Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-21 / 169. szám

e= Juj, de borzasz* tó huzat van. Húzzák fel legalább az egyik oldalon az ablakot! — nyúgösködik a vonat fülkéjében egy meglett korú, teltkarcsúnak mondható, nagyrózsás ruhás asszonyság. Gömbölyded karjait az ölén, aprócskának nem mondható lábait pedig a szemközti ülésen pihentetve teszi kényelmessé az utazását. A pad másik végére a kecskeméti állomáson egy hatvan-hatvanöt év körüli bácsi telepedett.

Több pályázó nem lévén a még szabadon maradt helyekre, az asszony-utas lábai az eddigi helyükön maradnak és szemet szúrnak -- legalábbis

Jogcím

az imént felszálló bácsikának. Mustráiban a lába nagy ujjától a feje búbjáig szemügyre veszi a kényelmes útitársat, s szinte észrevétlen bosszús kifejezésre váltanak át arcvonásai. Köszörüli a torkát, mintha szólásra készítené elő a hangját. Majd körülhordozza tekintetét a fülke többi utasain és újra a kényelembe helyezett lábakon akad meg a szeme.

Ebben a pillanatban szinte váratlanul előtör a hangja:

— Már megbocsásson, asszonyság, igazán levehetné a lábát ..,

& megszólított nő zöldes szempárja haragosan villog a bajuszos „kötekedőre”, aztán szinte segítség- kérőn néz a mellette ülő fekete, szikár férfire. De a lábai maradnak. A néma könyörgés hatásos. A szikár ember a bajuszos bácsinak adresz- szálva ingerült-udvari asan a következőket mondja:

— Ugyan, uram, hisz ej*, egy özvegyasz- szony!..•

Akik hallják, mosolyra húzódik a szájuk. Csak a „címzett” néz értetlenül, megle- pődötten a „feladóra” és szemmel láthatóan hasztalan töri a fejét a különös jogcím magyarázatán.

(P-y)

A megye zöldség, gyümölcs ellátásának javítására

korszerű boltokat nyit, több és frissebb árut hoz forgalomba a ME IC

Nemrégiben jelen voltunk Kecskeméten a Nagykőrösi utcai korszerűsített zöldség-gyü- mölcsbolt megnyitásánál. Peré- nyi István, a MÉK igazgatója a házigazda boldog izgalmával várta, hogy felhúzzák a bejárati rácsot az ajtó előtt kíváncsiskodó vásárlók előtt. Az arcokról leolvashatta az elismerést

A „premierrel” együtt járó kavarodásban nem jutott időnk a beszélgetésre, de jegyzetfüzetünkben ott lapult egy mondat, amit akkor hallottunk tőle: „Ez az új bolt első, de nem utolsó a sorban, célunk az, hogy következetes munkával emeljük megyei üzlethálózatunk színvonalát.”

Hogy a kijelentés mögött megvan az „aranyfedezet”, arról meggyőződhettünk akkor, amikor néhány nappal később Perényi elvtárs ismertette velünk, mit tesz a MÉK a megye zöldség-gyümölcs ellátásának érdekében.

A'yolc-tís százalékkal olcsóbban

A saját 33 egységen felül a megyei ‘ élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, boltjait is a MÉK látja el zöldséggel, gyümölccsel. Ennek ellenére a kiskereskedelmi forgalom az ösz- szes tevékenységnek mintegy öt százalékát jelenti csupán. Ebből fakadhatott az a szemlélet, hogy a lakosság közvetlen ellátása csak másodrendű feladat, s így nem egyszer az értékesítésből visszamaradt, fonnyadt áru került a boltokba.

Júliusban új osztályt hoztak létre a központban annak érdekében, hogy a kiskereskedelmi szakmával fontosságához rs,érten tudjanak 1 foglalkozni. Kecskeméten, a Kada Elek utcában már végzik az átalakítási munkát és rövidesen megnyílik a — Nagykőrösi utcaihoz hasonló — korszerű bolt. A gyors ütemben fejlődő Leninváros lakói télen is üzemelő pavilont kapnak a harmadik negyedévben. A kiskunhalasi, kalocsai, félegyházi boltok megnyitásával nem zárul le a sor. A megye többi városában, községében is

— a tanácsok segítségével — felújítják a meglevő egységeket a következő években.

Szép pulton jó áru

Természetesen a vásárlókat nem a berendezés modernsége érdekli elsősorban: a szép pulEgy mérnök barátomtól hallottam a következő történetet:

— Az államvizsgáim előtt egy ízben beszélgettem a professzorral és elmondtam neki, hogy most ötévi tanulás után, egy hónappal a diploma kiosztása előtt még mindig nem érzem magam mérnöknek. A professzor mosolyogva megveregetté a vállam és így válaszolt:

— Az igazi tanulóévek most kezdődnek. Kint az életben, a munka sünijében, sokszor hat-nyolc év gyakorlati munka után válik el, ki hogyan tudja hasznosítani diplomáját, kiből lesz valóban mérnök.

— Azóta sokszor eszembe jutott a professzor szavainak bölcs igazsága. Először egy építkezéshez kerültem, ahol a malteros kanalak, gépek közelsége és a munkások szakértelme tanított meg arra, a pluszra, amely még mérnökké válásomhoz szükséges volt.

Mély igazság rejlik e kis történetben, amelynek alfája

ton friss és jó árunak kell lennie. Ennek érdekében léptették életbe az új rendelkezést, mely szerint a boltvezetők 24 órára elegendő készletet tartanak csupán. Az áru nem hervadozik a raktárban több napig. Jelentős többletmunkát ró ez a forgalom irányítóira és fokozottan igénybe veszi a szállító eszközöket, de a vásárló elégedetten távozik, és ez megéri a fáradságot.

Az árak szabályozása érdekében a vállalat a bolti fogyasztói árnál nyolc-tíz százalékkal olcsóbban hozza forgalomba a zöldséget, gyümölcsöt piaci standjain, lemondva a haszon egy részéről.

Megoldódunk a raktározási gondok

Nehézséget okoz a boltok megfelelő ellátásában, hogy a termelőszövetkezetek rendszertelenül szállítják az árut. Különösen a hét elején tapasztalható ez. Vasárnap nem szedik fel a gazdák a zöldséget és az ágon hagyják fonnyadni a gyümölcsöt. A jelenlegi raktár korszerűtlen, nem nyújt módot nagyobb tartalékkészlet tárolására. Ha kifogy egy-egy boltból az áru, akkor beszerző útra kell indítani a gépkocsikat, valame- melyik közös gazdaság felé.

A tárolás azonban már nem sokáig okoz gondot. Még ebben az évben befejezik a hűtőház építését, melyben több mint 300 vagon áru fér majd el. Üzembe állításával mód nyílik arra is, hogy jövőre már a téli hónapokra az eddiginél nagyobb mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt tartalékoljanak. B. D.

és ómegája az, hogy a sokoldalú tudás megalapozója a munka. A gyakorlat próbaköve a diplomának. így van ez nemcsak az építészetben, hanem mindenütt az iparban, a mezőgazdaságban, s orvosi pályán egyaránt.

Nemrég az újságban egy tréfás rajzot láttam, amelyen a^tsz-elnök az egyetemi és a főiskolai felvételre induló fiataloktól — figyelmeztető gesztussal — így köszönt el: „viszontlátásra”. És bizony nem árt a figyelmeztetés, mert a diplomát szerzett fiatalok sokszor minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy a nagyvárosban maradhassanak. Képesek ezért diplomával a kezükben olykor még egyszerű hivatalnoki beosztást is vállalni. Nem lekicsinylése ez a becsületesen dolgozó hivatalnok rétegnek, de aki úgy mutatkozik be, hogy doktor, mérnök, tanár, vagy épTömütt polcok, friss áru, gyors kiszolgálás. Élvezet a vásárlás a Nagykőrösi utcai új zöldségboltban. (Pásztor Zoltán felvétele.)

Jubiláló frigy

A türkizszínűre kozmetikázott szőlőlevelek ernyedten, mozdulatlanul lapulnak meg a harsány hevű nyár ölelésében. A táj fölött a most beért, s gazdag terméssel fizető barack langyos, édes, tömény illata leng.

A dűlő mentén guggoló, fehér falú kis tanyát is gyümölcsösök zöld koszorúja övezi. A tanya udvarán, pár fa enyhet adó árnyékában, a lócán öreg emberpár hűsöl: a 95 esztendős Gáspár József és 92 éves felesége.

A legendabeli Philemon és Baucis jut az eszünkbe, mikor elbeszélgetve velük, megtudjuk, hogy két esztendő múlva gyémántlakodalmuk lesz esedékes.

Hetvenhárom tavaszi virágbaborulásnak, nyári kalász- zsendülésnek voltak együtt nemcsak tanúi, hanem szorgos kezű mívesei; hetvenháromszor szedték meg közösen a tőkék mézeslevű ajándékát, s álltak a hólepte udvaron, a megkéselt hízó oldalát nyaldosó piros lángnyelveket nézve. Arcukra több mint kilenc évtized véste rá barázdáit, de szemük élénken csillog, érdeklődésük, szellemi erejük töretlen.

Gáspár bácsi — akinek fél karját az első világháborúban kapott srapnell-sérülés miatt amputálni kellett — arra az „igen nevezetes” 1890-es évre emlékezik.

— Vőfély voltam abban az időben, a lakodalmakba hívogattam a népet. így ismerkedtem meg Hóstya Franciskával. Szép formájú kislány volt, nyomban megtetszett nekem. Volt egy legénybátyám, nősülő félben. A szüleim szerették volna, ha én is bekötöm a fejét valakinek. Mondtam rögtön, hogy én ismerek egy jóravaló lányt. így aztán megkértem a kezét.

— Fáin ember volt — pergeti tovább az emlékek megfakult, de számukra tisztán fénylő gyöngyszemeit a hajdani „szépformájú kislány”. — Mintha most is látnám: annyira nézett rám, hogy le kellett sütni a szememet. Én olyan voltam, egy legény se volt, akit addig szerettem volna, de ez a Gáspár Jóska a kedvemre való volt.

így aztán még annak az évnek a novemberében megtartották a lagzit.

— Jól választottunk, igaz-e, Franciskám? — telik meg tűzzel az öregember tekintete. — Sose koccantunk össze. A sors műve volt, hogy így sikerült.

Szegények voltak, de egymásban kincset találtak. Gáspár bácsi erős kézzel fogta meg a dolog végét. Cselédkedett, aratott, részre. Ahogyan a felesége mondja, különösen jól tudott kaszálni, de minden egyéb munkához is „jó huzalma” volt. Nem egyszer hatvan mázsa búzát vetett el, puszta kézzel. Még tíz éve is, a fél karjával, megkapálta a két hold földjüket.

A tizenöt gyermekből kilencet temettek el az évek során. Az életben maradottak nagy szeretettel viselik most gondjukat.

— Jól esik az ennivaló — mondja Gáspár bácsi —, mindig húst ennék, meg kolbászos rántottét. A dohányt se vetem meg, de a bort nem kívánom: reggel-este egy nagy bögre tej a táplálékom.

Még sok boldog, nyugodt évet kívánunk számukra. A gyémántlakodalmukon pedig, remélhetőleg, újra látjuk majd egymást! , Jóba Tibor

Mennyit ér a diploma?

pen agrártudományi szakember vagyok, attól elvárja a társadalom, hogy e rangot jelentő címhez méltó munkát is végezzen. Ha pedig nem ezt teszi, kár volt öt-hat éven át tanulnia s elvenni más tehetséges fiataltól az egyetemi, főiskolai képzés lehetőségét.

Megyénk lendületesen fejlődő iparának és mezőgazdaságának egyre több jól képzett szakemberre van szüksége. A megyei tanács egyik főmérnöke egy ízben Budapestre utazott, hogy az egyetemről, a végzős hallgatók közül néhányat megyénk vállalataihoz hívjon. Kiderült, hogy csak igen kevesen jelentkeztek vidékre — Pécsre, Miskolcra, Debrecenbe — a többiek (az ország különböző részeiből a fővárosban tanuló fiatalok) Budapesten akartak elhelyezkedni, több mint 50 százalékuk tervező irodában.

Szép munka a tervezés, ismételten kérdezzük azonban, készíthet-e jó terveket az, aki még nem dolgozott hosszabb ideig azok megvalósításán? A legjobb orvosok sok esetben nehéz körülmények között a betegségek minden változatát „produkáló” orvosi körzetekben sajátították el igazán a gyógyítás tudományát. S hogy ki a jó mezőgazdász, az is a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dől el.

„A gyakorlat teszi a mestert” — így szól egy régi közmondás. A gyakorlat dönti el, hogy kinek mennyit ér a diplomája. Éppen ezért saját értékét rontja le az az egyetemet, főiskolát végzett fiatal, aki — csak azért, hogy városon maradhasson — hivatalban, vagy a szakma perifériáján helyezkedik el. Megyénkből az idén 1043 középiskolát végzett fiatal jelentkezett egyetemi és főiskolai felvételre. Reméljük, valamennyien kitűnő gyakorlati szakemberekké válnak. Űtra- valóul csak ennyit:

A viszontlátásra! —y —6