Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-30 / 151. szám
SZTK-juftatások a számok tükrében JHegjilnk „kis Olalatőnjci’ Orvosi segítségre, kórházi ápolásra szorul az ember, a patikába tér, hogy a rendelt gyógyszert kiváltsa, vagy az OFOTÉRT-ben pár forint ellenében kézhez kapja az előírt szemüveget, s csak a legritkábban jut eszébe, hogy rászorultsága esetén milyen tetemes összegű juttatásokkal segíti a dolgozót társadalombiztosítási intézményünk, az SZTK. E juttatások adatainak megyei birodalmába, az SZTK Bács-Kiskun megyei Alközpontjába látogattunk el, ahol Andersen László főkönyvelő segítségével tallóztunk a sokatmondó és nemegyszer tanulságos számokban. — Társadalombiztosítási rendszerünk anyagi alapját minden dolgozó után meghatározott százalékkulcs szerinti munkáltatói befizetések képezik — említette A SORT Nemrég a Balatonnál nyaraltam és volt alkalmam megcsodálni az ottani hivatalos öltözetben, a sortban sétálgató hölgyeket, kövéreket és soványakat, öregeket és fiatalokat. Egy hét alatt úgy megszoktam a látványt, hogy már észre sem vettem, köznapivá vált a szokatlan. Elmúlt egy hét, másfél, mire visszajöttem lakóhelyemre, az igazi nyár is beköszöntött, s izzadva és sóhajtva, irigykedve gondolok a balatoni környezetre. Ezt tetézte, hogy ma egy sortba öltözött hölgyet láttam végig ringani a kecskeméti főtéren. Kicsit öregecske volt, s mégis utána forogtak az emberek. A sort miatt. S észre sem vették a csinosabbnál csinosabb, lenge nyári ruhákba öltözött „benszülött” lányokat. Megvetés és részvét ébredezett egyszerre a szívemben. Mikor a sortos mellém ért, tüntetőén elfordítottam a fejem, s fél óráig bámultam egy pádon ülő tizenhatévest, aki csak karton ruhácskában volt szegény, mint ősanyái, de így is többet mutatott, mint a másik „illetlen” nőszemély. (T—1.) PETŐFI N6PB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megvet Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó- Meze! István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telef >n> 17-09. Terjeszti a Magvar Posta, Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési -111 i hőnaora 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 065. bevezetőül Andersen László. (Állami vállalatonként általában a munkavállaló fizetésének 10 százaléka ez az összeg. A dolgozó fizetéséből levont három százalék teljes egészében a nyugdíjalapra fordítódik.) A főbb SZTK-juttatások a táppénz, tsz-baleseti kártalanítás, terhesség és gyermekágyi, anyasági, temetkezési segély, utazási költségek, s ezeken kívül a családi pótlék, gyógyszer, gyógyászati segédeszközök biztosítása. Megyénkben naponta általában 3700—3800 beteget tartanak nyilván, akik számára a napi táppénz 130—140 ezer forint körül mozog. Még figyelemre méltóbb adat az év első öt hónapjában kifizetett 19 millió 775 ezer forintos táppénzösszeg. (A múlt év hasonló időszakában 17,5 millió forint volt.) S ha e számhoz hozzávetjük még a dolgozók betegsége miatt a termelésből kiesett értéket, magától adódik a tanulság: fokozottabb gondot a munka- és egészségvédelemre! Jól tükrözi a társadalombiztosítás kiterjesztésének jelentőségét a termelőszövetkezetek tagjainak csak a baleseti kártalanítás címén kifizetett összeg, mely január 1-től, május végéig 427 ezer forintra rúgott. A terhességi és szülési segélyekben — a múlt év első öt hónapjában jelentkező 1 millió 672 ezer forintos juttatással szemben, az idén e címen számfejtett 2 millió 484 ezer forint nagyszerűen érzékelteti, milyen anyagi kihatású a szülési szabadságnak 12 hétről 20 hétre való felemelése. S ide kívánkozik még: családi pótlékként közel 17,5 millió forintot fizetett ki az alközpont az év első öt hónapjában. Az Állami Gazdaságok Főigazgatósága és a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete korábban minden évben meghirdette a kombájnosok és az aratógépet vontató traktorosok országos versenyét. Az évek gyakorlata azonban azt a tapasztalatot szolgáltatta, hogy egy ilyen országos verseny eredményei a nagyon különböző adottságok miatt nem mérhetők olyan pontosan, mint kívánatos lenne. A főigazgatóság, a szakszervezettel teljes egyetértésben, ezért úgy határozott, hogy a „Kérem szíveskedjék lapjukban hirdetni, hogy örökbe adnám hatéves, kis leánygyermek unokámat, gesztenyebarna, kék szemű, természetes göndör hajú.” A szálkás betűkkel írott rövid levélke már jó néhány napja hevert asztalomon, de valami mindig visszatartott attól, hogy nyomdába küldjem. Pedig a gondos nagyapa, Cs. J. lajosmizsei lakos, utóiratként azt is megjegyezte, hogy a hirdetéssel kapcsolatos költségeket postafordultával küldi. Aztán lelkiismeretfurdalásom támadt. Talán a lányka szülei szerencsétlenség áldozatai lettek, s az esetleg mágával is tehetetlen nagypapa csak ily módon tud már segíteni kicsi unokáján ... Elutaztam a községbe, ahonnan a levél érkezett. Mivel pontos cím nem volt, egy bolt előtt ácsorgó asszonytól érdeklődtem a segítséget kérő felől. — A szomszéd utcában van a műhelye. De éppen ebben a házban él a lánya. Hat gyerekük van, talán ők lesznek azok — és bevezet a kapun. Megmutatja a lakásajtót, de mire kérdezem, hogy miféle emberek, már sarkon fordul, s egy váll-Az SZTK-juttatások mértéké nek szemléltetésén túl, a születések és halálozások arányának kedvező alakulására is következtetni enged a következő néhány adat: Míg az említett idei első öt hónapban kifizetett 880 ezer forintos anyasági segély 54 ezer forintos növekedést jelent a múlt év hasonló időszakához képest, a temetkezési segélyeknél az ez évi 600 ezer forint 77 ezerrel kevesebb a tavalyinál. Nézzünk azonban még egykét számot. Nem véletlenül emlegetjük olykor tréfásan, hogy nálunk szinte minden család „házi patikára” rendezkedett be. Az öt hónap alatt ezt a célt szolgáló 21 millió 852 ezer forint igazán jó gyógyszerellátásról tanúskodik. A gyógyászati segédeszközök biztosítása — a fogpótlást kivéve — ez év elejétől kiterjed a termelőszövetkezetek tagjaira is. Május végéig e juttatások értéke 899 ezer forint — 122 ezerrel több -a tavalyi hasonló időszakénál. Csak a szemüvegre költött összeg 498 ezer forint. Figyelemre méltó, hogy államunk . gondoskodása jóvoltából mintegy 1400 tsz-tag folyamodott szemüvegért az öt hónap alatt, jóllehet, hogy már évekkel korábban rászorultak volna. Nem törekedtünk teljességre az SZTK-juttatásainak felsorolását illetően. Hiszen, az elmondottakon kívül megyénkben havonként tízmillió forintßa kerül az egészségügyi ellátás (kórházak, körzeti-orvosi rendelőintézetek fenntartása). Az említett adatok mégis önmagukért beszélnek. Szocialista államrendszerünknek a dolgozó emberről való sokrétű gondoskodásáról vallanak. P. I. továbbiakban nem szervezik meg a gabonabetakarító gépek országos versenyét. A gazdaságokból befutó jelentésekből azonban az derül ki, hogy ez a hagyományos versenyforma meghirdetése nélkül is él az üzemekben. A „nem hivatalosan” is országos méretűvé szélesedett versenyt a gazdaságok vezetői a legmesszebbmenően támogatják. Értékes jutalmakat ajánlottak fel a nyerteseknek, a szakszervezet központjában és az Állami Gazdaságok Főigazgatóságán. rándítás kíséretében kurtán válaszol: — Majd meglátja... Az ajtó mellett kisebbfajta szemétdomb, bent a lakásban — ahol a három helyiség közül nem lehet megkülönböztetni melyik a szoba, a konyha vagy a kamra — itt-ott látni csak egy-két kopott bútordarabot. Az asszony — testes, szapora szavú, negyvenév körüli teremtés — mentegetőzik a rendetlenség miatt, majd —, hogy a tárgyra térünk — élénken tiltakozik: — Nem az én gyerekemről van szó. Bár. nehezen élünk, de nem adnék oda egyet sem ... Talán a testvéremé lesz... Az apámmal ugyanis már vagy harminc éve nem beszélünk ... Kéthetes gyerekágyas volt az anyám, amikor otthagyott bennünket. Még akkor összeköltözött egy asszonnyal és velünk többé nem törődött. Pedig akár a falu első emberei lehettünk volna! Iparoslány létemre nekem sem kellene így nyomorognom. Tudja: a férjem is olyan jófajta. Iszik, balesetet okozott a munkahelyén, amiért el is küldték. De a hat gyerekre való tekintettel később visszavették .. | Országos méretűvé nőtt a gabonabetakarítási verseny Bezáruí-e a kör? tu 5-&HNI AKTtó, Vadul szórja sugarát a jó öreg Nap. Ilyenkor, kánikulában, szívesen gondolunk hús vizű folyóinkra, tavainkra, és ha csak szerét tehetjük, el is megyünk megfürödni bennük. Megyénk Balatonja — a Szelidi tó — a legkellemesebb felüdülést nyújtja. Nem véletlenül épített ide üdülőt a FÜSZÉRT, és modem szállodát a vendéglátóipari vállalat. Több ezer vendég kiszolgálására alkalmas a képünkön látható, impozáns látványt nyújtó tóvendéglő, aki pedig több napot szeretne tölteni a Szelidi tó partján, rendelkezésére áll a nagyszerűen berendezett szálloda. Hiba azért mégis akad, ugyanis még mindig nincs autóbuszjárat, ami a vendégeket ide szállítaná. Több millió forintot fordítottak a tó üdülőhellyé való kiépítésére. Megérte, mert nagyón jó és szép itt minden. S nyugodtan mondhatjuk: a* AKÖV-nek is megérné, ha például Kalocsáról naponta legalább 3 ingajáratot — vasárnap még többet — indítana a város és a tó között. Közben a busz több helyen felvehetné a tóhoz igyekvőket. Intézkedni „még melegiben”, illetve addig kellene, míg meleg van, mert télen a Szelidi tónak is kisebb a varázsa. —y A szálloda halijában szívesen társalognak a vendégek. (Pásztor Zoltán felvételei.) Megjelent Lakos Sándor: A szocializmus alapjainak lerakása című tanulmánya A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent Lakos Sándor: A szocializmus alapjainak lerakása című tanulmánya. A könyv az első összefoglaló mű az átmeneti korszak hazai problémáiról és azok nemzetközi vonatkozásairól. Sokoldalúan világítja meg a szocializmus alapjainak legfontosabb elemeit, vizsgálja az átmeneti korszak gazdasági törvényszerűségeit, valamint azt, hogy milyen feladatok megoldása szükséges a szocializmus teljes felépítéséig. A szomszéd utca egyik aprócska műhelyében a jó magabírású, udvariaskodó kisöreg, a levélíró nagyapa fogad: — Már elvitték a kislányt, a szomszéd faluba. Szerencsére jó helyre került, a nevelőanyja hetente belátogat hozzánk. — Amint látom: jobban szeretik, mintha a sajátjuk lenne... —• Hogy mi van a szüleivel? Elváltak. Az anyja börtönben ül, mert Pesten, ahol dolgozott, megabriktolta a művezetőjét, s annak eltört néhány bordája ... Az apja újra megnősült, de az új asszony nem vállalja a kicsit, mondván, hogy neki már van egy lánya, őszintén szólva nem is bánom, mert a fiam ugyancsak erős természetű ember, nehéz mellette kibírni... Eddig jutottam a levélke történetének gombolyításában, többet már csak esetleg tolakodó megjegyzésekkel és hosszas utánajárással tudhattam volna meg. De felesleges is — gondolhatja az ember —, hiszen a kisgyermek sorsa megnyugtatóan rendeződött, s a többi már nem a tragikus helyzetet sejtő és azon segíteni akaró újságíróra tartozik. Valami azért mégsem hagyott nyugodni, mert megcsapott a véletlen segítsége folytán megismert család életének nehéz levegője. A kritika és szókimondás úgy látszik nem hiányzik egyikőjüknél sem, de mint tapasztaltam, az önkontrollal van egy kis baj. Ki, miért vált olyanná amilyen — erről nem vallott egyikük sem. Vagy talán nem is gondolkodtak még el mélyebben rajta? Pedig nem lehet véletlen, hogy nemzedékről nemzedékre félresíklik egy család élete. Az örökbe adott kisunoka talán kiheveri e nyomasztó családi „örökséget”, de vajon bezárul-e a kör a nagyapa asszonylányának gyermekei előtt, hogy ők is már a régi családi „hagyományoktól” mentes életet kezdhessenek? Ezen töprengtem, s az járt az eszemben, hogy a társadalom sem adhat minden esetben és mindenkinek menlevelet. Nem varrhatjuk csak a közösség és a környezet nyakára a felelősséget az elrontott életekért, életutakért, ha meg is állapítjuk: sok még a tennivalónk. Bezárul-e a kör? Minden bizonnyal, hiszen elszigetelt, szórványos jelenségek ezek, s nagyobbak, erősebbek az ellene ható tényezők. De ezért önmaguknak is — renddel, tisztasággal, a közös tűzhely ápolásával — sokkal többet kell tenniök a szétzilálódott sorsú és zátonyra került családok felnőtt taeiainak. ESZIK SÁNDORNÉ
