmákat gyökerestől tépett ki, vagy tövüknél törte derékba őket. Fél óra múlva már nemcsak hogy nem fázott, de ki is izzadt a nehéz gyalogolástól az ingoványos homokon. Ekkor a pálmák között tábortüzet pillantott meg. Szinte biztos volt benne, hogy csakis valamelyik megmenekült tiszt vagy matróz rakhatta, mert tudta, hogy Tabu szigete lakatlan. Dixon tengernagy torpedórombolójának húsz matróza és öt hadnagya melegedett a tűznél. Megismerték Dudleyt és üdvrivalgással fogadták. Helyet szorítottak neki a tűznél. — Csak ennyien menekültek meg? — kérdezte a mérnök. — Egyelőre — felelte az egyik hadnagy. — Fellőttünk néhány jelzőrakétát és több géppisztolysorozatot adtunk le. Aki meghallotta a lövéseket, idegyűlt, a többieket pedig majd reggel próbáljuk megkeresni. Feltehető, hogy sokukat az óceán a szigetcsoport más szigetein vetette partra. — Hát a tengernagy és a többi tiszt? — Egyelőre semmit nem tudunk róluk. Mindössze két csónak érte el a szigetet. A többi vagy elsüllyedt vagy összetört a zátonyokon. — Sikerült-e megmenteni valami hírközlő készüléket? — Jóformán semmit. Az adóvevő még a csónakba szálláskor esett a vízbe. Fegyvereink is odavesztek. (Folytatjuk.) homok Szállóban beszélgetünk. — A Pacsirta megfilmesítésének gondolata régóta foglalkoztat. Kosztolányit filmen visszaadni nagyon nehéz, ugyanakkor megtisztelő feladat. Sokat vívódtam, hogyan lehet dramatizálni egy ilyen látszólag drámaiatlan anyagot... — Mi az mégis, ami a film- szerűség szempontjából eltér az eredeti regénytől, vagy módosul? — A regény mondanivalójának lényege — az, hogy a tragédia katarzisában megtisztuló ember vállalja önmagát — semmit nem változik. A cselekményvezetés azonban módosul, hogy még jobban szolgálja, kiemelje az eszmei mondanivalót. Történetünk Pacsirta elutazásával kezdődik és megérkezésekor ér véget, tehát egyetlen hétbe sűrítjük, hangulatilag, jellemi- leg ábrázoljuk mindazokat az eseményeket, melyeket a hét előzményeként tűntet fel az író. Nem törekedtünk kimondott korhűségre sem. A múlt század végi díszletek, jelmezek inkább csak jelzésszerűek, célunk a művet érzelmileg, hangulatilag közelebb hozni a jelenhez, a ma emberéhez. ÉPPEN a hangulatkeltés miatt esett a választás Bajára és Kecskemétre. Különösen Baja kopár főtere ragadta meg a figyelmét, melynek külső, rideg képe fokozza a jelenet kegyetlen drámaiságát. De ha a film forgatását sok tépelődés és helyszínkutatás előzte meg, könnyű volt-e alkalmas szereplőket találni? — Egy közismert, rangos mű szereplőgárdáját megtalálni mindig nagyon nehéz. Mert, ha nem is akarjuk a regényt szóról szóra lemásolni, az olvasókban vannak olyan képzetek a szereplőket illetően, melyeket nem hagyhatunk számításon kívül. Hosszas belső vívódás után találtam meg a Vajkai család hármasát. Vajkait, az apát Paper Antal alakítja, aki úgy készül erre, mint élete legnagyobb szerepére. Vajkainé: Tolnay Klári, aki a regény és Kosztolányi iránti rajongásból még hajlandó saját magát megöre- Óíttetni is. Legnagyobb gondot a Pacsirta megkeresése jelentette. Olyan egyéniséget kellett keresni, aki nem külsőségeiben: „lóarcú, hízott, tejfelszagú" — hanem lélekben tudja hozni a Pacsirtát. Ügy hiszem a fiatal Nagy Anna kiválóan megfelel erre a bonyolult és nehéz feladatra. A szereplők között nem kisebb nevekkel találkozhatunk, mint Bessenyei Ferenc, Greguss Zoltán, Szendrő József, Kiss Ferenc, Darvas Iván, Tompa Sándor, Szakács Sándor, Lati- novits Zoltán, Törőcsik Mari, Bara Margit, Zách János, Bó- zoki István és Arácsi színész szerepében a kecskeméti színház tagja, Pathó István. A film díszleteit Varga Mátyás, jelmezeit Márk Tivadar tervezi, operatőr Illés György, a forgató- könyvet Huszty Tamás készítette el. A FILMET holnap kezdik forgatni Kecskeméten a színházban, majd Baján folytatódnak a felvételek. Előreláthatóan november közepére készül el és jövő év elején kerül közönség elé a Pacsirta. V. Zs. Minden harmadik Csaknem .300 társadalmi ösztöndíjas egyetemi és főiskolai hallgató végez az idén az agrár- felsőoktatási intézményekben. A mezőgazdasági üzemek, vállalatok, intézmények mind nagyobb számban járulnak hozzá anyagi támogatással leendő szakembereik tanulmányaihoz. A legutóbbi tanévben mái minden harmadik, összesen 1440 diák kapeU havi 400—700 forintot leendő munkahelyét*51
