Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-04 / 128. szám

1963. június 4, kedd S. oldal Vigyázzák a közösség mindennapi életét A városföldi Dózsa Termelő­szövetkezet két-három éve még a gyengén gazdálkodó szövetke­zetek közé tartozott. A vezetés ziláltságát bizonyítja például az, hogy működésének első évtize­dében 12 elnöke volt a tsz-nek. A három éve választott új vezetőség — élén Kürtösi Ká­roly elnök — irányításával a tsz példás mértékben megerő­södött. A vezetés és a szövet­kezet tagságának feladatai az idén megnövekedtek, tekintve, hogy az év elején a gyengén gazdálkodó hetényegyházi Mi­csurin Tsz-szel egyesült a közös gazdaság. Megszaporodott gondjaik meg­oldásában azonban jó segítséget nyújt a lelkes, öntudatos szö­vetkezeti gazdák mellet és azok mozgósításával a tsz 25 tagú pártszervezete. A pártszervezet terve Az alapszervezet titkára, Tö­rök Péter egy személyben a köz­ségi pártvezetőség titkára is. Jó egy éve vette át a Dózsa Tsz MSZMP alapszervezetének ve­zetését. A pártszervezet — hogy segít­sége ezzel is teljesebb legyen — idei munkatervét, igazodva a közös gazdaság éves termelési tervéhez, ugyancsak úgy készí­tette el, hogy az az egész gaz­dasági évet felöleli. Az alapszer­vezet időnként kikéri a brigád- és az üzemvezetők véleményét a tekintetben, hogy az egységük­ben dolgozó párttagok milyen mértékű segítséget nyújtottak a munkához, s meghallgatja őket afelől is, hogy az elkövetkezők­ben hogyan tudnák munkájukat még jobban hasznosítani. A közös gazdaságban — nem kis mértékben a jól szervező és irányító pártmunkának kö­szönhetően — igen élénk, len­dületes a versenymozgalom. A brigádban dolgozó kommu­nisták ösztönzésére a „Rákóczi” állattenyésztő brigád éves tervé­nek 3 százalékos túlteljesítését, a termelési költségnek pedig az 1 százalékkal való csökkentését vállalta. Emellett három nyug­díjas tsz-tagnak segítenek a háztáji munkák elvégzésében. A versenyszellem a különböző üzemágak dolgozóit arra ser­­kejiti, hogy a szocialista címért küzdő brigádokat alakítsanak. A tsz-vezetőség egyébként a cím elnyerése után a legjobb ered­ményt elérő brigád számára ezer forint összegű céljutalmat tűzött ki, s a brigádtagoknak is értékes személyi jutalmakat ad majd. Példamutató kommunisták Az alapszervezet taggyűlései­re meghívják a pártonkívüli ak­tivistákat is. Ez alkalmakkor is rendszeresen foglalkoznak az időszerű mezőgazdasági mun­kákkal, egyrészt az elvégzett munkákról való beszámolás, másrészt pedig a soron levő teendőkre való felkészülés, illet­ve a feladatok személyenkénti kitűzése formájában. A párttagok példát mutatnak a termelő munkában való helyt­állásra; s eredményeik munka­társaikra is ösztönzően hatnak. A kommunista Sipos István ser­tésgondozó például még beteg­ágyából is felkelt, hogy helyet­tesének útbaigazítást adjon az anyakocák kellő gondozását ille­tően., Az: agráregyetemet végzett és a tagjelöltek sorába felvett Fenyvesi Jenő, a 2-s számú üzemegység fiatal vezetője igen tevékenyen és eredményesen vett részt a tavalyi tervek telje­sítésében és a határidőre elvég­zett tavaszi munkák megszerve­zésében. Kürtösi János, a gép­javító műhely raktárosa, gondos an vámkezeléssel, s a gépjavítá­sok szorgalmazásával tűnik ki. A termelőszövetkezet könyve­lését három párttag végzi. A 3300 holdas gazdaság szerte­ágazó tevékenységének karto­nokon való feldolgozása, s e munkának naprakészen tartása nem kis feladat. Az ifjúság A pártszervezet támogatásá­nak köszönhető, hogy a tsz KISZ-szervezete jól irányítja a fiatalokat. A megszilárdulás óta már nyolc fiatal visszajött a tsz-be. A dolgozók iskoláján végzett tíz tsz-gazda között négy KISZ-tagot találunk. Kultúr­­csópörtot, motoros tanfolyamot is szerveztek az ifjak. A KISZ- szervezetben most huszonegyen vannak, de még az idén el akar­ják érni a harmincas létszámot. A pártszervezet munkája a városföldi Dózsa Tsz-ben elvá­laszthatatlan a termelő közös­ség egyéb munkáitól. Fogaske­rékként illeszkedik, idomul egy­máshoz a politikai és a gazda­sági tevékenység. A kommunis­ták a szövetkezet többi gazdá­jával minden feladatot, problé­mát megbeszélnek és minden­ről tájékoztatják őket. A ta­pasztaltabb testvér gondosságá­val, szeretetével irányítják, vi­gyázzák az egyre izmosodó, gya­rapodó közösség mindennapi életét. JÓBA TIBOR „A tudomány mindinkább termelőerővá válik” A Természettudományi Köz­löny tudományos ismeretterjesz­tő cikkek írására pályázatot hirdet a címben megadott té­makörből. A pályaművek kilenc­tíz normál gépelt oldal terjedel­műek lehetnek, négy-öt kéDpel illusztrálva. A pályázaton a Ter­mészettudományi Közlöny min­den olvasója részt vehet. Bekül­dési határidő: szeptember 30. A pályázat jeligés. A szerző nevét és címét tartalmazó, jel­igével ellátott, lezárt borítékkal együtt a műveket öt példány­ban kell beküldeni. A bíráló bizottság három da­rab 1000 forintos első díjat, há­rom 750 forintos második díjat és három 500 forintos harmadik díjat ad ki. Könyvvásár négyezer üzemben és vállalatnál Országszerte vasárnap fejező­dött be az idei ünnepi könyvhét. Bár a könyvforgalomról a tel­jes jelentések még nem állnak rendelkezésre, máris megálla­pítható, hogy — immár hagyo­mányosan — nagy sikerrel ren­dezték meg az idei könyvünne­pet is. Mint ismeretes, a könyvhéten 64 mű jelent meg, 750 ezer pél­dányban, s a választékot tovább bővítette mintegy 250 a közel­múltban megjelent jelentős mű, amelyekből több mint másfél­­millió példány állt rendelkezés­re. A 64 könyvheti könyvből 29 mai magyar szerző szépirodalmi alkotása volt, az élő magyar irodalom növekvő népszerűségét tükrözték a forgalmi adatok. Országosan mintegy négyezer üzemben, hivatalban és intéz­ményben rendeztek könyvvá­sárt. Kecskeméten és a megye üzemeiben egyébként öt nappal meghosszabbították a könyvheti árusítást. Tízezer magyar turista külföldön A SZOT az idén nyolc ország szakszervezeteivel kötött meg­állapodást szervezett dolgozók csereüdültetésére. A megegye­zés értelmében ebben az évben mintegy 10 ezer dolgozót lát vendégül a SZOT. A csereüdültetésben részt ve­vő magyar szervezett dolgozók — a külföldiekéhez hasonló lét­számban — nyolc országban tölthetik szabadságukat. Akik a hajóüdülést kívánják igénybe venni, Bratislavába látogathat­nak, illetve az Al-Dunán Orso­­váig utazhatnak. Az osztrák szakszervezeteknél vendégeske­dő magyar csoportok Bécset és más városokat keresnek fel. A szovjet szakszervezetek ezúttal is a Krim legszebb tájaira, to­vábbá a moszkvai, kijevi, le­­ningrádi üdülőtáborokba adnak beutalót a magyar csoportok­nak.' Az NDK-ba utazók a Szász-Svájcban, a thüringiai er­dők vidékén és a Keleti-tenger partján üdülnek. A Lengyelor­szágban nyaraló magyarok „ál­lomáshelye” Krakkó és a Len­­gyel-Tátra lesz. (MTI) Ki a felelős? Harrnc r csemegeszölő-iajta a törzstáblákon A nagyszabású szőlőtelepítési program keretében a tavasszal új, a fogyasztók előtt még is­meretlen csemegeszőlő-fajtákat ültettek el Kecskeméten, a Sző­lészeti Kutató Intézet kísérleti telepén. Ezzel befejeződött azok­nak a törzstábláknak a kiala­kítása, ahonnan elit-szaporító­anyaggal látják el az állami gazdaságokat és a termelőszövet­kezeteket. Harminc új fajtából a Szőlészeti Kutató Intézet az idén már 800 hold betelepíté­sére elegendő dugványt állít elő. (MTI) A Szakszervezetek Bács- Kiskun megyei Tanácsa mun­kavédelmi felügyelője irodá­jában vagyunk. Ekker Lajos elvtárs elmondja, hogy roham­léptekben iparosodik me­gyénk. Mind több az új mun­kások száma, akik üzemi kö­zösségben még nem dolgoztak. Szellemi és szakmai felké­szültségük hiányos, nem tud­ják felmérni a baleseti lehe­tőségeket, tehát példamutatás­sal, rendszeres oktatással kell nevelni őket. Ezért van nagy jelentősége a munkavédelem­nek. A balesetek megelőzése elsősorban az üzem gazdasági vezetőire tartozik, azonban nagy a feladatuk a szakszer­vezeti bizottságoknak is. Ha egy gyárban olyan lég­kör alakul ki, hogy a tárgyi előfeltételek — védőberende­zés, védőruha stb. — megléte mellett mindenkinek köteles­ségévé teszik az óvórendsza­bályok betartását, már eleve kevesebb a balesetek lehetősé­ge. Fontos a vezetők példa­­mutatása. Ha a „Dohányozni szigorúan tilos!” tábla mellett a művezető is cigarettára gyújt, ha a brigádvezető vé­dőfelszerelés nélkül mutatja be az új dolgozónak a mun­kát — mások sem tartják szükségesnek az elővigyázatot. Baleseti veszélyforrás lehet a dolgozók helytelen magatar­tása is. A fiatalok szeretnek játszani, heccelődni munka közben, aminek súlvos követ­kezményei lehetnek. A mun­kás figvelme a marógépen, ke­zét céltudatosan foglalkoztat­ja. Váratlanul a szemének re­pül egy ártatlan tréfából el­hajított papírgalacsin. Pilla­nat az egész, de egy meglepett kis mozdulat, s már véres a keze. Most vizsgált a felügye­lőség egy balesetet. A mun­kásnő gépét tisztította. Bri­gádvezetője meg akarta vic­celni. Bekapcsolta a hidrauli­kát. A munkásnő keze meg­csonkult. A komolytalan virtus sem vezet jóra. Ifjú erőbajnokok szokása az üllők emelgetése. Legutóbb súlyos nyílt lábtö­rés lett a következménye az egyik gyárban. Veszélyt rejt magában az „öregebb” munkások túlzott önbizalma, rutinja. Elég gya­korlottak ahhoz, hogy mellőz­zék a védőfelszerelést — vé­lik, s beosztottjaik ezt tanul­ják meg tőlük. Alig két hó­napja tárgyalta egvik helyi ipar; vasas üzem társadalmi bírósága annak a csoportveze­tőnek az ügyét, aki nem ok­tatta ki megfelelően fiatal munkatársát. így az nem hasz­nált védőszemüveget, s köszö­rülés közben egy becsapódott fémdarab félszeme világát ol­totta ki. A pontos mozgású gépek mellett éber fegyelemre van szükség. Aki italosán áll mel­léjük, maga hívja ki a ve­szélyt. Még a munka előtt megivott féldeci is befolyásol­ja a reflexeket, aki meg it­tas, elveszti „gátlásait”, s olyat tesz, amit józan állapot­ban elkerülne. Ha megtörtént a baleset, sajnos, a munkáson kívül családja sínyli a szo­morú következményeket. Csökkent éberséggel, fárad­tan kezdi napját a kétlaki munkás is, akit odahaza a földje szintén egész ember­ként vesz igénybe, de az is, akit a törvénytelen túlmunka fáraszt ki. Mint mondottuk, a baleset­­védelem elsősorban a vezetők felelősségtudatával kezdődik. De a munkások is — önma­guk, családjuk és szaktársaik iránti megbecsüléssel, köteles­ségérzettel kerüljenek mindem könnvelműsködést. Akkor nem kerül sor a kér­désfelvetésre: ki a felelős? «■— ih — n Nagyapó befejezte a mesét. Tréfásan ösz­­szébb hajtja a két tér­dén ülő két unoka fe­jét, így egyszerre szo­ríthatja őket piros ar­cához. — Most már enged­jetek, gézengúzok. — Mesélj még nagy­apa — hizeleg a két kislány és feljebb csimpaszkodik Józsi bácsi nyakán, ölelik, szorítják, hogy — biz’ úgysem engedik. — Nem úgy van az, csipetkék ... Akartok szép almát enni jövőre is? — Akarunk — sza­valják kórusban. — Akkor most iga­zán eresszétek el a nyakamat. Negyven fa vár a szőlőben. Ha nem viszem nekik a permetlevet, egy hó­nap múlva csak úgy sikítanak rajtuk a her­nyók. Megeszik a ti almátokat. így indul el Kovács József nyugalmazott tanácsi dolgozó a kecs-Nyughatatlan nyugdíjas keméti Kerekes utca végéből — ki a szőlő­be. A sarokról vissza­integet még a két ki­csinek, aztán nekivág az útnak. Sokáig nehéz szívvel rótta így napközben az ismert utcákat. Har­mincnyolc évet töltött a köz szolgálatában, s ily hosszú idő után nyugtalanság fogta el, hogy most már rásza­kadt ez a határtalan szabadság. Járta ő, négy évtized alatt sok­szor megjárta Kecske­mét minden belső és külső zugát, de vala­hogy más a verőfényes délelőtt, ha a köz „érde­kében” lehet róla be­szélgetni. Ügy, hogy eszébe juttatja a száz és száz ismerősnek: most ennek van itt az ideje, most amannak. Ügy érezte, egyedül maradt. Persze, ez in­kább abból fakadt, hogy hiányzott a 38 év alatt megszokott élet­ritmus, amely naponta a hivatallal kezdődött. Hiányzott a huszonegy közvetlen munkatárs, aki az „Ütravaló”-t, azt a rajzos, kedves levelet búcsúzáskor aláírta: „Józsi bácsi­nak szeretettel: mun­katársaid. Ballag már a vén diák.” Nem hívja már meg­beszélésre Mező elv­társ. A tanácselnök sem viszi neki a szé­ket, mikor bemegy hoz­zá: „Üljön le, Józsi bá­csi” ... Mert ez volt első, legnagyobb élmé­nye a felszabadulás után. Neki, a volt kéz­besítőnek, széket ad­tak. Abban a szobá­ban, ahol haptákolni és fejet hajtani lehe­tett azelőtt... Kint jár már a sző­lőben. Innen Is onnan is rákérdeznek. — A szomszédok mefi. A hasznos mérgek boltja nap fél óráig leltároztam a mé­regraktárban. Mikor végeztem, s be akarom zárni az ajtót, azt veszem észre, hogy a vadonatúj lakatkulcs merő rozsda lett a zsebemben. A BOLTOSTÖL, aki már 13 éve vezeti az üzletet, megtu­dom, hogy például a Wofatoxból mindössze 40 dekát kell felol­dani egy hektó vízben, s jóval hatásosabb a nikotinnál. A levél hátsó felén meghúzódó levéltet­­veket is elpusztítja, anélkül,­­hogy közvetlenül érintkezne ve­lük. Solts zentimrén nagy keletje van a növényvédő szereknek. A község határában 640 hold szőlő* s közöttük több mint ezer tér­­mőfaegység található. De a kör­­nyező községekből is bejárnak ide vásárolni. Jelenleg is csak­nem 30 féle szer van raktáron, összesen 75 mázsa súlyban. Végül megkérdem a boltostól: nem ártalmas-e egészségére a szerekkel való foglalkozás? — AZ LENNE, ha nem hasz­nálnék védőitalt —, s mosolyog­va mutat a sarokban levő alu­mínium kannára. — Tej van benne- Mindennap megiszom egy literrel. H. D. KÍVÜLRŐL szerény, semmi­vel nem hivalkodó épület a Soltszentimrei Földművesszövet­kezet vas- és edényboltja- Ami­ért mégis felkeresem, annak oka az, hogy az eladásra kerülő áruk közöt tekintélyes helyet foglalnak el a növényvédő sze­rek is. Ezeket azonban nem látni az üzlethelyiségben. Hogy miért, azt Tumbász Gyulától, a boltos­tól tudom meg: — A vegyszerek, különösen az erős hatású mérgek megtá­madják a fémeket. Valamelyik — Hallottuk, hogy a földművesszövetkezet permetezőbrigádot ala­kít. Hogyan megy az? Tudja már meg, Józsi bácsi. — Mikor beszél me­gint Kádár elvtárs? Maga járatos ember, biztos tudja — érdek­lődik kicsit odébb az a hetvenöt éves em­ber, aki azért vett rá­diót, hogy hallgathassa azokat a kormányfér­fiakat, akik a beadást eltörölték. S ő mindenütt elidő­zik, adja a szíves ta­nácsokat, ígéri, hogy utánanéz, amiben nem járatosak. Mikor hazafelé tart. eszébe sincs már, hogy nyugdíjas. Az ám, Nagy Jánosnéval, kör­zetének tanácstagjával meg kell beszélni, ho­gyan és hol lehet meg­gyorsítani a Kerekes utca kövezését. Azért, hogy nyugdí­jas Józsi bácsi, meg­maradt a köz embe­rének. TÓTH ISTVÁN Új sorozat a Tií-ben: Ooerett-album Június 8-án új sorozat indul a Magyar Televízióban Operett­album címmel. A zenés sorozat első részét a francia operett­szerzők legismertebb zeneszá­maiból állították össze. A mű­sorban Hervé: Nebáncsvirág, Lecocq: Angot asszony leánya és Plaquette: A Corneville-i harangok című operettek dalla­mai csendülnek fel. Offenbach műveiből külön műsort készít a televízió.

Next

/
Oldalképek
Tartalom