Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-28 / 149. szám

A közlekedési balesetek fö oka: a fegyelmezetlenség Közúti ellenőrzésen a városban ló a ha'ászlé, kicsi a hely — a tassi halászcsárdában Ezen a forró nyári délutánon a rendőrségi Moszkvics motor­jának egyhangú zúgása álmosí­tóan duruzsolt. Az a mondat zsongott bennem, amit a közle­kedésrendészeti őrs parancsno­ka mondott elindulás előtt: „A közlekedési balesetek fő oka a fegyelmezetlenség.” Igen, ezért járják az utakat a rendőrök, itt a Moszkvicsban ülő társaim, hogy ezeket a fegyelmezetlen járművezetőket előbb szóban, súlyosabb vétségért pedig hat­­’ hatósabb rendszabályokkal fi­gyelmeztessék a KRESZ-előírá­­saira. Eddig jutottam, gondo­lataimban, amikor a Moszkvics csikorgó fékje máris jelezte: megleltük az első szabálytalan­kodót. Jogosítvány nélkül A kecskeméti Mária körúton egy Zetort előzött meg Szőke László az EL 90—31 forgalmi rendszámú motorkerékpárján, de, „elfelejtette” jelezni az irányváltoztatást... Egy másik motoros is közeledik, láthatóan mindent megtesz, hogy szabá­lyosnak lássák a rendőrök. Iga­zoltatás. A forgalmi engedély még csak előkerül valahogy, de mint kiderül, a KH 99—41 for­galmi rendszámú motorkerék­párt Bóna Tibor hetényegyházi lakos igazolvány nélkül vezette. Nem sokat kellett faggatni, míg kiderült, nincs is jogosítványa. Moszkvicsunk a 40-es számú úton szalad. Eltűnt a pillanat­nyi álmosságom is, hiszen a se­bességmérő óra a 70-es számnál rezeg. Egy bukósisak nélküli motorkerékpárost követünk. — Néhány kilométer után meg­előzzük az EL 70—74 forgalmi rendszámú motorkerékpárt. Kal­ló Ferenc, lakiteleki fiatalem­ber szabadkozik. Későn! Három, talán egyszerűnek tű­nő eset, mégis mennyi veszélyt rejt magában. Szabályta'anság, szabályta'anság Kecskemét belterületén já­runk. A rendőrök fáradhatatla­nok, bár kínzó a meleg. Előt­tünk egy motorkerékpáros, las­san követjük, szerencséjére. Az egyik éles, be nem látható út­­kanyarban az EJ 46—40 forgal­mi rendszámú motorkerékpár „áthúzott” a bal oldalra. Idejé­Huszonöt év után Félve bújik meg a szerény, gondozott tanyaház a szőlő­sorok között. Idillikus környezet, fák tövén kapargáló tyú­kokkal, a táj végtelen csendjével. Az időtlenség zsongító, egyszersmind nyugtalanító hangulatát érezni itt, Ágasegy­háza határéiban, a műúttól csaknem tiz kilométerre. Fekete Gézának hívják a házigazdát. Csupán legnagyobb leánya, Teréz van idehaza, ö látja el a ház körüli tennivaló­kat. Szemében enyhe riadalom van, mint azokéban, akik kevés alkalommal találkoznak idegennel. Láthatóan restelli, amiért mezítláb van. Szülei — javakorabeli emberek — alig egy kilométerre dolgoznak innét. A fák között jól odalátni, egészen apró embereket lebegtet a délibáb, a zöld fényességben tipegő „játéklónak” mintha a tükörképe is látszana. Megyünk feléjük. Hirtelen elmaradnak a szölősparcel­­lák, kitárulkozik a szántóföld, nagy perspektívát kap a táj. Széles kukoricatáblára hull az özönfény. Épp a tábla végére érnek Feketéék. Mert Géza bácsinak a felesége is itt van, ö vezeti a lovat, férje pedig az eke­­kapát fogja. A tábla túlsó végén féltucatnyian ltapálnak, kivehetően asszonyok és fiatalok. — Az ott a brigád — mutatja Géza bácsi. — Mert ez itt a közös kukorica, és ezt már közösen is munkáljuk. Igen, itt, a Mathiász Tszcs területén, bár még kisüzemi módszerekkel megy a munka, ám lassacskán a közös is gyarapodik, ősszel lesz szőlőtelepítés is. Nem sok, körül­belül tizenegy hold. De egy táblában, amit a csoport gazdái közösen gondoznak. Erről beszélgetünk. S a szó mintha a távoli tanyák fa­lairól visszahangzana. Fekete Géza 25 éve lakik itt, ezen az „isten háta mögötti” helyen. Annak idején, az évszázad első éveiben, még az ő édesapja parcellázta ki ezt a területet, az orgoványi határ mentén. Jól látta hát, hogy az itt élő gazdák milyen szorgalmas munkával próbáltak gyökeret verni, s ez sikerült is nekik, a szőlőtelepítéssel. Most ez az igyekezet kap új lendületet, immár nagyüzemi szinten. — Huszonöt év... — emlékezik Géea bácsi, s gondolatai­nak képernyőjén megjelenik a falu központjában, a tanács­háza közelében épülő új ház. Kétszobás, városias elrende­zésű összkomforttal. — Az ősszel beköltözünk — mondja látható örömmel. — Még kell a berendezéshez húszezer forint. De hát, láthat­ták az elvtársak is, nagyon szép a szőlő. Igen sokat jelent a Fekete családnak a faluba történő beköltözés. Géza bácsi a községi tanács végrehajtó bizott­ságának a tagja is, s az ülésekre, megbeszélésekre való gyakori bejárkálás eddig bizony nem volt könnyű. (Ettől függetlenül a környékben lakók kérelmét, panaszait mindig pontosan, szorgalmasan továbbította a tanács vezetőihez.) Még többet könnyít a beköltözés a gyerekek helyzetén. A fiatalabb lány az Izsáki Földművesszövetkezethez könnyű­szerrel bejárhat naponta, s a Géza fiú taníttatása is jobban megoldható. Amott a tanyaház a nyári fényességben fürdik. Utolsó nyarának sugaraiban. Hatvani Dániel ben érkezünk. A szembejön' gépkocsi fékezett, s csak hajszá­lon múlott, hogy Lovász László nem lett saját bravúrjának ál­dozata ... Néhány perc pihenőt engedélyezünk magunknak, jól­esik a cigaretta. S lám ezt sem sikerül végigszívni. A KN 03— 58 forgalmi rendszámú motor vezetője szabálytalanul előzött, s a szembejövő tehergépkocsi jó fékjének volt köszönhető a baleset megelőzése ... Néhány perc múlva egy rendszám nél­küli motorkerékpár tulajdono­sát igazoltatjuk. Schebeszta Jó­zsef „csak próbálta” a motor­­kerékpárt. Igen, tudta, hogy szabálytalan, de úgy gondolta... Motor a kocsma e őtt A homokbányái autóbusz-vég­állomással szemben a kocsma előtt kerékpárok, s egy motor­­kerékpár áll. Tulajdonosaik? Néhány pillanat múlva egy ser­dülőkorú fiú, Laczkó Mihály kerül elő. Az övé az EK 62—23 forgalmi rendszámú motorke­rékpár. Leheletpróba! S nem is tagad. Két pohár sört ivott meg rekszezés közben. Kemény, kiok­tató szavak hangzanak el, s a fiú fogadkozik: „Inkább eltolom a motort, csak ne vegyék el a jogosítványom.” Indulnánk vissza az őrsre, amikor egy motorosjárőr hozza a hírt, súlyos baleset Kiskun­félegyháza határában a külső­­«■''ambosi földúton. E'etveszélyes állapotban Farkas László, aki nemrég vásárolta meg az EJ 81—17 for­galmi rendszámú motorkerék­párt, ki akarta próbálni. Gya­korlatlansága — hiszen még jo­gosítványa sem volt — s a gyorshajtás következtében egy vastag fának ütközött. Amikor a helyszínre érünk, már csak a véres, összetört motorkerék­párt láttuk. Farkas Lászlót élet­­vszélyes állapotban vitte a men­tő a félegyházi kórházba. Fáradtan érkezünk vissza az őrsre. Az ellenőrzésen szerzett tapasztalatok egyáltalán nem biztatóak. Nagyon sok a sza­bálytalanság. a hősködés. S ezek emberéletet és még több munkanap kiesést, fájdalmat, pénzáldozatot követelnek. Ami­kor elhagyom az őrs épületét, egy oldalkocsis motorkerékpár kerül el. Integetek. Egy másik járőr indul vigyázni az ország­utakat, ügyelni a rendre, a sza­bályok betartására, valameny­­nyiünk életére. GÉMES GABOR ROMANTIKUS környezetben rejtőzik a Duna mentén a tassi halászcsárda. Kedvenc szó­rakozóhelye a környékbeliek­nek, hírét azonban messze földön ismerik. Vasárnaponként 400—500-an is felkeresik, s for­galma eléri a 15—16 ezer forin­múlott, hogy a vételből nem lett semmi. Márpedig nem kétséges, hogy a kis szálló mindig tele lenne vendéggel. CSUPÁN egy kis üzleti érzék kellene hozzá, s fel lehetne len­díteni az amúgy is forgalmas — de szűkre szabott — szórakozó-Képünkön: Szigeti Bálintné szakácsnő és férje, az üzletvezető kezdi a finom halászlé tálalását. tot. Budapestről gépkocsival, motorcsónakkal jönnek ide jó halászlére, rántott halra, túrós csuszára. MINDEMELLETT ez a kere­sett hely el van hanyagolva. A kellemes környezetben levő kerthelyiség — a belső helyiség kicsi a vendégek fogadására — nem nyújt védelmet — az itt sűrűn előforduló — futózápo­rok éllen. Márpedig nem sokba kerülne hullámlemezből vagy ponyvából tetőt húzni föléje. (A kerti ernyők beállítása, amit terveznek, nem kielégítő megol­dás.) Volt szó arról, hogy egy közeli épületet megvesznek, né­hány szobás szálloda céljára. Mindössze pár ezer ■ forinton Nyár a lajosnnsei művelődési oltana A l§josmizsei Odry Árpád Művelődési Otthon a nyár fo­lyamán is számtalan lehetősé­get nyújt a falu fiatal és felnőtt lakossága számára a hasznos, kulturált szórakozásra. A nyári idényben az ország nevezetes szép tájaira több kirándulást is szerveztek, melynek keretében nemrégiben Pécsre látogattak, a közeljövőben pedig Székesfe­hérvárt tekintik meg. Nagy ér­deklődés előzte meg az idén elő­ször megszervezett gyermekfog­lalkoztatásokat is, melyeken diafilmvetítés, bábjátékok, és mesemondó szórakoztatja a ki­csinyeket. — A felnőttek gya­kori klubfoglalkozáson vehetnek részt, melynek programja: sak­kozás, tánc, s a népszerű „Dup­la, vagy semmi” játék. S bár. a nyár folyamán több szakkör szünetet tart, a kultúrház prog­ramja azért nem szűkölködik ismeretterjesztő előadásokban. Ezenkívül előkészítő előadáso­kat tartanak a levelező és esti iskolákra beiratkozott felnőttek­nek. A színjátszók, az irodalmi színpad, valamint a kamarakó­rus tagjai a nyári hónapokban többször kilátogatnak a terme­lőszövetkezetekbe, hogy a ne­héz munka után egy-egy estére kellemes és könnyen elérhető szórakozást biztosítsanak a ter­melőszövetkezeti tagok számára is. Ily módon reméljük, hogy a kultúrotthon vezetőségének és aktivistáinak igyekezete a nyár folyamán is haszonnal szolgálja a község lakóinak szórakozta­tását, kulturálódását. B. M. helyet. Amint a halászcsárda vezetőjétől hallottuk, az IBUSZ is jelezte már. hogy szerződést kötne velük, s bekapcsolná az idegenforgalomba a tassi ha­lászcsárdát. Reméljük, a Kun­­szentmiklósi Földművesszövet­kezet — amely nemrég egyesült a Tassi Fmsz-szel, s átvette a halászcsárda ügyeinek intézését is — él ezekkel a lehetősé­gekkel. yó — PETŐFI NEPE A Maeyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megvel Bizottsága és a megyei tanács la pia. Főszerkesztő- Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadő Vállalat. Felelős kiadó- Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Teleim. 17-09. TerjeszH a Magvar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díi ! hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: iS 065. OÁZIS Víztelen városunk oázisaként ülik kö­rül esténként a kecskémének az Aranyhomok, szt'ic­­da előtti szökőkú­­tat. A permetező vízsugár ki tudja milyen képeket éb­reszt. öreg bácsi­­kák, nénikék íalan valami kiadós eső hangját vélik felfe­dezni benne, s szin­te látják a szárba szökkenő kukoricát: ifjú emberkék a színek pompájában gyönyörködnek, s ábrákat, figurákat lelnek a viliódzó, sziporkázó, szerte­hulló cseppecskék­ben. Magányos fér­fiak olvasgatnak a lámpafénynél, s kis­mamák gyermekko­csit ringatnak gyen­géden. Idilli, békés, családias a hangu­lat. Impozáns és nyugtató egyben. Színfolt, amely hoz­zátartozik most már a városképhez és hiányozna, ha nem volna. Nem va­gyunk gazdagok látnivalóban, néhol sivárak a parkok, játszóterek, új la­kónegyedeink kör­nyéke sem vonzó ma még, s elkelne ebből az oázisból — szerényebb kivi­telben is beérnénk vele — jó nehány a külsőbb kerületek­ben. Hisz mindenki nem ülhet a város főterére, annak már­is kevésnek bizo­nyult kőpadjaira... Van tehát bőven tennivaló, s bízunk benne, hogy me­gyeszékhelyünk gyors iramú fejlődé­sében — a nagyvo­nalú és méltó kül­sejű városközpont megalkotása után — erre is fokozato­san és mielőbb sor kerül, (T-l.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom