Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

1963. június 9, vasárnap

3. oldal

Az önműködő „esőgyár“

A közös zsebből

Végtelenbe vesző — nyílegyenes csatornák szabdalják a négy község — Bátya, Miske, Fájsz és Dusnok — határát. Fájsz határában, a fő-nyomásközpontnál összefutó árkokat már betemették, miután egy méter mélységben földbe helyezték az alagcsöveket.

Miske határában, az északi vonulaton még dolgoznak a Budapesti Vízügyi Építő Vállalat markológépei. Fokozatosan vékonyodó csöveket — hogy ily módon majd kiegyenlítődjék a víz nyomása — fektetnek a csatornákba. A fönyomásközponthoz pedig már kiszállították az olasz automatikus berendezést, s a napokban a szerelők is megérkeznek — Itáliából.

128 km — a föld alatt

Bent Kalocsán, a Vízgazdálkodási Társulat irodájának falán ott függ a 7400 holdas öntözőtelep térképe. Olyan részletes, mintha magát a területet látnánk — repülőgépről.

Tóth Menyhérttől, a társulat elnökétől afelől érdeklődöm: mikorra várható a nagyszabású telep teljes kiépítése.

— Ez csak egy év múlva várható — feleli. — Ellenben másfél hónap múlva a déli részen elvégezzük a nyomáspróbát, ami azt jelenti, hogy a terület mintegy negyed részét attól kezdve már öntözni lehet. Szeptember végére az északkeleti részt is bekapcsoljuk. A jövő nyárra várható tehát a nyugati vonulat, s Véle együtt az egész telep kiépítése.

Szóba kerülnek az öntözőfürt nem mindennapi méretei. Csupán a föld alatti AC-típusú nyomócsőrendszer 128 kilométer hosszú lesz. Ezenkívül 76 kilométernyi hordozható vezeték és 4200 szórófej biztosítja a terület öntözővízzel való ellátását. Az AC-csövek 473 méterre lesznek egymástól, s a vezetéken 73 méternyire lesznek az úgynevezett hidránsok, amelyekre a hordozható vezetékeket lehet kapcsolni. Minden hidránsról három holdat lehet öntözni ugyanabban az időben.

Távirányítás

a műszerasztalnál

A bajai műút és a fajszi elágazás közelében már felépült a fő-nyomásközpont gépháza, s ehhez szolgáló transzformátorház. A gépházban négy nagy teljesítményű villamos meghajtású szivattyút helyeznek majd el, s később ugyanennyit az északi nyomásközpontban is. Egyébként annak vezérlése is a déliből történik. A nyolc szivattyú összesen 1,6 köbméter vizet nyom másodpercenként a csőhálózatba, s ez — a 12—14 napos öntözési fordulót figyelembe véve — az egész területre biztosítja a mesterséges esőt.

A telep működése teljesen távirányítású, automatikus lesz. A fő-nyomásközpontban elhelyezett műszerasztalnál egyetlen gépkezelő ügyel majd az öntözőfürt biztonságos üzemelésére. A géprészt villanólámpák bonyolult rendszere „tájékoztatja” a telep működéséről.

A csapok megnyitásával, illetve elzárásával egyidejűleg a gépek önműködően be- és kikapcsolódnak.

Tízórák és esőmérők

A Vajas-csatornából a víz gravitációs úton, vagyis természetes eséssel kerül az egyenként 2,5 kilométeres kanálisokba, s onnan a már említett AC- csőhálózatba, a szivattyúk segítségével. Á Vajas a Dunavölgyi Főcsatornával van összeköttetésben, onnan elegendő vizet kapnak, de szükség esetén a foktői reverzibilis szivattyú közreműködésével is szert tehetnek a mesterséges esőre, közvetlenül a Dunából.

A telep területén minden termelőszövetkezet határában vízóra méri az elfogyasztott „csapadékot”. Előreláthatólag 70—80 fillérbe kerül egy köbméter víz. Az árba bekalkulálták a telep építési költségének hitelét, a fenntartási, a felújítási, valamint a víz földre juttatásának a költségét is.

Ezenkívül a telep 16 pontjára esőmérő műszert helyeznek, amelynek segítségevei meghatározzák, hogy az adott növény fejlődéséhez mennyi az optimálisan szükséges csapadék.

Ez a nagyszerű berendezés téhát a szövetkezetek gazdálkodásának fellendítését szolgálja. Rajtuk múlik, hogy a 4200 szórófejből valóban „áldásként” hulljon a víz a földjükre.

H. D.

Külföldre indul

A primőr zöldségfélék megjelenése óta állandóan teljes a forgalom a MÉK bajai telepén. Az eddig felvásárolt cikkféleségek jelentős részét nyugati országokba exportálták.

Jelenleg, mint ahogy képünk is mutatja, garmadában állnak a telepen a borsóval telt ládák. A dolgozók gyors egymásutánban rakják a tehergépkocsira az árut, hogy másnap már a külföldi nagyvárosok piacainak választékát gazdagítsa. Eddig csaknem tíz vagonnal vettek át. Rövidesen megkezdődik a korai burgonya felvásárlása, ebből mintegy 1400 tonna átvételére számítanak.

|J emrégiben egy kisebb I’ üzemet avattak Kecskemét környékén. Szerény kis üzemecske, mondhatni üzemág, hozzá hasonló még nagyon sok van az országban, sőt a megyében is. De azért mindenképpen jó dolog, hogy létrehozták egy korábbi, korszerűtlen társa munkájának folytatójaként. Ezt ugyebár illik megünnepelni. Meg is ünnepelték. Ott voltak a nemes vállalkozás létrehozói, jóváhagyói és kivitelezői, valamint tervezői. A rokonszakmák képviselői sem maradhattak el, az ellenőrző szerv kiküldöttei úgyszintén. Meghívták a filmhíradót is, hogy megörökítse az eseményt, s ki tudná még felsorolni az ünnepség résztvevőinek népes táborát és kinyomozni a gépkocsikaraván „illetőségét”. Jól érezték magukat a vendégek. Enni- és innivaló volt bőven. Bennfentesek tájékoztatása szerint mindössze harminc rúd szalámi fogyott el és természetesen a hozzávalók.

Ne tessék felháborodni, ez még a szerényebb lakomák közé tartozott. Mert tud a fáma olyan ebédről is — felettes szervek feljegyzései, felelősségre vonó határozatai megőrizték emlékét —, amikor egyik mezőgazdasági termelő részlegünk igazgatója úgy próbált jó hangulatot teremteni az egységüknél, a helyszínen ülésező bizottság munkájához, hogy pompás ételekkel, fajborokkal vendégelte meg őket — természetesen „frankó grátisz” —, miközben a szőlőhegyen folyt a nehéz munka, s görnyedeztek az emberek.

Demagógia lenne valamiféle általános dőzsölési hangulatról képet adni és ezt általánosnak kikiáltani, de néhány figyelmeztető jelenség arra int bennünket, hogy körül kell nézni a portánkon — kinek-kinek a maga portáján — és felülvizsgálni a „közös zsebből” rendezett alkalmi és rendszeres összejövetelek állapotát, s rendet teremteni körülötte.

Mert lehet ugyan vitatkozni azon, hogy például az Aranyhomok Szálló termeiben rendezett tsz zárszámadási vacsora helyénvaló-e — van aki, esküszik rá, hogy igen —, a kérdést azonban nem ez dönti el, hanem az, hogy miféle „keretből” rendezik az ilyen kollektív összejöveteleket. S itt van a bökkenő.

A megyei népi ellenőrzési bizottság nemrégiben összegezte a mintegy másfél évet átfogó és harminc termelőszövei kezeiben végzett vizsgálatát, amely a szociális és kulturális alapok felhasználását elemezte. Különösebb részletezés helyett hadd álljon itt a végső tapasztalat:

1961-ben a kulturális alapból 86 850, a szociális alapból pedig 106 ezer forintot fizettek ki ünnepségek és egyéb címen vacsorákra — vagyis a kulturális alapnak majdnem ötven százalékát. Ezzel szemben ismeretterjesztésre mindössze 520, napközi otthonok fenntartására pedig 400 (írd és mondd: négyszáz) forintot költöttek — illetve költött az az egy tsz, amely a harminc közül ilyesmire is gondolt. Hozzáteszi a jelentés, hogy ünnepségekre valamennyi megvizsgált szövetkezet fordított kisebb-nagyobb összeget a szociális, illetve kulturális alapból.

De ne csak a kevesebb tapasztalattal rendelkező és olykor a kellő ellenőrzést, segítést is nélkülöző termelőszövetkezetek helyzetét vegyük alapul. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az üzemekben és intézményeknél sincs minden rendben a különböző alapok — igazgatói alap, sport és kulturális keretek stb. — hova fordítása körül, a reprezentáció néven emlegetett összegekről nem is beszélve.

A jogtalan és nem a ren" deltetésének megfelelő felhasználások kiinduló pontja rendszerint közös, ha olykorolykor el is tér egymástól. Néha az „elvi alátámasztás” sem hiányzik hozzá. A „közösségi szellem” erősítése a leggyakoribb címszó, de van olyan is, amikor „vállalati érdekből” vendégelik meg a kooperáló üzem vezetőit, egyes beosztottjait. Bizonyos előnyök kicsikarása a „fehér asztal mellett” valóban alkalmi sikerre vezethet, de ennek kétoldalú erkölcstelensége egészen nyilvánvaló, s hovatovább — szokássá válva — a korrupció, szemet hányás, könnyű „mellékjövedelem szerzés” csíráját rejti magában és a szocialista társadalomtól teljesen idegen szemléletmód kialakulásához vezethet.

Ami pedig a közös ünnepségek anyagi megalapozását illeti, nem lehet vitás, hogy népszerű dolog lehet a „gazdag rokon” szerepében tetszelegni és benyúlni abba a zsebbe a fizetségért, amelybe sok ember fárasztó munkája gyűjtötte a forintokat, de mennyivel szebb és becsületesebb eljárás a rendeltetésének megfelelően — például könyvtárak fejlesztésére, klubszobák berendezésére, a művelődési ház támogatására, vagy éppen rászoruló öregek istápoíására — felhasználni ezeket az összegeket. S a „közösségi szellemet” — ha már ezt mindenáron vacsora megrendezésével akarjuk tenni — úgy erősíteni, hogy kiki a maga tíz-húsz forintját rakja le az asztalra, mint ahogy könnyen és megerőltetés nélkül megteszi más alkalommal a saját mulatságára.

T ermészetesen vannak és * lesznek is bizonyos elkerülhetetlen alkalmak — külföldi vendégek fogadása stb. —, amikor a házigazda szerepét kel! vállalnunk, s nem térhetünk ki a vendéglátás kötelezettsége elől. A szerény mértéktartás és ne a versengés vágya vezéreljen ilyenkor bennünket.

Az ország és szűkebb munkaterületünk gazdái lévén, folyószámlák és utalványozási jogok birtokában kísért a nagyvonalúság .ördöge, s a „túllicitálás” vágya, de féket kell raknunk ezekre. A jó gazda megnézi minden forintnak a helyét, és gondol a jövőre. A jogos előnyöket, a tiszteletből fakadó népszerűséget pedig becsületes, korrekt munkával, eredményekkel és nem engedményekkel harcolja ki magának.

F. TÓTH PÁL

A nvugdrasok tiizelőanvag-utalvánváról

A nyugdíjasok részére megkezdték az 1963. évi tüzelőutalványok kiküldését. Az utalványok kézbesítése június 30-ig befejeződik. Ez évben sokkal többen kértek utalványt, mint az elmúlt években. A rendelkezésre álló keretből elsősorban azoknak az igényét teljesítik, akik a múlt években is kértek utalványt.

nem is tudunk elkészülni, még az idén feltétlenül sort kell keríteni megjavításukra.

Balaton László, a Kossuth Tsz agronómusa, tagja a községi tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak. Ezek a megbízatások — amelyek azt bizonyítják, hogy az agronómus fiatal kora ellenére is megbecsült ember — idejének a nagy részét igénybe veszik. Mégis tud időt szakítani a társadalmi munkák szervezésére. Az új művelődésW-ház építkezéséhez az ő közös gazdasága is jelentős gépi erővel nyújt segítséget.

Csak kettőt említettünk meg ezúttal a 120 közül. Munkájukról, lelkesedésükről Boda János, a községi pártszervezet titkára elismerően nyilatkozott. Végzett tevékenységükről esetenként rendszeresen beszámolnak, ismertetik a felmerült problémákat és javaslatokat tesznek a megoldásra. Időt, fáradságot nem sajnálva munkálkodnak a közösség életének összefogásán, irányítanak mindig egy meghatározott cél felé. önzetlen, derék tartalékai ők a nagy élcsapatnak. J. T.

Pártonkíviili aktivisták

«

Hajóson, az MSZMP községi pártszervezetének munkájából tevékenyen veszik ki részüket a pártonkívüli aktivisták. A termelőszövetkezetek dolgozói, az értelmiség, az ifjúsági szervezet tagjai és az idősebb korosztályból is számosán kapnak időnként megbízatást, feladatokat. Mintegy 120 olyan dolgozó van a községben, akikre a pártszervezet bármikor számíthat. A leggyakrabban az időszerű mezőgazdasági munkák alaposabb és időben történő elvégzésére mozgósítanak; mint például most, amikor a palántázás, a növényápolás meggyorsítására serkentik társaikat meggyőző szóval, s nem utolsósorban példamutatással.

Tavaly a többi között a pártszervezet által kezdeményezett „békearatást”, a gabonák betakarításának időszakában a vasárnapi műszak vállalását sikerült segítségükkel megvalósítani.

Ebben az esztendőben is szép számmal Várja őket megbízatás. Eddigi tevékenységükről és a még rájuk váró feladatokról beszélgettünk el a község két jól dolgozó aktivistájával.

Milkó Vidorné, a József Attila Tsz-bén palántanevelő, egyszersmind elnöke a közös gazdaság nőbizottságának. A közösség minden ügyét szívén viseli; ott van mindenütt, ahol szervezni, mozgósítani, tevékenykedni kell.

— Olyan jó érzés az — mondja —, ha feladatot bíznak az emberre. Ilyenkor mindig újból meggyőződöm arról, hogy bár az idő eljárt felettem, mégsem vagyok felesleges a társadalom számára. Sajnos, a választások idején kimaradtam a munkából: akkor jöttem ugyanis haza a kórházból. Annál inkább igyekeztem az anyák napja, majd a gyermeknap szervezésében részt venni.

Az utcák, házak kicsinosítása, megszépítése május 1-re is a mi megtisztelő feladatunk volt. Most, véleményem szerint a legfontosabb teendő a bekötőutak rendbehozása, nagyrészt társadalmi munkások segítségével. Hiszen az utak olyan állapotban vannak, hogy ha már a betakarításig