Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

1963. június 1, szombat 3. oldal CSIBEORSZAG A megállás — visszaesés A műszakiak továbbképzése és a termelés irányítása A kecskeméti Aranykalász Tsz 1959-ben létesült baromfitele­pén 12 gondozó istápolja példás módon a közös gazdaság New Hampshire baromfiállományát Saját keltetőállomásukon a négy pár csehszlovák gyártmányú keltetőgép tálcáin hetenként 4200 kiscsibe éviekéi ki a to­jáshéjból. Az egyhetes csibékből 3200 nevelkedik 32 Celsius-fok hő-A Művelődésügyi Miniszté­riumban értékelték a középis­kolai kollégiumok, diákottho­nok munkájának a most záruló tanévvel kapcsolatos tapasztala­tait. Megállapították, hogy az otthonok munkája fejlődött, mind jobban szervezik meg a közösségi életet. Az önigazga­tás kibontakozását hasznosan se­gítik a KISZ-szervezetek, ame­lyeknek már a diákotthoni és kollégiumi ifjúság 96 százaléka tagja. Az ország 267 középiskolai diákotthonának eddig csaknem 75 százaléka nyerte el a meg­tisztelő kollégium címet, s a je­lek szerint jövőre a többi in­tézet is alkalmassá válik a kol­légiummá avatásra. A diákin­tézményekben messzemenően gondoskodnak arról, hogy a nö­vendékek minél hasznosabban tölthessék szabad idejüket, sok­oldalúan kielégíthessék szórako­zási, művelődési igényeiket. Va­lamennyiben van már rádió és igen sok helyütt televízió is. Stúdió-felszereléssel az intézetek 50 százaléka rendelkezik, a mérsékleten, infralámpák fényé­ben. Eleségük a baromfitáp, amelyből annyit fogyasztanak, amennyi jólesik nekik. A tojóállomány tavaly 373 000 tojást „termelt”, egy-egy tyúk átlaghozama 197 darab volt. A tojások egy részét más keltető­állomásoknak, illetve a Barom­fifeldolgozó Vállalatnak adták át, közel 80 ezret pedig piaci el­árusító helyükön értékesítettek. könyvtárak kötetszáma együtte­sen megközelíti a hetvenezret. Hasznosan tölthetik idejüket a fiatalok a különféle szakkörök­ben is, amelyekből több mint ötszáz működik. A következő tanévben 7100- zal több — zömmel vidékről be­járó — középiskolás kap helyet a tanulószobákban és részesül menzai ellátásban. Velük együtt az e kedvezményeket élvezők száma már megközelíti a negy­venezret. Az intézményekben egyébként —1 az otthonok bővítésének eredményeként — ősztől újabb 1150 fiatal kap helyet. A kö­zépiskola első évfolyamába fel­vett, de helyhiány miatt diák­otthonba nem kerülő tanulók közül 1800-at a szülői munka­­közösségek segítségével az isko­la családoknál helyez el. Ezek a gyerekek a közeli diákotthon­ban ugyanazt a teljes ellátást kapják, mint az ott lakók, bele­értve a tanári segítséget is, s részt vesznek a többiekkel együtt a közösségi életben. A vállalati élet sokrétű fel­adatait általánosságban csak a termelj többet, jobban, olcsób­ban munkára serkentő mondat­ban ismerik a legtöbben. A jobb szervezés, vezetés, szaktu­dás, öntudatos fegyelem, lelki­­ismeretes munka azonban mind több és jobban képzett műszakit követel meg. A gyakorlatban A műszaki középkáderek biz­tosítása érdekében két utat kö­vetett a Bajai Villamosipari Gyár. A Pécsi Gép- és Villa­mosipari Technikum útján kon­­kultációs levelező tagozatot ho­zott létre Baján. A megfelelő kiválasztás és előkészítés után a termelésben kitűnt dolgozók örömmel és szeretettel indultak neki a technikumi éveknek. 1962-ben 11 fő szerezte meg a technikusi képesítést, menet­közben növekvő tekintélyű be­osztásokban. A nappali tagozatú technikumból kikerült fiatalok pedig félévenként fizikai beosz­tásban más és más munkaterü­letre kerültek. Megismerkedtek a gyártmányokkal, azok meg­munkálási módjaival. Katonai szolgálatuk letöltése után a bennük kialakult készség szerint ki a rajzasztal mellé került, másokat pedig a minőség ellen­őrzésével bíztunk meg. A mérnöki felsőbb vezetés megteremtése már nehezebb. A gyakorlott mérnök bér- és la­kásigényét mi sem tudtuk kielé­gíteni. A társadalmi ösztöndíj­­rendszer pedig csak lassan se­gít e nehéz helyzet megoldá­sában. Hozzánk évenként egy­két mérnök érkezik friss diplo­mával és munkakészséggel. Egy-egy gyártmánycsalád fele­lőseként ismerkednek- meg a gyárral, a gyártási folyamatok­kal. A további lépés a rendsze­res tapasztalatcsere. Ugyanis az évenként jelentkező új gyárt­mányok átvétele megköveteli, hogy a gyártás betanulására szerkesztők, gyártástervezők, termelésirányítók hetekig tanul­mányozzák a különböző mun­kafolyamatokat a termékeket átadó gyárnál. Továbbképatés Az általános továbbképzést szolgálja még a rendszeres mű­szaki filmbemutató, a Technika Házában megrendezett szakelő­adások, az 1200 kötetből álló szakkönyvtár, a 16 féle belföldi, ugyanannyi külföldi folyóirat, a szabvány- és prospektustár. A részleges továbbképzéshez tartozik az egyes gyártmányfe­lelősi körben a szakirodalom alapos tanulmányozása, a bél­és külföldi tanulmányút, a kül­földi mintadarabok tanulmányo­zása, eseténként szakmai viták. Nálunk a gyártástervezők közt hajlam szerinti szakosí­tás van folyamatban a hideg, meleg, a forgácsoló és forgács nélküli megmunkálás, kisgépe­­sítés, az automatika felé. hajló készülékezés, valamint az anyag» folyam gépesítése területén. A termelést irányító műszakiak vi­szont a munkatervezés, progra­mozás, elszámoltatás és nyilván­tartás szakirodaimának eredmé­nyeit hasznosítják a gyakorlat­ban. Az ösztöndíjas műszaki egyetemi hallgatóink üzemi gya­korlatait, diplomatervét — elő­zetesen megtárgyalva — a vállas­­lati feladatoknak megfelelően, az egyetem irányítja. A műszaki továbbfejlesztésben a leglényegesebb előrelépés az 1962. évben Baján, kérésünkre beindult Felsőfokú Villamosgép­ipari Technikum esti tagozata je­lenti. Tizenhét technikusunk tette le sikeresen a félévi kol­lokviumokat. Rajtuk kívül még hat fiatal gépészmérnökünk bő­víti szakmai képzettségét e te­rületen. Hatása A műszakiak továbbképzésé­nek eredményei fokozatosan jelentkeznek. Eddig a szerkesz­tők a rajzdokumentációkat fe­lülvizsgálták, az anyagnormások átszámították és módosították az anyagszükségleteket, a tech­nológusok új gyártási eljáráso­kat, nagyfokú készülékezést, há­zi szabványosítást vezettek be. Ennek eredményeképpen 1963- ban 2,5 millió forint önköltség­­csökkentés várható. Gyártmányaink korszerűsíté­sét az előző években kizárólag a tervezőintézet végezte. A termelés irányításában két mérnökünk széles körű átszer­vezést valósított meg. Kivették a művezetők kezéből az anyag­kivételezést, az anyagmozgatás irányítását, s ezzel növelték a termelés irányítására biztosított időt. Grafikomrendszerrel pe­dig megteremtették az egyenle­tes alkatrész-előregyártás és végtermék-kibocsátás előfeltéte­leit. A termelésirányítók (disz­pécserek) a tervszerű kapacitás­­kihasználással és nem a máról holnapra való munkabiztosítás­sal foglalkoztak. Ezenkívül ber vált a termeléselőkészítők és a termelésirányítók szakosított összedolgozása a munkaindítás­tól a végtermékig. Eredményes­nek mutatkozik a csoportveze­tők és a prémiummal jutalma­zott szakmunkások minőségi el­lenőrzése is. Az átszervezés kö­vetkeztében további 130 ezer fo­rinttal tudjuk csökkenteni a ter­melési költségeket. Az előbb említett feladatok megvalósítását csak a műsza­kiak megnövekedett szaktudá­sával és öntudatával tudtuk el­érni. Az előttünk álló tenni­valóknál továbbra is jelsza­vunk: a megállás — visszaesés. SZABÖ LAJOS A nevelés utolsó stádiumában levő 12 hetes „felnőttek” a tápon kívül tejport is kapnak. Nekik már nincs szükségük egyen­letes hőmérsékletre, s így időnként a telep udvarán vehetnek nap és légfürdőt. A nevelés befejeztével a Baromfifeldolgozó Vállalat veszi át az állományt, s a feldolgozás után exportálja. A telep idei tervében 30 ezer baromfi átadása szerepel. Hogyan fejlesztik tovább a középiskolás kollégiumokat? Portré A gép szerelmese Már tizenhat éves korá­ban a cséplőgépet kezelte. Az egyéni gazda, akinek éppen csépeltek, amikor az alacsony termetű fia­talember beállított hozzá, így szólt: — Küldd be, fiam, a gépész urat, hadd kíná­lom meg egy nyelet kis­üstivel. Nagyot nézett a gazda, amikor kiderült, hogy magával a „gépész úrral” beszél. Korán megismerkedett hát Dénes László a gé­pek világával, és olyan barátságra lépett velük, ami most már minden bi­zonnyal egész életére szól. A Kiskunfélegyházi Gép­állomáson 1950 októbere óta dolgozik. Volt munka­gépkezelő, segédvezető, majd két év jó munkája után a jánoshalmi hathó­napos Diesel-tanfolyamra küldték. Az idei már a negyedik olyan éve iesz, amelyben a robusztus kombájn há­tán ülve takarítja be a szőke gabonák engedel­mes kalászait. Tavaly például a tervezettnél 80 holddal többet kombáj­­holt. Nyaranta ugyanis részt vesz a betakarítás munkájában; különben szerelő a gépállomás ja­vítóműhelyében. Most is az SZK—3-as mellett találjuk: annak vágószerkezetével bíbelő­dik, végzi a beállítást, hogy az idény beköszön­­tére már teljes felkészült­ségben legyenek. — Nagyszerű ez a gép — mondja, s úgy áll a hatalmas géptestnél, mint gazda a féltve becsült jószág mellett. — Vágó­szerkezete, rázóasztala úgy van elkészítve, hogy aránylag kis szemveszte­séggel lehet vele dolgozni. További szavaiból azon­ban kitűnik, hogy a kom­­bájnos büszkeségével a gépjavító gondjai tusa­­kodnak benne. Elmondja, hogy a hazai gyártmányú gépekhez kapnak a legkevésbé pót­­alkatrészt. Hiánycikként említi például az UE—28- hoz való dugattyút, vala­mint a sebességváltó iker­fogaskerekét. Az egyik termelőszövetkezet Szu­per Zetorja például hetek óta itt „árválkodik” a szerelőcsarnokban, mert a kompresszor csaknem valamennyi alkatrésze beszerezhetetlen. Talán, mire a munkák „sűreje”, a mezőgazdaság legna­gyobb erőpróbája elérke­zik, az AGROKER közre­működésével enyhíteni tudnak ezen az • áldatlan helyzeten. A műszaki vezető ké­reti most magához, hogy megbeszéljék a hónap utolsó napján esedékes szemlére való felkészülés végső teendőit. A hagyományos „szere­lő-kézfogással” búcsúzik: olajlepte kezét ökölbe szorítva, a csuklóját nyújtja. Hozzák-viszik Néhány nappal ezelőtt a Keskeméti Ruhaipari Vállalatnál jártunk. Szó­ba került a második mű­szak is, és dicsérték az asszonyok a Belkereske­delmi Kölcsönző Válla­latot. Sándor Lászlóné, Nagy Gézáné, Cseh Ist­vánná elmondta, meny­nyit segít a munkásasz­­szonyok otthoni munká­jában, hogy mosógépet, porszívót és sok más egyebet kölcsönözhet­nek. örömmel tolmácsoltuk az elismerést a kölcsön­zőbolt dolgozóinak. Ott­­jártunkkor Farkas Mi­­hályné éppen henger­mintákat mutatott egy fiatalasszonynak. Egy­két mondat közben tud­tunk vele szót váltani, mert egymásután jöttek az üzletfelek. Ki rádió-, más meg fényképező­gép- vagy mosógép-köl­csönzés ügyében érdek­lődött. Egy férfi rövid nyelű meszelőt hozott vissza. Papírján ellen­őrizte Farkasné, mennyi időre vette kölcsön. Pon­tosan visszahozta. Egy kis adminisztráció — és elköszönt a férfi. — Hová mennek ezek a levelek? — céloztunk az asztalon sorakozó kék borítékokra. — Ilyenkor, estefelé van az adminisztráció dandárja. Jelentések a központnak, meg felszó­lító levelek. — Nem hozták vissza a cikkeket? — Nem. Az már jog­ügyi kérdés volna ... Vannak, akik jóakarat mellett is megfeledkez­nek az esedékes havi kölcsönzési díj beküldé­séről. Ez nem veszélyes, tényleg csak feledékeny­­ségről van szó... Har­madik éve dolgozom itt, de még csak egy fény­képezőgép tűnt el... — Igazán jó hallani... Pedig van forgalom, ugye, hozzák-viszik a háztartási, s egyéb hasz­nálati eszközöket? — Érdekes bolt ez. Nem is üzleti jellegű. Hogy is mondjam ... szinte „beépültünk” már a családok életébe. Nem­csak kölcsönöznek az emberek. Aki mosógépet vált, gyakran beszélget velünk családi gondjai­ról is. Tanácsunkat, se­gítségünket kérik. Anya vagyok, jó ér­zés látni, hogy férjek is jönnek mosógépet köl­csönözni. Egy kicsit fél­szegek talán, hiszen nem „férfi munka” a mosás. Kiderül, hogy beteg a feleség, neki kell helyt­állni. Nem várjuk meg, hogy kérje, részletesen elmagyarázzuk, hogyan kezelje a gépet, hány párnahuzatot vagy inget tehet bele, meddig öntse vízzel. Még a helyszínre is kimegyünk segíteni. Megtörtént, hogy a köl­csönző zavartan sietett vissza hozzánk: mit csi­náljon, a porszívó nem szív, hanem fúj. Rosz­­szul kapcsolta be. Míg el nem felejtem. írják meg, mennyire ki­fizetődő havi díjra köl­csönvenni mosógépet- Bérházakban különösen ésszerű. 150 forint a mo­sógép, 120 a porszívó, padlókefélő díja. Ha ha­tan összeállnak, 20—25 forint esik fejenként. Egymás közt jól be tud­ják osztani, ki melyik nap használja a gépet. A raktárnál búcsúz­tunk Farkas Mihályné­­tól. Babakocsikat, mosó-­­gépeket, padlókefélőket küldött fel a központba­­felújításra. A padlóke­­félők nem voltak bizton­ságosak áramütés szem-’ pontjából, a mosógépek helyett könnyebb, nem rozsdásodó, új fajtákat küldenek. —th —n A gépállomás egyik leg­jobb szerelőjével alig egy hónap múlva a félegy­házi határban találkoz­hatunk majd, amint a vezetőfülkéből biztos kéz­zel irányítja a kalász­­-ceán hajóját — a kom­­-á int. Jóba Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom