Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-27 / 148. szám
1963. június 27, csütörtök S. oldal Mivel tölti szabad idejét? ROMANTIKA ÉS VALÓSÁG Kiegészítés egy tv-riporthoz M eve: Csató József, a Bács** Kiskun megyei Építő és Szerelőipari Vállalat technikusa. Kora: 22 év. Szerény és kiegyensúlyozott, de talán a kelleténél kicsit zárkózottabb fiatalember. Nehezen enged fel egészen addig, míg munkájára nem terelődik a beszélgetés. Lassan átforrósodik az arca, felszabadultan utat törnek legbelsőbb érzései, mint a víz, amikor zuhogva áthömpölyög a sodrását visszafogó zsilipeken... — Egy békés megyei községből, Füzesgyarmatról kerültem Kecskemétre, az építőipari szakmába. Eleinte bizony nagyon hiányzott a család, barátaim, a megszokott otthoni környezet. De a munka, az építkezések semmivel nem hasonlítható gyönyörűsége megfogott. Ezt a munkát nem elég szeretni, érteni is kell hozzá. Ezért iratkoztam be az építőipari technikumba és az idén végeztem el a III. osztályt. Egyetem? Igen, arra is gondoltam már... Csató József szabad ideje és — a napi tevékenységet kiegészítő „szakmai álmodozás”. Ilyenkor terít papírt maga elé a munkásszálláson és rajzol, a jövőben gondolkodik. Korszerű lakóházakat tervez és — egyelőre csak saját gyönyörűségére — a következő évtizedek enteriőrjét próbálja rajzaiban vázolni, kialakítani. A jövő útja — magyaráz lelkesen — o beépített bútoroké, az ízléses, levegős lakásoké, ahol mosható a fal, a légfűtés kiszorítja a kényelmetlen kályhákat, és a tökéletes gépesítés lehetővé teszi, hogy a háziasszony ne rabja, hanem élvezője legyen otthonának. A célszerűtlen, merev és nehézkes garnitúrákat kiszorítják a könynyen mozgatható, úgynevezett „variábilis” bútorok, szép és kényelmes környezetben fognak C*. Horváth Tibor — Záród Ernőt A CAPUAI FENEVAD 8. Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, egy éjszaka nagy verekedés támad a capuai gladiátor-laktanyában. Az őrség beavatkozik, mire a verekedők dühe a katonák ellen fordul. Spartacus, a gladiátorok egyike elhatározza, hogy értelmet ad az oktalan öldöklésnek. élni az emberek. Üvegfalai lesznek a gyáraknak, a lakóházaknak, melyek korlátlanul átengedik a fényt és összehangolódnak a külső természettel... 1/ icsit szomorúan közli, ** hogy kevés építőipari dolgozót hat át munkájának felelőssége és szépsége. Ebben a szakmában talán a legnagyobb a munkaerő-vándorlás. Még mindig elég sok a szakképzetlen dolgozó, akik nem is igyekeznek a munkakörükhöz szükséges tudást elsajátítani. Tudja, amit a jövőről elképzelt és szabad óráiban papírra álmodott — megvalósul egyszer. Ezért is dolgozik, tanul szorgalmasan. És milyen különös öröm számára ez a jövővel való izgalmas játék, melyet az állandóan fejlődő élet majd valósággá teljesít. Sokat beszélgetnek erről maguk között a munkásszálláson. Olyan üdítőek ezek a viták ott, távol az otthontól, gyerekkori pajtásoktól. Ha pedig nincs éppen partner a közelben, vagy elfárad a rajzoló kéz, akkor ott vannak a könyvek... — Elsősorban szakkönyvek, aztán a verskötetek. Ady és a mai fiatal írók versei... Szépen keresek, havi 1800 forintot és tervbe vettem egy olaszországi utazást. Roppantul érdekelnek a régi olasz építészeti stílusok. Üjat, korszerűt alkotni csak annak lehet, aki a régit is alaposan ismeri. T ánc? Szórakozás? A kér■ désre jólesően elmosolyodik. — Eljárok néha természetesen táncolni is. Jó az a kis mozgás, meg hát a lányok... Szeretnék egy igazi, szép otthont. Meg is rajzoltam már a tervét. Csak sikerüljön hozzá megtalálnom az „igazit" is.... V. Zs. Áthúzták a Duna felett az Erzsébet-híd első tartókábelét Fontos állomásához érkezett a budapesti Erzsébet-híd szerelése: a két part között a Duna felett lebeg az első, 458 méter hosszú, 55 milliméter átmérőjű kábel. A tartókábelt szerdán áthúzták a déli szerelőszőnyegen, a budai partról a pesti oldalra. Az északi szőnyegen az iránykábel áthúzására a közeljövőben kerül sor. Két hete riportot láttunk a képernyőn Bugáéról. Nagy várakozással ültünk a készülék elé, nemcsak azért, mert megyénkről minden híradást, beszámolót szívesen fogadunk, hanem azért is, mert Bugac, az egykori sivár pusztából szemünk láttára kincset termő földdé alakuló táj új meglepetésekkel, új csodákkal szolgál minduntalan hekünk is, akik ismerjük, s figyelemmel kísérjük fejlődését. A Romantika és valóság című tv-riport eredetileg nem átfogó igénnyel készült. Illés Sándornak, a forgatókönyv írójának szándéka szerint meg kellett volna mutatnia, hogy a környező tanyavilág gyermekei milyen mostoha körülmények között tanulnak, milyen nagy áldozatokat hoznak a tudásért, s ez a nagy, megható buzgalom mennyire megérdemli, hogy a társadalom is áldozatot hozzon értük. Érv akart lenni ez a film a körzetesítés mellett. S(t inog, azonban készítői a forgatókönyvíró szándékát nem tudták beváltani. Mit is láthattunk ebben a 25 perces riportban? Lázár Sándor, a Bugaci Községi Tanács V. B. elnöke egy percet kapott, hogy összefoglalja a község múltját, jelenét, jövőjét, majd beszélgetés következett három öreggel, egy kislánnyal, aki a csibekeltetőben dolgozik és Gucsi Istvánnal, a Béke Tsz elnökével. Láttunk néhány képet a tsz életéből, s az iskolából, ahol Sinkó Sándor igazgatóhelyettes számolt be Bugac kulturális fejlődéséről. Szép, de szokványos felvételek következtek ezután az erdészet dolgozóinak életéből és befejezésül a Béke földjeiről egy biztatónak szánt kép, amint a kamera a csupasz homokról a fiatal telepítésekre, értsd: a mából a jövőbe fordul. Bugac valóban az elmaradottság jelképe volt valamikor, nem is olyan régen. Ha azonban valahol be lehet mutatni, hogy milyen nagyot és milyen gyorsan fordul manapság a világ, Bugáénál jobb példa aligha akad erre. Veoryük talán előbb a kulturális változásokat, hiszen a film ezt igyekezett eredetileg felmérni. Ismeretterjesztő előadást anynyit tartanak ebben a faluban, hogy a TIT-ben már-már sokallják. Az elsők között voltak a bugaciak a megyében, akik az ismeretterjesztő előadásokat felhasználták a termelési feladatok támogatására, a lakosság szakképzésére. Emellett sikerrel tartották meg a tsz-akadémia előadássorozatát, míg bizony másutt nem egy helyen elakadt. Éveken át nagy érdeklődés mellett folyt a tanítás a dolgozók á1 talános iskolájában, s ma már ott tartunk, hogy akiben cseppnyi hajlandóság ■'’olt, az elvégezte a nyolc osztályt. Jó néhányán járnak be Kecskemétre a mezőgazdasági technikum levelező tagozatára. A tanács nyolc falubeli gyereknek, a termelőszövetkezetek — és még a termelőszövetkezeti csoportok is (!) — szintén nyolc tanulónak fizetnek ösztöndíjat. Igen érdekesek a színház bugaci szerepléseinek adatsi. A Kecskeméti Katona József Színház hét darabot mutatott be Bugacon az idén. Az ember tragédiáját 350-en nézték meg, egy francia vígjátékot, az A féleszű lányt 400-an, az Ármány és szerelem 250 nézőt vonzott. Ennyien tekintették meg 10- -16 forintos helyárakkal a prózai darabokat. Nagy része van a változásokban a bugaci új művelődési háznak, ezenkívül orvoslakásokat, törpevízművet, tanyaközpontot építettek. Száz főt számláló pártklubjuk van, s állami támogatás nélkül több mint egymillió forintot áldoznak arra, hogy hamarosan megépüljön az új, korszerű, napközi otthonos óvoda. Méz beszédesebbek a gazdasági és társadalmi változások adatai. Bugac lakói ma már a közös gazdálkodás útján járnak, a telepítési terv teljesítésében az elsők között vannak a megyében. A Béke Termelőszövetkezet 290 hold szőlőt telepített eddig, az állami gazdaság 750 hold gyümölcsöst, s telepítenek még a szövetkezetek is. Hogy ezek a számok nem nagyobbak, aligha az ő hibájuk. Az ötéves terv végére összesen 1730 hold szőlőt és gyümölcsöst telepítenek Bugacon. Kert lesz, valóságos Kánaán a puszták népe szívós munkájának jóvoltából hamarosan itt, ahol fél emberöltővel ezelőtt ördögszekeret kergetett a szél a szikkel szabdalt homokon. Nem hősi tett ez, nem romantika, ami csak lelkesíthet minden alkotót? Nem azért mondtuk el mindezt, mert azt szerettük volna, ha mindez benne is van a 25 perces filmben Egy ilyen rövid riport — jól tudjuk — nem léphet fel a teljesség igényével. De a valóságot kell tükröznie, máskülönben nem igaz. Álobjektivitás kiragadni az igazság elemeit és vagy ezt, vagy azt, vagy a jót, vagy a nem tetszőt kihagyni. Csak igazságdarabokat kapunk akkor, amelyek külön-külön valóságosak, • de egészében véve, összegezve hamisak. Befer esésül szólnunk kell az előbbiek kapcsán a film művészi hibáiról. Mert egyéb „elidegenítő” elemekkel is hamisan hangolta a nézőket. Mikor Sinkó Sándor elmondhatta: Már nincs analfabéta a fiatalok között, a következő jelenetben pedig keresztet tesz egy legényke a neve helyére, s ráadásul a bemondó meg is jegyzi, hogy: „Bizony, azért van még.” — ez bizony niigyon is rosszízű hangulatkeltés. A megszólaltatott vezetőkhöz is igencsak kegyetlen volt a kamera. Főképp Gucsi Istvánt, a Béke elnökét szegezték oda hosszan a helyére, s beszél tették-beszél tették oly mereven, hogy a nézőnek megintcsak csóválnia kellett a tejét. A vágó benthagyta a filmben „natúrban” a jeleneteket, a képek többsége ugrásra készen álló szereplőkkel indult, szinte érezni lehetett, most intettek nekik, kezdhetik. Az sem vált javára a filmnek, hogy bugaci csikósok helyett az archívumból előkeresett képeken hortobágyi csikósok vágtattak előttünk. Bájos. szinte költőien szép volt viszont a beszélgetés a két nyolcvanéves öregemberrel. Láthattuk: ez a múlt. Az ízes beszédű, iskolázottságukhoz, elrepült szegényes életükhöz képest csodálatosan friss szellemű öregek kimondatlanul is vádolták azt a világot, amelyben nem vihették többre. Az a szeretet, amivel szemmel láthatóan megörökítették őket a tv filmesei, hiányzott másutt, pedig javára vált volna az egész riportnak. MESTER LÁSZLÓ " Köveket , hajítjátok! A KÖVEK BAJtARSAINK! A SZÖKEVÉNYEKET PERCEK ALATT ELNYEL/ AZ ÉJSZAKA. Sajnálom. B AT!AT US, DE A VESZETT KUTYÁÉT. KI KELL IRTANI! AMINT A KEZEMBEN LESZNEK, . NYOMBAN A KERESZTRE ]£, TESZI VETEM AZ Ea£sz fef MOCSKOS. csűrhet! Jjf 7 Va&Y SZÁZ ÉRTÉ-y KÉS RABSZOLGÁMAT MÉSZÁROLTÁK LE A KA- 1 TONAID.CENTURIO. 1 LEGALÁBB AZOKAT ' 'KELLENE ÉLVE ELfORNl, AKIK KITÖRTEKKÜLÖNBEN TŐNKRE-Á l MENT EMBER iki» VAGYOK! A koza'por szinte a FÖLDBE SULYKOLJA A LÉGIONÁRIUSOKAT.
