Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-24 / 171. szám

Minden számban nagyszerű küzdelem várható a% országos vidéki atlétikai bajnokságon Már csak néhány nap választ el bennünket a július 27-én, 28-án Kecskeméten megrende­zendő országos vidéki atlétikai bajnokságtól. A rendezőség, elsősorban a Bács-Kiskun megyei Atlétikai Szövetség vezetői lázas szorgalommal készülnek a nagy verseny­re. Beszéltünk Gyöngyösi Imrével, a szövetség elnökével, aki a ver­sennyel kapcsolatban az aláb­biakat mondotta: — Nagy felelősséget érzünk a kétnapos atlétikai viadal, az or­szágos vidéki atlétikai bajnok­ság miatt. Ritkán adódik alkalom, hogy ilyen nagy jelentőségű bajnokságot megrendezhe­tünk. Ez egyben elismerése szövetségünk eddig végzett jó munkájának. Természetesen mindnyájan azön vagyunk, hogy a Kecskemétre sereglő legjobb vidéki atléták jól érezzék magukat, és olyan mmrna 1VTEGYESZÉKHELYÜNKÖN eddig 717 Kilián-j elvény talált gazdára. Köztük 30 arany-, tizenegy ezüst- és 142 a bronzjelvény. Legtöbb aranyjelvénnyel »— szám szerint 3- cal — a Kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium tanulói dicseked­hetnek. Az ifjúsági férfi kosárlábázóink már készülnek az októberben Spa­nyolországban sorra kerülő selej­tezőre. Érdekesség,- hogy az ifjú­sági férfi csapat keretében helyet kapott Vörös is, az egyik bajai tehetséges kosárlabdázó. VALAMI BAJ lehet a Bajai Bács­ka férfi kosárlabda-csapatával. A bajai férfiak a nyári idényben még nem nyertek mérkőzést, s most, va­sárnap is, súlyos vereséget szenved­tek: A BM Dózsa 66:48 arányban győzött ellenük. Jó lenne, ha a ko­sárlabda-csapat vezetői megvizsgál­nák — mi az oka ennek a nagy visszaesésnek! feltételeket biztosítsunk szá­mukra, hogy képességük maxi­mumát tudják nyújtani. — Egyébként a Petőfi Népe hasábjain arról is tájékoztatni szeretném az atlétikát kedvelő közönséget, hogy a versenyen számos kiváló és érdemes sportoló küzd majd a baj­noki címért, s nem utolsósorban a kiemel­kedő eredményért. A beneve­zettek között ott találjuk a győri Kisst, a kaposvári Pamu- kit, valamint a diósgyőri, a mis­kolci a tatabányai, a szegedi és a debreceni versenyzőket, akik közül többen a válogatott keret tagjai. A kecskeméti országos vidéki atlétikai bajnokságon egyébként csak olyan atléta in­dulhat el, aki már elérte a II. osztályú minősítést, vagy annál iobb teliesítménvt. — Megkérdeztük Gvöngvösi sporttársat, mit vár a Bács-Kis­kun megyei atlétáktól? Számít­hatunk-e valami kimagasló me­gyei sikerre? — Erre a kérdésre nehéz vá­laszt adni. Mi reménykedünk, hogy a me­gyénket képviselő fiatalok becsülettel harcolnak a jó eredményekért és a nagy ellenfelek „árnyéká­ban” ők is túlszárnyalják leg­jobb teljesítményeiket. A nagy jelentőségű verseny színhelye a Széktói Stadion lesz. A versenyeket mindkét na­pon délután rí-v órakor kezdik meg. Bizonyosak vagyunk " abban hogy azok, akik megnézik ezt a kitűnő eredményeket és ke­mény küzdelmeket ígérő baj­nokságot. azok nem háni*k mee. s örök barátaivá válnak ennek a nagyszerű sportágnak. M. I. Az Országos Soor» Maook helvsetérő” tárgyal a megyei 1ST elnöksége A Megyei Testnevelési és Sporttanács elnöksége szerdán dél­előtt ülést tart. Az első napirendi pontot — a megyei labdarúgó szövetség és a Megyei Játékvezető Testület összetételére szóló javaslatot László József elnökhelyettes terjeszti elő. Második napirendi pontként Bogdanovics Endre főelőadó számol be az Országos Sport Napok megyei helyzetéről és a versenyek rende­zéséről. — HARMADIK lett az orszá­gos versenyen? Granulálunk, Sa nyi bácsi. — Az összesíteti pontszámok alapján tényleg maga vezet eb­ben a kategóriában? Igazúii nagy bravúr. Alaposan lepipálta o fiatalokat. A gyér hajú, sovány férfi 'ólesően köszönjél>. a gratulá­ciókat a Férfi Fehérneműgyár bajai telepének portáján. Ki­csit zavart is. Nem győzi must rálgatni a kezében ártott bi­ciklipumpát. Nyii'ín, nemigen iát abból semmit a szerény bol­dogságtól. — Bizony, nagy dolog az — ebben a korban — csatlakozik árnyékosabb elismerésével egy fekete kendős asszony, Polácsi József ne. — Maga csak ne vetítse, öreg ember nem vén ember — replikázik hamiskodva Szalontai Ferenc, az ősz hajú kapus. Nem hallja, hogy a Hálálok a nyo­mába se értek? — Az UTOLSÓ körig élen voltam, sőt, akkor biztosan lát­szott az elsőségem — fényesíti a részletekkel teljesítményét a nyári nadrágos. divatos ingka- bátú, idősödő férfi. Oroszlán Sándor. — Akkor egy gally akadt a „csigámba”, ötven-hat- van méteren át hurcoltam, s ez elég volt. Hallottam, amint a megafon kétségbeesetten kiabál­ja: „A tizenötössel valami baj van. pont az utolsó métereken.. Nem, mégis kitör, úgy van! Nem c.dta meg magát a bajai Orosz­lán. ..” De csak harmadiknak futottam be. Pedig akkorát ug­rott a csónakom, mikor a gazt Ezt láttuk vasárnap A NYÁRI KUPA harmadik fordulójában érdekesnek ígér­kezett a Kecskeméti Dózsa— Egri Dózsa találkozó. Emlék­szünk — hiszen csak néhány hete zajlott le még a bajnok­ság hajrájában — a két csa­pat összecsapására. Akkor a kecskemétiek a kiesés rémétől hajtva kitűnő játékkal 5:1 Az MTS és a prop JÚLIUS 1-től az egységes sporttómegszervezet megterem­tése egyik legdöntőbb szakaszá­ba érkezett. Ettől az időponttól kezdve sportszervezeteink agitá- ciós és propagandabizottságai­nak az eddiginél is szorosabb­ra kell fűzni kapcsolataikat és együttműködésüket a testneve­lési és sporttanácsok elnöksé­geivel annak érdekében, hogy útmutatásaik alapján jól is­merjék azokat a konkrét, helyi feladatokat, melyek az új, egy­séges sporttömegszervezet meg­alakításával összefüggnek. Leg­fontosabb céljuk pedig az le­gyen, hogy sportkedvelő társa­dalmunk tagjai országszerte megértsék az MTS célkitűzéseit és aktiv tevékenységükkel biz­tosítsák annak sikeres létre­hozását. Az MTS szervezeti szabályza­tának, célkitűzéseinek nyilvános­ságra kerülése, anyagának szé­les körű elterjesztése, a tagnyil­vántartások rendezése, a köz­gyűlések megtartása és a vá­lasztások lebonyolítása terén az alapszervektöl a csúcsszervig kulcskérdés a helyes agitációs és propagandatevékenység. AZ EGYSÉGES irányítású és széles alapokon nyugvó tömeg­szervezet létrehozása során a mostani időszakban a széles ala­arányban győzték le az egrie­ket. Nos, a vasárnapi mérkőzés azoknak is bebizonyította a múltkori eredmény reális voltát, akik ebben akkor kételkedtek. Igaz, most „csak” 4:l-re győ­zött a Dózsa, de annyi gólhely­zet maradt kihasználatlanul az az egri kapu előtt, hogy azok­ból bőven tellett volna az ötö­dik gól megszerzésére. A szép számú közönség egyébként azt is remélte, hogy a Dózsában már látni fogja az újonnan igazolt játékosokat. Sajnos, erre nem kerülhetett még sor. A Nyári Kupa-mérkő­zések ugyan pontokért folynak, de nem hisszük, hogy ártott volna a sportszerűség követel­ményeinek, ha a résztvevő csa­patok szerepeltetik a már hi­vatalosan leigazolt játékosokat. NODE, így sem panaszkod­hatunk. A Határ és Szappanos nélkül felálló — tehát tartalé­kos — Dózsa, helyenként igen ötletes, gólratörő játékot mu­tatott be, s teljesen megérdemel­ten győzte le a lelkesen küzdő, de a védekezésre nem nagy súlyt helyező Egri Dózsát. Ha­tár helyén Berán szerepelt, aki bebizonyította, hogy szükség esetén ezen a poszton is kiváló teljesítményre képes. A csatár­sor ye gyes benyomást keltett. Ezúttal a jobbszárny tetszett jobban. Zsoldos tehetsége egyre jobban kidomborodik, s most a helyzetfelismerése is jobb, mint a bajnokság küzdelmeiben. Ta­nács, mint szélső megtalálta a helyét a csapatban. Neki azon­ban még határozottabbnak kell lennie a kapu előtt. Lendületes kemény játékával sokszor ke­rül gólhelyzetbe, de csak rit­kán tudja helyzeteit gólokra váltani. A balszárny, főleg Ézsi, még nem a régi. De hát van még idő bőven a formába len- dülésre. Láttunk két újoncot is a mér­kőzés egy-egy félideiében. Az elsőben Kuluncsics a középcsa­tár, szünet után pedig Kurucz a fedezet posztján játszott len­dületesen és jól. Ök a Dózsa saját nevelésű játékosai, remél­jük, még találkozunk velük a pályán! A KECSKEMÉTI Dózsa va­sárnapi szép győzelmével a Nyári Kupa Északkeleti cso­portjának első helyére került. Még két fordulóra kerül sor, mindkettőt idegenben játsszák le. Reméljük, a szerencse a to­vábbiakban sem pártol el a kecskemétiektől és a Nyári Ku­pában kiharcolják a végső győ­zelmet. Mezei István Még egyszer elhagyta, hogy' majd kirepített magából. Oroszlán Sándor, a bajai fe­hérneműgyár gépkocsivezetője, hat esztendeje vesz részt orszá­gos bajnokságokon, mint az MHJ5 motorcsónak-versenyzője. A 250 köbcentis kategóriában tavaly második lett az év végi összesítés alapján. Az idén már két versenyen „futott”: Visegrá- don második, s amiről most van szó, Budapesten harmadik lett. Pontszámával eddig biztosan ve­zet az országos versenyben, amely a még hátralevő négy erőpróbával ér majd véget. — Reméljük, sikerül a többin is biztosítanom eddigi helyemet — bizakodik Oroszlán elvtárs. ILYEN előzmények után na­gyon kerülgetve jutottam el a feleletig, amiből kiderült, hogy a kitűnő bajai sportember 55 éves. — Hat éve versenyez és min­dig az élvonalban? — csodálko­zom. — Csak huszonöt éve vagyok vízimotoros. Régen szárazföldi versenyző voltam. Érdekes a motorossport minden ága. Szin­te az az igazság, sőt törvény, hogy valaki akkor válik átlagon felüli versenyzővé, mikor már saját konstrukciójú motorjával szalad. Van egy újszerű, forgó- tárcsás, kétütemű motorom, az­zal hasítjuk a vizet csónakom­mal. Ilyennel amatőr még nem ment nálunk, csak az NDK-ban. — Hol szerette meg ennyire a motort? — Jól mondja. Tényleg egy éleire megszerettem — még 1928—29-ben. mikor a MÁVAG hídosztályán dolgoztam — Pes­ten ... Ügy látszik, a fiam is örökölte szenvedélyemet. Érett­ségizett, s a Gamma Optikai Műveknél már levizsgázott fi­nommechanikust szakmából. Vizsgaremeke egy üzemképes motor volt. Sokáig kiállították szemlére egy fővárosi szakkira-' katban... Ezt a mostani csó­nakmotoromat együtt konstruál­tuk. Most katona, de éppen úgy izgul nekem a versenyek előtt, mintha itthon volna. Ma írtam meg a részletes beszámolót a budapesti versenyről. — MAJD ad ő maguknak! — nevet hallgatóira —, csak írjam meg neki, hogy az apját öreg versenyzőnek titulálják. TÓTH ISTVÁN a melyei atlétikai bajnokságról ATLÉTIKA. Ha erről a sport­ágról hallunk, joggal illeszthet­jük hozzá az „elhanyagolt” jel­zőt, mert egyelőre, sajnos, még valóban ez jellemzi a sportágat, annak ellenére, hogy megyénk­ben lelkes atlétikai vezetők vannak. Kiskunhalason rendezték meg legutóbb a megyei atlétikai baj­nokságot. A kétnapos versenyre megyénkből alig 20—25 férfi és női versenyző érkezett. Ha értékelni akarjuk a nevezése­ket, még rontja a színvonal sta­tisztikáját az a tény. hogy egy­két tehetséges megyei verseny­ző, mint például Grosán, Kul- lai, Vasvári és Gengeliczki majdnem minden számban in­dultak és ellenfél nélkül győz­tek. Kérdés tehát, hogy me­gyénk atlétikáját csak ilyen ér­deklődés kísérné, hogy néhá­ny an indulnak el a versenyen? A KISKUNHALASI Zag és Czirják például minden előké­szület nélkül állt rajthoz, csak azért, hogy többen legyenek a pályán. Az egyik nőversenyző szavait kell idéznem, aki ezt mondta klubtársának: „Bene­veztem én is a távol ugrásba. bár életemben most indulok komolyabb versenyen. De az ilyen kevés létszámú mezőny­ben bizonyára még érmet is tudok szerezni.” Hát így állunk az atlétikánk­kal — s ez bizony szomorú! Az érdeklődés is nagyon gyen­ge volt a kiskunhalasi verse­nyen, a rendezőkön kívül csak néhány diák volt kíváncsi a kü­lönféle versenyszámokra. ÜGY ÉRZEM, hogy a megyei atlétikai szövetség hibázott, amikor nem hirdette kellően ezt a versenyt. Kiskunhalason szeretnek mindén sportágat, és bizonyára többen kijöttek volna a sportpályára, ha időben érte­sülnek a megyei találkozóról. Hiba volt a verseny korai meg-, rendezése is, hiszen a Magyar Atlétikai Szövetség már Tokió felé tekint, és az olimpiai elő­készületeket ennek jegyében az ősszel tartja. Sikeresebb lett volna a megyei találkozó, ha ezt a sportnaptárban későbbi időpontra teszik. Szeptember­ben ugyanis valamivel már hű­vösebb az idő, ami lehetővé tette volna a jobb eredmények elérését és több lett volna a néző is, mert megkezdődik az iskolaév, és a diákok között, nagyon sok az atlétilza kedve­lője. Szalai László, j A MOTOR SZERELMESE agandabizottságok pok megteremtése a leglénye­gesebb feladat. Ennek a tevé­kenységnek a végrehajtása, el­lenőrzése során az agitációs és propaganda bizottságok tagjai rendszeresen tájékozódnak a sportszervek vezetőitől arró', hogy milyen kérdésekben leg- fontQsabb az ő tevékenységűk. Ugyanúkkor ők is tájékoztassák a sportszervek vezetőit: milyen eszközöket, lehetőségeket tud­nak felhasználni, és mi az, ami­ben segítségükre számítani le­het. (Sajtó, rádió, üzemi és fa­lusi hangosbeszélő, sportkirakat, faliújság, csoportos megbeszé­lések stb.) NEM VITÁS, hogy megeről­tető munka az. amit az elkö­vetkező hónapokban a folyama­tos sportmunku elvégzése mel­lett az agitációs és propaganda bizottságoktól várunk. De nem vitás az sem: ha az önként vál­lalt, közmegbecsülésnek örvendő tevékenységüket körültekintően, a sportmunkában szerzett ta­pasztalataik felhasználásával végzik, nélkülözhetetlen része­sei lesznek a magyar sport fej­lesztésének, sikereinek és ered­ményességének, hiszen közre­működtek a fejlődés előtt 'K utakat nyitó Magyar Testneve­lési és Sport Szövetség megte­remtésében!

Next

/
Oldalképek
Tartalom