Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-25 / 172. szám

Holnap forgatják... MI EZ? Tréfa vagy varázs­lat? — dörzsöli meg a szemét a gyanútlan járókelő. A Kecs­keméti Katona József Színház neonbetűi eltűntek, s a bejárat fölé Sárszegi Népszínház felírat került. Gázlámpák és műsoron A gésa című operett... Talán visszafelé forog az idő kereke? Néhány napig mindenesetre. Amíg elkészülnek az 1899-ben játszódó új magyar film, a Pa­csirta kecskeméti felvételei. A gyönyörű Kosztolányi re­gényből készülő filmet Ranódy László rendezi. Elgondolásairól modem környezetben, az Arany­ÚTTÖRŐK PARADICSOMA Csak az találja túlzónak a cí­met, aki még nem járt Kecske­méten a fehértói úttörőtáborban, mert az valóban a gyerekek pa­radicsoma. Kéthetenként 453 kispajtás váltotta itt egymást, s a tábor vezetői mindent megtet­tek, hogy igazán élmény, kelle­mes pihenés legyen ez a tizen­négy nap. Tábortűz, éjszakai „riadó”, közös játékok szerepel­nek a tábor napirendjén. Az út­törők teljes odaadással birto­kukba vették a hatalmas terü­leten épült tábort, az erdőt. 1. kép: A bejáratnál piros tárcsás kispajtás állította meg gépkocsinkat. A jelszót nem tudtuk, de Erdei Gyurka, amá- riahegyi általános iskola tanu­lója mégis csak beengedett ben­nünket, s így sikerült ellesni egy-két mozgalmas képet a tá­bor életéből. 2. kép: Naponta négyszer kap­nak bőséges adagokat a finom és tápláló ételekből a „hizlaló kúrán” levő gyerekek. A tanító néni éppen a rétest osztotta szét, amikor lencsevégre kaptuk a félmeztelen ebédelőket. Így utó­lag már bevallhatjuk, hogy sze­rettünk volna mi is közéjük ül­ni, legalább a rétesnél. 3. kép: — Mondjad szépen, hogy á — biztatja Pásztor Jó­zsef „tábori orvos” Fazekas Sa­roltát, a ménteleki általános is­kola nyolcadikos tanulóját, aki a torkára panaszkodik. Sarolta nem is kéreti magát, hanem jó nagy á-t mond és merészen ki­ölti a nyelvét, derültségére a többi „betegnek", és a doktor bácsinak is, aki mindennap megy a táborba, hogy vigyáz­zon a pajtásak egészségére. 4. kép: S a „narancsérlelő” hőségben kinek ne esne jól egy kis zuhanyozás. A pajtások is szívesen keresik fel délutánon­ként a fürdőt, s vidáman ug­rándoznak a vízsugarak alatt. Olyan boldogok, hogy az is jó kedvre derül, aki nézi őket. Ka­cagásuktól visszhangzik az er­dő, madarak válaszolnak éne­kükre, s felettük szőlőt és pipa­csot dajkáló melegével ott lé­legzik a nyár. Gál Sándor — Pintér Zoltán állt vételre. Abban a pillanat­ban felhangzott a viharkisülé­sek fülsiketítő döreje. Ilyen körülmények között tel­jesen lehetetlen bármit is fogni. Ügy látszott, hogy leadni sem lehet semmit. Mindenesetre azért leadta néhányszor Dixon rádiógramját, abban a remény­ben, hogy valaki majd csak fel­veszi és továbbítja a címre. Dudley mérnök gyorsan ki­mászott a fülkéből. Észrevette, hogy a torpedóromboló tatja még mélyebbre süllyedt, orra pedig oly magasba szökött, hogy a még mindig ugyanúgy tom­boló óceán óriási hullámai már nem tudták elérni. Egyetlen élőlényt nem lehetett látni most a fedélzeten. Mindazoknak, aki­ket nem sepert a hullám az óceánba, sikerült elhagyni a tor­pedórombolót. Szilárdan megkapaszkodott egy leszakadt acéldrótba és megpróbált széjjelnézni, de egy felcsapódó óriási hullám zúdúlt rája, ledöntötte a lábáról és le­sodorta a f edélzetről. .•. De Dudley nem esett kétség­be. Tudta, hogy Tabu szigete valahol a zátonyokon túl, a kö­zelben lehet és nem kételkedett abban, hogy a hullámok előbb- utóbb partra vetik. A parafa­öv fenntartotta az óceán felszí­nén, no meg maga is kiváló úszó volt és nem félt attól, hogy a vízbe fúl. Csupán a parttól félt. Nem tudni, meredek-e, vagv sík. De még csak látni sem le­het semmit innen a sok méter magasságú hullám tetejéről! Az egész messzeséget óceáni víz­függöny zárta el előle. Bármennyire is megszokta a távúszást, hamarosan gyengül­ni kezdett az ereje. Hányinge­re volt a szájába állandóan be­zúduló keserű sós víztől, a hul­lámcsapásoktól zúgott a füle, csípte szemét a fröccsenő víz és tajtékhab. Már-már alig kapott levegőt, s már feladta a küzdel­met a hullámok ellen. Lazított izmain, hogy takarékoskodjon erejével; és most csak a para­faöv tartotta fenn a vízen. És amikor már szorongva kezdett gondolni arra, hogy a víz sodra túl vitte a szigeten, hirtelen olyan erővel csapódott neki va­laminek, hogy azon nyomban el­vesztette az eszméletét. Szerencsére öntudatlan álla­pota nem tartott sokáig, mind­össze néhány másodpercig. Ki­köpte szájából a keserű óceáni vizet, megtörölte szemét és kö­rülnézett. A homályos deren­gésben csupán a sík part nedves homokját, meg a csapkodó hul­lámok tajtékos habját látta. Összeszedte utolsó erejét, né­hány métert felfelé kúszott a homokos domboldalon és újra elájult.'.. Amikor kinyitotta a szemét, nagy délvidéki csillagokkal tele szórt, sötét eget látott maga fölött. Szélfúvást nem hallott. Tehát az orkán továbbrobogott, vagy elerőtlenedve végleg le­csendesedett. Csupán az óceán zúgott még mindig haragosan, mintha nem lenne ereje tajték­zó hullámainak lecsillapításá­hoz. Dudley vízhatlan órájának vi­lágító számlapjára pillantott. Éjfél volt. Jó három és fél óra van még virradatig. Felkelt a nedves homokról. Rázta a hideg. „Jó volna megmelegedni egy tábortűznél..." — gondolta vá­gyakozva, és ekkor eszébe ju­tott a konyakos üveg. Végig tapogatta nedves, ho­mokos, hínáros egyenruháját és az öv alatt megtalálta az üve­get. Reszkető kézzel lecsavarta kupakját és egyszerre lehajtott néhány kortyot. Olyannyira le­gyengült, hogy a konyaktól el­szorult a lélegzete, s hirtelenül erősnek tűnt. Szinte ugyanab­ban a pillanatban kellemes for­róság ömlött végig egész testén és hideglelése fokozatosan kez­dett megszűnni. No, de most aztán mit te­gyen? Merre induljon? Hol ke­resse a torpedóromboló legény­ségének többi tagját? Vajon él-e közülük valaki. Ezekkel a szomorú gondola­tokkal vágott neki Dudley a sziget belsejének. A háta mö­götti hullámcsapások zúgása alapján tájékozódott. Hamarosan neki ment egy fá­nak. Rücskös, rostos törzséről megállapította, hogy csakis pál­maerdő zárhatja el az útját. Egyre több fa került útjába, de még mindig egy ligetet sem tet­tek ki, nemhogy erdőt. Kis idő múlva megint meg­hallotta az óceán zúgását, de már az ellenkező oldalról, amely felé tartott. Ezek szerint a szi­get keskeny. Vajon milyen hosz- szú lehet? Dudley balra fordult és újra a pálmafatörzsek között veze­tett az útja. Most már hiába tapogatta ki maga előtt a fákat, egyre sűrűbben botlott el ben­nük. Valószínűleg a tovaszágul- dó orkán egyes pálmákat gyö­kerestől tépett ki, vagy tövük­nél törte derékba őket. Fél óra múlva már nemcsak hogy nem fázott, de ki is izzadt a nehéz gyalogolástól az ingo­ványos homokon. Ekkor a pál­mák között tábortüzet pillantott meg. Szinte biztos volt benne, hogy csakis valamelyik megme­nekült tiszt vagy matróz rak­hatta, mert tudta, hogy Tabu szigete lakatlan. Dixon tengernagy torpedó­rombolójának húsz matróza és öt hadnagya melegedett a tűz­nél. Megismerték Dudleyt és üdvrivalgással fogadták. Helyet szorítottak neki a tűznél. — Csak ennyien menekültek meg? — kérdezte a mérnök. — Egyelőre — felelte az egyik hadnagy. — Fellőttünk néhány jelzőrakétát és több géppisz­tolysorozatot adtunk le. Aki meghallotta a lövéseket, ide­gyűlt, a többieket pedig majd reggel próbáljuk megkeresni. Feltehető, hogy sokukat az óceán a szigetcsoport más szige­tein vetette partra. — Hát a tengernagy és a töb­bi tiszt? — Egyelőre semmit nem tu­dunk róluk. Mindössze két csó­nak érte el a szigetet. A többi vagy elsüllyedt vagy összetört a zátonyokon. — Sikerült-e megmenteni va­lami hírközlő készüléket? — Jóformán semmit. Az adó­vevő még a csónakba szálláskor esett a vízbe. Fegyvereink is odavesztek. (Folytatjuk.) homok Szállóban beszélgetünk. — A Pacsirta megfilmesíté­sének gondolata régóta foglal­koztat. Kosztolányit filmen visszaadni nagyon nehéz, ugyan­akkor megtisztelő feladat. So­kat vívódtam, hogyan lehet dramatizálni egy ilyen látszólag drámaiatlan anyagot... — Mi az mégis, ami a film- szerűség szempontjából eltér az eredeti regénytől, vagy módo­sul? — A regény mondanivalójá­nak lényege — az, hogy a tra­gédia katarzisában megtisztuló ember vállalja önmagát — sem­mit nem változik. A cselek­ményvezetés azonban módosul, hogy még jobban szolgálja, ki­emelje az eszmei mondanivalót. Történetünk Pacsirta elutazásá­val kezdődik és megérkezésekor ér véget, tehát egyetlen hétbe sűrítjük, hangulatilag, jellemi- leg ábrázoljuk mindazokat az eseményeket, melyeket a hét előzményeként tűntet fel az író. Nem törekedtünk kimon­dott korhűségre sem. A múlt század végi díszletek, jelmezek inkább csak jelzésszerűek, cé­lunk a művet érzelmileg, han­gulatilag közelebb hozni a je­lenhez, a ma emberéhez. ÉPPEN a hangulatkeltés miatt esett a választás Bajára és Kecs­kemétre. Különösen Baja ko­pár főtere ragadta meg a fi­gyelmét, melynek külső, rideg képe fokozza a jelenet kegyet­len drámaiságát. De ha a film forgatását sok tépelődés és helyszínkutatás előzte meg, könnyű volt-e alkalmas szerep­lőket találni? — Egy közismert, rangos mű szereplőgárdáját megtalálni mindig nagyon nehéz. Mert, ha nem is akarjuk a regényt szó­ról szóra lemásolni, az olvasók­ban vannak olyan képzetek a szereplőket illetően, melyeket nem hagyhatunk számításon kí­vül. Hosszas belső vívódás után találtam meg a Vajkai család hármasát. Vajkait, az apát Pa­per Antal alakítja, aki úgy ké­szül erre, mint élete legnagyobb szerepére. Vajkainé: Tolnay Klári, aki a regény és Koszto­lányi iránti rajongásból még hajlandó saját magát megöre- Óíttetni is. Legnagyobb gondot a Pacsirta megkeresése jelen­tette. Olyan egyéniséget kellett keresni, aki nem külsőségeiben: „lóarcú, hízott, tejfelszagú" — hanem lélekben tudja hozni a Pacsirtát. Ügy hiszem a fiatal Nagy Anna kiválóan megfelel erre a bonyolult és nehéz fel­adatra. A szereplők között nem ki­sebb nevekkel találkozhatunk, mint Bessenyei Ferenc, Greguss Zoltán, Szendrő József, Kiss Ferenc, Darvas Iván, Tompa Sándor, Szakács Sándor, Lati- novits Zoltán, Törőcsik Mari, Bara Margit, Zách János, Bó- zoki István és Arácsi színész szerepében a kecskeméti szín­ház tagja, Pathó István. A film díszleteit Varga Mátyás, jelme­zeit Márk Tivadar tervezi, ope­ratőr Illés György, a forgató- könyvet Huszty Tamás készí­tette el. A FILMET holnap kezdik forgatni Kecskeméten a szín­házban, majd Baján folytatód­nak a felvételek. Előreláthatóan november közepére készül el és jövő év elején kerül közön­ség elé a Pacsirta. V. Zs. Minden harmadik Csaknem .300 társadalmi ösz­töndíjas egyetemi és főiskolai hallgató végez az idén az agrár- felsőoktatási intézményekben. A mezőgazdasági üzemek, vállala­tok, intézmények mind nagyobb számban járulnak hozzá anyagi támogatással leendő szakembereik tanulmányaihoz. A legutóbbi tanévben mái minden harmadik, összesen 1440 diák kapeU havi 400—700 forintot leendő munkahelyét*51

Next

/
Oldalképek
Tartalom