Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-18 / 166. szám
1963. július 18, csütörtök S. oldal Gyorsabban — gazdaságosabban Helyszíni ellenőrzésen az építkezéseken „Kis ország vagyunk“ Hol, mit építenek, hová kerülnek az állam forintjai? Ezt ellenőriztük megyei kőrútunk során Kárpáti András elvtárssal, a Magyar Beruházási Bank megyei vezetőjével és Tóth Istvánnal, a beruházási előadóval. Első állomásunk Kiskunhalas volt. A város határában mészhomoktéglából épült új létesítmény falai nyújtózkodnak az ég felé. — Ez lesz a Kiskunhalasi Javitó és Szolgáltató Vállalat új üzemcsarnoka — tájékoztat Kárpáti elvtárs. Épül as új csarnok Az új létesítmény dokumentációs terveit, költségvetését a vállalat kétszer dolgozta át, míg végre jóváhagyták. Ezek szerint 2 millió 200 ezer forintba kerül a hatvan méter hosszú műhelycsarnok, az új raktár és a szociális épületek, valamint a teljes közművesítés. Bozó István igazgató elmondja, hogy az eddig felhasznált anyag és munkabér összege eléri a 300 ezer forintot. Mivel a megyei tanács ipari osztályától többszöri sürgetésre sem kaptáik meg az értesítést a beruházási hitel engedélyezéséről, forgóalapjukból fizették ’ ki az előbb említett összeget. Emiatt pénzügyi nehézségeik vannak. — Sürgessék az engedélyt. A kért összeget megadjuk — veszi vissza a szót Kárpáti elvtárs. Hozzáfűzd, hogy ha az év végéig befejezik az építkezést, terven felül póthitelt tud adni. Gépek vásárlására, berendezésekre pedig gazdaságossági számítások alapján bankhitelt ajánl. Határidő ■— határidő Következő állomásunk Felső- szentiván. Útközben szóba kerül, hogy a Beruházási Bank segítségével az elmúlt évben a tervezetnél 180 millió forinttal kaptunk többet beruházásokra. •— Jó lenne, ha az idén is így sikerülne. — Csak rajtunk áll — válaszolt határozottan Kárpáti elvtárs. Ha viszont olyan lassan készül minden új létesítmény, mint a felsőszentiváni 300 személyes kultúrház, akkor baj lesz. Mondja is Kárpáti elvtárs: — Március végén jártunk itt. A község vezetői lelkesedve mutatták terveiket, elképzelésüket. Akkor a megyei tanács illetékesével megegyeztünk, hogy a Beruházási Bank terven felül még 600 ezer forintot ad az új létesítményhez, a többit — egymilliót — a megyei tanács állja, ugyanakkor segít a lakosság is. Mi most a helyzet? A régi épületet lebontották, az alapok ásásánál azonban mindössze két- három embert találni. Mivel a községi tanács elnöke és titkára nem voltak odahaza, így hát Futó Jakabné gazdálkodási előadóval és Molnár János kultúr- otthon-igazgatóval beszélgetünk. Elmondták, hogy a lakosság a felajánlott társadalmi munkát teljesítette. Hordják a téglát, megszerezték a szükséges me- szet, jelenleg cement után szaladgálnak. Jövő héten pedig jönnek az építőbrigádok és hozzákezdenek a munkához. Biztatásnak nem rossz. Mivel több százezer forintról van szó, ha itt nem használják fel, akkor a bank odaadja, ahol nagyobb szükség van rá. Tervszerűség — célszerűség Innen már csak egy „ugrás” a Bajai Faipari Vállalat. Balogh Tibor igazgató és Schwartz Miklós főmérnök ismertetik a beruházásokkal kapcsolatos elképzeléseiket, majd tételesen felülvizsgálják a beruházással kapcsolatos költségvetést, végül abban egyeznek meg, hogy a szociális létesítményekre biztosított összeget átviszik a következő évre. Helyette a bank terven felül 170 ezer forintot ad. Ebből az összegből egy régi épületet alakítanak át ideiglenesen fürdőnek és öltözőnek. Utunk végcélja a Bácsalmási Állami Gazdaság. Itt az irodaépületek kialakítását ellenőriztük. Az eredeti terv 699 ezer forintot irányzott elő. Az első átadási határidőt március végére tervezték. Mivel közbejött akadályok miatt ezt az időpontot nem sikerült betartani, módosítást kértek, s az újabb határidőt június 30-ában jelölték meg. Időközben újabb 357 ezer forintról szóló póthitelkérelmet küldtek el a banknak. Ennek jogosságát is a helyszínen bíráltuk el. Az irodaépületeken az utolsó simításokat végezték, átadásuk a napokban már megtörtént. A pótlólagos hitelkérelemnek azonban csak egy részét fogadták el jogosnak. összegezve a tapasztaltakat elmondhatjuk: Egyes beruházóknak jobban kellene élni a bank által biztosított pénzügyi lehetőségekkel. VENESZ KÁROLY K is ország vagyunk nincs sok szavunk a világban” — belenyugvással terhes, pesz- szimista kicsengésű szavak ezek, de nem ismeretlenek előttünk. Még azokban az időkben születtek, amikor hazánk — elsősorban szűk látókörű urai, a fékevesztett sovinizmus és nacionalizmus következtében — valóban elszigetelten és maga1- nyosan hányódott a „nagyvilágban”. Nemzetközi tekintélye nem volt, beleszólási joga még kevésbé, s ha olykor egy-egv sportvetélkedés, olimpia, vagy különböző díjak odaítélésénél arattunk is babérokat, sohasem érezhettük magunkat a valóban megbecsült és elismert nemzetek sorában. „Kis ország vagyunk...” — kísértett ez a nézet még sokáig. Kimondva vagy kimondatlan, táplálói voltak azok a hibák is, amelyek rányomták bélyegüket gazdasági és politikai életünkre, fékezve népünk önállóságát, kezdeményezőkészségét. A szocializmus építésében elfoglalt helyünk, lehetőségeink és adottságaink, sajátosságaink figyelembevétele, reális felmérése, pártunk helyes politikája segített végül a „magunkra találásra” nemzetközi vonatkozásban is. Sem a más népek lebecsüléséből fakadó, túltengő „nemzeti öntudat”, sem a csüg- gedésre késztető „kis nép vagyunk” szemlélet nem jellemző ma már életünkre. Olykor ugyan még hajlamosak vagyunk fejlődésünk túlértékelésére: no lám, nálunk sokkal jobb az életszínvonal, mint más népi demokráciákban — vagy éppen lebecsülésére: a külföldi márka mégis más, mint a hazai termék! —, de ez már nem több alkalmi szóbeszédnél, megbocsátható tévedésnél. A valóságban — éppen pártunk és kormányunk okos és higgadt politikája nyomán — tisztán látjuk tennivalóink sokaságát és fogyatékosságainkat, éppúgy mint a már elért eredményeinket. M indez pedig mint éltető érzés, újakra sarkalló gondolat, sokszorosan támad fel bennünk napjainkban, amikor a magyar párt- és kormányküldöttség a Szovjetunióban tett baráti látogatása során olyan szívélyes és kitűnő fogadtatásban részesül, mint amilyet valaha csak egészen nagy országok küldöttei élvezhettek. Nem lehet elfogódottság nélkül lapozni a szovjet újságokat. A Pravda július 9-i számát, amely az első oldalon közli Kádár János elvtársnak a fényképét és életrajzát, vagy a^ 10-i lapszámot, amely „A barátság és testvériség nagy ereje” címmel vezércikket közöl a látogatás alkalmával, „Találkozás a szovjet határon” cím alatt négyhasábos nagy cikkben és fényképpel számol be a fogadtatásról és a lap belső oldalán egész oldalas összeállításban méltatja hazánk . gazdasági és kulturális eredményeit. S azótá képeket és riportsorozatokat közöl a küldöttség útjáról. Lehet találgatni — s a jó szándékú találgatás nem1 is hiányzik —, vajon minek köszönhető ez a megkülönböztetett tisztelet és kiemelkedő sajtóvisszhang, amely mögött a a külföldi sajtó egy része valamiféle „politikai szenzációt” is sejtett. Ma már egészen egyszerű és világos lehet mindenki előtt, hogy nem kell különleges alkalom ahhoz, hogy egy hatalmas nép testvéri öleléssel fogadja a kisebb ország vezető képviselőit. Olyan gesztus ez, amely a szocializmust építő népek nagy családjában nem szokatlan, hanem természetes dolog, kifejezője a teljes egyenjogúságnak, a bizalomnak, a közös úton haladó emberek őszinte szívélyességének. Malijuk be nyíltan, hogy igen kellemes és jó visszhangja volt hazánkban, így a mi megyénkben is ennek a — hajdanában csak egészen nagy népek vezetőinek kijáró — külsőségeiben is tiszteletet ébresztő meleg és baráti fogadtatásnak. Tudjuk és érezzük, hogy mindez egész népünknek szól, s kifejezi a nagy szovjet nép általunk már annyiszor tapasztalt testvéri érzületét, rokonszenvét. Nehéz volna tagadni, hogy az érzelmi momentumokon túl jól látjuk a szocialista országok barátságában rejlő gazdasági és egyéb tényezőket, amelyeket például a KGST nyújt számunkra. Azt is tudjuk: mindez elkötelezettséget jelent. Terveink teljesítése, a mezőgazdasági hozamok emelése, megyénkben a szőlő- és gyümölcstermő területek növelése egy-egy láncszemet alkotva kapcsolódnak a szocialista világgazdaság egészéhez. S habár — volumehé- ben — talán csak kis részét képezik annak, egyenrangú félként vagyunk ott mindig a tárgyalóasztalnál, kis és nagy népek együtt formáljuk azt a jövőt, amelyre elköteleztük magunkat. Kis ország vagyunk valóban, de ma már súlyunk és tekintélyünk van nemzetközi fórumokon is — s ezt elsősorban annak az egységnek köszönhetjük, amely a testvéri országokkal, a világbéke szilárd és állhatatos hívével, őrzőjével, a Szovjetunióval összefűz bennünket. S annak a fáradságot nem ismerő munkának, amely országszerte, a mi megyénkben is kifejezésre jut ezekben a napokban gyárakban és szántóföldeken egyaránt. Alátámasztja, segíti mindez “ a helyes politikai célkitűzéseket, s bízvást mondhatjuk: szinte elkíséri hazánk vezetőit a kommunizmust építő nagy országban tett baráti útjukra. Szebb országutakat! A közelmúltban új akcióval gazdagodott a Hazafias Népfront sokrétű tevékenysége. Társadalmi összefogást kezdeményeztek országútjaink megszépítésére. A gondolatot az adta, hogy évről évre gyorsan növekszik hazánk idegenforgalma, mind több az autós turista, aki miközben céljához igyekszik, a gépjármű ablakából ismerkedik a környező városokkal, Magyar- országgal. A Népfront kezdeményezi, hogy társadalmi munkában helyezzenek el a községek határában idegen nyelvű üdvözlő és búcsúztató táblákat, hívják fel a vendégek figyelmét a környék idegenforgalmi nevezetességeire, a vendéglátás helyi különlegességeire. Alapító tag Az esztergakés úgy szeli a gépbe fogott alaktalan vasdarabot, mint a kés a vajat. A gép mellett Müller Mihály esztergályos áll, akinek nevét a Bajai Villamosipari Gyár alapító tagjainak listáján is megtaláljuk. Jelenlegi munkahelyén, a TMK-üzemrészben három éve dolgozik. A különböző megmunkálógépekhez gyártja az alkatrészeket, kifogástalan minőségben. A vérbeli szakember minden évben egy harmadéves ipari tanulót oktat a szakma alapos ismeretére. Eddigi eredményeinek elismeréséül a kollektíva nemrég Kiváló dolgozó oklevéllel tüntette ki. (Pásztor Zoltán felvétele.) Ujjé, a fürdőben nagyszerű! A gyaloglástól eltik- kadtan, és a hőségtől letaglózva érkeztem a kecskemétiek kedvenc szórakozóhelyére — a széktói strandra. — A plusz 30 fok ellen nem tehettem semmit, legfeljebb napernyőt vihettem volna. A gyaloglást megpróbáltam elkerülni, de vagy húsz társammal együtt nem fértem fel az autóbuszra. Azért kiértem valahogy. Röpke fél órát — ami pihenésnek is jó volt — sorban álltam a belépőjegyért, s már kezdődhetett is a minden földi örömök netovábbja és csimborasszója: a fürdés. Elhatároztam, hogy ezt a délutánt teljesen gondtalanul töltöm, nem törődöm semmivel, csak hányát vágom magam a méregzöld fűvön. A körülöttem levők zsi- bongása zsongító hatásával nyugtatott, de egyszer csak fülsüketítő hangerővel kezdődött az általam már tavaly megírt, de azóta kibővített tilalmi szabályok felsorolása: — Úszni nem tudók a mély vizet nem használhatják! — Figyelem, figyelem! A medence széléről vízbe ugrálni szigorúan tilos! Azt nem lehet megtudni, hogy honnan szabad a medencébe ugrani: helikopterről, vagy a medence széle mellől, vagy egyik medencéből a másikba? Ez még nyitott kérdés előttem. De figyeljünk a hangszóróra. — Ügyeljünk értéktárgyainkra, azokat őrizetlenül ne hagyjuk. A strand területén labdázni nem szabad ... Ekkorra már tágult szemekkel és zúgó fejjel rohantam körbe-kör- be a kabinok mellett, hogy magamhoz vegyem értéktárgyaimat és azok ne maradjanak őrizetlenül. Hozzám hasonlóan cselekedtek még vagy • nyolcszázan, akiknek értéktárgya volt. Azt gondoltuk ugyanis, hogy Rinaldó Rinaldini jött be a fürdőbe, s megkezdte az értékek összerablását. Fél órán belül rémülettől vacogó emberek szórón aatták a tűző napon órájukat, pénzüket és ruházatukat. Láttam egy fürdőzőt, aki fényképezőgépet szorított magához és nyüszítve keresett akár egy egérlyukat is, hogy megmentse az értéktárgyat. Ilyen körülmények között aztán teljesen jelentőségét vesztette a mellékmondatként odavetett tilalom, hogy labdázni nem szabad, mert ebben a lelkiállapotban vajh kinek jut eszébe a szórakozás? A hangszóró azonban folytatta: — Figyelem, figyelem! A kabinokat álkulccsal kinyitni tilos! Kabint, csak kabinos nyithat. — Vigyázzunk a fürdő berendezéseire és növényeire. Azokat kitördelni nem szabad ... A növények alatt nyilván a fákat értette a be- nondó. s valószínűleg a kisfákat, mert a nagyokat nem hiszem, hogy valaki ki akarná törni. Néhány percnyi szünet után élőről kezdődött a fürdőzők rendszabályozása, hogy „ __úszni nem tudók stb ...” Gondolkozni kezdtem, hogy néhány „ésszerű” javaslattal hozzájáruljak a strandidény kellemesebbé tételéhez. Jó lenne, még naponta húszszor bemondani a következőket: — Fűre lépni szigorúan tilos! A gyermekek részére készített medencébe fejest ugrani nem szabad. A víz alatt egy óránál tovább tartózkodni veszélyes és tilos! ötven éven felüliek a kötélre nem mászhatnak és a hintát nem használhatják... Folytathatnám még. de bízom abban, hogy a fentiekből is szót ért a nagyérdemű közönség. GÁL SÁNDOR
