Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-21 / 143. szám

1963. június 21, oéntek 5. oldal Vérbeli színházlátogató úgy érzi, hogy valamiképpen meglopták, amikor véget ért az évad: elköltözött az eleven élet, a szárnyaló mondatok és a zengő dallamok, kihúnyt a lény és úrrá lett a csend az aranyozott falak között. Sokan érezzük ezt most Kecskeméten, amikor a Katona József Színház tömör tömbjére pillantunk. A csaknem ötezer bérletes, akik kéthetenként ünneplőbe öltözve beléptünk ide a nagy üvegajtón, s még sok ezren, akik alkalmanként, többször-kevesebbszer megfordultak itt. A „kapuzárás” után színházunk igazgatójával és pártszervezeté­nek titkárával, Radó Vilmossal és Gyólay Viktóriával beszélgettünk az idei eredményekről és a jövő évi tervekről. alahányszor piaci napon " Kunszentmiklóson járok, mindig elfacsarodik egyébként is érzékeny szívem. E község­ben, ahol éppen mostanában újították fel, örökítettek meg az utókor számára sok régi nép­hagyományt; a kunok egyik ősi fészkében hétről hétre üli or­giáját a szem- és ízlésbántóan tömény giccs. Az egyik elárusítóhelyen — a tanácsháza előtt — rikító falvédöket lobogtat a gyanút­lan szél. Egy részükön a slá­­gerirodalom gyöngyszeme, a gyengébbek kedvéért szemléltető ábrák kíséretében. Az egyetlen háztartásban sem nélkülözhető házi áldásokból is bő a válasz­ték. Mammutméretű vásznakon Hófehérke és Csipkerózsika édes-bús története; királyfival, mókusokkal, várkastéllyal, ős­erdővel és esti fénnyel súlyos­bítva. „Csárdáskirálynő, légy a pá­rom!” — epekedik az egyik, bi­kát vadító f örmedvény. Piros csizmás, felpántlikázott nősze­mély ropja extatikus táncát egy asztal tetején, borosflaskák és háromdecis stucnik társaságá­ban. Két másik egyén — ki­használva a hölgy delíriumát — orvul igyekszik megközelí­tőm az asztalt, hogy mentse ami menthető, azaz kihörpintse a -maradék kadarkát. A lepedő bal felén háromtagú malacbanda működteti nyirettyűjét. Szív, hasadj meg! gy bizonyára művészettörté­neti rangsorolásának előny­telen voltára rádöbbent, igen elkeseredett, középkorú férfiú, arcán mély barázdákkal — s ölében kisdeddel —, elkámpi­­csorodottan az alábbiakat je­lenti ki a szöveg tanúsága sze­rint: üzemedbe nézek és büsz­kén mondja szám: ember lesz az én kis unokám.” Kétlem. A gyermek ugyanis — ameny­­n-’/íre orvostudományi ismere­C«. Horváth Tibor — Záród Ernő: A CAP!) 31FEHEVAD 4. Előzmények: Az időszámítá-' Stink előtti 75. esztendőben egy római gálya horgonyt vet Thuroi Irí&ötőtátjen, Mnofro, a néger gá- Jy&rat» szKlcést kísérel meg, de pit a# isti. t,«KÍ«l«s ßafintus ea­­p«ai öviéi ember flsegváeárftlia a katídmdö termeid raliaaeipát, teim nem csalnak — hipertro­­fiában, vagy elefántiázisban szenved: végtagjai roppant mé­retűre duzzadtak, s aligha éri meg a férfikort. Mindenesetre vigasztaló a grószpapa számá­ra, hogy ha már a kisunoka fejlődésében nem is gyönyör­ködhet sokáig, ezzel szemben élvezheti a háttérben álló tv­­készülék műsorát, az ablakon át pedig a főváros panorámá­jára szegezheti életunt tekin­tetét. — ön újságíró? — csap le rám, megzavarva a műélveze­tet, az eladó. — Mi tagadás, igen — val­lom be férfiasán, várva, hogy most felmenő ági nőrokonaim múltjának igen rossz hírű ecse­telése következik. — Kár, hogy nem látom * itt az általam ke­resett képet. — Írja körül, melyik az, és záros határidőn belül beszerez­zük. C ahídon két gyermek ' ballag át, mögöttük őrzőangyal, fején glória, a hát­térben gerendaház, távolabb hegycsúcson kacsalábon forgó vár, balra őzek és szarvasok festői csoportja. — Mikor jár legközelebb erre? — Hm... egészen bizonyta­lan ... — retirálok. — Persze, ezek sem lebecsü­lendő vásznak — tárja szét büszkén karjait árukészlete fe­lé. Majd megdicsőült mosoly­­lyal és nagy rábeszélő erővel biztat: — Mind szép ez, nyugodtan lehet vásárolni belőlük! Különösen e mondat második felét fuvolázza igen meggyőzőn. Jóba Tibor Kopácsi Sándor Kecskeméten Kopácsi Sándor, a Beruhá­zási Bank vezérigazgatóhe­lyettese csütörtökön Kecske­métre látogatott. A megyei ta­nács székházában dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb el­nöke, Buda Gábor, a megyei tanács vb elnökhelyettese és Kárpáti András, a Beruházási Bank fiókvezetője fogadták, és tájékoztatást adtak az ez évi beruházások helyzetéről. A vé­­zérigazgatóhelyettes Kecskemé­ten megtekintette a nagyobb ipar! és kommunális létesítmé­nyeket és a délután folyamán Kiskunfélegyházára utazott Ko­pácsi Sándor g mai napét le* ján tgiti, — Mindig, amikor a társulat nagymértékben változik, gyen­gül is — mondotta Radó Vil­mos igazgató. — Nálunk pedig ez történt tavaly és azelőtt. Ösz­­szeszokni, beilleszkedni — idő kell hozzá, néha egy évad is kevés. Mi nehéz stílusú szín­háznak számítunk, újra, moder­nebbre törekszünk még az ope­rettben is. Ezt az avatatlanok legkönnyebben a díszleteken is­merhették fel az idén, de per­sze hasonlóak a törekvéseink a játékban is ... Az évadot nagy teljesítményekkel kezdtük. Az Ember tragédiája és A féleszű lány nagy és méltán sikeres vál­lalkozás volt. Az évad végén pedig újabb szép sorozat: Az Olimpia, a Koldusopera és a Holnap folytatjuk. Véleményem szerint egy évadban 14 bemuta­tó közül négyet-ötöt valódi ün­neppé kell avatni, a többiekben jó színvonalon maradni — ez a legtöbb, amit a vidéki színhá­zak eszközeivel elérhetünk. — Az operettben? — Elsőnek a Bajádért emlí­teném. Kitűnő előadás volt és kasszasiker is. Emellett az Ida regénye, a Luxemburg grófja és a Susmus. Eredménynek tartom az Andalúziát is, mert merész és mégis közönségsikert aratott vállalkozás volt egy tőlünk tá­vol álló stílust, zenét, idegen vi­lágot színre vinni... A legna­gyobb baj, hogy nincs válasz­ték az új magyar zenés vígjá­tékokban. így került színpadra jobb híján a Sportol az asz­­szony, s a zenés darabok több­sége. Kénytelenek vagyunk elő­adni a meglevőket, még ha iro­­dalmilag gyengébbek is, mert a közönség várja a mai darabo­kat . Bár nem volt siker, még­se tartjuk téves választásnak a Tamási Áron-bemutatót sem. S hogy a közönség mégiscsak „bejött”, azt mutatja: köteles­ségünk — amellett pedig nem túlságosan kockázatos vállalko­zás sem — leróni adónkat a mai magyar irodalomnak... Tény azonban, hogy december­től márciusig csakugyan a mér­sékelt sikerek egymásutánjával szolgáltunk. Szerencsésebb el­osztással ez az időszak sikerben is változatosabb lehetett vol­na. Jó tanulság volt. — Sokat beszélnek manapság or­szágszerte a színházi válságról. Kecs­keméten is érezhető ennek hatása? — Mi a következőképpen ál­lunk: Eddig rendszerint úgy in­dultunk Bajára, hogy „az évad végi itthoni lemaradást a bevé­telben majd ott behozzuk”. Az idén később zártunk Kecskemé­ten — máskor már májusban kez­dett elnéptelenedni a nézőtér — mégis 100 ezer forintos töblet­­tel zárunk! Ez az államosítás óta eltelt 13 év alatt először történt meg! Mondanom sem kell, nagyon örülünk neki, nem elsősorban a bevételi terv tel­jesítése miatt, hanem mert azt bizonyítja, amit már néhányan régóta vallunk a színháznál: Kecskeméten szüntelenül és gyorsan fokozódik a színház iránti igény, eljutottunk oda, hogy a megyeszékhely egy tel­jes tízhónapos évadot, állandó saját színházat is „kibír”. Külö­nösen, ha végre elkészülne a szabadtéri színpad, s nyáron ott fejezhetnénk be oda rendezett látványos kiállításban előadott darabokkal az .idényt. Jellemző egyébként közönségünk ízlésbeli fejlődésére, hogy ha a mai po­litikai mondanivalót magas mű­vészi színvonalon kapja, akkor éppen úgy „bejön”, a darab ép­pen olyan anyagi sikert jelent, mint á legnépszerűbb zenés da­rabok. Legjobb példája ennek a Koldusopera és a Holnap foly­tatjuk volt ebben az évadban. — Milyen változások lesznek a színháznál jövőre? — A vezetés nem változik, csupán karnagyunk, Róna Fri­gyes készülődik Ghánába. Két­éves szerződést ajánlottak ne­ki... A kart sikerült megerősí­teni, felfrissíteni jó énekesek­kel A színészek közül elmegy Simon György, Mucsi Sándor, Simon Géza, Mádai Endre, De­meter Hedvig, Margittay Ági és Gombos Júlia. Leszerződtettük Békéscsabáról Perényi Lászlót (az idősebbek még jól emlékez­nek rá filmjeiből), Miskolcról Lengyel Jánost, a Budapesti Operaháztól Kenéz Ernőt és Pécsről Tóth Lászlót, aki a ta­vasszal már bemutatkozott ná­lunk a Bajadérban. Új, kitűnő táncosnőnk, a Szegedi Opera balettkarából Tóth Beatrice lesz... Perényi Lászlóval ré­gen meglevő űrt töltöttünk be az úgynevezett apa szerepkör­ben. Kenéz Ernő pedig remek hangú, jó kiállású bonviván. Tárgyalunk ezenkívül még a Színművészeti Főiskolával, más színházakkal. De olyan megol­dásra is gondoltunk, hogy pél­dául Margittay Ágit „részben megtarthassuk”, néhány szerep­re, s másokat is egy-egy darab­ban való fellépésre szerződte­tünk majd ideiglenesen. Min­dent összevetve: Az operett­együttes két bonvivánnal erősö­dik, a prózai pedig úgy, hogy azokra a szerepkörökre is lesz színészünk, amelyek eddig be­töltetlenek voltak. — Hallhatnánk valamit még a műsortervről? —. Egyelőre nem lezárt. Több javaslatunk is van a társulat végleges összetételétől függően. Az eszmei körvonalak, művészi célkitűzések azonban már tisz­tázottak. Igényes, sokszínű mű­sort akarunk adni. Az a célunk, hogy nézőink a színpadon talál­kozzanak a mindennapi élet kér­déseivel, táguljon látókörük és szélesedjék klasszikus művelt­ségük. Jelentős helyet szánunk a magyar drámának. Itt új mód­szerrel dolgozunk. Eddig ugyan­is vagy a fővárosi műsorokból kiszorult, többnyire gyenge, vagy már évekkel előbb ott be­mutatott darabokhoz juthattunk csak. Jövőre a pesti színházak­kal együtt, sőt őket megelőzve mutatunk be darabokat. A Nem­zeti Színház a prózai, a Kis Színpad pedig a zenés darabok­ban hajlandó segíteni és együtt­működni velünk. Prózában a Csongor és Tünde, a Shakes­­peare-évre való tekintettel a Makrancos hölgy, Illyés Gyula Különc című új drámája, vala­mint egy Priestley, Rakov: Mit szólnak hozzá holnap és Lenz nyugatnémet szerző Büntelenek című, egy csapásra híressé vált műve szerepel a választékban. A zenés darabok között Kál­mán Tatárjárása. Huszka: Má­ria főhadnagy, Hervé: Nebánts­­virág és a Dankó Pista a legsi­keresebbeknek ígérkező dara­bok. Valóban megfontolt és változatos műsorteiv. Ezek után annál nagyobb érdeklődéssel várjuk október 18-át, az első bemutató napját. Mester László MeRES LATVANVgsSAGRA SZOMJAZÓ POL­GÁROK ZAJONGO TÖMEGE TÖLTI MEG A Capua/ amfiteátrum lelátóit. GLADIATl & LEAVEN ÁTKOZOTT MÉG a&emleke is annak., *k! ELŐSZŰR telosztotta AZ EMBEREKET SZABADOKRA ÉS . rabszolgákra: A NÉZŐSEREG ZSJUAJGÁSA Legyetek átkozottak! T hr A perc, . _ készüljetek/ £S NE FELEJTSÉTEK. , AKI ÉLNI AKAR, ANNAK ÖLNIE KELLÍ j Megcs/kordul az ajtózár. Lentulus BATIATUS jelenik meg a küszöbön, A HIRES CAPVAI GLADIÁTOR-ISKOLA TULAJDONOSA Befejeződött a színházi évad Még mindig tenyészik ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom