Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-29 / 150. szám

8. oldal 1963. június 29, szombat Kádár János vezetésével küldöttség utazott Berlinbe Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnökének vezetésével pénteken küldöttség utazott Ber­linbe, hogy részt vegyen Wal­ter Ulbrichtnek, a Német Szo­cialista Egységpárt első titkárá­nak, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsa elnö­kének 70. születésnapja alkal­mából rendezendő ünnepségen. A küldöttség tagjai Erdélyi Ká­roly külügyminiszter-helyettes és Kárpáti József, a Magyar Népköztársaság berlini nagykö­vete. A Nyugati pályaudvaron Gás­pár Sándor, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának el­nökhelyettese, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nemes Dezső, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Péter János külügyminiszter és Hol­lai Imre, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője búcsúztatta a küldött­séget. Jelen volt a küldöttség elutazásánál Wilhelm Meissmer, a Német Demokratikus Köztár­saság magyarországi nagyköve­te és a nagykövetség munka­társai. (MTI) Gomulka Berlinbe látogat VARSÓ (ADN) Wladislaw Gomulka, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra Walter Ulbricht 70. születés­napja alkalmából vasárnap Berlinbe érkezik. Antonin Novotny, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság elnöke, a CSKP Központi Bi­zottságának első titkára szin­tén baráti látogatást tesz az NDK fővárosában. Heves harcok kiírd területeken Az iraki hatóságok alig 24 órával ezelőtt olyan beszámoló­kat közöltek a bagdadi rádión keresztül, amelyek szerint a kurdok ellen folytatott „hadjá­rat” a gyakorlatban befejezett­nek mondható, s immár csak némi tisztogatásra van szükség. Ezek után a bagdadi rádió pén­teken hadijelentést sugárzott, amely szerint az iraki hadsereg heves harcokat folytat s öt ostromlott kurd falu megadta magát. A hadsereget lovasság támogatta a harcban. Az iraki sajtó ugyanakkor heves kifakadásokat intéz a Szovjetunió ellen: azt állítja, hogy beavatkozik Irak ügyeibe, mert támogást nyújt a kurd „lá­zadóknak”. Profumo bíróság elölt John Profumo brit hadsereg­ügyi minisztert a brantwoodi (Essex) rendőrbíróság beidézte. Szerdán kell megjelennie a bí­róság előtt, mert a lemondását követő napon a megengedett­nél gyorsabban vezette kocsiját. Lelkes ünnepléssel fogadta Hruscsovot Berlin lakossága BERLIN. (MTI) Rekkenő, 32 fokos hőségben, egy perccel 14 óra előtt, szállt le az a különrepülőgép a ber­­lin-schönefeldi repülőtér be­tonjára, amellyel N. Sz. Hrus­csov, az SZKP első titkára, a Szovjetunió miniszterelnöke Berlinbe érkezett. Hruscsovval együtt érkezett felesége, Nyina Hruscsova, to­vábbá Lotte Ulbricht, aki a né met asszonyok képviselője volt a moszkvai nőkongresszuson. Két óra 5 perckor lépett ki a repülőgép ajtaján Hruscsov. A jelenlevők lelkes „Freundschaft — druzsba” kiáltással fogadták. A repülőtéri fogadáson meg­jelentek a Német Szocialista Egységpárt és az NDK kor­mányának vezetői, élükön Wal­ter Ulbrichttal. Hruscsov és Ulbricht melegen köszöntötték és átölelték egymást Az állami himnuszok elhang­zása után a két államférfi fo­gadta a díszszázad parancsno­kának jelentését, majd ellépett a díszszázad előtt. Ezután Walter Ulbricht a mikrofonhoz lépett és megkezd­te üdvözlő beszédét. Szeretettel üdvözölte szabad német földön a Szovjetunió mi­niszterelnökét, majd gratulált neki a legutóbbi csoportos űr­repüléshez, ezután hangsúlyozta, hogy Hruscsov személyében ré­gi barát és harcostárs érkezett az NDK fővárosába, aki tévé kényén munkálkodik a szovjet és a német nép barátságának elmélyítésén. Ulbricht ezután azt hangsú­lyozta, hogy a nyugatnémet Ä békéért — az emberért Kennedy európai útja Kísérlet de Gaulle elszigetelésére Hruscsov látogatása az NDK fővárosában A VILÁG asszonyai­nak egységét, együttmű­ködését a békéért, a le- _______ terelésért, a nemzeti függetlenségért, a szégyenletes gyarmati rend­szer maradványainak sürgős felszámolásáért, EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN ezzel kivívta a nyugat­német militaristák elra­gadtatását. A Daily Ex­press vezércikke viszont azt konstatálja, hogy a nyugat-berlinieket a lel­kesedés őrjöngő túlzásaira ragadtatta az ame­vagyis az emberiség szebb és jobb életéért — ragyogóan dokumentálta a moszkvai tanácsko­zás. A nemzetközi nőmozgalom, melynek közös harca a nagy célok érdekében összeforrasztotta minden résztvevőjét, bőrének színétől, politikai, és vallási meggyőződésétől függetlenül — mint Hruscsov elvtárs a kongresszushoz intézett üze­netében kifejezte — erős ösztönzést adott arra, hogy még határozottabb, céltudatosabb lépések történjenek a világháború megakadályozásáért Az imperialistáknak a történelemben példátlan méretű fegyverkezése által veszélyeztetett bé-AZ EGYESÜLT ÄLLAMOK elnökének euró­pai tanácskozásai középpontjában kétségtelenül a Német Szövetségi Köztársaságban tett három­napos látogatása állt. Kennedy Adenauerrel foly­tatott tanácskozásairól kiadott közlemény azon­ban nem tartalmazott semmiféle utalást arra, hogy a két kormány milyen konkrét lépést haj­landó tenni az általuk is veszélyesnek minősí­tett. fegyverkezési verseny megszüntetése érde­kében, s megmarad az általánosságok felszínén, amikor hangoztatja, hogy ..folytatni kell a fára­dozásokat a feszültség csökkentésére”, nemzet­közi egyezmények útján. Ezzel a közhellyé csé­pelt szólammal éles kontrasztban áll viszont a közleménynek az a része, amely a német kér­déssel és a nyugat-berlini problémával kapcso­latban a már ismert hidegháborús jelszavakat eleveníti fel. Az amerikai elnök sajtóértekezle­tén is több fontos kérdésre kitérően válaszolt, viszont a több oldalú atomerő terve, amelyet igyekezett elfogadtatni vendéglátóival, ugyan­csak összeegyeztethetetlen a június 10-i beszédé­ben hangoztatott enyhülés stratégiájával. A nyugati sajtó egy része Is, amikor szembe állítja Kennedy nyugat-berlini beszédét a két hét előtti washingtoni kijelentéseivel, rámutat, hogy az amerikai elnök csalódást okozott azok­nak, akik a békés egymás mellett élésről han­goztatott szavaiban a Kelet és Nyugat közötti közeledés jelét látták. Az Humanité megjegyzé­se pedig telitalálat Volt, amikor megállapította, hogy „Kennedy túl akart tenni de Gaullen és rikai elnök látogatása, kezdik a világ központ­jának képzelni magukat. A lap fokozott óvatos­ságra int a német militarizmussal szemben. A NYUGATI SAJTÓBAN sok szó esett a hét folyamán Kennedy nyugat-németországi tanács' kozásainak arról a céljáról, mely az Egyesül Államok vezető szerepe ellen irányuló degauf leista külpolitika semlegesítésére irányult. Pá­rizsban nem tévesztette el ez a lépés hatását Kormánykörökben nyílt támadásnak minősítet­ték Kennedy frankfurti beszédét de Gaulle el­len, s határozottan aláhúzták, hogy a két állam: főnek gyökeresen ellentétes elképzelései vannal Európa védelméről. Ezek a körök de Gaullí „Európa-terveinek” alapját, a francia—nyugat­német szerződést féltik, amelynek gyakorlati ér­téke lényegében attól függ, hogy a bonni veze­tők Párizsban vagy Washingtonban látják-e ér­dekeik hatásosabb támogatóját. Az angol közvélemény pedig, amely rosszalás­­sál és aggodalommal szemlélte a Kennedy nyu­gat-berlini látogatása által előidézett fékteler militarista kitöréseket, önkénytelenül elgondol­koztatott, vajon szerencsés előjáték-e ez a moszk­vai megbeszélésekhez. A Lordok Házában Lore Kenneth így tette fel a kérdést: — De Gaulle Németországba utazik, hogy Bonr kegyeit hajhássza. Lényegében ugyanezt tettf Kennedy. Nemsokára követi az angol királyne is, ugyanebből a célból. Németországot tesszül sorsunk döntőbírójává, holott a legnagyobb mér­tékben megbízhatatlan. Ebben a légkörben az angol nép, enyhén szól­va, vegyes érzelmekkel fogadta Kennedy tárgya­lásait Macmillannel. A BÉKÉT Áhítozó EMBEREK, a nemzet­közi helyzet enyhülését váró világ figyelme most Hruscsov berlini látogatása felé fordul. A Szov­jetunió miniszterelnöke egész tevékenységével a nemzetközi helyzet enyhítését, a német problé­ma, a nyugat-berlini kérdés békés megoldását segíti elő. A világ minden részén feszült érdek­lődés és bizalommal teljes várakozás kíséri Iá­fr»crn+ácáf arr TMnV.lann A pipás ember A városháza előtti bjren tíz* meg tízezer berlini gy'/.t össze, hogy köszöntse N. Sz. Hruscso­­vot. Az itt tartott rövid gyűlé­sen Friedrich Ebert, Nagyberlin polgármestere üdvözölte a Szov­jetunió miniszterelnökét. Hang­súlyozta, hogy a világtörténe­lem első német békeállamának polgárai régen szívükbe zárták a világ legerősebb békeállamá­nak vezetőjét. N. Sz. Hruscsov válaszbeszé­dében a jelenlevők derültsége közepette azzal kezdte beszé­dét, hogy a legutóbbi időben külföldiek gyakori vendégek Berlinben, egyesek Nyugat-Ber­­lint, mások pedig a város ke­leti részét keresik fel. Az a kér­dés, mit hoztak poggyászukban azok a vendégek, akik Nyugat- Berlinbe mentek, az ő látoga­tásuk nem szolgálta a helyzet normalizálását. Hruscsov ezután hangsúlyozta, ő azért jött Ber­linbe, hogy megszorítsa Walter Ulbricht kezét, annak 70. szü­letésnapja alkalmából és új si­kereket kívánjon az NDK né­pének a szocializmus építésére és a béke megerősítésére kifej­tett erőfeszítéséhez. A Szovjetunió polgárai nevé­ben meleg szeretettel üdvözölte az NDK fővárosának lakosságát és a békeszerető Német Demok­ratikus Köztársaság valamennyi DOlgárát. Köszöntötte Marx és Engels hazáját, ahol megvaló­sulnak a marxizmus—leniniz­­mus forradalmi eszméi. Egyben köszönetét fejezte ki minden jelenlevő berlininek, aki őt és feleségét oly nagy szerettei üd­vözölte. Hruscsov ezután arról beszé't, hogy a szocialista tábor egysé­gét és határozottságát erősíteni szent, internácionalista köteles­ség. Éltette a Német Demokra­tikus Köztársaságot, mint a szocialista tábor rendíthetetlen nyugati előőrsét, a Német Szo­cialista Egységpárt Walter Ulb­richt vezette Központi Bizott­ságát, a Szovjetunió és az NDK népéinél? megdönthetetlen ba­rátságát, a diadalmas marxiz­mus—leninizmust és a világ­békét. A sok tízezernyi tömeg meleg ünneplésben részesítette Hrus­­csovot. A nagygyűlés az Inter­­nacionálé eléneklésével ért vé­get. Ezután Hruscsov ismét kocsi­ba szállt és pankowi szállá­sára hajtatott. revanspolitikusok szemmel lát­hatóan nincsenek tisztában a vi­lágon kialakult reális erőviszo­nyokkal, márpedig a jelen­legi helyzet megköveteli, hogy Németországban is vessenek vé­get az eddigi áldatlan állapot­nak, számolják fel a második világháború maradványait. Nyu­­gat-Németországnak is előbb­­utóbb el kell ismernie a Né­met Demokratikus Köztársasá­got és annak határait, norma­­lizálnia kell kapcsolatait az NDK-val és más szocialista or­szágokkal. Kennedy európai látogatásá­ra rátérve Ulbricht kifejtette azt a véleményét, hogy Ken­nedy Nyugat-Berlinben a front­városi politikusok szellemében beszélt. A szónok végül éltette a Szovjetunió és az NDK népei­nek barátságát. Hruscsov válaszbeszédében köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért és a meleg üd­vözlő szavakért. Hangoztatta, hogy Kennedy európai látoga­tásának értékelését illetően tel­jesen egyetért Ulbricht vélemé­nyével. Hruscsov a továbbiak­ban elmondotta, rendkívül örül annak, hogy lehetőség nyílt új­ból ellátogatni Berlinbe, s hogy itt üdvözölheti barátját, Wal­ter Ul'orichtot 70. születésnapja alkalmából. „Jól ismerjük Wal­ter Ulbrichtot mint a nemzet­közi munkásmozgalom kiváló veteránját, a marxizmus—leni­­nizmus fáradhatatlan harcosát” — jelentette ki Hruscsov. A Szovjetunió miniszterelnö­ke végül boldog jövőt kívánt a német népnek és szeretettel kö­szöntötte régi barátait, az NDK demokratikus pártjainak és nemzeti frontjának vezetőit. A beszédek elhangzása után a két államférfi fogadta a díszszázad tisztelgését, majd autóba szállt. Mintegy 30 kilométeres útvo­nal mentén a tömeg mindenütt lelkesen köszöntötte a főváros kedves vendégét. A Német Demokratikus Köz­társaság televízió 8 helyen több mint 30 kamerával adott köz­vetítést Hruscsov berlini diadal­menetéről. A szovjet miniszter­­elnök látogatásáról több száz kapitalista rádióállomás, tele­víziós társaság és újság saját kiküldött munkatársa útján tu­dósít. Többek között nyugatné­met újságírók is érkeztek az NDK-ba, hogy beszámoljanak a nagy eseményről. Nemsokára el­megy a kilenc utá­ni lakiteleki vonat és elcsendesedik a kecskeméti állomás. A restiben ugyan elég nagy a nyüzs­gés a nyomasztó meleg miatt, de ott is záróra lesz las­sacskán. — Egy-két vendég a nyitott ablak mellett piheg, és bánatosan mered az ablakpárkányra tett sörös pohárra: még egy húzás, ás kiürül. Az állomás étterem felőli részel már az éjszakai álom homályában alszanak. Mintha ide ille­nék, úgy roskadt fel szunyókálni a bejá­­"at melletti zászló­rúd tövébe az öreg­­-mher. Az „1. sz. hordár”, az állo­más évtizedek óta ;smert alakja. Egé­szen belapul a vas­körbefutó padkára. Alig mozdul az öreg — legalábbis távo­labbról úgy látszik —, csak lelógó lába moccan időnként. Alszik? Nézzünk közelébb. Á, dehogy alszik. Ügy látszik, elfe­lejtette szívni a pi­pát, mert bizonyta­lan kézzel a skatu­lya oldalát készül eltalálni egy gyufa­szállal. Az eltörik, majd a második, harmadik is. — A negyediknek sikerül lángra lobbanni. — Tartia a pipa öblé­re, de biz, a tűz ép­­pencsak egy milli­­méternyi dohány­véget kap el. Az is ellohad. A hordár döcögősen, de ki­művelten káromko­dik egy sort. Má­sik gyufapróba — ismét elmegy vagy, kos árboc és a fal közé, szinte össze­olvad a sötétséggel. Csak piros csákója és annak elején az aranyfényű jelvény figyelmeztet: Áll­junk meg egy szó­ra! Nem amolyan közönséges éjima­dár ül itt! Kicsi feje, szépen ápolt bajusza, régi öreguras „pakom­­bartja” van az ősz hordárnak. Már ez is olyan külső, hogy Bihari Sándor fest­ményének alakjait juttatja eszünkbe. No, meg a piros csákó, de legfőkép­pen a pipa miatt. Mert az egy költe­mény. Vajsárga taj­tékpipa, amely egy­szeriben olyan te­kintélyt, „patinát” biztosít a gazdájá­nak. mintha egy ré­gi-régi falusi jegyző telepedett volna a

Next

/
Oldalképek
Tartalom