Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-19 / 167. szám

ftM. július ff, pántéi S. oldal Az ügyészi vizsgálat nyomában Életképesek a termelőszövetkezetek közös létesítményei Az ügyészség a megye külön­böző szerveinél, üzemeinél, vál­lalatainál meghatározott idő­közönként vizsgálatokat foly­tat annak megállapítására, be­tartják-e a működésüket sza­bályozó törvényeket, rendelete­ket, s tevékenységük mennyi­ben felel meg a jogszabályok­nak. Ezek a vizsgálatok egy­részt azt szolgálják, hogy a törvényes rend ne szenvedjen csorbát, másrészt segítő, támo­gató jellegűek. Felhívják az illető vállalat, termelőszövet­kezet figyelmét az előforduló hiányosságokra, a jogszabály- ellenes jelenségekre. A megyei főügyészség leg­utóbb a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek közös létesít­ményeinek a 10/1961. FM. szá­mú rendeletben részletesen sza­bályozott működését vizsgálta meg. Indokolta ezt, hogy a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zésével fokozódtak a tsz-ek ter­melési feladatai, amelyeknek sikeres megoldását szolgálják többek között a közös vállal­kozások, együttműködések. Ez lehetővé teszi olyan termelési célok megvalósítását is, ame­lyekre egy-egy tsz saját erejé­ből nem lenne képes. A termelőszövetkezetek kö­zötti termelési kapcsolatok ki­terjedhetnek a mezőgazdasági főüzemágon belül valamely ter­melési terv megvalósítására, melléküzemági tevékenység folytatására, műhelyek, üzemek létesítésére, háziipari tevékeny­ségre, de közérdekű feladatok megoldására is, például kultu­rális, szociális létesítmény épí­tésére, használatára. Megyénkben is több Ilyen termelési kapcsolat létesült a tsz-ek között, bár ezek még egészen rövid múltra tekinthet­nek vissza. A vizsgálat megál­lapította, hogy egy-két kisebb ' hiányosságtól eltekintve ezek a közös vállalkozások, termelési kapcsolatok megfelelnek a ren­deletekben megjelölt céloknak. Működésük törvényessége terén pótolhatatlan mulasztások nin­csenek. A meglevő hibák is in­kább tapasztalatlanságból, já­X. Eff^re inkább érzik a bajai járásban működő pártszerveze­tek, hogy a gazdasági célkitű­zések eredményes megvalósítása szempontjából messzemenően figyelembe kell venni azokat az irányelveket, melyeket pártunk VIII. kongresszusa határozott meg szövetségi politikánk ki­alakítása céljából. Járásunk me­zőgazdasági jellegű, szövetségi politikánknak tehát szerves ré­sze az egységes paraszti osztály kialakítása, formálása. Általá­ban azokon a területeken ta­pasztalhatunk megfelelő előre­haladást, ahol helyesen alkal­mazzák a jól ismert elvet — nevezetesen, hogy az embereket elsősorban munkájuk alapján kell elbírálni, bevonni a külön­böző tennivalók végrehajtásába. E politikai célkitűzés megva­lósítását nagymértékben meg­határozza és elősegíti a vezetős képzettsége, a vezetésére bízott dolgozókkal kialakított viszonya, e kapcsolat közvetlensége. A kölcsönös bizalmat tovább kell fejleszteni. Erre igen nagy szükség van. Termelőszövetke­zeteinkben, ahol régebben az új és a régi tagok közötti viszony nem mindig volt kielégítő, ma már alig találunk ellentéteket. Az újonnan felvett szövetke­zeti tagok száma egyébként is elenyésző járásunkban. A kol­lektívában 3—4 éves tapasztala­tokkal rendelkeznek többségük­ben az emberek, sőt, olyan ta­ratlanságból és a jogszabályok ismeretének hiányából' fakad­nak. Hiba, hogy például a duna- vecsei, a kiskunhalasi járási tanács mezőgazdasági osztálya nem minden esetben tett eleget az állami felügyeletből, illetve ellenőrzési kötelezettségből fa­kadó kötelezettségének, nem se­gítették a tsz-eket a törvényes­ség betartásában. Nem vizsgál­ták például, hogy a termelési kapcsolatok előfeltételei meg- vannak-e és nem minden eset­ben adtak megfelelő útmuta­tást a társulni kívánó termelő- szövetkezeteknek. Kiterjedt a vizsgálat a 11/ 1961. F. M. számú rendelettel szabályozott melléktevékeny­ségekre is. Az ügyészség azt tapasztalta, hogy egy-két eset­pasztalatokat is felmutathatunk, hogy a korábban gyengén mű­ködő, de régebben alakított szö­vetkezetek létszámbeli feltöltő- dése minden vonatkozásban biz­tató eredményeket hozott. Még 1960-ban is lehetett találkozni például Szeremlén ilyen vélekedéssel: „Én már öt­hat éve szövetkezeti tag va­gyok, nagy összegekkel járul­tam hozzá a fel nem osztható alap növeléséhez, több tehát a jogom is!” Az ilyen hangulatok, vélekedések ma már alig, vagy egyáltalán nem jelentkeznek. A tapasztalatok szerint a koráb­ban is jól gazdálkodó volt kö­zépparasztok egyre jelentősebb szerepet játszanak és hasznos termelési tapasztalataikat jól érvényesítik a közösség javára. Példákat lehetne említeni erre Felsőszentivánon az Űj Élet és a Vörös Október Termelőszö­vetkezetből, hasonló tapasztala­taink vannak a vaskúti tsz-ek- ből is. Jelentős eredménynek számít, hogy a vezetők részéről a tagok megítélésének korábbi erősen szubjektív jellegű nor­mái, megfontolásai is egyre in­kább háttérbe szorulnak (osz­tály, nemzetiségi szempontok, vagyonosság, vallás stb.). Lássunk egy példát! A tata­házi Petőfi Termelőszövetkezet a 3—4500 szántóegység közötti területen gazdálkodó közös gaz daságok kategóriájában a har madik helyen végzett. Láttam ben a melléktevékenység jog­szabályellenesen nem a közös gazdaság vagy a lakosság szük­ségleteit elégíti ki, hanem olyan tevékenység folytatására irányul, amelyre törvényes le­hetőség nincs. Például a kecs­keméti járás egyik tsz-ében parképítő brigádot hoztak létre. Hiba az is, hogy ilyen esetek­ben nem egy tsz külön alkal­mazottakat foglalkoztat a tagok mellőzésével. A termelőszövetkezetek kö­zös vállalkozásainak eddigi ta­pasztalatai megerősítik azt a véleményt, hogy életképes a forma, de ügyelni kell arra, hogy gazdasági megerősítésük mellett fokozott gondot fordít­sanak a törvényesség betartá­sára. Dr. Kordics György gazdaságukat, alkalmam volt beszélni a tagokkal. Mondha­tom, nagyszerű élményeket sze­reztem. A problémák megoldó­dásában nagy szerepe volt a termelőszövetkezeti demokrácia fejlődésének. A többség akarata valóban érvényesülni tud, a fia­talok helyzete, a nők munkába állítása, és szociális prolémái- nak nagy része már megoldó­dott. A helyenen értelmezett ter­melőszövetkezeti demokrácia természetesen nemcsak a veze­tőkre ró kötelezettségeket, ha­nem a tagságra is. Alapvető követelménye a jó közszellem, a minden oldalról megnyilvánu­ló és megvalósuló kötelesség- teljesítés, és iránytűje, a terv- szerűség. Csávolyon igen jó példát találhatunk erre. Nem­régiben még akadályai voltak ebben a községben a szövetke­zeti demokrácia kibontakozásá­nak, a gazdák ennek következ­tében nem érezték felelősségü­ket. Egyszerű részmunkás szem­léletével rendelkeztek, s mivel a közösség iránti kötelezettség­vállalás készsége nem minde­nütt jelentkezett, a zárszám adás is rendkívül gyengén alakult. A ltalános ma már, hogy a volt középparasztok, a kulákok többsége megtalálta a helyét a termelőszövetkezetekben. Szö­vetkezeteinkben jelentős azok nak a volt középparasztoknak a száma ma már, akiknek a mun­kaegység teljes'tése a termelő szövetkezeti maximumot is el­érte (Nemesnádudvar, Mátétel­Keoel közepén terül el me­gyénk egyik legszebb parkja. Az átutazó idegenek is szíve­sen időznek szemet gyönyör­ködtető, hús árnyékot nyújtó sétányain. Evek óta vajúdó problémát ad azonban — ugyancsak a község közepén a parkkal szemben levő tér — a gyümölcscsomagoló- val. Felvásárlási időszakban valósággal szemétteleppé vá­lik ez a hely, hiszen gyümölcs­csel megrakott lovaskocsik hosszú sora tanyázik órákon át a téren. Ügy véljük, feles­leges ecsetelnünk, milyen ké­pet mutat ez a terület, mire esténként véget ér a gyü­mölcsátvétel. Annak idején — 25 évvel ezelőtt — a csomagolót eleve rossz helyre építették — négy kilométerre a vasútállomástól — kétszeres rakodásra kár- koztatva a kereskedelmet —, ezzel jelentősen megemelve a szállítási költségeket is. Igaz, akkortájt a községszépítéssel, a közegészségügyi és a gazda­ságossági szempontokkal sem sokat törődtek. Jelenleg a keceli földműves­szövetkezet kezelésében van a gyümölcscsomagoló. Természe­tesen a felvásárlásból szárma­zó haszon is a földművesszö­vetkezeté, tehát elsősorban en­nek a feladata most az épít­mény áthelyezése a vasútállo­más mellé. S ez nem is lenne megoldhatatlan, mert az épü­let anyaga és szerkezete al­kalmas a szétszedésre és új helyen való felépítésre. Véleményünk szerint a föld­művesszövetkezet nem járna rosszul, ha a vasútállomás mellé telepítené át a gyü- mölcscsomagolót. mert tete­mes szállítási költségtől men­tesülne. Az építkezéssel járó Nagy vállalkozásba kezdett a Jászszentlászló és Környéke Víz­gazdálkodási Társulat. Még a múlt év őszén elhatározták a tagok és a vezetőség, hogy nem­csak csatornahálózat kiépítésé­vel, zsilipek és egyéb műtárgyak létesítésével foglalkoznak, ha­nem a nehezebbet is vállalják, és a termelőszövetkezetek, ál­ke). A tanulásban, a szórakozás­ban nincsenek a volt rétegek között különbségek, az életszín­vonal is nivellálódott, az egyé­ni gazdálkodásból adódó diffe­renciálódás a termelőszövetke­zetben elmosódott és véglegesen felszámolódik. Ma már alig le­ltet hallani a közös gazdasággal kapcsolatban vagy bármiféle vita során, hogy „az enyém”, ehelyett mindenki a „mienk” gondolatkörébe helyezkedett be­le. Ahol ez a szemlélet még nem alakult ki, van is gondja a ve­zetésnek. ■ Az egységes paraszti osztály kia'akulása, megszilárdulása szempontjából pozitív tapaszta­latokat mutatnak azok a közsé­gek. ahol az egész lakosság egy termelőszövetkezetbe tömörült (Csátalja, Nemesnádudvar, Ér- sekcsanád). Az egyesült nagy termelőszövetkezetek élete is meggyőzően bizonyítja, hogy a korábbi ellentétek, a gazdasági alap megváltozása kapcsán tel­jesen megszűnnek. Az említeti három község­ben az egyesítések előtt, még három éve is, 16—25 forint kö­zötti munkaegységátlagot értek el. 1960—1961-ben 35 forintig, 1961—1962-ben pedig 38—45 fo­rintig emelkedett az egy mun­kaegységre jutó részesedés ér­téke. Meg kell azt is jegyezni, hogy az egyesült termelőszö­vetkezetekben viszonylag gyor­san felszámolódtak a korábban sok problémát okozó nemzetisé­gi és vallási különbségek. MÁNDICS MIHÁLY (Folytatjuk.) költségek — mintegy 450 ezer torint — rövidesen visszaté- rülnének. Egyet azonban nem hagyha­tunk figyelmen kívül. A keceli gyümölcstermelő szakszövet­kezeti gazdák nagy része ugyan rendelkezik gumikere­kű kocsival, vagy egyéb .jár­művel, de igen sok szakszövet­kezeti tag talicskával vagy ke­rékpárral hordja 30—40 kilós tételekben termését a gyü­mölcsfelvásárló helyre. Íté­szükre igen fáradságos lenne további 3,5 kilométeres távol­ságra vinni terhüket. Arra azonban mód van, hogy tőlük a községben vegyék át tovább­ra is a gyümölcsöt. A keceli gyümölcscsomagoló ügyében felkerestük Brachna János elvtársat, a MÉSZÖV igazgatósági elnökét, aki teljes mértékben egyetértett vélemé­nyünkkel. — Valóban rossz helyen van a keceli gyümölcsátvevőhely — mondotta többek között. — Átépítési költségeit a MÉ­SZÖV hajlandó fedezni és a jövő évi gyümölcsszezonban már az új helyen történhet a felvásárlás, ha a községi ta­nács sürgősen kijelöli a vasút mellett az új gyiimölcscsotna- goló helyét. Az idő azért sür­get, mert most van előkészí­tés alatt a jövő évi költség- vetés, amelybe ezt a létesít­ményt is be kell állítani. Ezen­kívül annak sincs akadálya, hogy a szállító járművel nem rendelkezők érdekében a köz­ség területén is felvásárló hely létesüljön. Ezek szerint most már a he­lyi földművesszövetkezeten és a tanácson múlik, jövőre lesz-e még a község közepén „szeméttelep”. * 10 lami gazdaságok szőlő és gyü­mölcs telepítéseihez cső- vagy ásott kutakat készítenek és emellett vizet tudnak biztosíta­ni a legelők, kaszálók öntözé­sére is. Az 1963-as költségvetésben rendelkezésükre álló összegből már létre is hoztak egy csőkút­fúró berendezést, amellyel a móriegáti Petőfi Termelőszövet­kezetben hozzá is fogtak a fú­ráshoz. Ma már három csőkút működik a termelőszövetkezet földjén, egyenként 210 liter vi­zet adnak egy perc alatt, és szó­rófejes öntözéssel „táplálják” a tsz tíz holdas szőlőgyökereztető iskoláját. A kutak elkészítéséig ezt csak úgy tudták megvalósí­tani, hogy a társulat kubikos­brigádja a kelőéri második szá­mú csatornából — amelyet még a tavasszal felduzzasztottak — a szőlőtelep felé vezetett egy kanálist az öntözésre. A fenti csők utakon kívül a vízgazdálkodási társulat Jász- szentlászlón a Virágzó Termelő­szövetkezet szőlő- és gyümölcs­telepein is megkezdte a három méter átmérőjű ásott, illetve ak- nás kutak építését, mivel 'ott csőkutak létesítésére nincs le­hetőség. Jó lenne azonban, ha az illetékesek nagyobb tá­mogatást, segítséget adnának a? ilyen munkálatokhoz, mert pél­dául Bugacon, Bocsa és Szánk község termelőszövetkezeteiben még a múlt évben is napi 8— 10 liter víz jutott egy-egy szarvasmarhának, ami a nyári nagy melegben nyilván nagyon kevés. Az új telepítésű szőlők és gyümölcsösök részére sok esetben még permetezéshez sincs elegendő víz. Természetesen a tsz-ek veze tői is többet tehetnének a cél érdekében. Sajnos azonban, sok helyen lehet még találkozni ha­nyagsággal, nemtörődömséggel. Pedig jó példaként szolgálnak azok a termelőszövetkezetek, amelyekben már szakszerű és nagyüzemi öntözés folyik. Papp Ádám Szúrós tekercsek Nem furcsa kaktuszokat látunk a képen, bár a férfi olyan pózban tartja a különös hengert, mintha szúrásától félne. Lajos László kocsikísérő, a Bács-Kiskun megyei Finommechanikai Vál­lalat kiskunmajsai telepének raktárában a dróthálótekercseket rendezi. 250 ezer folyóméter készül ezekből évente, s az üzem látja el például a kecskeméti, bajai, szombathelyi nagykereske­delmi vállalatokat gépfonatokkal. » Közelebb egymáshoz Előnyös helycsere — y — ó ÉLTETŐ VIZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom