Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-18 / 166. szám
1963. Július 18, csütörtök 5. oldal Hátha sztár leszek!... A KISZ és az iskola Egy sikeres esztendő tapasztalatai Nyüzsgés, izgatott moraj a Kecskeméti Katona József Színház színészbejárója előtt. Vi- rítóinges „srácok”, türelmetlenül topogó lányok egymást nézegetve latolgatják az esélyeket. A Hunnia Filmgyár ugyanis Kecskeméten és Baján forgatja Kosztolányi: Pacsirta című regényének filmváltozatát, s ehhez itt, a helyszínen toboroz 300—350 tagú statisztasereget. A jelentkezőkre nem nagy feladat vár. Múlt századvégi jelmezekben a színház nézőterét fogják majd betölteni. A legtöbb arcon mégis félreismerhetetlenül ott tükröződik a reménykedés: „Hátha most érkezett el az a soha vissza nem térő nagy alkalom. Felfigyelnek rám — és miért is ne? — „Sztár” leszek, mint előttem már annyian...” Ez a bizonyos „hátha” szinte fokmérője a közhangulatnak. Legalábbis, ami a teljes „fegyverzetben” — tupír, dekoltázs és a többi — megjelenő 15—19 éves lányokat illeti. Viszont ők vannak többségben. Olyannyira, hogy a kétségbeesett gyártás- vezetőnek — Föld Ottónak — a tervektől eltérően pótjelentkezési felhívásokat kellett közzétennie. Szigorúan 30 éven felüliek részére, mivel egy színház közönsége mégsem állhat csupa 16 évesből?... Két, zavarát nehezen palástoló diáklány nyújt jelentkezési lapot Kardos Ferenc, másodasszisztens felé. Kísérőül egy bátortalan mosolyt is megeresztenek, s a kérdésre — mi indította őket erre a lépésre —, pirulva rebegik: í — Hát... Szeretnénk valamit megismerni... Az életből... ; Kicsit bonyolult dolog, no de majd maguktól is rájönnek arra, hogy a statisztálás korántsem olyan rejtelmes, mint ahogy most elképzelik. Mindenesetre egy élettapasztalatnak ennyi is elegendő... Magas, szőke fiú következik. A ceglédi mezőgazdasági technikum tanulója és most itthon tölti a vakációt. Mi vonzotta ide? Talán jól jön az a kis mellékkereset? — Á!... Nem a pénz miatt. A kaland kedvéért... Hát igen. Ebből is látszik, milyen erős hatása van a filmnek ifjúságunkra. Milyen meg- dicsőült arccal távozott az, aki egy hajszálnyival „előkelőbb” szerepet — Pribóczay lány lett, vagy Párducz feleség — kapott, ezzel — úgy vélve — mintegy belépőjegyet is a „halhatatlansághoz”. Mindenesetre meglepő, hogy sokaldalúan képzett, gyakorlatias észjárású fiatalságunk egy része mennyire téves illúziókat melenget magában a filmezésről, melynek már-már túlzottan nagy hatalmat is tulajdonít. Jó, vagy rossz jel ez? Annak, aki játéknak, egy kis kóstolónak fogja fel semmi esetre sem. Annak a néhánynak pedig, akit csak a mindenáron való feltűnés vágya vezérelt, jó lecke lesz, ha rájön arra — most az egyszer bizony alaposan tévedett... —s —o Megyénk középiskolai KISZ- szervezetei sokoldalú fejlődést mutattak az utóbbi év során. A KISZ most már valóban tömegszervezet az iskolában is, mert magában foglalja a tanulók túlnyomó többségét, megyénk középiskolásainak mintegy 90 százalékát. Az alapszervezet a legtöbb helyen a pedagógus fontos segítőtársa, a pedagógus pedig első számú tanácsadója és támogatója a K. ISZ-ala pszervezetnek. A létszámbeli fejlődés természetesen sok vitára, töprengésre adott alkalmat. Egy ideig az sem volt tisztázott, ki lehet a KISZ tagja, helyesebben, hogy célszerű-e a tanulók többségét beszervezni a KISZ-be. Azután meg: az osztályokban külön alapszervezeteket hozzunk-e létre, s hogy mi ezeknek az alap- szervezeteknek a feladatuk, viszonyuk az iskola KlSZ-szerve- zetéhez. A legutóbbi év tapasztalatai arra vallanak, hogy a K1SZszervezetek fő feladatuknak tekintik az iskola célkitűzéseinek megvalósítását, segítik a tanulmányi munkát, a politechnikai oktatást, a szocialista nevelést, a tanulók öntevékenységének, kezdeményező készségének kibontakoztatását. Jól képzett vezetők A feladatok megvalósításához elsősorban jól képzett, aktívan politizáló, példamutató KISZ- veze tőkre volt szükség. Kiképzésükre, előkészítésükre nagy erőfeszítéseket tett a megyei KISZ-bizottság. A múlt tanév során 200 fiatalt képeztek ki táborokban. Ez azonban kevés, ha tekintetbe vesszük, hogy mintegy 200 alapszervezet működik megyénk középiskoláiban, mindegyikük három fős vezetőséggel. A több mint hat' ezer tagot számláló alapszervezetek számára tehát mintegy 6—800 vezetőre lenne szükség. Mivel a nyári és téli továbbképzés keretei már szűknek bizonyulnak ekkora létszámhoz, ezentúl a tanulók százait kell megtanítani a vezetésre az iskolán leiül. Saját hatáskörükben iskolai táborok szervezésével és a felsőbb évfolyamosok tapasztalatátadásának szorgalmazásával oldhatják meg a középiskolák ezt a feladatot. A tanulást segítsék ! Az alapszervezeteknek nagy feladataik vannak a tanulmányi eredmények növelésében és a gyakorlati oktatás megszervezésében. Az előbbi érdekében tanulópárokat alakítanak és irányítják a gyengébb tanulók rendszeres segítését. A gyakorlati oktatásban pedig arra törekszenek, hogy megszerettessék a munkát — általában, azt a szakmát pedig különösképpen, amelyben előképzést kapnak az osztály alapszervezet tagjai. Itt azután tág tere nyilik a politikai nevelésnek. A gyakorlati munka a termelőszövetkezetekben, üzemekben és az iskolai műhelyben is legyen szocialista termelés. Különösen a mezőgazdaságban mutatkozott meg világosan, hogy a termelésben való közvetlen részvétel, a hasznos munka tudata milyen lendítőerő. A múlt tanév során kiváltképpen jó munkát végeztek a termelőszövetkezetekben a bajai, a kiskunfélegyházi és a kecskeméti középiskolák tanulói. Itt nem csupán a „plusz egy” tanítási napnak számított a gyakorlati foglalkozás a diákok számára, hanem az iskolai munka szerves részének. A legjobb eredményeket ott érték el, ahol a munkacsoportokat és az Ifjúság a szocializmusért próbacsoportokat szorosan egymáshoz kapcsolták. Számos jó tapasztalat van arról is, hogy az iskolai KISZ-szervazet hogyan építhet ki szorosabb együttműködést az üzemi KIS.7- szervezettel. Az üzemi fiatalok a szakma tanulásához, az iskola KISZ-istái pedig az üzem kulturális életének fellendítéséhez adhatnak nagyon sok hasznos segítséget. Örömmel vállal fák A KISZ-életet igen elevenné teszi az Ifjúság a szocializmusért próba. Ott, ahol nem öncélúan szervezik — „mert felhívás hangzott el” —, hanem az iskola belső életéhez kapcsolják. A társadalmi munkában például akkor vesznek a fiatalok legszívesebben részt, ha őket szolgálja a közvetlen eredménye, ha hasznát látják. így tehát örömmel vállalkoznak az iskola csinosítására, parkosítására, építésére. Nagy sikerük van azoknak az akcióknak is, amelyek az üzemekben, gazdaságokban végzett munkák révén segítik előteremteni a nyári táborozás anyagi alapjait. ta, hogy a tábornoknak nem nagyon vannak ínyére az ő magyarázatai. De a professzor most már annyira torkig volt Hazarddal és Dixon tengernagy- gyal, akik eltitkolták előle, s láthatóan a többi tudós elől is a „Big Joe’’ vegyi összetételét, hogy kész volt bárki előtt leleplezni őket. — A légköri kutatások — folytatta magyarázatát — amelyeket manapság csaknem minden országban négy-tizenkét kilométeres magasságban végeznek, elárulják a legfontosabb adatokat a végrehajtott atom- és termonukleáris robbantásokról. Ehhez elegendő csupán laboratóriumi vizsgálat alá venni a mintavevők tartalmát. Ha szűrőjükben plutónium vagy uránporszemcséket találnak, akkor atomrobbanás történt. Ha a lúgos felszívókban radioaktív szenet fedeznek fel, fagyasztott állapotban pedig tritiumot, semmi kétség nem fér hozzá, hogy termonukleáris robbanás zajlott le. — Tehát maga szerint túl keveset tudtak a macedóniumról ahhoz, hogy kísérleteket végezzenek vele? — kérdezte Hazard komoran. — Mivel mással magyarázhatná meg ezt a nyomorúságos helyzetet, amelybe kerültünk? — felelt a professzor kérdéssel a kérdésre. — Mindenfajta ka- landorság a tudományban vagy a politikában előbb-utóbb katasztrófához, vezet — fejezte be meggyőződéssel. Eddy Old, aki eddig némán hallgatta a beszélgetést, hirtelen jegyezgetni kezdett valamit. Queltch figyelmét is felkeltette a fiatal hadnagynak ebben a helyzetben oly szokatlanul ható elfoglaltsága. Gyanakodó pillantást vetett a hadnagy felé és komoran felhúzta szemöldökét. De ebben a pillanatban felvijjogtak a Morse-jelek és Queltch a készülékhez ugrott. A többiek is nyomban követték. Queltch leüti Eddyt Queltch a következő szöveget olvasta fel. miután megfejtette Dixon tengernagy újabb rejtjeles rádiógramját: „Kategorikusan megtiltom, hogy külön engedély nélkül használják adójukat.” — Ennyi az egész? — csodálkozott Hazard. — Mit akarna még? nevetett fel Queltch. — Mit közölhetnének még? Hozzá még, ha jól hallom, a „Fowken” torpedóromboló most sokkal messzebb tartózkodik a Szent Patrick-szi- gettől, mint reggel. Ügy látszik, a tengernagy kissé fél a dzsin- től, amelyet ő maga eresztett ki az új transzurán elemből. Megengedi sír, hogy kikapcsoljam az adót? Takarékoskodni kell az árammal. — Nem engedem! Vinné el az ördög! — villant Hazard szeme fenyegetően. — Ne kapcsolja ki! Azonnal közölje velük, hogy radioaktív víz fenyeget minket. Mit mutatnak a műszerei, professzor? — Még mindig ugyanazt. Sőt talán egy kicsivel többet is — felelte Medows, műszereit vizs- gálgatva. — No, közölje csak velük! — kiáltott Hazard Queltchre. — Rejtjelzés nélkül is adhatja. Queltch sietve lekopogta Hazard üzenetét és átállt vételre, de a hangszóró hallgatott. Csupán a légköri elektromosság kisüléseinek hangos csattogásai hallatszottak. — Ismételje meg még egvszer! — krákogta Hazard. — Es addig ismételje, míg nem válaszolnak. És hogy az akkumulátorok ne merüljenek ki, kapcsolja ki a világítást. Áthatolhatatlan sötétség borult az óvóhelyre. Ügy tűnt, mintha csak a sarokban levő radioaktív tócsa világítana hideg, zöldes fénnyel. Ismét felmásztak asztalaikra. Még Hazard tábornok is maga alá húzta lábait és úgy ült „he- verőjén”, mint egy muzulmán — namazánkor. Csupán Queltch maradt továbbra is állva a cementpadlón, s kopogtatta rendületlenül a rádiótávíró billentyűjét. Lassacskán ez a kopogás kezdett Hazardnak a már amúgy is felzaklatott idegeire menni és már éppen parancsot akart adni, hogy Queltch hagyja abba az egészet, amikor váratlanul nagyot dörrent valami odafent, valószínűleg a szikla felszínén. Az óvóhelyen azon nyomban megremegtek a falak ... — Pontosan olyan, mint a bombázás — jegyezte meg Queltch . — Próbáljon átállni vételre, mister Queltch — szólalt meg Medows aggodalmas hangon és gyorsan leugrott az asztalról. — Azt hiszi, hogy „Omár” megmagyarázza nekünk a dolgot? — kérdezte Queltch gúnyosan, amikor a professzor melléje telepedett az akkumulátorládára. — Azt éppenséggel nem hiszem — felelte Medows. —Láthatóan a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy magyarázattal szolgáljanak nekünk. Ellenőrizze le, hogy készüléke tud-e egyáltalán fogni valamit. Queltch kipróbálta egymásután az összes hullámsávokat, amelyeken készüléke dolgozott, de egyiken sem tudott egyetlen hangot sem fogni, ha csak nem számítjuk ide adóállomása generátorának zúgását. — Maga szerint, mit jelent ez? — kérdezte a professzortól. — Büntetés a parancs megszegéséért — mosolyodott el sötéten Medows. — Egyszóval szétbombázták az antennánkat?... — képedt el Queltch. Senki nem válaszolt neki. — Még Hazard tábornok is hallgatott. Ellenben Eddy Old váratlanul hisztérikusan felüvöl- tött: — Nem lehet igaz..; Nem létezik! Ezt soha nem tennék velünk!... — Fogd be a szád, te tejfölösszájú! — kiáltott rá Queltch. — Enélkül is émelyeg a gyomrom. Készülj inkább a halálra, te gyáva féreg! — Maga meg mit parancsolgat? — gurult dühbe Hazard. — Ne vitézkedjen és rendelkezzen itt! — Tábornok úr, én már néztem farkasszemet a halállal — felelte Queltch nyugodtan, önérzetesen. — Nem először búcsúzom az életetői... — Nem hiszem el magának! — Eddy Old csaknem vonított már. — Nem hiszem, hogy nem fél! A készüléket pedig bizonyára maga rontotta el... — Ne higgyél — mondta Queltsch jóindulatúan, — csak ne fecsegjél annyit feleslegesen. Néhány percig csend honolt az óvóhelyen. Csak a fotelrugók nyikorogtak Hazard tábornok súlyos teste alatt. Queltch is kis ideig nyugodtan feküdt, aztán hirtelen felugrott és meggvújtotta zseblámpáját. Sárgás fényében mindnyájan látták, amint Eddy Old. a rádiótechnikus asztala alá erősít valamit. — Mit csinálsz, te gazember?! — kiáltott rá Queltch és elkapta a hadnagynak azt a kezét, amelyben görcsösen szorongatott egy sötét tárgyat. (Folytatjuk) , Kiállfák a próbát A próba másik követelménye, a marxista elméleti oktatás se elvonatkoztatott előadásokból álljon, hanem a világ és az ország mindennapi életéhez, eseményeihez igazodjék. A Kilián Testnevelési Mozgalomban se csak az iskolai válogatott, vagy a sportkör vegyen részt, hanem valamennyi tanuló egészséges foglalkoztatása, szórakozása legyen. A próba kulturális feltételeit pedig igen sokféleképpen teljesíthetik a résztvevők: a József Attila olvasómozgalomban, a zeneszakkörben, énekkarban, Ki mit tud? vetélkedőkön, filmankétokon stb. Ha a próbára való felkészülésre szánt órák unalmasak, akkor a fiatalok szemében „délutáni tornaórának” fognak számítani csupán, ötletesség, önállóság kell hozzá, hogy mindenki érdeklődését felkeltsék a vezetők a foglalkozások iránt, s legfőképpen arra van szükség, hogy szívesen vegyék, meghallgassák és megvalósítsák a tagok ötleteit, javaslatait is. A most befejezett tanévben sokat fejlődtek az iskolai KiSZ- alapszervezetek ebben a tekintetben. Igazi iskolai, baráti közösségek fejlődtek a KISZ-cso- portokból. Ennek eredménye meglátszott a nyári munkatáborokba való mozgósítás során, amikor Bácsalmásra és az ország különféle vidékeire toboroztuk a középiskolás KISZ-ta- gokat. A sikerben nagy része volt annak, hogy a már közösen eltöltött nyarak örömeinek, vidám napjainak megismétlődését is várták a fiatalok a táboroktól. KISS JÁNOS
